Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-03-25 / 12. szám
tani. Továbbá menő gondja, sőt hazafias feladata, ellenőrizni, hogy a társadalom megfelel-e kötelességének, támogatja, pártolja-e a honi ipart? A bizottság állandóan összeköttetésben áll a központtal, az országos iparegyesületekkel. Vigyáz arra, hogy a közönség olyan iparcikkből, mely az országban is készül, külföldit ne vásároljon. Oda hatnia kell, hogy a helyi kereskedő honi cikkeket tartson raktáron, melyek kiállják a versenyt és jóminőségüek. Továbbá városi, mint közhivatalok, közintézetek, egyesületek csupán hazai ipar utján fedezzék szükségleteiket, úgyszintén a vármegye, város, mint az intézetek egyesületek, testületek hivatalnokai példát mutassanak a honi ipar pártolására. Az egyes családok lakásberendezéseinél, ruházkodásánál is a magyar ipar érvényesüljön. Nem utolsó dolog az uj iparágak meghonosítása, egyes iparágak fejlesztése. Mindebből kitűnik, hogy a mozgalom élén állók férfias komolysággal fogják fel hivatásukat és teljes erővel oda hatni törekszenek, hogy élénk visszhangra találjon mindenütt akciójuk, termő talajra leljen az elvetett mag, hogy idővel munkájuk érdemdús gyümölcsét lássák élvezhessék és aztán mondhassák : „Most már pihenhetünk, a nagy munka befejezve“ ! 33—3. Vármegyei ügyek. A hadapród iskolába! A budapesti cs. és kir. gyalogsági hadapródiskola parancsnoksága lapunk utján is tudatja, hogy a jövő 1900/1901. iskolai évre az I. évfolyamba száz növendéket vesz fel. A felvételi összes feltételeket tartalmazó füzet az iskola parancsnokságánál és Feld L. W. udvari könyvkereskedőnél (Bécs, Graben 13. sz.) 40 fillér beküldése ellenében kapható. — A szabályszerűen felszerelt folyamodásokat legkésőbb a f. évi augusztus hó 15-ig kell a hadapródiskola parancsnokságánál benyújtani. Március 15-ike vármegyénkben. A magyar szabadság születésnapjának, Március tizenötödikének, vagyis az 1848. márc. 15-iki hazafias fellángolás ötvenkettedik évfordulójának megünnepléséről mai számunkba még a következő tudósítások érkeztek: Mádon márc. hó 15-én, d. u. 4 órakor szép számú közönség gyűlt össze a „Polgári Olvasókör“ helyiségeiben, hogy megünnepelje szabadságunk dicső napjának, a szabadság, egyenlőség és testvériség kimondásának 52-dik évfordulóját. Emelte a hazafias jelleget, hogy a szereplő férfiak meg a hölgyek valamennyien nemzeti szinii jelvényekkel jelentek meg a trikolórokkal ékesített teremben, — Az ünnepséget Pálóczy József, ref. lelkész a kör elnöke, nyitotta meg igazi szónoki hévvel s lendülettel tartott betzéd kíséretében. Erre a Himnuszt énekelte a daloskor, aztán Wetterschneider Miksa, köri alelnök s takarékpénztári titkár, igen talpraesett, magasan szárnyaló beszédével élesztette még nem múlt el.“ Az elnapolás egy kissé lehangolt, de meg nem tántorított a cél kivitelében. Az országos bizottság most kettőzött buz- gósággal igyekezett a zarándoklat útjába eső akadályokat elhárítani s el kell mindenkinek ösmerni, hogy ügyes taktikával, körültekintő politikával, eszélyességel s lankadatlan eré- lyességgel sikerült is nemcsak az akadályokat elhárítani, leküzdeni, de célt is érni, vagy legalább is az első s legfontosabb nagy lépést megtenni. S ebben a jó isten s a „Patrona Hungáriáé“ a bold. sz. Mária is segített, — mert elérkezett a római pápa őszentsége által hirdetett jubileomi szent év, a midőn a szent atya őnmga óhajtja, hogy minél több hivő s minél több nemzet demonstrálja Rómában, hogy a katolikus egyház a valódi egyetemes keresztény egyház. Az országos bizottság tehát a specialiter gör. katolikus magyarok zarándoklatát összekötötte a jubiláns zarándoklattal s ezzel kettős célt szolgái; egyrészt, hogy bemutassuk ün- nepies hódolatunkat Megváltónknak, Jézus Krisztusnak és az ő dicső földi Helytartójának a századforduló alkalmából, másrészt, hogy a magyar nyelvű istentisztelet tőrvó- nyesitéset ügyében szerkesztett emlékiratunkat a pápa Őszentsége atyai kezéhez ünnepiesen átnyújthassuk. Az országos bizottságnak ez az okos eljárása azt eredményezte, hogy a magyar gör. kát. zarándoklat kiválóan fényesen sikerült, mert a zarándoklatban nemcsak a magyar ajkú, de a szláv ajkú gör. kát. magyarok is — még pedig föl a hálás hallgatóságban a dicső múlt emlékét és hangulatát. Az „Éljen“-nek lecsillapu- lása után a „Búrok Szabadságdala“ eléneklésé- vel keltettek zajos hatást s köztetszést a dalosok. Szoural János tanító, Petőfi „Ledőlt szobor“ c. szép költeményét szavalta igaz érzéssel, méltán kiérdemelve az elismerés tapsait. A szavalatot a Kossuth-nóta (dalfüzér) követte, melyet meg kellett ismételniük a dalosoknak. A jelenvoltak lelkes elismeréssel, gratulálással honorálták a daloskor vezetőjét, Kiss Károly állami isk. igazg.-tanitót, ki egész tehetségét latba vette, hogy a kevéssel ezelőtt szervezett daloskört ily rövid időn ily magas színvonalú produkciókra képessé tehesse. Az elnöki befejező beszéd után a tárgysorozat utolsó pontja szerint a Szózatot énekelte együttesen s felállva az ünneplő közönség. Az ünnepséget lakoma követte. A mindvégig emelkedett hangulatban volt közönség jóval éjfél után oszlott szét. A jelenvoltak egyhangú nyilatkozata szerint a polgári olv.-körnek ez az első ízben tartott márciusi ünnepsége nagyon jól sikerült és biztatásul szolgál, reményt nyújt arra, hogy márc. 15-dikének (a kör alapszabályai szerint is megtartandó) ünneplése a nagy naphoz méltóan fog tartatni és sikerülni a jövőben is. Úgy legyen ! * Gálszécsró'l írja levelezőnk: Március 15- ikét mi is megünnepeltük. E napon ugyanis Gálszécs, sőt még a közel vidék hazafias urai és polgárai is az „Erzsébet szállódban közös vacsorára gyűltek össze vagy 30-an, a hol — természetes — egymást követték a hazafias és a március Iduszát dicsőítő tósztok. A vidám társaság a legjobb hangulatban késő éjfélig maradt együtt. * Erdő-Horváti községben a régi szokáshoz híven az idén is megünnepelte a ref. tanuló ifjúság a márc. 15-ét. Reggel 8 órakor az utcákat körmenetben bejárták az iskolás gyermekek zászlókkal s hazafias dalokat énekelve. Az ünnep tulajdonkép V2l0-kor kezdődött' a ref. iskolában. Megjelentek a róm. kát. iskolás gyermekek is Yollay Izidor tanító vezetése alatt, továbbá Jeddi Ferenc községi képviselő s még számos honpolgár. A Himnusz eléneklése utáu itj. Jeddi Ferenc YI. oszt. tanuló szavalta el nagy hatással a „Talpra magyar“-t. Az alkalmi beszédet Gaál Endre mondotta, élénk színben ecsetelve a nagy nap jetentőségét, buzdítván a tanköteles gyermekeket, hogy a hazaszeretet szent eszméit híven megőrizzék kicsi szivecskéjökben, — továbbá, hogy egymást szeressék, mint testvérek, mint egy falunak gyermekei, habár a vallás el is választja őket egymástól, de a hazáért való igaz lelkesedés és szeretet kapcsolja őket össze, mert csak úgy lehetnek jó honpolgárok s hasznos tagjai a társadalomnak ! Alkalmi költeményeket szavaltak még többen. Az ünneplés érdekességét növelte a három allegorikus képcsoporlozat, a melyet Gaál Endre tanító állított össze. — Sal- lay Sándor ref lelkész nagy hatású beszéde és a Szózat eléneklése után véget ért az ünnepség. A két felekezeti iskola növendékei Yollay tanító felügyelete alatt ismét körmenetben bejárták az utcákat. r. 1. * Varaiméról irja levelezőnk: A márc. 15-ét nálunk is nagy kegyelettel ülték meg. Este banket volt, melynek folyama alatt szebbnél-szebb igen tekintélyes számban — részt vettek és igy a magyar gör. kát. zarándoklat 510 tagjával a világ nagy nemzeteinek zarándoklataihoz is viszonyítva igen szép helyet vívott ki magának a mai zarándokok között. Habár a magyar gör. katolikusok római zarándoklatára vonatkozó körülmények egyrészt a napi lapokból ösmeretesek, de azért jónak láttuk a „Zemplén“ hasábjain is megörökiteni, hadd lássák majd az utódok, hogy mily küzdelmekbe került a magyar liturgia kieszközlése. Nem akarom itt részletesebben leírni, mily nehezen ment a zarándoklat szervezése s a római szent széktől annak kieszközlése, hogy a magyar gör. katolikusokat nemcsak mint jubiláris zarándokokat, de mint a magyar liturgiát kérő küldöttséget is fogadja ő szentsége a pápa ; mert először nem tanácsos s másodszor nem ildomos az ügyet most a közönség elé vinni akkor, midőn a szent atya kegyes volt minket ünnepiesen fogadni s az emlékiratot elfogadni. Legyen ez a történelemé. Majd megírja azt egykor Clio s megörökíti a bátor s hithü gör. kát. magyarok kérelmét, az intézők neveit s faradozásait, de megörökíti a nagy eszme akadályozóit is. Most nekünk gör. kát. magyaroknak csak örülnünk kell, mert Rómában voltunk s láttuk a Pápa ő szentségét. Szabad Jegyen mostan egyet-mást a Rómába való utazásunkról is Írni s ha élményeink leírása a kedves olvasóra csak oly terhes s élvezhetetlen is lesz, mint a mi becsületes magyar gyomrunknak az olasz koszt: vigasztalja önöket kedves olvasók az a tudat, hogy valaüdvözletek és kivánatok hangzottak fel tószt alakjában. Füzesséry György, Diószeghy János, Füzesséry Pál, Cséri Herman, Ureczky Béla s többek ajkáról a hazafiság édes dallama zengett. Banket után tánc volt. ri. „GaVeant consules! . . . A „Zemplén“ múlt évi március hó 5-én megjelent 10-ik számában a „Néhány szó a vidéki pénzintézetek reformjához“ cim alatt beküldött cikkelyem egy kis polémiára szolgáltatott alkalmat, aminek folytatásától azonban elállottam, midőn tapasztáltam, hogy ez a fontos és komoly ügy oly útra tereltetett, a melyre t. ellenfelemet követni semmi hajlandóságot sem éreztem magamban. Azóta egy év múlt el. Több helyen szaktanácskozásokat tartottak, de a melyek pozitív eredményre nem vezettek. A vége az lett, hogy „parturiunt monies, nascitur ridiculusmus!“ Váljon igazolt-e az a nembánomság, helyes e megmaradni a „statu quo aente“ mellett és várni egy jobb kort, egy szebb hajnalhasadást: annak megbirálását a nagyközönségre bízom, mely jóhiszeműen a pénzintézetekbe viszi megtakarított filléreit, bizalommal viseltetvén azok irányában, a kik ezeknek az intézeteknek vezetésével meg- bizattak. Csak egy rövid év múlt el azóta, hogy ebben az ügyben a „Zempléu“ hasábjain is felszólaltam. Bátor voltam a létező visszás állapot szanálásának szükségére rámutatni*), szerény egyéni nézetemnek kifejezést adni, némi direktívát megjelölni és feljajdulva mondtam: „Ca- veant,consules 1“ És mire vezetett ez a rövid egy évi tapasztalás ? Rombolás, ezerek koldusbotra juttatása, a pénzintézetek presztízsének aláásatása és oly egyének meghurcoltatása, kik tulajdonképp ártatlanul szenvednek, mivel hogy ők az üzlet menetére befolyást nem is gyakoroltak. De nem is gyakorolhattak, már csak annál az egyszerű oknál fogva sem, mert nagyobbrészt laikusokból áll az igazgatóság, kik az intézeti ügyek vezetésével megbízzák az igazgatót vagy vezér- igazgatót, a pénztárost és könyvelőket, kik igy együtt képezik a tuiajdonképen való vezetőséget és kik a manipulációnak főtényezői. Tehát csakis ő reájok háramlik a felelősség egész súlya; ő reájok terjesztendő ki a szigorú, szakértőkből álló ellenőrzés I Mindez a mostani rendszer mellett teljesen hiányzik. Laza a felügyelet, felületes és szakértelem nélkül való nagyobbrészint a mérlegek összeállítása, szóval „hinc illáé lacriraae!“ Tisztelet azonban a sok kivételnek, a reális alapokon nyugovó és igaz prudentiával vezetett intézeteknek. Ő hozzájok fordulok tehát s őket kérem fel, nyújtsanak segédkezet a visszás állapotok meggátlására, megszüntetésére, szanálására! Ne *) És mi bátorkodtunk és újra is bátorkodunk megjegyezni, hogy a mi pénzintézeteinknél olyan visszás állapotok nem voltak, nincsenek, sőt — emberi jövendőlátással — bízvást mondhatjuk, hogy .rebus sic stantibus“ nem is lesznek; mert hogy lehessenek: annak föltevésére sem egyén, sem tárgyi okok fenn nem forognak. Hogy a cikkelyiró t. barátunk szavaival éljünk, itt mi nálunk nem csak éberek, de előrelátók is a konzulok I Szeri. mint az olasz koszt megtanított bennünket megbecsülni a mi magyar konyhánkat s különösen s magyarosan főző kedves asszonyainkat, a magyar nőket, a kiket s a kiknek főztjét nem egyszer megemlegettük, — azonképpen vigasztalódjanak, hogy e sorokat ugyan nem Jókai irja, de a magyar szót s a magyar olvasóközönséget szerető dilettáns útirajz iró. S miután mi a kedves olaszoknak megbocsátottuk azt, hogy magyar gyomrunkat legalább egy fél évre kosztjukkal elrontottuk: éppen azért én is kérem a kedves olvasókat, legyenek elnézéssel utivázla- tom olvasásakor, ne nézzék, hogy mit s hogyan irok, de hogy egy gör. kát. magyar olasz dolgokról ir. Ne varjúnak tőlem valami mélységes úti tanulmányt, hisz utivázlatban ne is keressük azt. Ha olyan unalmas nem volna, előadnám az utazási előkészületeket. De mégis elhagyom, mert azon meggyőződésnek engedtem, hogy a ki utazni megyen, amúgy is számot vett magával, hogy hová utazik, mily hosszú időre, minő ruhára van szüksége s a mi fő mennyi pénzt kell vinnie, ha nem akar valahol zálogban maradni, vagy utánvétellel hazautazni. Mi magyarok ugyan nem igen jól készültünk el az olasz útra, mert ,. . pénzünk, az igaz elég volt, már t. i. a kinek volt, de nagyon csalatkoztunk abban, hogy téli felsőket, sőt bundákat nem vit tünk magunkkal ; majd később látni fogják, hogy igazat mondok, a többi utazási előkészületeink azonban beváltak, kivált a sok jó magyar sonka, kolbász, szalonna, oh be jól beváltak utitársul még az örökké mosolygó kék Itá- F oly tat ás aa I. msllékletan.
