Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-02-11 / 6. szám
Sátoralja-Ujliely, 1900. február 11. 6. (2042.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MI3STDE3ST S A. IR N -A- T=>, HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz , intézendők. A nő a magyar iparért.*) Ha van nemzetgazdasági kérdés, mihez jogosultan szólnak a nők is, elsősorban az iparügy az. Nemcsak azért, mert a nők százezrei keresik meg mindennapi kenyerüket kézműiparral, de mert az iparcikkeknek elsőrendű fogyasztói épen a nők. Nem akarok beszélni arról a szokszor hangoztatott igazságtalan vádról, hogy a nők fényűzése tönkreteszi a családokat s közvetve az országot. Civilizált államban jogosult a fényűzés, mert emeli a művészetet, ipart és kereskedelmet, s ha egyesek tovább nyújtóznak, mint a meddig a takarójuk ér, az magánügy, amiről számoljon mindenki a saját viszonyaival és lelkiismeretével. De nemcsak a fényüzési cikkek fogyasztása függ nagy részben a nők Ízlésétől és vásárlási kedvétől, hanem az élet mindennapi szükségleteinek majdnem minden tárgyát nők vásárolják. Érdekes volna tudni, hány millióra megy évenkint ez országban a kelengyékre kiadott ösz- szeg, amit mondhatni, csakis nők adnak ki. Ezen felül a lakások és háztartás berendezése, a fehér ruhának, a nők, gyermekek és részben a cselédség ruházatának bevásárlása, az élelmi cikkek beszerzése : mind, mind a nők dolga. Ez a sok, néha aprélkos, tán fillérekben számitó bevásárlás, milliókkal haladja túl a férfiak által vásárolt iparczikkekért kiadott összegeket. Talán öntudatlanul egyik legfontosabb tényezői a nemzetgazdaságnak a nők, s azért nem mindegy az országra s legkivált annak iparára nézve, hogy a nők hogy és hol vásárolnak. A mi nőink általánosságban gazdálkodók, ha néha tán a hiúság és előitélet nagyobb kiadásra ragadja is őket, de rendszerint jól megnézik, miért mennyit adhatnak. Ha nem volna náluk oly nagy az elfogultság és előitélet a magyar ipar ellen, még pedig oly általános minden osztályban a legmagasabbtól a legalsóbbig, akkor igazi nagy hasznára lehetnének a magyar iparnak. Ha magyar és idegen iparcikk között kell választaniok, nem is mérlegelnek, szinte vaktában, ítélet nélkül veszik az idegent, mert megrögzött előitéletök, hogy az bizonyosan jobb és olcsóbb a hazainál. Ez annyira ismeretes, hogy élelmes kereskedőink a legjobb magyar készit*) Buzdításra ós buzditásúl a .Magyar Hirlap*-l)ól. TARGA. Tea2Q.pl passati. 1869—1900. — A „Zemplén* eredeti tárcája. — (4. Folytatás.) Irta: Szabó Kálmán. Emlékeimbe staffázsul még ide teszem Czudikot és Virágot is. Czudik házaló volt. Egyetlen ószeres Sárospatakon. Már akkor is öreg ember. Hosszú ősz szakála csak úgy lengett a szélben. Azóta bizonyosan meghalt. Ha meghalt : Sárospataknak egy tipikus alakja veszett ki vele. Mindig járt-kélt, adott és vett, még sem tudott semmire sem menni szegény. Az egyiptomiak az Íbisz madár megjelenéséből mindjárt sejtették, hogy áradás lesz. A sárospatakiak is tudták, hogy ha Virág a ho- rizonon megjelen, nyomában rögvest jön Karnevál herceg, mert Virág ur táncművész volt. Már életfoglalkozásánál, de főképp egyéni sajátságánál fogva valóságos különc volt. Nevetséges külseje tréfás belsővel egyesült. Zöld szűrben járt, melynek pereme vörösre volt kiszegve. Bajusza már félősz. Ennélfogva az egész ember tökéletes élő trikolor volt. ő tőle tanultunk táncolni. Jól-e, vagy roszul: nem tudom, mert életemben soha sem táncoltam. # ményeiket néha éppen úgy idegen gyanánt árusítják, mint ahogy máskor a legselejtesebb osztrák gyártmányt magyar cég alatt hozzák forgalomba, úgy sem bírják eladni. Istenem mentsen azt kívánni hölgyeinktől, hogy csupán hazaszeretetből rossz, vagy drága iparcikkeket vásároljanak. Az nemcsak rájok volna káros, de nagyban ártana fejlődő iparunknak s nagy tért nyitna a hazai — sőt nem is csak hazai — selejtes készítményekkel való szélhámoskodásnak. Nem, ne vegyék meg azt, ami drága és rossz, azért, hogy magyar munka; de ne higy- jék — mint eddig — hogy jó gyártmány csak külföldön lehet: hisz vannak iparcikkeink, amik versenyezhetnek, sőt sok tekintetben felül is múlják az osztrák gyártmányokat. Bátran hivatkozhatnak a bútor- s az anyagiparra, sőt az üvegárukra és még másra is. Szövetekért — az igaz — még jó ideig leszünk kénytelennek a küldföldhöz fordulni, mert ez kevés, mi itthon készül, bár jó, de nem elégséges. A nők azonban nemcsak a szövetet, de a kész ruhát is szeretetik Bécsből venni, — mig itt a legügyesebb munkásnők nem tudnak munkához jutni. — s ez előszeretet révén azt a szegénységi bizonyítványt állítják ki, hogy a bécsieknek jobb ízlésük van, mint nekünk, pedig ez semmiben sem áll, mert bárha nemrég foglalkozik szépészetiéi a magyar közönség, már is minden téren meglepő eredményét tudja felmutatni előrehaladt Ízlésének. És ha eddig a a magyar ember nem is sokat törődött általánosságban a széppel, a szép asszony szép ruhára és ékszerre mindig sokat tartott, még akkor is, amikor az ősök Konstantinápolytól Spanyolországig kalandozták be a világot, hogy szép asz- szonyaiknak megszerezzék a kellő fényes díszt. A magyar hölgy gyönyörűen öltözködött mindenkorban s Ízlése aligha nyert a két század óta, mióta Bécset utánozza. Legnagyobb vagyonunk, büszkességünk a nemzeti önállóság és ítéletünkben, Ízlésünkben mégis vakon követjük az idegent, s nem is nézünk tovább Bécsnél, amely eléggé imponál nekünk. E tekintatben nem menthetők kereskedőink se, kik bécsi gyártmányokkal árasztják el a fővárost és az egész országot, még olyan cikkekben is, amiből itt nálunk jobb készül; hisz Budapesten alig lehet magyar gyújtót kapni, pedig mindenki panaszkodik, hogy az osztrák gyujErato után Amor. Erről is meg kell emlékeznem, mert hát én is térdepeltem diákkoromban ez előtt a pajzán nyilas fattyú előtt. Egy kis leány volt az ideálom, ebbe voltam szerelmes. Mi is tulajdonképp lényegében a szerelem? Mi az a sajátságos érzés, mely az embert élete bizonyos szakában minden bejelentés nélkül épp úgy meglepi, mint a kakast éjszaka a kukorékolás. Nem tudom. Sok ember törte már ezen a témán a fejét, a nélkül, hogy a problémába csak egy kulcslyuknyi világosságot is hozott volna. A bölcsek is el kezdték deter- minálgatni, elnevezték bolondságnak, ostobaságnak, a szervezet patológiai átváltozásának stb. És addig űztek belőle az okosság számlájára csúfot, mig kopasz fejükkel és pápaszemükkel ebbe a bolondságba, ebbe a „patológiai átváltozásába szépségesen ők is beleestek. A költők egyike a szerelmet mennyországnak cimez- geti, de ő maga soha se áhítozik utána épp úgy, mint az a pap, a ki folytonosan hirdetgeti a mennyországbéli boldogságot, de azért oda csak híveit küldözgeti — ő maga pedig nagy szerényen megelégszik a boldogtalan földi élettel, a mig teheti. A másik poéta pokolnak mondja a szerelmet, de azért őt ez nem tartja vissza attól, hogy ennek a pokolnak minden kínjait át ne élje. Mi nem vagyunk sem bölcsek, sem poéták. Mi nem tudjuk a szerelmet sem determinálni, sem annak oltárán poémákat zengeni. Mi közönséges tucat emberek csak szeretni tudunk. tó rossz. Százezer számra hozzák Bécsből az országba a legáltalánosabb női ruhadarabot, a blúzt, amit nálunk épp oly szépen készítenek, mint bárhol. Az állam által segélyezett és többi kesztyűgyárak aránylag keveset adnak el, mert annak tízszeresét hozzák be Ausztriából. Kereskedőink kapva-kapnak minden osztrák gyártmányon. De miért ? mert tudják, hogy a közönség azt szívesebben veszi s a kereskedőnek eladni, mentői többet eladni, legfőbb törekvése. Mennyire máskép alakulnának a viszonyok, ha a vásárló közönség a kereskedésekben igy szólna: „Ha van hasonló minőségű magyar gyártmány, azt szívesebben megveszem, mint az idegent“. Ez a pár szó, mennyit lendítene fejlődőben levő iparunkon! Büszkén elmondhatjuk, hogy soha egyetlen ország hölgyei se értették úgy át a haza sorsát, baját bánatát, nem voltak annyi áldozatra és nemes küzdelemre képesek, mint a magyar nők minden korban. Nem is kell arra példát keresnünk a rég múlt századokban, mikor vért és életet áldoztak, ahogyan az egri nők. Csak ötvenként év előtt is a szabadságharc alatt, legkedvesebb ékszereiket adták a hon oltárára, egészségűket, szabadságukat kockáztatták a sebesültek, üldözöttek megmentéséért, aztán elhagytak mulatságot, piperét és gyászolták a hazát. S az alig műit század hatvanas éveiben lemondottak a fráncia világdivat előnyeiről, felöltötték ősanyáik jelmezét, mert akkor szükséges volt külsképp, a ruházatban is megmutatni, hogy itt minden kebelben magyar szív dobog. Most szegények vagyunk, a megélhetésért kell küzdenünk s nem kér a nemzet a magyar nőtől áldozatot, lemondást. Nem! csak is egy kis rokonszenvet kér munkája iránt. Nem kéri, hogy lemondjon másról, csak előítéletéről, s azt kéri, hogy ne forduljon el megvetéssel attól, mit a haza az ő javára nyújt. Nem egyebet kér e hon, csak érdeklődést a hazai ipar iránt; az oly kevés, nem is áldozat, s e nemzetnek mégis oly drága kincs, hogy azért ismételni lehet a nagy költőnek, Vörösmartynak ezelőtt hatvan évvel az „Úri hölgyhöz“ irt gyönyörű verssorait: Kezedben a gyermek álmai, Tiindórvilága a lelkes ifjúnak, A férfi boldogsága, játszani: Ily drága kincsek nem adattanak. És szerintünk ez is a fő, nem pedig a determi- nálás, nem a vers. De azt már mi is hozzátesz- szük, hogy a szerelem csak addig szerelem, mig meg van a virága, a színe és az illata. Tehát mig megmarad a tiszta ideális téren. Mihelyt azonban elhagyja ezt a szent földet és rálép a realitás mezejére, menten polgári foglalkozássá válik és szakasztott olyan lesz, mint a krumpli ültetés, vagy a kendernyüvés. A mi szerelmünk: az enyém és ama bizonyos kis lányé nem ilyen volt. A mi j szerelmünk megőrizte égi tisztaságát. Az égből hullott alá, mint a harmat, persze el is szállt, mint égi harmat. Hogy ki volt ez a kis lány és milyen volt, nem Írom ide; nem akarok perfid módon viselkedni vele szemben. Megőrzőm a köteles diskréciót. A kik akkor Patakon jártak, úgy is tudják mindnyájan, hogy ki volt 0 ós milyen volt; hogy a mitológia istennői is szégyenkezve húzódtak volna vissza előle. Azt is tudják, hogy milyen intenzív volt szemének kéksége és hogy kacagásának elsajátítása végett korrepeticióba járhatott volna hozzá a nevető gerlice. Azt is sóvárogva szemlélték, hogy lényében a plasztikának milyen nemessége rejlett stb. De azt is tudják, hogy milyen ragaszkodással csüggött rajtam, de én is ő rajta. És addig, addig csün- göttünk egymáson, mig elszakadtunk. ^ eltűnt nyomtalannl, mint az üstökös és én itt maradtam a szürke, sáros földön agglegénynek . . . Az élet, a sors „tabula rása“-t csinált beMT A Zemplén mai izáma tizenkét oldal.
