Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-03-25 / 12. szám
Polonyi Ignác, Lang Ferdinánd, Bettelheim Márton. Fogadják a nemes szivü adakozók az egyesület nevében hálás köszönetünket. Kun Frigyes, e. elnök. Reichard Salamon dr., Erényi Manó, e. pénztáros. e. titkár. Nyugtató. 20 K., azaz húsz koronáról, mely összeg Friedmann Herman kazsui és Weisz Salamon b.-ujlaki lakosok által a s.-a.-ujhelyi árvaház részére adományoztatott; amidőn ezen összegnek Nemes Sándor főszolgabíró úrtól történt átvételét igazolom, egyszersmind az adományozóknak az egyesület nevében hálás köszönetemet nyilvánítom. Kelt S.-A.-Ujhely, 1900. márc. 22. Vasa József, egyesületi pénztáros. 17. ein. 1900. sz. A i Zemplén-vár megyei községi és körjegyzők egyesületének elnöksége. A községi és körjegyző uraknak, a vármegye területén. A magyarországi községi és körjegyzők országos központi egyesülete ez év szeptember havában, Budapesten tartandó országos közgyűlésén fogja megünnepelni érdemes elnökének, Kuncze Imre Török Szt.-Miklós város főjegyzőjének, 40 éves kitartó szolgálati és 20 éves elnöki jubileomát. Az ünnepély módozatának megállapítása, a központi vezetőség kebeléből kreált végrehajtó bizottság feladata, Addig is azonban, mig alkalom nyílik a szép programmot nyilvánosságra hozni, ez úton kérem fel a vármegyénk területén működő községi és körjegyző urakat, hogy az elismerés megjutalmazásául lelkes vezetőnknek átnyújtandó. Emlék-album számára arcképeiket Szigeti Henrik címére Szolnokra sürgősen elküldeni szíveskedjenek. Sárospatak, 1900. március 20. Fodor Jenő, egyesületi elnök. Nyilvános nyugtató és köszönet. A sárospataki ipartestület által f. évi február 24-én tartott bálja alkalmából a felülfizettek : Molnár János főbíró 10 kor., Fülöp Ká- rolyné Szécsi Géza 8—8 kor., Mandel Hugo, Horváth Mátyás, 6—6 kor., Kondor Miksa 4 kor., Balog Mihályné, Neuman Péter, Kamenár Károlyné, Galgóczi Barna 2—2 kor., Sleirninger Antalné, Gánóczi Tivadar, Schwarcz Sámuel, Pauvletits György és Zsubrinszki József összesen 56 korona. Fogadják a nemes szivü adakozók őszinte köszönetünket. Sárospatak, 1900. márc. 16-án. Tarczal János, ipts. jegyző. A gálszécsi ipartestület — írja levelezőnk — márc. hó 18-án d. u. 4 órakor a városháza nagytermében tartotta ez évi közgyűlését. Belius György nyug. postamester, mint iparhatósági biztos, megnyitván a közgyűlést, Eperjessy István ipartestületi elnök tett a testület múlt évi működéséről jelentést E jelentésből megtudtuk, hogy bár némely iparágakban a múlt évben nem hiányzott a munka, de az nagyon kevés haszonnal járt és az iparosok vagyonosodását elő nem mozdította. A testület igazgatósága az év folyamán 6 gyűlést tartott, a békéltető bizottság ötöt. Ez utóbbi elé került ügyeket sikerült békés utón elintézni. — Beiratkozott 26, felszabadult 21 inas. Tagsági dijakból befolyt a múlt évben ......................................... 330 K. — f. Kiadás volt: ............................... 288 K. 28 f. Maradt készpénz: 41 K. 72 f. A testület vagyona a múlt években megtakarított összegekkel együtt............................................512 K. 10 f. és 120 kor. tagsági dijhátrálék, a melyből azonban már eddig befolyt .............................. .... 18 K. — f. Azután az elnök úgy a maga, mint társai nevében megköszönvén a beléjök helyezett bizalmat, állásaikat a testület rendelkezésére bocsátotta, mire következett a választás. — Elnöknek közfelkiáltással és nagy lelkesedéssel ismét Eperjessy István választatott, az igazgatóság többi tagjai pedig a következők lettek; alelnök: Hornyák István, pénztáros: Ivassay Lajos, jegyző : Koleszár Mihály, számvizsgálók : Weinberger Ignác, Molnár Mihály; igazgató- sági tagok: Baka István, Birnbaum Jakab, Gajdos Mihály, Horváth Ferenc, Hornyák József, Takács János, Molnár András, Juhász Bálint, Pattenhauser Mátyás, Erdődi József, Neczela József, Putovics József, Csapkovics Károly, Bodnár Béla, Mihalko János, Papp Ferenc, póttagok : Varga Pál, Vámos Mihály, Kuzsma György és Román Mihály. — Ezután a folyó évi költségvetés kiadási tételeit összesen 242 kor. 20 fillérben állapították meg. Ezzel a közgyűlés az elnök éltetésével szétoszlott, r. I TAN ÜGY. 1 Zemplén menyei Tanitó-EpÉt Halos route — A rovatért felelős: A szerkesztő-bizottság. — Minden kézirat Beregszászy István, szerk. biz. elnökhöz küldendő S.-A.-Ujhelybe. 25 éves igazgatói jubileum. Ünnepe volt a sárspataki állami tanítóképzőnek folyó hó 17-én. Ekkor ünnepelte ugyanis annak tanári kara és ifjúsága, számos tisztelő és résztvevő jelenlétében Dezső Lajos intézeti igazgató 25 éves igazgatói működésének évfordulóját. Nem divatos szokás, nem is a hétköznapi életben nyilvánulni szokott közönséges, tüntetni szerető emberi gyarlóság hozta össze a nagy számú ünneplő közönséget, hanem egy oly férfiú iránti tisztelet és hála, ki előtt önkénytelenül kalapot kell emelnie mindazoknak, a kik a nemzeti népnevelést, mint édes hazánk fönnmaradását biztositó eszményt ismerik és méltatni tudják. Mely önzetlen magyar szívben ne gyulladna fel a hála lángja azon férfiú iránt, ki 25 év óta áll a magyar tanítóképzés nagy j munkájában; azon tanítók képzésének nehéz munkájában, kik — a nagy költő szerint is — hivatva vannak Tégedet hazám még egyszer meghódítani! ? Kinek szive ne dobbana fel azon önzetlen nemzeti munkás nagysága előtt, a ki 25 év óta törhetlen akarattal, mély tudással, fáradhatlan szorgalommal, minden egyéni érdeket félre téve, csupán a nemzeti művelődés előbbre vitelének szent lobogójával kezében fejtegeti az ifjúság keblében jelentkező nemesebb csirákat s égő lángra gyújtogatja a szív mélyén észrevett hazafiui érzelmeket!? Jöjj ide te kétkedő, ki a mindennapi élet országutjáról le nem térve haladsz a vásári nagy tömeggel. Jöjj ide ... és tanulj 1 Tanuld meg miként kell önzetlenül, egyéni érdekeidet megtagadva a közjóért, az imádott magyar hazáért csendesen, zajtalanul, de biztos eredménynyel dolgozni. Jöjj! és merits a hazaszeretet gyönyörűséges forrásából s „Magyarország nem volt, hanem lesz!“ A jubileumi ünnepély a következőképen folyt le : Az ünnepély napjának d. e. 10 órájára nagyszámú közönség gyűlt össze az intézet zenetermében, hova az ünnepeltet az igazgató-tanács és tanári kar tagjaiból alakult küldöttség hívta meg, kit megérkezésekor lelkes éljenzéssel fogadtak. Ezután rövid időre néma csend lett.. • Szinte hallani lehetett a szivek dobbanását. A szívből fakadnak a legszebb virágok, a tisztelet érzelmének legbájosabb virágai, melyek örökké viruló ékességei az emberiségnek . . . E néma csendet az ifjúsági énekkar mélabus alkalmi dala törte meg s ragadta az ünneplőket az örök mindenható felé. A dal végső akkordjainak elhangzása után Nemes Lajos kir. tanácsos, tan- felügyelő emelkedett fel s mint a nagyméltó- ságu vallás- és közoktatásügyi m. kir. kormány megbizottja, képviselője, meleg szavakban méltatta az ünnepelt érdemeit, miközben felolvasta és átnyújtotta a Minister üdvözlő s elismerő leiratát; majd ezután az igazgató-tanács nevében üdvözölte az ünnepeltet. Azután a tanári kar — élén Hodinka Ágosttal — üdvözlete következett, szép szavakban ecsetelve az ünnepeknek az intézet kormányzása körüli érdemeit. Közben ismét az ifjúsági énekkar énekelt nagy hatással. Ez énekszám elhangzása után a helybeli főiskola tanári karának nagy része, élén Zsindely István ez évi közigazgatóval üdvözölte az ünnepeltet, remek beszédben emlékezve meg mint főiskolai volt kitűnő növendékről s a nevelés terén szerzett nagy érdemeiről. Végül a tanítóképző ez idő szerinti növendékeinek szónoka Fekésházy József IV. éves növendék fejezte ki a tanitványi szeretet és hála meleg hangján igazgatójuk iránti igaz ragaszkodásukat. Záradékul az énekkar a Himnuszt énekelte el. Az ünneplő közönség d. u. V* 2 órakor közebédre gyűlt össze az intézet zene-termében, mikor is az első felköszöntőt Nemes Lajos kir. tanfelügyelő Ö felsége a koronás királyra mondotta. Majd Veres Ferenc Vlassics Gyula vall. és közoktatásügyi m. kir. ministerre — kit a tanári kar táviratilag is üdvözölt — Szekerük Kálmán apát-plebános Zsilinszky Mihály állam- tiikárra, Puza Sándor apát-plebános Dezső Lajosra, az ünnepeltre, Palágyi Lajos Zemplén vármegyére, a főispánra és alispánra, Matoiai Etele alispán Dezső Lajosra, Hodinka Ágost a volt növendékekre, Beregszászy István s. tan- felügyelő Dezső Lajosra, Zsindely István főiskolai közigazgató Dezső Lajosra, Hodossy Béla a főiskolára mondottak lelkes felköszöntőket. A kedélyes közebédnek csak a késő délutáni órák vetettek véget. Be kellene számolnom még arról, hogy a közel s távol vidékről kiket vonzott a Dezső Lajos iránti tisztelet és elismerés Sárospatakra, mit azonban a jelenlevők kegyes engedelmével, nehogy tudósításom túl hosszúra váljék, most elhagyok. —h. A könyvek és az olvasás. (Folyt, és vége ) És most, miután elmondtam véleményemet arra nézve, mit tartok célszerűnek, jónak, hasznosnak és szükségesnek, hogy olvassunk, nem zárkózhatom el az elől sem, hogy megjelöljem azt, mit ne olvassunk, illetve mire ne pocsékoljuk drága időnket. Igaz ugyan, hogy a megállapodott itélőtehetség önmaga formái magának véleményt erre nézve, de nekem, mint e dologról értekezőnek kötelességem megjelölni az irányt is. Ma már rengeteg az olvasni való és épen azért jó, ha ebben a tömegben figyelmesen széttekintünk s kellően tájékoztatjuk magunkat, mielőtt időnket, ezt a mindenkinek drága kincset, valamiért cserébe adnók. A regények némely fajtája ma már spekulatio szellemben van szerkesztve, a cél az, hogy borzasztóságaival, vagy sikamlósságával érdekessé s igy kapóssá váljék. Rósz ízlésre, nem eléggé müveit lélekre vall, ha valaki az e fajta silányságokra pazarolja idejét, épen azért óvatosak legyünk olvasmányaink megválasztásában s a mi nem kecsegtet egyébbel, mint izgalommal és haszontalan időtöltéssel, azt lehetőleg kerüljük. És most áttérek értekezésem második részére : „Hogyan olvassunk ? Igen nagy a különbség olvasás és olvasás között. Ha nem figyelünk saját énünk olvasás közbeni miheztartására, az olvasás nem válik hasznunkra, szellemi tőkénk gyarapítására. Az olvasottak gyakran oly hamar röppenek el. agyunk szellemi kincstárából, hogy megtörténik, miszerint ugyanazon egy müvet kétszer olvasunk el a nélkül, hogy olvasás közben untatna bennünket az az anyag, a mit már egyszer hitünk szerint bevéstünk emlékezőtehetségünkbe. Nem árt ugyan, ha egy-egy jobb művet kétszer is elolvasunk, sőt egyes művek nehezebb voltuknál fogva meg is követelik, hogy többször foglalkozzunk velük, ha saját szellemi kincsünkké óhajtjuk tenni tartalmukat. De rendesen a legtöbb műnél elég az egyszeri átolvasás, feltéve, hogy kellő figyelemmel s a bennök foglaltak teljes megértésével teszszük. Ha azonban azt akarjuk, hogy hasznunkra szolgáljon az olvasás, igen sokat ne vegyünk egyszerre át, de a mit átvettünk, azt kisérjük jegyzetekkel. Olvasás közben ugyanis nagyon gyakran megtörténik az az eset, hogy az olvasó még az előbbi mondat jelentőségén, fontosságán, vagy irályi szépségén mereng, szeme pedig már a következő mondaton szalad végig. Ily esetben nem figyeljük meg eléggé az átfutott mondat értelmét; ha pedig nem vagyunk elég figyelmesek, tovább olvasunk a nélkül, hogy a szemünkkel átfutott mondatra visszatérnénk, olvasásunk hézagos s az olvasottak értelme hiányos lesz. Hézagos lesz akkor is, ha egyes kifejezések értelmével nem jövünk tisztába, mielőtt folytatnók az olvasást. Legyen tehát különösen a nehezebb művek olvasása, vagy a szak művek tanulmányozása lassú, nyugodt, hogy a felületesség ne hódítson tért elménkben. Emlékezőtehetségünk támogatására igen nagy horderejű, ha olvasásunk közben iron van a kezünkben. Ha hozzászoktatjuk magunkat, hogy a jegyzékfüzet mindig mellettünk legyen, hogy az olvasottakat jegyzetekkel kisérjük, nem találjuk azt unalmas munkának és ha egy-egy mű elolvasása után végig nézzük jegyzékfüzetünket, előt- tüuk van az egész, lelkűnkben mintegy kidomborodik s mint kerek egész foglal helyet szellemi kincstárunkban. A jegyzéssel nem szabad azonban bőkezűen bánnunk, hanem csak azon dolgok feljegyzésére szorítkozzunk, a melyek előttünk újak s mint uj szerzemények köny- nyebben siklanak ki elménkből. De még abban az esetben is, ha sohasem néznők át jegyzeteinket, már maga a feljegyzés munkája mintegy megrögziti emlékezőtehetségünkben a jegy1- zetteket s biztos támpontokat nyújt az egész mű megtartására. Tartsuk szabálynak továbbá, hogy hosz- szasan ne olvassunk. Ki ne vette volna már magán észre egyszer-másszor, hogy a hosszú figyelmes olvasás kimeríti az elmét s az olvasás vége felé figyelmünk már annyira lankadt, hogy jóformán számot sem tudunk adni az olvasottakról. Ne menjünk tehát túl a rendes határon s ha egy-egy órát olvastunk, hagyjuk félbe s keressünk más szórakozást. Még arra is figyelemmel kell lennünk, hogy a nap bizonyo«
