Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-02-11 / 6. szám

Teremtsd elő azon dicső időt, Hol a magyar szó és név imádva lesz, Midőn kegyelmet nem nyer szüd előtt, Ki e kettőnek ellenére tesz. Nyilt levél a szerkesztőhöz,* *) Ungvár, febr. 8. Tekintetes szerkesztő ur! E b. lapok f. évi 5. számában olvasom, hogy a n.-mihályi iparos ifjak közt folytonos pártoskodás, egyenetlenség és viszálykodás van, a mely körülmény megakaszt minden törekvést és minden szépnek és jónak a kivitelében aka­dályul szolgál és hogy minden vállalkozás, min­den tömörülni akarás ezen az áldatlan harcon szenved hajótörést. Tekintetes szerkesztő ur talán csodálkozni fog ez ügy iránt való érdeklődésemen ; de ha el­mondom, hogy engem N.-Mihályhoz, mint szüle­tésem helyéhez, az emberi kebelben honolható minden érzés és kegyelet fűz, hogy én e kedves vá­roskában születtem és nevelkedtem, melynek minden talpalatnyi földéhez gyermekkorom bol­dog ideje és fiatalkori ábrándjaim feledhetetlen emlékei fűződnek; és melyet, végre, örökké szentté nak előttem megdicsőült szüleimnek ott nyugvó hantjai: ez érdeklődésem megtalálja magyará­zatát, s azt szeretném, hogy e városka minden lakója a megelégedés és egyetértés boldogító érzései között nagygyá, boldoggá és nevezetessé váljék. A fent idéztem közleményt épp e hó 4-én olvastam, azon a napon, a mikor az Ungvári katolikus legény-egyesület egy nagyszerű pro­grammal egybekötött estét rendezett. — Igen, Ungvárnak van legény-egyesülete, melynek fá­radhatatlan elnöke, Jéna József dr. r. kát. s.- lelkész és alelnöke Melles Gyula tanítóképző tanár, csodát müveinek ezen, a műveltségnek gyakran egészen alacsony fokán álló, vagy néha tzt teljesen nélkülöző és csak ritka esetben némi műveltséggel biró emberekkel. Minden évben rendez ez az egyesület 2—3 estét, nyáron mu­latságokat a szabadban, melyen műkedvelői elő­adások, szavalatok, élőképek, vagy az egyesületi daloskor szabatossággal és igazán zenei tudással előadott darabjai valósággal élvezetessé teszik még a műértő és kényesebb igényekkel biró közönség előtt is ezeket az estéket. Az iparos ifjak közt egy néhány már úgy mozog a világot jelentő deszkákon, mintha élet tében nem a gyalu, dikics vagy kalapács vol- volna a kezében, hanem mintha csak a színé­szi pálya képezné egyedüli hivatását. — A női szerepeket ugyancsak a polgári lánykák töltik be; a kik szintén olyan rutinnal mozognak a szinpadon, hogy csak gyönyörűség őket nézni. Múlt év szeptemberében volt az egyesület zászlószentelő ünnepe; mikor is az a kitüntetés érte az egyesületet, hogy a zászlóanyai tisztet Kendéné-Sztáray Sarolta grófnő fogadt el. Ezen a napon az egész város házban volt. Délelőtt a zászlószentelés és szögbeverés aktusa folyt le a város összes notabilitásai jelenlétében, estve pedig műkedvelői előadás, élőképpel, a daloskor hangversenye, precíz játékukkal és sze­replésükkel igazán megérdemelve nein csak a buzgó elnök, a ki minden egy személyben a kar­nagy, rendező, kellékes stb. hanem derék iparos ifjaink is az egész város osztatlan elismerését. E hó 4-én is kitünően sikerült az egyesü­let házának alapja javára rendezett farsangi •) Ajánlva küldjük a n -mihályi iparos ifjúságnak. Szerk. lőlünk. „Homo proponit, séd deus disponit“ — mondja a diák: „Ember tervez — isten végez“ mondom én és ebben mindkettőnknek igazunk is van. * Hátra vannak még a tanárok. Vétek volna róluk meg nem emlékezni. Lehetőségig hű arc­képet fogok róluk adni. Nem fogom sem szépi- piteni őket, mint Streliczky szokta kuncsaftjai­val, sem pedig eltorzítani, mint azt a 70-es évek elején a sátoraija-ujhelyi fényképész látogatói­val megtevé, — a ki, mikor az alispánt levette és kirakatába kitette, hát mindenki a főjegyzőt nézte ki belőle. Az én fényképem nem ilyen lesz. Az én fotográfiám olyan lesz, mint a hogy annak az ereditije,a gép lencséjében megjelent: igaz, valódi kép. Állítsuk tehát a masina elé őket, és szólítsuk mindjárt neveiken : Kiss Józset. Első igazgató-tanára volt a sárospataki állami tanítóképzőnek. Hogy a kaptár meg­teljék : valósággal fogdosta a növendékeket. Meg is teltek alatta az osztályok szinültig. Mint igazgató szigorú volt, de igazságos. Az impo­náló hajlam gyengéi közé tartozott, e miatt so­hasem nevetett, legalább mi egy mosolyt se láttunk sohase az ajkán. Mindenki félt tőle és úgy nézett rá, mint a kulik a „mennyfiára“, aki a Confucsisták mitológiája szerint tudvalevő hogy mulatság. A program állt élőképekből („Ipar és Földmivelés“ allegóriái) dal és színi előadásbői („Az idegesek,“ és „Valami hibája van.“) Ezt követte reggelig tartó táncmulatság Lányi zenéje mellett. Magától értetődik, hogy önképzési körük nem csupán ezekre a nyilvánosság előtt lefo­lyandó szereplésekre szorítkozik ; hiszen ott van nekik bérelt helyiségükben olvasó-, játszó-, bil- liárd- és kártyatermük, a hol naponkint talál­koznak. Miért nem lehetne ez igy N.-Mihályon is ? Miért nem egyesülhetnének igy a nagy-mihályi ifjak is, félretéve a rút kicsinyeskedést és pár­toskodást. — Hisz ha egyesülnének, 300 tagból álló egyesületük nagygyá lehetne nemcsak a tagok száma miatt, hanem működésük révén is. A n.-mihályi intelligencia köréből kellene vállalkoznia valakinek erre a szizifuszi munkára, melyet itt Jéna dr. tölt be. Egyesíteni az ifjakat, megalapítani a „Le- gény-egyesület“-et, a vezér, az oktató szerepét elvállalni: ezzel olyan szolgálatot tenne az il­lető első sorban kulturális szempontból a ha­zának, a minek rendkívüli fontosságát mindenki átérti, a ki csak egy pillanatig is gondolkodik a dolog felett. A tekintetes szerkesztő urnák őszinte tisztelője : Kiss Istvánné. Vármegyei ügyek. Az esküdtszéki első fotárgyalás S.-A.- Ujhelyben, mint már a „Zemplén“ f. évi 2-ik számában is jelentettük — f. hó 19-én (tizenki­lencedikén) lesz a vármegyei székház nagyter­mében. A főtárgyalás iránt érthető okokból oly nagy érdeklődés mutatkozik, hogy a terem kar­zatára kívánkozó hallgatóságot csak jegygyei fogják beereszteni. Belépőjegyekért a kir. tör­vényszék elnökéhez lehet fordulni. A magyar nyelvet és népnevelést Zemplén-vármegyében terjesztő egyesület folyó hó 12-én, d. u. 2 órakor a vármegyeháza kistermében választmányi ülést tart. Az idei fősorozás vármegyénk terü­letén a f. évi március hó 1 tői ápnl hó 29-éig tog teljesittetni. Részleteiben nézve a fősorozás tervezetét, mely most van a honvédelemügyi kir. ministernél jóváhagyás végett, igy mutat: 1900. febr. 28-án utazás a Bodrogközre, sorozás Kir.- Helmeczen márc 1—7. Márc. 8-án utazás S.-A.- Ujhelybe és sorozás márc. 9—10-én a rendezett tanácsú város részéről. Márc. hó 12—15. sorozás Ujhelyben a járás részéről. Márc. 16-án utazás Szerencsre, sorozás ugyanott márc. 17—21. Márc. 22-én utazás Tokajba, 23-án Szinnára. Sorozás Tokajban: márc. 23—26., Szinnán: márc. 24—27. Márc. 28-án útazás, Homonnára, sorozás ugyan­ott márc. 29—31. April 2-án utazás Sztropkóra, ugyanott sorozás ápril 3—4. Apr. 5-én utazás Yarannóra, sorozás u. ott ápr. 6—7. April 8-án utazás Gálszécsre, ugyanott a*Húsvét szünetével sorozás ápr. 9—18. April 19-én utazás N.-Mi- hályba, ugyanott tart a sorozás ápr. 20—28. a mikor be is fejeztetik. mint permetező harmat szállott le az égből a földre. Alakja robusztus, inkább polgári, mint professzori funkciókra hajló. Beszéde ellenkező : vékony, mintha Krakóban szőtték volna. Szor­galmas tanár. Hogy sokat tanultam volna tőle, nem mondhatom. De ennek a sikertelenségnek az okát sem ő benne, sem én bennem nem le­het a tárgyilagosság feldöntése nélkül keresni, hanem a rendszerben, a tények logikájában, a- mely 15 éves fejletlen elmékre ráoktrojálta az elvont pszihologiai tételeket. Előadásában állí­tólag sok „lapsus linguae“-t követett el, de én ezt sohasem vettem észre. Talán azért, mert soha­sem figyeltem rá. Alkalmasint ez is csak olyan mende-monda, csak olyan ráfogás lesz, mint mikor egy ismert országos képviselőről azt beszélték, hogy egy szónoklatában nagy hévvel azt mutogatta, hogy milyen az éremnek a har­madik oldala. Kiss Józsefnek nagy hálával tar­tozom, mert ő vett fel, mint Eötvös József al- terégó dajkája az állam emlőire. Nemes Lajos. Kis testű, de formás, mondhatni kellemes külsejű ember. Nem is csoda aztán, ha a leg­szebb asszony lett a felesége. Mint minden kis alkatú ember, ő is peckesen jár. Gallérja, man­csetje, körmei kifogástalanok. Ruhájának sza­bása mindég a legfrissebb divatu. Úgy jár, mintha skatulyából vették volna ki. E mellett Hírek a nagyvilágból. Henrik porosz herceg, a ki most tért vissza Kínából, a hová a német hadi hajókat vezette el, Becsben a császárnál tisztelgő láto­gatást tett, mely alkalommal megköszönte oszt­rák és magyar tengerészeti altengernagygyá való kinevezését. A délafrikai harctéren Buller ismét előrenyomult, hogy fölszabadítsa a búroktól szo­rongatott Ladysmith-t. Hadműveleteinek ered­ményéről semmiféle újabb hír nem érkezett. Kínában komoly lázadás tört ki, a minek leveretésére az alkirály katonaságot rendelt ki tüzérséggel. A lázitókat lefejezték." Hírek az országból. Őfelsége a király most csütörtökön Bu­dapestre érkezik és a jelen alkalommal 3 hetet fog tölteni Magyarországon. Stefánia özv. trónörökösné influenzában megbetegedett. Bocskay fejedelem szobra. A király részéről a nemzetnek ajándékozott tiz szobor egyike a Bocskay István erdélyi fejedelem szobra lesz, melynek mintája most készült el Hollós Barnabás műtermében. A művész álló alakban örökítette meg a protestáns vallás hires védőjét. Hatalmas termetén fényes fejedelmi öltözet, jobbjában buzogányt tart, baljában béke­iratot, jelezve, hogy ő volt az 1606-iki bécsi béke, majd a hires zsitvatoroki béke megalko­tója. A magyar történelem e kiváló alkjának szobrát az Andrássy-úti körtéren helyezik el. A premontreiek folyó hó 20-ári gyüle­keznek össze Jászóra, hogy a nagy beteg Be­nedek Ferenc prelátus mellé szükséges koad- jútort megválasszák. Uj filokszera-irtószer. Pozsonyban érde­kes kísérletek folynak egy uj irtószerrel, mely a szőlő-filokszerát megöli. Az uj szer a calcium- carbid. Feltalálója: Ribáry Imre, ógburabi plé­bános és szőlőtermelő. Különfélék. — Királyi adományok. Őfelsége, kabi­net-irodája útján és főispánunk közbenjárásával, Máthé Miklós lasztoméri g. kát. lelkésznek 50 korona, — Boros István lelesz-pólyáni, úgyszin­tén Gregorovics Mihály izb.-radványi nyug. ta­nítóknak 30—30 kor. — végre Melega Mihály hegyii rk. tanitónaö szintén 30 kor. legkegyesebb adományt küldött. — Személyi hirek. Molnár Pál, a s.-a.- ujhelyi kegyesrendi ház rektora és a rk. főgimn. direktora, kinek makacs betegségéről ma egy hete teljes részvéttel emlékeztünk meg, a múlt héten bajának gyógyítása végett Budapestre uta­zott. Onnan Karlsbadba megy és csak két hónapi szabadságidejének letelte után tér vissza. Isten hozza fris jó egészégben. — A rektor-direktort tá­volléte alatt Horváth Sándor mint szénior-tanár helyettesíti. Bizalommal nézünk a h. igazgató működése elé, a kinek eddig is minden tettét munkaszeretet, lelkiismeretesség, fenkölt gon­dolkozás, tudás — és a mi a szülékre nem ke • vésbé lényegtelen dolog: jó szív jellemzik. — A piárista-rend kormánya Bpestről Steidl József fiatal világi„tanárt küldötte az uj Helyi főgimná­ziumhoz, ki a helyettes igazgatónak eddig vitt óráit és az I. osztály vezetését vette át. rutinirozott ember a szó valódi értelmében. Mo­dora megnyerő. Szemeiben ritka jóság, arcán örökös mosoly, egész fizonomiáján verőfényes szelídség ül. A milyen a külső, olyan a belső, mondja egy pszihiáter. Nemesnél ez igaz is. Arany a szive, arany a jelleme. Halottaiban — az isten még sokáig éltesse — koporsójára bátran rá lehetne epitáfiumu) Írni: „Macula non est in te 1“ A képzőben históriát tanított, hazafias al­lűrökkel, de a nélkül, hogy a tárgyilagosságnak ártalmára lett volna. Előadásában volt némi páthósz, de ő maga sohasem lett szinészies. A tárgy fenségét igyekezett előkelő stílbe öltöz­tetni, a mi legtöbbször sikerült is neki. Közjogi fejtegetései mig egyrészt a tárgy iránt érzett lelkesültségről, másrészt erős nemzeti érzéséről tettek tanúbizonyságot. Az ifjúságnak nagy ba­rátja volt. Jó emlékező tehetsége lévén, tudta, hogy az ifiui élet gyengeségekkel és botlások­kal jár. Azért kritikusabb pillanatokban sok­szor a pártunkra állt, a nélkül, hogy a perver­zitást, az elvetemültséget megszűnt volna osto­rozni. Tisztelet, becsület illeti, mint embert, hála mindnyájunk részéről, mint tanárt és elis­merés a vármegye részéről, mint kir. tanfel­ügyelőt 1 (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom