Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-04-01 / 13. szám
Sátorai]a-Ujliely, 1500. április 1. 13. (2049.) Harmincegyedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 12 kor. Félévre .... 6 „ Negyedévre . . 3 „ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak ▼issza. Egyes szám ára 30 fill. A njrilttérben minden garmond sor díjjá 40 fill. Zemplén Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLET “-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IMHISTIDIEGbT S A. ES 1ST HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 2 fill. Azonfelül bélyeg 60 fill. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel, vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 6 fill, számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyuj tátik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. ZBerzELátln. Béla,, a mádi kerület országgyűlési képviselőjének a Képviselőházban Tokaj-Hegyaljánk érdekében 1900. március 16-án tartott beszéde. T. Ház 1 A földmivelési költségvetésben több rendbeli hathatós intézkedés foglaltatik, melyek, ha megvalósulnak, lényeges befolyással lesznek a közigazgatási bajok enyhítésére, gyógyítására. A minister urnák tegnapelőtt a házban elhangzott nagyszabású beszéde után nem akarom a t. Ház türelmét hosszabban igénybe venni, csupá az ország szőlészeti ügyére vonatkozó némely intézkedésekkel kivánok röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk !) Az ország szőlészete az utóbbi években óriási léptekkel haladt előre, a mi azonban nem zárja ki azt, hogy figyelmünket s tevékenységünket a nemzet közgazdaságának e fontos ágára ki ne terjesszük, mert hiszen még most is több megoldatlan kérdéssel állunk e téren szemben. így pl. a talajvisszonyok még nincsenek megállapítva, minek következménye, hogy az összes szőlőgazdák csak találomra ültetik be a szőlőterületeket, s ha nem a talajnak megfelelő alany kerül belé, a szegény gazda kezdheti a telepítést újból. Ezt közvetve és közvetlenül tapasztaltam a Tokaj-Hegyalján, a hol igen sokféle a talaj ; nevezetesen van ott nyirok; lősz-ryolith, trachyt s ezeknek válfajai. Ezen különböző talajnemeknek természetesen másmás a fizikai és kémiai tulajdonsága, minélfogva ezen talajok egyikében az egyik másikában a másik rendszer válik be; igy pl. a lőszta- lajban az oltvány-rendszer általában nem vált be, mig e hazai faj szénkénegezéssel szépen diszlik. Továbbá a szőlőbetegségek folyton szaporodnak ; újabban ismét egy gombafaj keletkezett, mely úgy a nemes, mit a vad tőke fején mint kidudorodás jelentkezik s innen lehuzódik a gyökérre, a mi a tőke elpusztulását vonja maga után, ily módon elpusztult tőkepéldányokat beküldtem a központi kísérleti állomáshoz; a vizsgálat kiderítette, hogy a tőkéket a cupri- nus nevű gomba ölte meg, de a védekezés módját ez ellen még nem ismerik s nem is ismerhetik, mivel a hiányos berendezés miatt minden oldalon intenzív kísérletezéseket nem is eszközölhetnek. A mind nagyobb arányokban terjedő lisztharmat elleni védekezésre nézve is eltérők a vélemények ; sokan az Aschenbrand- féle port tartják a legtökéletesebb védelmi szernek, holott egyik szakértő a szegedi szőlészeti és borászati kongresszuson oda nyilatkozott, hogy az Aschenbrand-féle por még nincs tökéletesen kipróbálva s ez idő szerint a lisztharmat ellen a legjobb védelmi szemek a kénporászatot tartja, mert nem szükséges, hogy a kénpor a növényre tapadjon, mivel a kén a levegő éle- nyével egyesülve ezen Vegyi folyamat által hat a lisztharmat pusztítására. Ezen vitás kérdések eldöntése is a kísérleti állomásra vár. Igen kívánatos tehát, hogy a központi kísérleti állomás mielőbb kibővítessék, hogy a reá háramló feladatoknak minél tökéletesebben meg tudjon felelni. E mellett elkerülhetetlenül szükséges, hogy a vidéken, különösen a Tokaj-Hegyalján, szintén állitassanak fel ilyen kísérleti állomások, melyeknek feladata leszen a szőlészet terén előforduló s a Tokaj-Hegyalja speciális viszonyaira vonatkozó jelenségek megfigyelése. Igen nagy fontossággal bir a jégvihar telepek felállítása is, mert az eddigi kísérletek Stájer-, Dalmát- és Olaszországban, sőt minálunk is úgy látszik, hogy be váltak. Stiger Albert a Stájer-Windisch-Feistritz polgármestere, 1896. évben felelevenítette a viharágyuzás ősrégi szokását ; a mozsarat hangtölcsórrel tökéletesítette, mely találmány a lövés alkalmával oly erős légörvény - gyürüt fejleszt, hogy ennek mechanikai energiája egész 1500—2000 m. magasságig hat fel. Az eredményekről 1899. évi november hó 6. és 7. napján Felső-Olaszországban a Casale-Monferato- ban tartott kongresszus számolt be s kimondotta, hogy: a viharágyuzással jó eredményt ígérő útra léptek a jégeső elhárítása fontos problémájának megoldásában. A tudomány erre nézve kellő alapot ugyan még nem szolgáltat, de a kísérletezések azt igazolják, hogy valahányszor az ágyúzást kellő időben s nagyobb területen kezdték meg, a lövöldözés alatt a villámlás és mennydörgés megszűnt és a jégeső elhárítása sikerült; s ha esetleg jég képződött is, az hóval vegyes és oly puha volt, hogy nagy kárt nem tehetett. Felső-Olaszországbau eddig- elé 3000 telep működött s a kedvező eredmény folytán, melyet ezekkel elértek, hallomás szerint ez évben már 10.000-re akarják a telepek számát emelni. Ezen tapasztalatok és több meteorológus nyilatkozata megerősít minket azon hitben, hogy a vihar elleni ágyúzással megtaláltuk végre a módot, melylyel szőlőinket a jégkár ellen megvédeni képesek leszünk. Minthogy a biztosítás terén a díjtételek szerfölötti nagysága miatt célt nem érhettünk (Igaz! ügy van!) s eddigelé szövetkezeti utón sem biztosíthattuk termésünket a jégkár ellen, nem marad egyéb hátra, minthogy mi is szomszédaink példáját követve, a jégvihar ágyúzáshoz folyamodjunk s ily nemű telepeket minél nagyobb számban felállítsunk. A minister ur — elismeréssel legyen mondva — ezen ügyet is szokott lelkesedéssel karolta fel, a mennyiben szakértőt bocsát ama szőlőbirtokosok rendelkezésére, a kik ily telepeket felállítani óhajtanak, továbbá az állami szőlőkben szintén állíttat fel ilyen telepeket, s ezen ügy szakszerű tanulmányozása céljából meteorologust küldött ki Stájer- és Olaszországba. Megjegyezni kívánom még azt is, hogy ezen célra külön lőport gyártanak s azt jutányos árban bocsájtják a szőlőbirtokosok rendelkezésére. Állítólag kilója 35 kr. De mivel a szegényebb községek ily telepek felállítását saját erejükből eszközölni képesek nem lesznek, felkérem a minister urat, hogy e telepek felállítását a hol szükséges, még állami segélylyel is támogassa. Megnyugvással vettem ki a minister ur beszédéből hogy a kisgazdák' érdekét oly melegen karolta fel, de mindazonáltal óhajtandónak tartanám, hogy a minister ur a kis-szőlőgazdák felsegélyezésóre több szőlőtermelési anyagot bocsátana ingyen kiosztásra; mert a társadalmi erőket hazánk javára minden áron, még annyi áldozatok árán is, meg kell tartanunk, s nem szabad megengednünk, hogy ha bennük a szőlőtelepítésre a jóakarat és képesség meg van, szegénységük folytán kénytelenek legyenek kivándorolni vagy pedig existenciájukat elvetve, elpusztulni. (Igaz 1 Úgy van !) Fel kell itt még említenem a szegedi I. országos szőlészeti és borászati kongresszusnak ama határozatát, mely szerint az állam és egyesek által termelt karók értékesítésére központi elárusító telepek volnának létesítendők. Felhívom a t. minister ur figyelmét a szegedi országos szőlészeti és borászati kongresz- szus határozataira. r Rómáig — meg vissza. (A magyar görög katolikusok római zarándokutja) A ,Zemplén* eredeti tárcája. Irta: Bihary Emil. (2. folytatás.) Midőn február hó 12-én megkaptuk az országos bizottság elnökétől az úti programot s a program szerint március hó 4-én, vasárnapi napon, mindenki délután 1 órakor a bpesti Központi vasúti pályaházban megjelenni köteles volt: a magyar hazában a szélrózsa minden irányából megindultak a zarándokok. Mi zempléniek már a múlt hó 3-án indultunk el hazulról — éspedig a szinnai járásból utazók, miután reggel sz. misét mondottunk s a zarándokok meg a hivök egy része hallgatta, elbúcsúzván szeretteinktől kocsira ültünk, s ki 30, ki 40—50 kilométert megtéve tengelyen Homonnára érkeztünk. Homonnáról d. u. 4 óra 48 perckor indultunk el Budapest felé. Azt hittük, hogy Ho- monnán több zempléni zarándoktárssal találkozunk, de sajnos sem a homonnai sem a sztropkai és a varannai járásból nem ment egy zarándok sei Minden állomáson néztük, váljon honnan s kik szállnak fel mint zarándokok, de bizony egész Szerencsig nem volt szerencsénk zarándokhoz. Nem tudtuk elképzelni, mi lehet az oka hogy Zemplénből oly kevesen mennek, de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy tán már elmentek, vagy csak a vasárnap reggeli vonattal fognak menni, s miután a szerencsieket nagy éljennel üdvözöltük a vaggon ablakából, a vonatvezető trombitájára mi is behúztuk fülkénk ablakainak függönyeit s álomra hajtottuk fejeinket, hogy Budapesten frissen ébredhessünk fel. Szerencs és Budapest között éjjeli utazásunk alkalmával mi történt nem tudjuk, csak a központi pályaházban kiszállva láttuk, hogy az a vonat, mely minket hozott egy végtelen hosszúnak látszó házsorból van, melyből csak úgy özönlött a magyar zarándokok nagy serege, borsodiak voltak nagyobb részt. Zempléni úri emberekkel azonban ekkor sem találkoztunk. A pályaházból kimenve siettünk átöitözködni, hogy templomba mehessünk misét hallgatni; lévén vasárnap az nap. Tudomásunkra esvén, .hogy az egyetemi templomba lesz gör. szertartásu mise, hát a zarándokok egy nagy része oda sietett, s csakugyan két görögszertartásu misét is hallgathattunk. Délelőtt aztán még megnéztük a látnivalókat s híveinknek megmutattuk a nevezetesebb épületeket, szobrokat. Az uj országház rendkívül meglepő hatással volt a falusi gazda népre. Érdekes megjegyzése volt egy 70 éves öreg gazdának ama kérdésemre, hát hogy tetszik az uj országház, aki igy felelt: „Szépnek nagyon szép, a világon már nem is lehet szebb; de hát minek építenek olyan nagyszerűen szépet, mikor szegények vagyunk s ha már építeni akartak valami nagyon szépet Budapesten, hát akkor inkább templomot építettek volna.“ A szobrok közül leginkább tetszett a falusi gazdáknak Petőfi Sándor szobra, s midőn megmagyaráztuk nekik hogy ki volt Petőfi s miért emeltek neki szobrot, azt felelték, hogy: „megérdemelte, csak az kár — úgymond — hogy nem hamarább töröltetett el a jobbágyság.“ Deák Ferenc szobrára az volt az egyszerű falusi emberek kritikája, hogy „erős ember lehetett“ látván óriási testét. T etszett a Baross szobra is s dicsérték, hogy „okos ember volt, mert olcsón lehet vasúton járni.“ Délutáni 1 órakor már csak úgy hemzse- get a központi pályaházban a sok zarándok. Nagy plakátokkal hirdették, hol kell gyülekezni. Mi is hát lementünk a IILad osztályú étteremnek erre elkülönített helyére. Két nemzeti szinü karszalagos fő és 14 alrendező várta a zarándokokat. A 14 alrendező mind gör. kát. egyetemi hallgató volt. Ekkor látták a rendezők, hogy az 510 zarándok egyszerre különvonaton nem mehet el, rögtön intézkedés történt, hogy azokon kívül a kik már reggel elutaztak, délután a Il-od osztályúak á rendes gyorsvonattal 3-kor, a többiek a különvonattal 3 ó. 15 perckor utazzanak el. Itt kaptuk a zarándokok nyomtatott névjegyzékét is. Érdekes volt nézni, amint egyes jó barátok, egymást rég nem látott iskolatársak egymást öleléssel s csókkal üdvözölték. Az ismerősök mindjárt csoportokat képeztek s elhatározták, hogy együtt utaznak s együtt tartanak az utazás alatt. S ez jó is igy, mert bizony hosszú utat csak jó ismerősök s kedves baráti körben élvezetes megtenni. Mi is kerestük a zemplénieket első sorban, aztán az eperjesieket, A Zemplén mai száma tizennégy
