Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-06-03 / 22. szám

ennek igazolásául a marhalevelet ellenjegyző A Budapest-Ferencvárosba, sertésközvágóhi- dakra, vagy hentesekhez szállítandó sertések marhalevelei a felügyelő állatorvos által szintén ellenjegyzendők.

Újabb sertések az ilyen felügyelet alá helyezett szállásokba csak az ott levő összes sertések eltávolítása és a szállások gondos fertőtlenítése után állíthatók be.

Utasitsa a törvényhatóság a marharakodó állomásokhoz kirendelt szakértőket, hogy az ily sertóskereskedők (kupecek) szállásából vasúton vagy hajón való szállításra felhajtott olyan sertések berakását, melyek marhalevelei a fentebbiek érteimében hatósági állatorvos által ellenjegyezve nincsenek, semmi körülmények között meg ne engedjék.

4. Végül utasitsa a törvényhatósága városi, községi és körállatorvosokat, hogy a közlegelőre járó sertésállományt a közlegelőn időszakonként vizsgálja meg s a vizsgálat eredményéhez képest a netán szükséges óvóintézkedéseket haladéktalanul foganatosítsák.

Hasonló eljárásra utasitandók a vármegyei állatorvosok is székhelyeiken, ha ott városi, községi vagy körállatorvos nem lakik.

Elvárom a törvényhatóságtól, hogy engem a sertésvész lehető leküzdésére irányuló igyekezetemben teljes buzgalammal fog támogatni s e részben kiadott rendeletemet, az egész törvény- hatóság területén pontosan hajtja végre, sőt annak foganatosítását jövőben is éber figye- 1 lemmel kiséri,

Kelt Budapesten, 1900. április hó 13-án.

Darányi s. k.

7064/900. sz. T. Zemplén-vármegye alispánjától Hivatalos hirdetmény.

A hazai iparnak állami kedvezményekben való részesítéséről szóló 1899. évi XXIX. t.-c. végrehajtása tárgyában a kereskedelemügyi m. kir. minister ő nagy méltósága által f. évi 15885 szám alatt kiadott Utasitás-t a közönség tájékoztatása céljából egész terjedelmében közzé teszem

5. -A.-Ujhely, 1900. április 4.

Alispán helyett: Dókus, főjegyző.

15885. IX/1900. Kereskedelemügyi m. kir. minister.

Utasítás

a hazai iparnak állami kedvezményekben való részesítéséről szóló 1899. évi XLIX. t.-c. végrehajtása tárgyában.

(5. folytatás.)

14. §.

Az 1899. évi XLIX. t.-c.-nek visszaható ereje nem lévén, az e törvény 3. §-ának végső bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján kedvezményezett, már fennálló gyárak illetve ipartelepek a törvény 2. §. b) pontjában említett kedvezményeket az e törvény hatályába léptét megelőző időkben létrejött jogügyletekre nézve nem igényelhetik. Az e törvény hatályba lépte után létrejött szerzések tekintetében pedig a jelen utasítás 13. §*ában megjelölt eljárást tartoznak követni.

15. §.

A liatálát vesztett 1890. évi XIII. t.-c. alapján engedélyezett s az 1899. évi XLIX. t.-c. 3. §-ának negyedik bekezdése értelmében továbbra is érintetlenül maradt, valamint e törvényszakasz ötödik bekezdése értelmében meghosszabbított állami kedvezmények élvezetében levő gyárakkal, illetve ipartelepekkel szemben az utóbbi törvény 2. §. b) pontjában foglalt kedvezmények tárgya és mérve ez utóbbi törvénycikk szerint bírálandó el minden olyan jogügyletet illetőleg, mely ez utóbbi törvény érvénye alatt jött létre.

16 §.

Az állami kedvezményekben részesített gyárak, illetve ipartelepek tulajdonosai, a törvény

2. §. b) pontja szerinti megillető bélyeg- és illetékkedvezmények érvényesítése érdekében a m. kir. központi dij- és illetékkiszabási hivatal, illetékkiszabásra hivatott m. kir. adóhivatalok felhívására kötelesek mindazokat az adatokat beszolgáltatni, melyek az állami kedvezményekben való részesülés iránti igény igazolása céljából szükségesek.

17. §.

A törvény 1. §-ában említett gyárak, illetve ipartelepek a gyári célokra szükségelt tisztátalan sót a törvény 2. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezés alapján az 1875. évi L. t.-cz. 13. §-ában meghatározott áron alól, métermázsánként rendszerint 30—40 f. áron vehetik igénybe és pedig csakis az akna-szlatinai és marosujvári m. kir. főbányahivataloknál.

A gyári és iparsó kiszolgáltatása alkalmából az illető gyár vagy ipartelep tulajdonosa biztosítékot tartozik letenni.

Ez a biztosíték, mely az 1875. évi L. t.-c. 13. §-a szerint a teljes egyedárusági árnak 20°/o-át

képezi, az 1899. évi XLIX. t.-c. említett rendelkezésénél fogva, a jelzett mértéken alól is megállapítható, rendszerint annak felében, vagyis a teljes egyedárusági ár 10°/i-ában teendő le az igényjogosult gyár vagy ipartelep tulajdonosa által.

A kiszolgáltatható tisztátalan sómennyiséget a m. kir. pénzügyminister utalja ki a fent- nevezett egyik főbányahivatalnál, meghatározva azt a vegyszert, melylyel a kiutalt só ugyanott denaturálandó. A denaturálás költségeit az igény- jogosult gyár vagy ipartelep tulajdonosa tartozik viselni.

Az illető gyár vagy ipartelep által átvett iparsó külön zárt helyiségben helyezendő el és rendszeres ellenőrzés alatt áll.

18. §.

A törvény 4. §-a alapján engedélyezhető szállítási kedvezmények csakis oly tárgyakra nézve adatnak meg, melyek az országban szereztettek be.

E szabály alól kivitelnek csakis azon esetben van helye, ha az illető tárgyak az országban nem állíttatnak elő.

A szóban levő szállítási kedvezmények tekintetében egyébiránt az alábbi határozmányok mérvadók:

1. A m. kir. államvasutakon és az állam- biztositást élvező vasutakon önköltségi díjtételek alá esnek az építéshez szükséges kőanyag, kavics, homok, tégla, mész, cement, vasszerkezetek, épületfa, fedőanyag, vízvezetéki csövek, iparvágányok létesítése esetében a fentebbi anyagokon kívül a sínek, sinkapcsoló szerek, talpfák, kitérők, fordító korongok, váltó-biztositási berendezések, továbbá az összes berendezéshez szükséges gépek, gépalkatrészek, készülékek, szerszámok, kazánok, tartányok.

Mennyiben minősíthetők netán egyéb, itt föl nem sorolt tárgyak olyanoknak, melyekre önköltségi-kedvezmény igényelhető, arra nézve esetről-esetre a kedvezmény engedélyezése alkalmával a mérvadó körülmények figyelmébe vétele mellett a kereskedelemügyi m. kir. minister dönt.

2. Az 1. §-ban felsorolt teherárunként szállítandó építési és berendezési tárgyak után, a mennyiben azok a darabáru osztályokba vagy az AJ osztályba tartoznak, kocsi- és fuvarlevelenként legalább 5000 kgr. súly után való díjfizetés esetén 100 kgr. és kilométerenként 0. K. 32 fillér egységtétel, 100 kgr.-ként 8 fillér kezelési illeték és a törvényes szállítási adó alapján esedékes viteldijak, a mennyiben pedig a kérdéses cikkek a többi kocsirakományi osztályok valamelyikébe tartoznának, a tényleges súly, de kocsi- és fuvarlevelenként legalább 10,000 kgr. után való díjfizetés esetén 100 kgr.-ként 4 fillér kezélési illeték és a törvényes szállítási adón alapuló díjtételek fognak számíttatni.

Legcsekélyebb illeték gyanánt 100 kg.-ként nyolc fillér fizetendő.

3. A felsorolt építési anyagoknak az iparés bányavágányokon, valamint a nyílt pályán való díjszabására nézve a következő szabályok mérvadók:

a) A magánfelek tulajdonát képező iparés bányavágányokon, az illető vágánytulajdonossal kötött üzemviteli szerződésben megállapított Kocsiki állítási illetékek alkalmazandók.

Oly esetekben azonban, midőn a nyilt vonalból kiágazó s magánfél tulajdonát képező ipar- és bányavágányokon a szomszéd állomásig egy összegben kifejezett, tehát az államvasuti nyilt vonalra eső illetéket is magában foglaló kocsikiálhtási dij van szerződésileg megállapítva, az ipar- vagy bányavágányon való szállításért az együttes díjnak 50 százaléka fizetendő.

b) Valamely államvasuti bánya- vagy egyéb mellékvágányon (összekötő parti vágány stb.i, valamint a nyilt pályán be- vagy kirakandó, a fenti 1. pontban felsorolt építési anyagok díjszámítása következőleg eszközlendő :

Oly esetekben, midőn az építési anyagok az államvasutak nyilt vonaláról, vagy nyilt pályának tekintendő bánya- vagy egyéb mellék- vágányról egyes kocsirakományokban száll itatnak, ezek után a m. kir. államvasutak helyi díjszabásának illető szakaszaiban meghatározott illetékek 50 százalékkal mérsékelve alkalmazandók, mi mellett egyebekben az ezen szakaszokban foglalt határozmányok mérvadók.

Ugyanezen díjszámítás alkalmazandó az építési anyagoknak a leadási állomásról a nyilt pályára való kiállítására nézve. A mennyiben azonban a kiállítás oly rakodó helyre történik, mely használható kitérővel bir, melyre tehát a szállítás a rendes vonatokkal eszközölhető, ez esetben a díjszámítás az egyes kocsirakományokban szállított építési anyagok után is a tényleges díjszabási távolság alapul vételével az illető kitérőig alkalmazandó.

4. Az önköltségi viteldijak alkalmazása mellett a szállítmányok be- és kirakásáról a kedvezményt igénybe vevő fél saját költségén tartozik gondoskodni.

5. A mennyiben jelen utasítás másképeit nem határoz, a szóban levő szállítmányok tekintetében általában a m. kir. államvasutak helyi díjszabásában foglalt határozmányok mérvadók, mihez képest a felmerülő mellékilletékek, valamint külön teljesítményekért dijszabásilag fennálló egyéb illetékekre (mint például hidvám, átrakodási, átszállítási, mérlegelési és pótilletékek stb.) vonatkozólag dijszabásilag fennálló határozmányok a jelen utasítás által nem érintetnek illetve az említett szállítmányok után is dijsza- básszerűen fizetendők.

Ugyancsak a fennálló határozmányok alkalmazandók a járművek használata, illetve fel- és lerakása körül netalán előforduló késedelmek eseteiben.

6. A fentebbiekben megállapított önköltségi kedvezmény rendszerint vissztérités utján alkalmaztatik.

Kőanyag, homok, tégla, és egyéb tömeges szállítmányok után azonban az önköltségi kedvezmény az illető viszonylatok bejelentése esetén lehetőség szerint rovatoiás utján alkalmaztatik.

7. Az önköltségi kedvezmény érvényesség tartama azon rendelet keltétől, melyei az a 25. §. szerint benyújtott külön folyamodvány alapján engedélyeztetett, de legkésőbb az ezen folyamodvány benyújtását követő négy hét lejártától a gyár üzembehelyezésének s illetve a gyár meg- nagyobbitása esetében az új létesítmény használatba vételének napjáig terjed.

Ezen érvényességi időtartam keretén kívül, akár azt megelőzőleg, akár azt követőleg eszközölt szállításokra az önköltségi kedvezmény ki nem terjeszthető.

(Folytatjuk.)

T. Zemplén-vdrmegye közig. érd. bizottságától. 314/3029. kb. sz.

Olvastatott a m. kir. belügyminister Ő nagyméltósága 1899 évi 99540/v—o. szám alatt kelt intézvénye, Zemplén-vármegye érd. bizottságának a vármegye területén a karácsonyfák eladására és vételére vonatkozó 243/414 erdei számú határozata tárgyában.

A 243/414 érd. számú határozat a „Zemplén“ lapban közzététetik, ezenfelül a vármegye 10 főszolgabirájának és S.-A.-Ujhely rendezett tanácsú város polgármesterének meghirdetés végett kiadatik oly felhívásai, hogy a határozat ellen törvényes időben bejelentett felebbezéseket beterjesszék, vagy azt, hogy felebbezés be nem adatott bejelentsék; a bizottság jegyzője felhi- vatik, hogy a jelentések beérkezte után az ügyet a bizottsági ülésre újból előterjessze.

Kelt Zemplen-vármegye közig. érd. bizottságának S.-A.-Ujhelyben, 1900. évi április 12-én tartott ülésében.

Szerviczky Ödön, közig. érd. bíz. elnöke.

Másolat.

Kir. erdőfelügyelőség Ungvári 1899 évi 263 sz. Tekintetes közigazgatási erdészeti bizottságnak S.-A.-Ujholy. — A nagyméltóságu földmivelésügyi m. kir. minister úr f. évi május hó 11-én kelt 36647 számú magas rendeletében a fenyő karácsonyfáknak mindinkább terjedő használata folytán szaporodó facsempészetnek meggátlása, valamint a piacokra szállított fenyő- fácskák jogos szerzésének ellenőrizhetése végett a fenyő karácsonyfákra az 1879. évi XXXI. t.-c. 115 §-ban foglalt kivételes intézkedések életbe léptetését szükségesnek tartja. Ennélfogva, tisztelettel megkeresem a tekintetes bizottságot, miszerint' a nagyméltóságu belügyminister urnái annak elrendelését javaslatba hozni szíveskedjék, hogy a törvényhatóság területén a karácsonyfák eladása és vétele az erdőtörvény 115. §-a értelmében csak azon feltétel alatt legyen eszközölhető, hogy az eladó az eladni szándékolt karácsonyfák jogos szerzését, annak a község elöljáróság által láttamozott bizonyitványá- vel igazolja, kitől ezen erdőterményeket vette. A bizony.tványban kitüntetendő az eladni szándékolt karácsonyfák neme, nagysága és mennyisége. Tekintettel arra, hogy a tekintetes bizottság a nagyméltóságu belügyminister úrhoz ez ügyben határozott felterjesztését az érdekelt birtokosok kérelme nélkül rendelte el, eziránti határozata a megye területén körözendő és a törvényhatósági épületnek a határozatok kifüggesztésére szolgáló helyén azzal a megjegyzéssel kifüggesztendő, hogy minden érdekeltnek jogában álland a kifüggesztéstől számított 15 nap alatt a beiügyminister úrhoz fölebbezni. Végül srra kérem a tekintetes bizottságot, miszerint hozandó határozatát és a belügyminister ur rendeletét az alulírott kir. erdőfelügyelőséggel annak idején közölni szíveskedjék, hogy ez ügyben teendő jelentésemet a kitűzött határidőre nov. 30 lejária előtt felterjeszthessem. Ungvár, 1899 évi augusztus hó 4-én Laukó sk. kir. erdőfelügyelő.