Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-25 / 12. szám

1900. március 25.

L Melléklet a „Zemplén1* 12. számához.

nézzék hideg egykedvűséggel a sok rombolást, ne álljanak tétlenül, hisz látják, hogy elérkezett a perc és nincs vesztegelni való idő. A sok visz- szaélést minden áron meg kell szüntetni. A gyökeres gyógyítás órája ütött, a vészharang kong, a jelenlegi állapotok (mindig tisztelet a kivételeknek ! — szevk.) már tarthatatlanok!

Már a múlt évben is ugyanezt az álláspontot foglaltam el. Ez volt akkor is legönzetlenebb meggyőződésem. Ezt az álláspontomat most sem hagyhatom el, sőt az újabb tapasztalatok még jobban megerősítenek abban a hitben, hogy a korhadt alapokon nyugovó intézményeket rekonstruálni kell. Még pedig alaposan“ ! Delendam esse censeo 1“ Uj életerőt kell beléjük önteni, gyökeres átalakításhoz kezdeni és a fél rendszabályoktól óvakodni!

Hogy milyenek legyenek a reformok, mily messzemenő változások és intézkedések teendők : ezt javasolni nem az én dolgom, nem is egyesek feladata, hanem a szakkörök kötelessége. A nagyközönség csak hálával fog nekiek tartozni és áldással kiséri működésüket 1

Jól tudjuk, hogy „exempla trahunt.“ Minél későbbre halászijuk a reformokat és a szóbahoz- tam intézeteknek szilárdabb alapokra való fektetését: annál számosabb lesz a sajnos esetek ismétlődése.

Azzal végzem tehát soraimat, mivel kezdtem :

„Caveant consules!“

(Ungvár, márc. 13.)

Thomán Dávid dr.

Hírek a nagyvilágból.

A déláfrikai harctérről e héten újabb csaták hire nem érkezett. A burok visszavonulóban vannak az egész vonalon, hogy Transz- vál határáról a betörni készülő ángol hadakat visszautasíthassák. Krüger bur köztársasági elnök élethalál-harcra tüzeli népét, melynek hadi erejét 45,000 főnyire becsülik. Oránzs búr köztársaság meghódolt az ángoloknak.

Beck báró táborszernagy, az osztrák és magyar közös hadsereg vezérkarának feje, most múlt 70 éves, mely alkalomból őfelsége remekművű és nagyértékü arany-tintatartót küldött kedves hadsegédének ajándékul.

Bolgárország a Fekete-tengeren levő egyik kikötőhelyét hosszú lejáratú bérletbe átadta Oroszországnak szénrakodó állomásul. Hírlik, hogy a bolgár hadsereg katonai kiképzését orosz törzstisztekre bízza a fejedelem.

Hírek az országból.

rr

Őfelsége a „Vörös-Kereszt“ magyarországi egyesületeinek pártfogójává, Stefánia özv. trónörökösné helyére, Mária Valéria főhercegnőt nevezte ki, illetve bizta meg ideiglenesen a párt- fogósággal.

Lónyay Elemér gróf esküvője Stefánia kir hercegnővel Miramáréban nem f. hó 18-án,

liában is. Nem fogom az igen tisztelt olvasót untatni holmi cókmókok leírásával sem, mert az unalmas dolgok elbeszélését az olasz is a szellem haldoklásának „agónia del sprito“-nak nevezi, már pedig én nem szeretném, hogy én, a szerencsétlen utirajziró, szellemileg meghaljak, annál kevésbé, hogy az útirajzomat olvasó még szerencsétlenebb közönség is meghaljon szellemi termékemtől. A „Zemplén“ kedves olvasóinak egy kis szerencséje is van, mert nem vagyok sem történetbuvár, sem archeológus, sem botanikus, sem asztrológus, annál kevésbé madártömő, csiga, rovar, vagy lepkegyűjtő s igy mentve lesz a kedves olvasóközönség a tudományos dolgoktól, a melyek ugy-e bár a magyar embernek nagyon unalmasak, hát még a magyar asszonyoknak ? ígérem hát mindezeknél sokkal szebb, vagy legalább kellemesebb dolgokkal fogunk foglalkozni.

Nos hát induljunk már egyszer Rómába — ugy-e ezt gondolod a hosszú bevezetés után tisztelt s kedves olvasó. Indulunk már, de még nem a gőzösön, mert hát sok zarándok messze lakik ám a vasúttól, vagy miként a szabolcsi magyar mondja, a gőzkocsitól. El sem hinnék azt hölgyeim s uraim, hogy a magyar gör. kát. zarándokok közül többen egy kis gyalogutat is megtettek ebben a gőz- s villámkocsi világban, mig Rómába, illetve az első vasut állomásukra értek. Van még kedves vármegyénkben egy zug, a hol a vasutat úgy várjuk, mint kánya az esőt — s ez a szinnai járás. E járásból indult a római zarándoklatra 10 paraszt gazda s egy nő, a kik közül egy párnak nem lévén lovas szekere, hát bizony Homonnáig megtette az utat gyalog, no do mi ez ahhoz a gyalogláshoz, a melyet némely zarándokok, vagy csak turisták egész

mint ma egy hetes számunkban jelentettük, hanem — a teljesedés órájában közbe jött és előre nem láthatott egy ok miatt f. hó 22-én történt meg a miramárei kápolnában. Az esketés szertartását Mayer dr. püspök, a Burg plébánosa, végezte csupán csak három pap segédletével. Tanúk voltak a fenséges királyi menyasszony részéről Choloniev- szki gróf főudvarmester, a vőlegény részéről test- véröcscse, Lónyay Gábor gr., Zemplénből, Dereg- nyőről. A d. e. 11-kor kezdődött esküvő után csendes mise volt. D. u. 1 órakor villlás reggeli. — Stefánia őfenségének, most már Lónyay Elemérné grófnénak udvartartása feloszlattatván, az udvartartáshoz tartozott személyzet, minden tagját rendjelekkel tüntette ki őfelsége a király.

Lónyay Elemérné grófné arra a gratulációra, melyet Széli Kálmán főminister intézett hozzá Miramáréba f. hó 22-én, a következő magyar szövegű sürgönynyel válaszolt: „Fogadja Excellenciád legőszintébb köszönetemet barátságos és szives szerencsekivánataiért, melyek nagj" örömet okoztak nekem, — Stefánia“.

Kossuth Lajos halálának évfordulóját ma délután hazafias kegyelettel ünnepli meg a székes főváros a Kerepesi-temetőben.

Uj báró. Dóczi Lajost, a király kabinet irodájának osztályvezetőjét, őfelsége bárói rangra emelte Dóczi (Dux), mint újságíró, Andrássy Gyula gróf külügyministersége alatt kezdte szolgálatát az udvarnál.

A képviselőház, bevégezvén a kultusz- ininisteri tárca költségvetésének tárgyalását, megkezdette az igazságügyi büdzsé javaslatának megvitatását. Remélhető, hogy az állami 1900. évi költségvetés törv. javaslatából Husvétra törvény lesz, s ha lesz: a vármegyei tisztviselők még megkaphatják felemelt fizetésüket húsvéti aján- dékúl.

Különfélék.

— Március huszonhetedike. Holnapután lesz 224-ik éve, hogy II. Rákóczi Ferenc fejedelem, a hős Zrínyi Ilonának hős lelkű fia, Zemplén-várinegye földén, a S.-A.- Ujhely tőszomszédságában fekvő Borsi helységben, a Rákóczink ősi várkastélyában, megpillantotta az első világosságot. A düle- dezö szülőház falát gránitlap jelöli, rajta a felírással, hogy ott született a XVIII. század legnagyobb magyar szabadsághőse 1676. márc. 27-én. Ez a Rákóczi-ház, vétel utján, a Windisch-Grätz hg. tulajdonába került az Erdödy grófoktól már több évvel ezelőtt, mikor a Rákóczi-kastély uj tulajdonosa kinyilatkoztatta, hogy a roskadozó kastélyt renováltatni és igy külsejével is a hozzá fűződő nemzeti kegyelethez méltóvá fogja tenni. Ez a kinyilatkoztatás ugyan mind máig „pium desiderium“ ; de az nem gátol bennünket, hogy hazafias kegyeletünk egész bensőségével ne vegyük körül a március

Rómáig tesznek, csak hogy ez alkalommal, a midőn csak úgy fütyölt az éjszaki szél s oly hideg volt, hogy még bundában a kocsin is kellemetlen volt utazni, bizony „per pedes apostolorom“ utazni nem tréfa dolog annak, ki egy hosszú útra készül.

(Folytatjuk:)

Eg-sr SZÍT7-_

— A „Zemplén“ eredeti tárcája. —

Irta: Krüzselyi Erzsiké.

(Folytatás.)

Egyszer mégis Elemér eljött.

A lugas körül már piroslani kezdtek a vadszőlő levelei és az almafa mosolygó gyümölcsökkel terhelten hajlott a föld felé.

A kis csúfság ott ült, kezében horgolással, rendes helyén a lugasban egy kis nyíláson a lombok között felnézett a magas mennyboltozatra, mely tiszta kéken mosolygott le rá!

Talán éppen rá gondolt; ta án éppen azt kérdezte : mikor jön ? Meddig kell még rá várakozni? és nem is figyelt s közeledő lépésekre. Csak akkor rezzent fel, mikor az Olga éles hangját hallotta háta megett.

— Mit csinálsz itt Irén ? Köszönj Ványay urnák 1

Ijedten ugrott fel és szemei rátévedtek az előtte álló sugár férfi alakra, a ki elegáns meghajlással tartotta eléje kezét.

A hirtelen rászakadó uj boldőgságtól hamarjában nem is tudta, mit tegyen : elfogadja-e az eléje nyújtott kezet? Csak nézett tágra nyílt felragyogó szemével abba a rég nem látott fe27-iki évfordulón azt a roskadozó kastélyt és az emlékezet fáklyájával ne világítsunk be oda, a feledés éjszakájába... így tesz- szük ezt ma is, mint már évtizedek óta, a „Zemplén“ világosságával. így adunk hirt most is, mint már évtizedek óta, hogy egy kisdedszámu, de „hű baráti kör“, mely „eljár az ősök sirlakához — s régi fénynél gyújt uj szövétneket,“ egész csendben, hogy úgy mondjuk, önmagában elzárkózva, küld ezen az évfordulón is egy-egy hő fohászt az Égbe, fáradt sóhajt messze idegenbe, hol a halhatatlannak halandó részei porla- nak . . . Haj: még meddig porlanak ott s mikor lesz könnyű takarójuk itthon az a föld, „mely ápol s eltakar!“ ... Az Ő szavait idézzük: „Buzduljon föl kinek-kinek hazáját szerető magyar vére! ‘ . . . „Az igaz ügyet szerető Isten vezérelje jó végre minden dolgainkat“ . . . Üdv a Március 27. emlékének, — üdv a velünk érző t. olvasónak !

— Királyi adományok. Őfelsége a király, kabinetirodája utján és főispánunk közbenjárásával, Kristóf Endre rafajóczi g. k. lelkésznek 60 korona, — Vaskovics Antal lomnai plé bánosnak és Petrásovszky Leó valkói g. k. lelkésznek 50—50 korona, — Fedák János agyi- dóczi, Kerlik Péter vidrányi, Sztauróvszky Péter priszlopi, végre Dincsák Vaszily nechval.- polyánkai tanítóknak 30—30 korona, — végre a leleszi izr. hitközségnek, leégett templomának újból való felépítésére, 200 korona legkegyesebb adományt, illetve segedelmet küldött.

— Személyi hirek. Berczelly Jenő, a kassai kir. tábla elnöke, e hó 21-én délután Beregszászra utazása közben Uj helyben kiszállott és titkára kíséretében szemügyre vette azokat a telkeket, melyek a jövendőbeli törvényszéki palota helyéül vannak felajánlva. — Arnótfalvy István, honvédezredes, honvédelmi ministeri osztályvezető, vezérkari ezredessé neveztetett ki. Ugyanilyen kitüntetés érte Ilazay Samu kir. honv. alezredest, a ki mint főhadnagy hosszú ideig szolgált Ujhelyben is — és még barancsi Józsa Győző őrnagyot, kedves jiöldinxet.

— Áthelyezés. Krasz-napolszky Kálmán szerencsi járásbirósági Írnok a nagy-mihályi járásbírósághoz helyeztetett át.

— József-napja Ujhelyben. Márc. 19-ike, Szent József napja, nevezetes a kalendáriomban, már t. i. nem csak azért, hogy az emberiség egy nagy percentje hallgat e szép névre, hanem azért is, mert azt tartják a régiek felőle, hogy mig József nap előtt harapófogóval sem lehet a füvet a földből kihúzni, addig e nap után már kalapácsosai sem lehet visszaverni. Szóval határpont ez a tél és tavasz között. Hát ezt a szép napot, azonkívül, hogy meggratuláltuk József nevű barátainkat és jó ismerőseinket, mi, egy szükebb baráti kör, különösebben is megünnepeltük. Staut József főispáni titkár tiszlejthetetlen szembe és sötétpirosra gyűlt arcát halálos sápadság váltotta fel.

— De Irén ! Köszönj hát! Mit bámulsz! Csak ösmered Ványai Elemért ? — nyafogott Olga türelmetlenül.

Ijedten rezzent össze s ügyetlenül meghajtva magát előtte, alig érintve a fiatal ember kezét, rebegé alig hallható hangon.

— Isten hozta vissza ! :— és elfutott onnét. Még hallotta, amint Olga azt monta kísérőjének :

Irén még mindig a régi esetlen, vadóc, csúf teremtés! Hisz emlékszik rá ! Ne vegye a viseletét rósz néven.

A választ nem hallotta. Futott a kert leg- elrejtettebb zugába, ott leborult egy sürü jázmint-bokor alá és zokogott a végtelen nagy boldogságtól, hogy majd a szive szakadt meg! .. .

Elemér pár hétig ott szándékozott maradni náluk.

Szegény kis csúfság boldogságába lassan ürüm kezdett vegyülni.

Elemér egészen más volt, mint régen. Olyan lett mint a többi és — Olgának udvarolt ! Határozottan és komolyan Olgához pártolt. Most már mint házasulandó méltán tehette azt.

Szegény kis csúfság napról-napra halványodott, fogyott. Jobban mint valaha gyűlölte a világot és kerülte az embereket. Félt mindenkitől. Félt hogy leolvassák arcáról a mit most már senkinek soha sem szabad megtudni 1

Legjobban Elemért kerülte, annyira, hogy végre ennek is feltűnt. Egyszer utána lesett a kertbe és meglepte, hogy el nem futhatott a jázmin-bokor alatt ülve, ott a kert végén. Most