Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-03-25 / 12. szám
szakaiban minő olvasmány felel meg leginkább elménknek. A nehezebb olvasmányok ugyanis nyugodtabb kedélyhangulatot, frissebb .erőt és bizonyos lelki vágyat tételeznek fel, tehát a napnak azon szakában foglalkozzunk ezekkel, a mikor az említett feltételék lelkűnkben inkább meg vannak, vagyis délelőtt és esteli előtt a nehezebb, délután és esteli után a könnyebb olvasmányokat vegyük elő. Végül uem hagyhatom említés nélkül, hogy az olvasottak megmaradását még az is nagyon támogatja, ha azokat valakivel megbeszéljük; erre ugyan igen ritkán van alkalmunk, de annyira fontos, hogy soh’se mulaszszuk el a kínálkozó alkalmat. Ezek után szólnom kell még valamit az olvasni való beszerzése módjáról. Nagyon előnyös helyzetben van az, ki saját könyvtára polcain megtalálja mindazt, mire lelke vágyik, mivel szabad idejét hasznosan el- töltheti. Fájdalom! kevés a száma azoknak — különösen közöttünk — kik szellemi táplálékukat saját könyvszekrényükből vehetik elő. — Gondoskodnunk kell tehát módokról, melyek által megszerezhetjük olcsón mindazt, a mire szükségünk van e tekintetben. Nagyobb városokban nem okoz ez fejtörést az embernek, mert részint a könyvtárak, részint a különféle egyesületek könyvtárai bőven kielégitik szellemi szükségleteink igényeit; de mit csináljunk mi, vidéki kisebb városok lakói, vagy épen miként szerezzen könyvet a falu elszigetelt lakója, kinek elméje ép úgy megkívánja az ilynemű táplálékot, mint más ember fia, sőt idő tekintetében épen nem szűkölködik. Én tehát azt hiszem, hogy itt is az egyesületek könyvtárainak keli segiteniök a bajon, még pedig úgy, hogy évenkint minden köri és megyei gyűlésen ott legyen a könyvtár és abból a tagok egy-egy félévre valót vigyenek magukkal haza, hogy igy a postaköltséget és az elveszés lehetőségének aggályát elkerülhessük; egy helyt lakó tagok aztán időközben kicserélhetik könyveiket. Ez által annyira a mennyire megoldottnak gondolom a könyvtár használati módjának kérdését, mert kedvezőbb, előnyösebb, de különösen olcsóbb eljárást nem igen lehet egyelőre teremteni. Zseltvay Bogdán. Meghívó. A zemplén-vármegyei tanító-egyesület felső- köre 1900. évi április hó 2-án d. e. 9 órakor Gálszécsen, az állami iskolában tartja tavaszi gyűlését, melyre a kör Tagjait és a tanügy barátait szencsénk van meghívni. Nagy-Mihály, 1900. márc. 16. László E. Flóris, Mathiász József, f.-körl jegyző. f.-köri elnök. A gyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. — 2. Múlt gyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. — 3. Gyakorlati tanítás: irás-olva- sás a fonomimikai módszer alapján; tartja: Neuwirth D. Anna gálszécsi állami tanítónő.— 4. A fonomimikai módszer ismertetése ; előadó : Todeszky Erzsébet nagy-mihályi állami tanítónő. — 5. „Az iskolai tanterv maximuma és minimuma“ felolvasás; tartja : Zseltvay Bogdán va- rannói állami tanító. — 6. „Az alkoholizmus és a nép“ értekezés, felolvassa: Fábián István abarai ev. ref. tanító. — A jövő közgyűlés helyének kitűzése. — 8- Esetleges indítványok. A gyűlést követőleg az „Erzsébet szálában közebéd; egy teríték ára: 2 kor. 40 fii. A közebéden résztvenni óhajtók, nemkülönben a vonattal érkezők, a kiküldendő fogatok megrendelése céljából, szíveskedjenek Andrejkovics Pál gálszécsi áll. isk. igazgató tanító urnái jelentkezni. szerkesztő "biz. postája,. G. B Tokaj. Az osztott ős osztatlan iskola tantervéről szóló cikkekkel túl vagyunk halmozva, ez oknál fogva a kollega uróra sor csak később kerül. M. J N -Mihály Az idő- és térhiánya miatt a gyűlés előtt közölni már lehetetlen; gyűlés után azonban kész örömmel Gyűlés előtt visszaküldjük-e a kéziratot? G M E.- Bénye. Közöini fogjuk. V. A. P&rnó. Az önére is rövid időn sor kerül. — Át érdeklődésórt köszönet. C SÁR NO 11. Jön a taVasz. Jön a tavasz. Lesz-é virága, Borul-e édes illatárba Köröttem majd mező, halom ? ! Vagy újra csak hiába várom ? Virág nélkül lesz ifjúságom Kitéve bus ravatalon ? ! Az évek hajh 1 sietve szállnak S már homlokomra barna árnyak Kicsiny, komoly csapatja ül : Egy pár keskeny, köviv barázda, De mely már mondja magyarázza, Hogy az idő halad, repül. Jön a határ, közéig az óra, Hol két kor vár találkozóra: A dél s az élet reggele, Mikor egészen észrevétlen Emez lassan amabba’ vész el, Hogy meg se’ tetszik mesgyeje. Jön a tavasz. Lesz-é virága, Borul-e édes illatárba Köröttem majd mező, halom ? ! Vagy újra csak hiába várom ? ! Mert eltemetlek ifjúságom Virágtalan ravatalon. Janka Károly. Közgazdaság. A jégverés ellen viharágyukkal való védekezésről szóló előadását nagyszámú érdeklődő közönség részvétele mellett f. hó 20-án délelőtt tartotta meg a megyeház nagytermében Raam Oszkár, meteorológiai intézeti asszistens, kit a földmivelésügyi kir. minister különösen a szőllőbirtokosok érdekéből és a borászati szakosztály, úgyszintén a kis-toronyai hegyközség kérelmére küldött ki Tállyára és S.-A.- Ujhelybe. A jelen voltak között képviselve láttuk, az általánosan megjelent nagyobb és kisebb szőlő- birtokosokon kivül a Windisch-Grätz hg., And- rássy gr., Széchényi gr., Jósika br., Sennyei br. féle stb. uradalmakat s a vármegyeháza nagytermének még feleslegben maradt zege-zugát betöltötte a jelen volt és ugyancsak nagyszámban megjelent kisebb mezőgazda és kiváncsi laikus; és habár Raum Oszkár a Molnár István Öméltósága által megnyitott előadása folyamán világosau hangsúlyozta, hogy ma még ezen védekezési mód teljesen biztos alapokon nem nyugszik, s hogy még csak a kísérletezések stádiumában állván, a felsőbb helyről nyert utasítás következtében sem lehet ezen előadásának célja a gazdaközönségnek az ezen védekezésre való rábeszélése, s előadásában csakis az eddigi megfigyelések és tapasztalatok merev előadására szorítkozik, — mégis az atmoszférában levő delej esség és villámosságnak, a különböző irányú — erősebb és gyengébb, melegebb és hidegebb, alulról fel- emelkedő és Jelűiről alásülyedő légáramlatoknak egymásra ható — és mesterséges utón is előállítható, avagy részben fokozható és mérsékelhető erejét oly közvetlen következtetéssel és meggyőző erővel s emellett oly kiválóan szakszerű és élvezetes előadással vezette le a fizikai törvényeknek különben általánosan is ösmert szabályai szerint, hogy midőn az ezen természettani tünemények, törvények kapcsolatos és alapos ismerete alapján 4—5 év óta a külföldön és az utóbbi időben nálunk is eszközölt eredményes kísérletek és tapasztalatok eddig elért kedvező eredményét a felmutatott grafikai térképekkel akként igazolta, hogy az átvonuló zivatarok alkalmával származható jégverések ellenében teljes sikerrel védekezhetünk, a helyi zivatarok esetében pedig a különbeni jégverést legrosszabb esetben annak háromnegyedrészével csökkenthetjük, — a jelen volt és főként érdekelt szőlő- és nagyföldbirtokosok elhatározták a viharágyukkal való védekezést még ez évben folyamatba venni s e célból a kis-toronyai hegyközség, a Csörgő, Nagy- Toronya és kátéi összes szőlősbirtokosokkal, valamint a Ronyva völgyén elterülő nagyobb gazdaságok birtokosaival, mint Windisch-Grätz Lajos hg., Széchenyi gr. örökösök s Hardenberg Aladár gr.-al, kikhez valószínűen még’Sennyey Géza br., Kazinczy Andor s Dókus Ernő is csat lakozik, szerződésileg szövetkezve, 18 ágyutele- pet és pedig az Izra, illetve észak felől Kolbása, Lasztócz s Velejtén; nyugatról Nagy-Kázmér, Felső- és A.-Regmecz, Széphalom és a s.-a.- ujhelyi Magashegyen; továbbá a Legenye-, nagy- és kis toronyai hegyláncolaton Legényén, a csörgői Fekete hegyen, nagy- toronyai Eazekas hegyen, a kis-toronyai Simon hegyen, a csar- nahói határon, a Kátén, és a hegyközség anyatelepén, végül a Windisch-Grätz hg. „Karla“ tanyájáu és a csörgői határkorcsmánál elhelyezendő egy-egy völgyi üteget már április hó második felében felállitandja. A 6000 koronában előirányzott beruházási és első évi fentartási kölcségekből az érdekelt szőlőbirtokosok szőlőtelepeik után holdanként 10 koronát s a szövetségbe lépett földbirtokosok szántóföldjeik minden holdja után egy koronát fizetnek, mely megterheltetés azonban a következő években előreláthatóan a szőlőknél 2 korona s a szántóföldeknél 20 fillérre apadván, tekintettel arra, hogy sikeres védekezés esetén circa 10,000 kát. hold jégjárásos terület jut védelem alá, ezen áldozat elenyésző csekély a remélhető jó eredménynyel szemben. Különben még az előadás folyama alatt tervbe vették ezen védvonalnak a kövesdi hegyig való kiterjesztését az Andrássy gr. féle szőllőskei, a Jósika br.-féle szerdahelyi uradalom és a szerdahelyi szőlőtelep részvénytársaság; továbbá több újhelyi nagyobb szőlőbirtokos a k.-toronyai hegyközség által az újhelyi Magashegyig kiterjesztett védvonalnak a sárospataki felső-határig leendő kiterjesztését, mely célból az érdekeltek a meteorológiai intézettel már érintkezésbe is léptek s igy bizton remélhető, hogy ezen veszedelmes ellenségünk ellen, mely ellen a szőlőbirtokosok a leglojálisabb biztositó intézetnél is csak nyersterményük 12°/o-jének feláldozásával védekezhettek, olcsóbb és hathatósabb módon társadalmi utón szervezkedünk. Vajha igy társulnánk mielőbb az olasz, bornak legalább a saját termelő vidékünkön való kimérhetése és értékésitése ellen is! Evva Ödön. S -A.-Újhelyi szénkénegraktár. A gazdasági egyesület, mint a s.-a.-ujhelyi szénké- neg raktár bizományosa ezen az utón is értesíti a szőlő birtokos közönséget, hogy a vasúti állomásnál levő szénkéneg raktárból minden héten kedden és pénteken d. e. 11 órától 12-ig van szénkéneg kiadás, — egyszersmind a ministen rendelet értelmében kéri az őszi gyérítéshez szükséges szénkéneg mennyiséget legkésőbb április hó 28-áig előjegyeztetni, mert ennek elmulasztása esetén a helybeli raktár nem elégítheti ki a kívánalmakat. Hogyan irtsuk a kártékony hernyók áttelelő alakjait? Minthogy már tudjuk, hogy gyümölcsfáink legkártékonyabb hernyói részint hernyófészkekben, részint mint lepketojások telelnek ki és mert tudjuk továbbá, hogy azokat hol kell keresnünk : lássuk most, hogy hogyan pusztíthatjuk el azokat a legkönnyebben és a legalaposabban ! A hernyófészkeket — kicsit-nagyot egyaránt — egyszerűen leszedjük, még pedig azonnal, mihelyest a fa lombját lehullajtotta. E hernyózásra legalkalmasabb valamely őszi vagy tavaszi verőfényes nap, föltéve, hogy a fák koronáját hó, vagy zúzmara nem borítja. Alacsonyabb fáról e fészkeket kézzel is leszedhetjük, de magas törzsüeknél már az úgynevezett hernyózó ollót kell használnunk. Ezt a hernyózó ollót olyan hosszú, de könnyű rudhoz kell erősíteni, hogy azzal még a legmagasabb gyümölcsfa ághegyeit is elérhessük. A hol a rúd nem elég hosszú, pl. az igen öreg és igen magas fáknál, ott álló létrát is kell használni, hogy a hernyófészket ezen az utón közelíthessük meg. Maga a hernyozó olló úgy van készítve, hogy az mindig magától nyílik. Egyik ága zsinórral van megkötve: ha ezt a zsinórt meghúzzuk, akkor az olló becsukódik és akkor az éle közé kerülő hernyófészkes ághajtást elvágja. Mihelyest a zsinórt újonnan eleresztjük, az olló ismét kinyílik. így tehát az elvágott hernyófészkes ághegy leesik, néha a földre, de sokszor bizony megakad a fa koronájában s akkor le kell azt onnan külön venni. Hogy tehát a hernyózás ilyen akadékoskodással ne járjon, újabban a hernyózó ollókat átfogó készülékkel szokták fölszerelni, hogy az olló a levágott ághegyet azonnal az elvágás pillanatában megfogja és fogva tartsa addig, migazt le nem teszszük oda, a hova magunk akarjuk. (Az ilyen hernyózó ollókat, akár régit, akár ágfogósat, kapni majdnem minden mag- és vaskereskedésben. Jó ha abból mindenki legalább egyet megszerez. Kisgazdák pedig ketten-hárman közösen szerezhetnek meg egyet.) A hernyózó ollóval tehát szedjük le mind a hernyófészket. A halomra gyűjtött fészkeket pedig azután — ha nem kell félnünk a tűz veszedelmétől — akár a kertben, akár a ház tűzhelyén égessük el. A hernyózás alkalmával azonban ne csak a hernyófészkeket és a fán maradt egyéb száraz leveleket szedessük le, hanem gyüjtessük össze a fán rajta maradt és összeaszott minden gyümölcsöt is, mert abban is több rendbeli baj lakozik. Ezt az összeaszott gyümölcsöt is el kell tehát tüzelni. Ugyancsak a hernyózó ollóval szedjük ám le a gyűrűs pille tojását is. Ezt első pillantásra nehéz ugyan észre venni, de gondos szem megtalálja azt is s akkor le lehet azt is annyira szedni, hogy alig marad belőle valami a fán. Ellenben a gyapjas pille tapló szinü tojását egyszerűen lekaparjuk a fa törzséhez közel tartott valamely edénybe, vigyázván arra, hogy a lehulló tojás földre ne hulljon, vagy egyébként szanaszét ne peregjen; mert a földre hullott tojásnak tavaszig legtöbbször semmi baja sem történik s akkor a, hernyó minden baj nélkül kibujhatik belőle. Éppen úgy van a dolog a fa törzsén és egyebütt szétpergett többi tojással. Hogyha a lepketojásokat az összes gyümölcsfákról mind egy szálig leszedtük, akkor azokat nyílt tűzön kell elégetni. Ha sok volna e tojásból, akkor az- eltüzelés csak apránként történjék Mert ha sokat tennénk belőle a tűzre, az fölrobbanna és szétvetné az összes petét s akkor a peték összeszedése újabb munkát adna nekünk. Éppen e veszedelmes robbanás
