Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-06-24 / 25. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGEITEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK EsZE 11ST ID HE 3ST T7LA. S A. TZ 3ST -A. !E\ Sátoralja-Ujhely, 1900. június 24. 25. (2061.) Harmincegyedik évfolyam. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél : Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 nil. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 30 fill. A nyilttérben minden garmond sor dijja 40 fill. Adatok a közigazgatás szervezéséhez. Irta: Dókus Gyula. (Négy közlemény.) III. A községeket mint önkormányzati testületeket 4 csoportba volna helyes be osztani és pedig azért, mert a mostani csoportba való beosztás a mi anyagi és szellemi viszonyainknak meg nem felel. Az egyiknek kis, a másiknak nagy hatáskört biztosit, az egyiknek oly jogokat ad, a melylyel élni nem képes s azt egyesek zsákmányolják ki, a másik felett az el lenőrzést túlhaladó gyámságot gyakorol, a harmadikat miután a kettő között van csak módja választani fejlődésében, vagy megakasztja, vagy szellemi képességének megfelelő, de anyagi erejét túlhaladó költséges szervezetbe hajtja. Első csoportba vélem beosztani azon községeket, a melyek az önkormányzatra sem szellemi, sem anyagi képesítettséggel nem búrnak, csekély lélek számuk és kis területi kiterjedésük van, nevezzük ezeket kisközségeknek. A kisközségek az önkormányzati jogok gyakorlására és feladatok teljesítésére a szomszédos egy vagy több kisközséggel szövetkeznének, vagyis politikai községet képeznének. Egy politikai községgé azonban 4—5 kisközségnél több nem lenne csoportosítandó, mert különben működése nehézkessé válna s a térbeli nagy távolság az ügymenetet lehetetlenné tenné. A második csoportba vélem beosztani azokat a községeket, a melyek a közigazgatási feladatok teljesítésére anyagi erővel rendelkeznek, de az öakormány- zati jogok gyakorlására elegendő szellemi képesítettséggel még nem bírnak. Nevezzük ezeket nagyközségeknek. A harmadik csoportba osztanám azokat a községeket, a melyek az önkormányzati jogok gyakorlására magasabb szellemi képesítettséggel bírnak, de a rendezett tanácsú városokra rótt és rovandó állami közigazgatás feladatainak teljesítésére anyagi erővel nem rendelkeznek, nagyobb hatáskörrel leendő felruházásukat pedig közgazdasági és kulturális fejlődésük és emelkedésük megköveteli. Nevezzük ezeket mezővárosoknak. A negyedik csoportba tartoznának azok a községek, a melyek az állami közigazgatás feladatainak teljesítésére és az önkormányzat jogkörének gyakorlására úgy anyagi, mint szellemi képességgel rendelkeznek. Ezeket nevezzük önálló városoknak. Az országot alkotó községeknek ezen négy osztályba való beosztását mindenki, a ki ösmeri hazánk éjszaki és erdélyi részeit, a ki tudja, hogy Magyar- országon csak 2800 oly község van, a melyben a lakosok száma az ezeret meghaladja és az összes községek Va részében a lakosok száma a 400-nál kevesebb, elkeli hogy fogadja és helyeselje. Az önkormányzatot a politikai kis községek és nagy községek képviselő testtileteik által, mező és önálló városok a városi bizottság által gyakorolnák. Úgy a képviselő testületek, mint a városi bizottságok a népesség és szellemi képesítettség alapján meghatározandó számú tagokból lennének alakítandók és pedig Va részben a birtok vagyis adózás, 1h részben a szellemi magasabb képesítettség vagyis az oklevél és Va részben a népképviselet vagyis választás alapján. Az alkalmazottak pedig hivataluknál fogva lennének tagjai. Az önkormányzati feladatok végrehajtására a politikai községek, nagy községek és mezővárosok: bírót, megfelelő számú hiteseket vagy tanácsosokat, szülésznőt ; a mezővárosok ezen kívül pénztárnokot és orvost volnának kötelesek saját költségükön tartani. Úgy a politikai, mint a nagyközség és a mezővárosnál jegyzők is alkalmaztatnának, a kik az önkormányzati és állami közigazgatásnak egyaránt végrehajtó közegei volnának s ezért az állam által lennének javadalma- zandók. A jegyzőknek más közigazgatási feladatuk nem volna. Visszaadatnának eredeti rendeltetéseknek, vagyis lennének azok, a minek lenniük kellene: a nép vezetői, tanácsadói és segítői. A községek, a rendezett tanácsú városokat kivéve, az állami közigazgatásban csak közvetve alkalmazottaik által, közvetlenül csak annyiban vennének részt, hogy az állami adókat összeírnák és a kivetésnél közreműködnének. Fordítsák anyagi erejüket és szellemi képességüket közgazdasági, kulturális emelkedésük mun- kálására, a szegényügy gondozására. Ezen feladat oly szép és nemes munkát biztosit részökre, hogy ha azt liiveu betöltik, az ország anyagi és szellemi erősödése rohamosan fog haladni. Az önálló most rendezett tanácsú város hivatali és személyi szervezetét jelen alakjában némi változtatással és oly munkaerőkkel felszerelve mint a járási hatóságok lesznek, meghagyandónak tartom. Amennyiben azonban alkalmazottaik állami feladatot fognak teljesíteni, ellátásukat nemcsak a jogegyenlőség és méltányosság, hanem culturalis emelkedésük biztosítása indokából is: az államnak kellene fedeznie, és csupán azon személyi és dologi kiadásokat volnának kötelesek fedezni, a melyek önkormányzati, gazdasági, háztartási, szegényügyi és kulturális feladataik végrehajtásából erednek. A törvényhatóságok egyenlő jog és TARCA. Sámson. — Novella. — — A jZempIón® eredeti tárcája. — Irta : Balogh Irma. Az 6 ajkainak lnzelke- désével meggyőzte őt. (Példa b. VII. 21.) III. Sámson, a zsidó függetlenségi harcok hérosza, nemzetének imádott büszkesége, a filriz- teusok és moabiták réme volt. Hatalmas alakja, rettenetes ereje és ügyének, melynek élére állt, igazságossága bátorrá s vakmerővé tette. Csapatait mindig maga vezette a csatába s jobbra-balra osztva a halált, előbb csak katonáinak, később egész nemzetének osztatlan bámulatát vívta ki magának. A keleti nép képzelgő ereje csodás, meseszerű regéket szőtt Sámson felől, hogy azt a babért, mely fejét koszoruzta, szebbé s dusabbá tegye. így született meg az a rege is, a mely az ezer filiszteusnak egy szamár állkapcsával való megöletéséről szól. (Birák k. XII. 15 ) így ruházta föl minden nemzet népe hőseinek nevét mesés legendákkal. A filiszteusok és a moabiták vénei tanácskozásra gyűltek össze, hogy Sámsont csellel gvőz- zék le, mert a nyilt csatározás eredményre nem vezetett s továbbra sem kecsegtetett a siker reményével. Nehéz gond járja át mindegyiknek agyát s az alacsony, szőnyeg borította nyugvó ágyakon szótlanul ülnek egymás mellett. Egyik-másik a kijárat felé tekint — várni látszanak valakit. Két marcona vitéz lép be s az idősebb jelenti:-— Megtaláltuk s nyomban itt lesz. Nehány perc múlva könnyű, nesztelen léptekkel egy csoda szép fiatal nő lép be. Nagy, fekete szemeiben a keleti nők forró szenvedélye lobog. Dús, vöröses szőke haja szabadon omlik le telt vállaira. Fehér, könnyű palástja rendetlen hullámokban esik alá, fedetlen, gyönyörű karjain drágaköves kösöntyűk ragyognak. A mint belép s a véneket megpillantja, arcra borul. A vének szemében, egy másodpercre, letűnt fiatalságuk tüze lobban fői. — Kelj föl Delila — szólal meg a vének egyike. Beszélni akarunk véled . . . — Parancsoljatok 1 — Tudod, hogy törzsünket, földünket Sámson felől nagy veszedelem fenyegeti. Népünk Sámsont nem bírja legyőzni s ha le nem győzi mindnyájunkra a rabszolgaság, a nyomor kenyere vár. Azt mondják, hogy Sámsonnak óriási ereje egy bizonyos testi adomány. Delila, hallgass ide I Azért hivattunk, hogy Sámsont győzd meg szépségeddel, kerítsd hálódba s lásd, tudd meg, miben vagyon az ő nagy ereje s mi mindnyájan ki, kiadunk néked ezer és száz ezüst pénzt.“ (Birák K. XII. 5.) — Megteszem! — kiált föl a leány öntudatosan, büszkén s miután ismét arcra vetette magát, elhagyta a vének tanácsát. * A két hadviselő fél döntőütközetre készül. Az ütközetet megelőzően a vidék halmos, hegyes terepén, naponta apró csatározások folynak, melyek már előre megjósolják a döntő ütközet eredményét, a filiszteusok bukását. A filiszteusok közel Gázához táboroznak, mig a zsidók a Seba folyó partján ütötték föl táborukat. Egyik napon a csatározás ép alkonyat előtt ért véget. A nap koronája tüzesen lebegett a tenger fölött s bíbor sugarait rávetette a halálosan fáradt harcosokra, a mint porosán, veritékesen sátraikba tértek. Sámson, néhány katonájától követve, szintén porosán, vértől ázottan tábora felé tart. Megjelenése, egész magatartása, nyugod- ságot, megelégedést, a győzelem biztos reményét tükrözi vissza. Sátrának ajtajában hirtelen, meglepetten megáll: Csengő, édes kacagás fogadja: — Nevetnem kell, mennyire meg vagy lepetve ! Én vagyok, Sámson ! Emlékszel reám, Gázában egyszer találkoztunk. — Delila! . . . — Én vagyok. Várlak — mondja a lie- tera s már ott áll a harcos mellett s kezét megfogj a. t — Vártál ? . ., Hogyan ? . . . Senkinek sem szóltam, hogy ma haza jövök. A Zemplén nmi száma tizenkét oldal.
