Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-06-03 / 22. szám
De hát miről Írjak? A tanügygyel foglalkozni ugyan mindenkinek becsületbeli kötelessége volna, de csak akkor, ha nem éri a régi kritikus vádja: „suror ne ultra crepidam.“ Hát nem tudom, nem ér-e engem is ez a lesújtó vád. Itt talált leveled az íróasztalomnál, a hol egyedül vagyok boldog, lapozgatva azt az örökbecsű könyvet, a bibiliát. Leveled olvasva, épen annál a csodás megható résznél voltara, melynek igéi felhangzanak ma minden templomban, mikorra e sorok napvilágot látnak. Íme a tárgy, mely önként kínálkozik s e pünkösti levél Írására késztet.... Ünnep van, pünköst ünnepe! Mindenki ünnepel, hogy lélekben-e, nem tudom. A szív titkait, a lélek gondolatait Istenen kívül senki sem vizsgálhatja, de ha lélekben ünnepelne, bizony sok tanúságot találna a pünkösti igékben műveltnek nevezett társadalmunk. Látna lelki szemei előtt egy kicsiny csapatot, nem kisebb feladattal, minthogy meghódítsák a világot. — Lelki sötétség, vakhit, tévelygés, tudatlanság mindenütt, ezt akarják eloszlatni. Nem tudom kedves barátom, olvassa-e ma a müveit társadalom a bibliát s a pünkösti evangyéliumot, elmélkedik-e felette, keres-e hasonlóságot, rokon-vonásokat ama kis csapat és ti közietek, mert ha keresne, bizony találna is. Én legalább nagyon is sokat találok. Ugyanaz a hivatás. Mert van-e szentebb, apostolibb munka, mint felkelteni az alvó értelmet, feléleszteni a tiszta erkölcs lángjait, embert, Isten képére hasonló embert formálni a kicsiny gyermekből. És sajnos ugyanaz a sors is. Mert mi volt az apostolok osztályrésze? Lenézés, megvette- tés, üldöztetés. Ha ma már nem kell is efélét szenvedni a legszentebb ügy munkásainak, de környezi-e őket kellő tisztelet és becsülés, arányban áll e fáradságukkal jutalmazásuk. Ha én nem szólanék, a kövek kiáltanának helyettem. Azért volna jó, hogyha ez ünnepen a társadalom minden tagját megihletné a pünkösti történet. És ha elmerengünk, csodálkozunk a hatáson, melyet a lélek első munkásai, az apostolok, az egyház alapitói nagy munkájukkal az emberiségre gyakoroltak, óh bizony nagyon is rokon ezzel az — melyet a közművelődés mai bajnokai — a tanítók folytatnak. Vettetek-e szent lelket, mely e munka megtisz- telésében, megbecsülésében áll ? — joggal kérdezhetjük ma a lélek ünnepén a müveit társadalomtól. De vettek-e szent lelket a tanítók is ? Ezt meg viszont a társadalom kérdezhetné a tanítóktól. Olyat, milyen volt az apostolokban. Az evangyéliumokban azt olvassuk, hogy az apostolok valának mindnyájan egy akarattal együtt és megtelének mindnyájan szent lélekkel és szólának más-más nyelveken, a mint a szent lélek ád vala nekiek szólaniok. Mi ez más, mint a lelkesedés, a hivatás az összetartás lelke. — Ebben rejlett az apostolok óriási sikere, sőt, ha a történet folyamán végig nézünk, mindig ez volt az a kovász, mely megélesztette a tésztát, ez volt ama mustármag, melyből a dicsőség terepélyes fája nőtt. Bírnak-e ily értelemben vett szent lélekkel. Ugyanazon hivatás, lelkesedés, összetartás hatja-e át őket egyenkint, mint régi elődeiket? Nem tudom szabad-e nekem akár dicséretet, akár gáncsolást hallatnom, de ha igen, úgy egy részről öröm tölti el szivemet, ha látom, mint forgolódik e bajnokok jó része oltáraik körül, de másfelől azt is meg kell vallanunk, hogy bizony még igen sok e tekintetben a hiány, mert sokak előtt, ha feltesszük azt a kérdést, „Vettetek-e szent lelket?“ azok az evangyólium- mal jigy felelhetnének: „Sőt inkább azt sem tudjuk, mi az a szent lélek.“ Pedig kedves barátom, te! lelkes bajnoka a tanügynek, te tudod legjobban, hogy ebben az egyesitő, átható, tüzes pünkösti lélekben van a hazai tanitóság jobb jövőjének sorsa. Ha ők összetartva, buzgó lélekkel egy oly nemzedéket nevelnek, mely a tanítóságban rejlő nagy kincset méltányolni fogja tudni, ennek a nemzedéknek kiül majd arcára az a szégyenpir, melyet ez érdemes munkások alantas sorsa okoz és azt onnan le fogja törülni az által, hogy siet őket felhelyezni a valódi érdem sokkal magasabb fokára. A tanítók kezében van a jövő társadalom; ők magok alakíthatják úgy, hogy az a becsületes munkát tekinti érdemnek és jutalmazásra méltónak egyedül. így létesíti némileg a jelen' zemzedék, a jövőnek jobb sorsát sokszor bizony türelem és lemondás árán. Ünnep van . . . Megkondulnak a harangok . . . Bárcsak a pünkösti igék is megcsendülnének a lelkekben ... Péter Mihály, ref. lelkész. Pályázati hirdetmény. Az eperjesi állami tanitónőképző-intézetbe való felvétel feltételei. (Kiadatott a vallás- és közoktatásügyi magy. kir. minister 1900. évi május hó 10-én, lj),138. sz. a. kelt rendelete alapján.) — Az eperjesi állami tanítóképző-intézet I-ső osztályába az 1900—1901. iskolai évre 10 díjtalan, 10 féldijas és 10 bejáró növendék vehető fel. A. féldijasok élelmezési dij címen évi 120 koronát fizetnek az intézet pénztárába. A II., III. és IV. osztályba uj növendék nem vehető fel, mert minden hely be van töltve. — A felvétel feltételei: A folyamodó a ministerhez intézett s 1 koronás bélyeggel ellátott folyamodványához a következő okmányokat csatolja: 1. Születési bizonyítványt arról, hogy életének 14-ik évét betöltötte. A ki nehány hónappal fiatalabb, annak egyidejűleg korengedélyért is kell folyamodnia. — 2. Tiszti orvosi bizonyítványt arról, hogy a folyamodó semmi olyan testi íogyatkozásbau, fejletlenségben, vagy eltorzulásban nem szenved, a melyek a tanítással járó nehéz foglalkozásban akadályoznák, vagy pedig a serdülő gyermekek illetlen gúnyolódását önként kihívnák s igy a tanítás komolyságát s eredményét veszélyeztetnék. A tiszti orvosi bizonyítványnak részletesen kell tanúskodnia arról, hogy a folyamodó növendék teljesen egészséges, ép testi szervezettel bir s hogy különösen látási, hallási és beszélő orgánuma hibátlan. — 3. Hiteles községi bizonyítvány a szülők vagyoni állapotáról, kimutatva részletesen, hogy a szülők ingatlan birtokuk, üzletük, iparuk vagy hivataluk után s netán egyéb forrásokból mily összegű évi jövedelemre számíthatnak, vágy esetleg maga a növendék nem bir-e magánvagyonnal s ha igen, annak jövedelme hová fordittatik ? — 4. Községi vagy más egyéb hiteles bizonyítvány a családtagok számáról, ezek életkoráról és arról, hogy közülök hány van a családfő közvetlen gondozása alatt s hány van távol a szülei háztól, hány és mily mértékű neveltetési költséggel terheli még a családfentartót ? — 5. Iskolai bizonyítványt arról, hogy a felső leány- (nép) iskola II., a polgári vagy felsőbb leányiskola IV. osztályát jó sikerrel elvégezte. A ki most végzi ezeket az osztályokat, az mellékelje az utolsó évharmadról szóló értesítőt. A IV. osztályról szóló bizonyítványát pedig mihelyt kézhez veszi, küldje be. — 6. A kik a folyó iskolai évben iskolába nem járnak, azok folyamodványukhoz hatósági erkölcsi bizonyítványt is mellékeljenek. — 7. A folyamodónak hitelesen kell igazolnia, hogy másodszor sikerrel be van oltva. — A folyamodványok junius 10-éig küldhetők hozzám. Kérem a mélyen tisztelt szülőket és gyámokat, hogy az elsorolt feltételeket a legkisebb részletig pontosan megtartani szíveskedjenek, mert a feltételeknek meg nem felelő vagy elkésetten beérkezett folyamodványok figyelembe nem vétetnek. — Lang Mihály, igazgató. CSARNOK „Elváláskor“. Elváláskor, mikor a szó Ajkainkra nem jőve, Csak sajogott, csak zokogott, Mindkettőnknek a szive, Könnyű rezdült szép szemedben, S végig futva arcodon, Lehullott az anyaföldre S az elnyelé nagy mohón. Mi volt e könny? Fénylő csillag Mely biztat ez életen ? Vagy mutatta azt a helyet, Hol volna jó én nekem ? . . . (S.-A~Ujholy.) Gabanyi László. “ Itthon, Egy év után csakhogy itthon vagyok újra! A városnak zaját lerázva, megunva Megint idetértem; Susogó akácok illatozó lombja, Édes jó anyámnak kényeztető gondja Megint menedékem. Áldott puha fészek, hol a kicsiny fecskék, Pelyhedező szárnyuk’ bontogatni kezdték, Mint régen, úgy áll még. Csakhogy a mig akkor zaj, vigság volt benne, Most oly csendes, mintha lakója se lenne, — A mi fény volt — árnyék. Nagy vihar volt egyszer s egy villám cikkázva Leütött és éppen a gazdát találta, Őrét életünknek. Oly jól emlékszem mégj mintha csak ma volna, Mikor kikisértük a nagy nyugalomra S nélküle tértünk meg. Aztán elszakadtunk széjjel a világba, Csak az anyamadár maradt ott magába’ Morzsolgatva éltét. Szegény anyamadár, ielkem édes anyám! Hej ha rajtam állna, de meg is áldanám Minden egyes léptét! Egy óv után csakhogy itthon vagyok újra ! A városnak zaját lerázva, megunva Megint ideértem ; Susogó akácok illatozó lombja, Édes jó anyámnak kényeztető gondja Megint menedékem. (Tolcsva, május 27.) farkas Alajos. * Régen és most. Kicsi fiú voltam s ő még kisebbke lány: Több, mint négy-öt éves aligha volt talán, —• De olyan aranyos, angyal-kedves barna! A hányszor csak láttam, vagy csak rágondoltam, Vágygyal teli szívvel fel-felsósajtottam: Istenem, Istenem, ha az enyém volna! . . . Azután sok év mult-tünt el az időben . . . S nagyra nőtt meg ő is, én is nagyra nőttem. De nekem ő most is az a kedves barna! S a hányszor csak látom, vagy csak rágondolok, Vágygyal teli szívvel mindig felsóhajtok : Istenem, Istenem, ha az enyém volna 1 . . . (Bperj s) Kerekes Pál. Közgazdaság. Értesítés. A gazdasági egyesület elnöksége értesíti a tanulmányi kirándulásra jelentkezett kisgazda közönséget, hogy a nagyméltó- ságu földmivelésügyi m. kir. minister urnák június hó 2-án érkezett leirata értelmében, mivel a kirándulás költségeinek fedezésére kilátásba helyezett segélyt nem engedélyezhette, a kirándulás elmarad. Igazgató választmányi ülés. Múlt hó 29-én egyesületünk igazgatóválasztmánya Kun Frigyes e- alelnök elnöklete alatt igazgató-választmányi ülést tartott. Tárgyaltatott a kassai kerületi állat- tenyésztési felügyelőnek azon átirata, melyben az egyesület állattenyésztési alapjából segélyt kér azon czélból, hogy Zemplén- vármegye szegénysorsu községeinek százalék kedvezmény mellett tenyész apaállatokat adhasson. Az egyesület igazgató-vá- iasztmánya méltányolván a kerületi állattenyésztési felügyelőnek kérelmét, hozzájárul Felső-Zemplén községei apaállat beszerzéséhez adandó százalék elengedéséhez és 1000 koronát e célra megszavaz oly feltétel mellett, hogy az egyesület elnöksége szabja meg, hogy mely község milyen százalék engedményt kapjon és kiköti azt, hogy ezen összegből csak is zem- plén-vármegyei tenyésztőktől vásároltassanak apaállatok. Vidder Albert évdijas rendes tagul felvétetett. Olvastatott a bihar-megyei gazdasági egyesületnek a földmivelsügyi ministerhez intézett átirata, melyben arra kérte a földmi velési kormányt, hogy a szedett sertések csakis 10 napi lszigoru megfigyelés után legyenek elszállíthatok, — äz egyesület igazgatói választmánya tudomásul vette a feliratban foglaltakat. Továbbá helyeslőleg tudomásul vétetett a földmivelésügyi minister urnák azon leirata, a melyben tudatja, hogy a kassai állattenyésztési felügyelői kerületből Gömör, Kis-Hont és Szepes-vármegyék elvétettek. Olvastatott a földmivelésügyi minister urnák a népies gazdasági előadássok, tanfolyamok, mezőgazdasági, házi, ipari tanfolyamok rendezése tárgyában kiadott rendelete, melynek értelmében az egyesület elnöhsége felkéretett, hogy lépjen érintkezésbe a főszolgabirákkal az előadások és tanfolyamok helyének megállapítása végett. Egyesületi titkár előadja, hogy a jövő hónapban 70 kisgazda résztvevővel a rima- szombati m. kir. földmives iskolába a nagy- méltóságu földmivelési kormány anyagi támogatása mellett tanulmányi kirándulást rendez az egyesület, — továbbá jelenti, hogy a május hó 24-én tartott permetező és kénporfuvó verseny igen jól sikerűit, melyen 8 belföldi és 2 külföldi gyáros vett részt 10 permetező géppel és 15 kénporfuvó géppel. Folytatás a III. mellékle ten
