Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-06-24 / 25. szám
hatáskörrel gyakorolnák az önkormányzatot és teljesítenék az ellenőrzést és felügyeletet. Még pedig V3 részben a legtöbb adófizetők, V3 részben a vármegye területén lakó okleveles polgárok válasz- tottságából és V3 részben az adózók választottjaiból alakult bizottságok által. A közgyűlésen a főbb hivatali személyzet ülés és szavazati joggal birua. Azért óhajtom, hogy a képesítettségnek az önkormányzati ügyek intézésében váló résztvételre, mód nyújtassék; mert azt tapasztaltam, hogy a polgárságnak azon osztálya, mely képesitettségével a községeknek és törvényhatóságoknak csak hasznára lehet, hacsak nem fizet megfelelő adót, a bizottságokban ma igeu kis számban van képviselve. Ha a pénznek s a személyi bizalomnak helyt adunk önkormányzatunk zöld asztalánál, kell, hogy a szellemi képzettség magas fokát nagy áldozattal megszerzett egyéneket Í3 oda segítsük. A vármegye területén az állami köz- igazgatás, melyhez a pénzügyi közigazgatás is szorosabban hozzá csatolandó, állami alkalmazottak által két fokban láttatnék el. Még pedig nem társas hatóságok, hanem egyes hatóság által. Az ügyek pedig épen úgy mint a ministeriuranál, szakok szerinti munkafelosztás, személyi felelőség mellett, de a hivatalfőnöki felügyelet és döntési jog biztosításával intéztedének. Mint már említettem, a közigazgatást a miveit szomszéd államokban főrészben társas hatóságok látják el, sőt a közigazgatás újjászervezésével foglalkozó hazai kis számú irodalmi termékeinkben is több helyen kifejezésre jutott azon nézet, hogy a járásokban a járási, a központban a megyei társas hatóságok kezébe kellene, egészben vagy részben a közigazgatás vezetését, átadni. Ezt ma még közigazgatásunk érdekében állónak nem tartom. Állításom igazolásául felhozhatom az 1890. évi I. t.-c. rendelkezése szerint, 10 év előtt szervezett járási utibizottságokat és az 1894. évi XII. t.-c. alapján 6 év előtt szervezett mezőgazdasági járási bizottságokat. Ezek még mai napig sem képesek feladataikat kellőképen megoldani. Sőt nincs reményem, hogy sok vármegye járásaiban egyhamar oly szellemi műveltségű egyének legyenek megfelelő számban találhatók, a kik a járási közig, hatósági teendők ellátására munkaerejüket feláldozzák. A megyei társas hatóságokat sem vagyunk képesek a közigazgatás helyes és gyors Megéreztem . .. — Megérezted? — kérdé Sámson s a leányt derékon fogva, visszavezette arra a nyugvó ágyra, a melyről az imént fölugrott. — Megérezted ? . . . Hogyan ? Honnan ? — Honnan érzi a virág, hogy a kikelet közeledik'? Csodás hőstetteid ide vonzattak, ide hoztak, Sámson. — Hőstetteim ? . . . — Azok. Hát te azt nem tudod, hogy a nőt a férfi hősiessége messziről is inegigézi ? Gázából jöttem ide, hogy még egyszer lássalak. Hired, szivemben meggyujtotta a szerelem szö- vétnékét. A vágynak, hogy lássalak, nem tudtam, nem bírtam ellentállani, megfeledkeztem arról, hogy népem esküdt ellensége vagy s ime itt vagyok. Itt vagyok Sámson és boldognak érzem magam, hogy szinről-szinre láthatlak. Sámson, a rendíthetetlen Sámson meg- igézve állott a csodaszép leánysszony előtt. — Én nem azt az utat járom, a melyet Séla tapos — folytató a hetera a féltés kiszá mitott hangján. — 0 szelíd, mint a galamb s tiszta, mint a nemes opál, mig én'? . . . Anyátlanul, árván nőttem fe1, a bűn megejtett, mielőtt tudtam «volna, hogy bukásom bemocskolt örökre — zokogott föl s könytől ázott arcát Sámson ölébe rejtette. Sámsont a csábitó asszony könyei teljesen megzavarták; a talaj kicsúszott lábai alól s úgy érezte, nrntha a levegőben libegne s csak egy finom delejes szál kötné ahhoz a nőhöz, a ki ölében zokogja a bünbánat könyeit. . . vezetésére berendezni, mert ez a szervezet is megkívánja, hogy tagjai necsak a központból, hanem a vármegye különböző vidékéről gyüjtessenek össze, hacsak az érdek intézkedéseket nem akarjuk meghonosítani. Azt pedig, hogy a tagok havonként, sőt hetenkint messze vidékről összegyüjtessenek, még az esetben is ha díjazva lennének, ne reméljük. El kell tehát legalább hosszú időre fogadnunk úgy a járásokra, mint a központra az egyes hatósági szervezetet. A vármegye élén állana a főispán nemcsak azért, mert állami szervezetünkkel ez a méltóság egy idős, hanem azért is, mert a kormány föfelügyeleti jogát úgy az állami közigazgatás, mint az ön- kormányzatot érdeklőleg oly egyén által gyakorolhatja leghatékonyabban, a ki az administratióba közvetetlen intézkedéssel be nem foly. A főispáni állás tehát megmaradna jelen hatáskörébe. Elnöke lenne a törvényhatóság mint önkormányzati testület közgyűlésének, az első fokú köz- igazgatási bíróságnak s mindazon választmány és bizottságnak, a mely a vármegye kebeléből lesz alakítandó. Felügyeleti joga mindazon ügykörökre, a melyek az administrate keretébe tartozandanak, kiterjesztetnék. Szolgálati viszonya és felelőssége úgy, mint minden állami alkalmazottnál van, törvényileg szabályozandó lenne. Az elsőfokú hatóságot: a járási és önálló (most rendezett tanácsú) városok, másodfokban az alispán, harmadfokban az illető ministerium képezné. Az elsőfokú hatóságok ügy és működési körébe a pénzügyet, a mostaninál szorosabban vélem beosztani és pedig azért, mert egyrészt a községek az adóelőírás és beszedésre nem alkalmasak, másodszor azért, mert a pénzügyi hatóságok az adózóknak, jelen szervezetökben, nem adhatják meg a kellő jogvédelmet. Nem akarom bővebben indokolni állításomat, de hiszem és reméltem, hogy mindazok, a kik valaha a közigatás elsőfokú ügykörével foglalkozva a nép helyzetét és viszonyait adózás tekintetében megfigyelték, igazat fognak nekem adui abban, hogy a közadózás legfőbb bajait, a pénzügyi köz- igazgatás elsőfokú intézésének a községek és adóhivatalok ügykörébe lett beosztásában kell keresnünk. Az elsőfokú hatóságok ügykörébe lenne még a katonai nyilvántartás és állítás kötelesek összeírása is, a községek ügyköréből beosztandó és pedig azért, mert ez a hadképesség és a mozgósítás spmdel. (Beszóly.) — A »Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Mericzayné—Károssá Irma. Ments isten, hogy a sprudelt akarnám fölfedezni. Fölfedezte azt már réges-régen sok százezer ember. Főképp a magyar ember igen is rászolgál arra, hogy a sprudellel megösmer- kedjék és barátságot kössön. S mig más nemzetbelinek elég egy-két évad e barátkozásra, a magyar három éven alul nem adhatja, hogy a gyomra ellen elkövetett merényleteket helyrehozza. Egy szellemes karlsbadi orvos megjegyzése szerint: „Im ersten Jahre, um zu repari- ren, ^im zweiten um zu kuríren, im dritten, um zu assekuriren !“ Tehát nem fölfedezni akarom a sprudelt, hanem egy olyan oldalról bemutatni, a melyről még kevesen ösmerik, t. i. mint házas- ságközvetitőt! * A napsugár nyájasan, nem túl melegen, de mindenesetre kíváncsian kandikált be az összevarrt függöny résén. Úgy látszik az a boldogságtól ragyogó két arc vonzotta, a mely egymásfelé fordulva csodálatosan hasonlított az ő ragyogó fényéhez. Talán azért is tolakodott be egy vékonyka sugarával, hogy saját visszfényében gyönyörködjék. Hej, mert még az égbolt királynője is szeret tükörbe nézni 1 Meg volt elégedve azzal, a mit látott, mert vigan végigtáncolt arcukon, alakjokon, már a mint a külső szellő a taktust ütötte hozzá, az ablak előtt álló fa koronáján. Az az emberpár meg bámulatos türelemmel biztosítása szempontjából nagy pontosságot, folytonos, figyelmet és szakszerű munkát igényel. Atteendő volna a községek ügyköréből még a kisebb polgári peres ügyekbeni bíráskodási jogkör is, mert a 28 évi tapasztalat azt igazolta, hogy a községek elöljárói legnagyobb részben ma még vagyonjogi kérdésekben a bírósági feladat teljesítésére szellemi és jogi képesítettséggel nem birnak. Természetes, hogy az állami közigazgatás többi feladatai, mint a közoktatási, gyámügyi, közegészségi, katonai, közrendészeti, mezőrendőri, vízrendészeti, utren- dészeti, statistikai, közgazdasági, állategészségi, halászati, vadászati, ipar, cselédrendészeti ügyek I. fokban az önálló városi és járási hatóságok ügykörébe lennének beosztandók, de csak az esetben, ha a járások decentralizáltatnak és megfelelő szak és segédszemélyzettel elláttatnak. A II. fokú közig, hatóság: a gyámügyi, pénzügyi, tanügyi és bírósági ügyeket kivéve, az alispán volna. A pénzügyi ügyekben a pénzügyigazgató, tanügyiben a tanfelügyelő, a bíróságiakban az illetékes kir. bíróság, a gyámügyekben az árvaszék volna a II. fokú hatóság. A közig, felügyeletet és ellenőrzést az állam a vármegyével együttesen gyakorolná és pedig ugyanazon közig, bíróság által, a mely a polgárság jogvédelmére hivatott. A közig, bírósági szervezet és hatáskörre nézve az angol, a porosz, francia, vagy ausztriai rendszereket azonban nem tartom viszonyainkhoz képest megfelelőknek. — Mindeniknek, a szerint, a mint azt a nemzet történelmi múltja, traditioi, a szabadság iránti érzéke, vagy állami szervezete megkívánta, rendszere más és más. Az egyiknél a közig, jog védelme a rendes bíróság hatáskörébe van utalva, a másiknál mint ausztriában is, a bíróság csak semmiségi hatáskörrel bir. Nekttuk is viszonyaink és történelmi múltúnkhoz mért bírói szervezetet kell teremteni és hatáskörét oly módon körvonalozui, a melyben magasztos feladatát: őrködni az egyéni és polgári szabadság felett, hogy az a végrehajtó hatalom egyoldalú akaratának kiszolgáltatva ne legyen, minden irányban függetlenül teljesíthesse. A jelenleg működő közig, felsőbb bíróságon kívül, minden törvényhatóságnál fele részben a törvényhatóság által választott, fele részben az államkormány által kinevezett és hivataluknál fogva beosztott állami tisztviselte el a napsugár csintalanságait, pedig néha úgy a szemükbe kacagott, hogy szinte káprázott beié, majd szig-szeg villámalakban cikázott végig rajtuk, majd glóriát font fejük körül, majd meg arcukat szivárványszinre festette, melyet az útjában eső velencei csillártól kölcsönzött, azután meg összekapcsolódott kezeiken lebegett bolygótűzként. De azok a hálátlanok most nem gyönyörködtek a napsugár fényjátékában, nem is tudtak róla. Szemök lángja egymásba olvadt, kezűk egymásra simult, csak egymást látták s csak azt tudták, hogy az a valami, a mit most éreznek, lelkűknek egy olyan virága, a melynek gyökere még a paradicsom korszakából maradt az emberiségre s a hol kifakad, örökzöld leveleket hajt, örök voltának szimbólumául s fehér virágot fakaszt égies tisztaságának jeléül. Ámde a sors nem olyan enyelgő, mint a napsugár s rendesen akkor szokott befussolni az emberek életébe, mikor legjobban ronthatja a harmóniát. Most is egy köpcös alakú, dölyfös arcú öreg ur képében jelent meg, ki rnéregnyilakat lövellő tekintettel, s rákvörös arccal gurult be a szomszéd szobából, mint valami ominózus dinamitbomba s torkaszakadtából kiáltott: — Láncos-lobogós adtát! Mi történik itt ? — Sziveink találkozása, a minek folytatása alázatos kérésem, hogy adja nekem feleségül leányát — egyben kérő és önérzetes hangon szólt az ifjú. — No lám! — pöfögött az öreg — nem is rossz számítás, a dúsgazdag Langer leányt Folytatás az I. mellékleten.
