Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)

1900-03-11 / 10. szám

1900. március 11.

I. Melléklet a Zemplén1* 10. számához.

Vasutat a Hegyaljának!

Zemplén-vármegye tek. törvényhatósági bizottsága a m. hó 27-én tartott közgyűlésén 80 ezer korona hozzájárulási összeget szavazott meg a tőke-terebes—varannó — csemernyei vasút létesítéséhez.

Nem ösmerem az ottani helyi viszonyokat, nem tudhatom tehát megítélni azt sem, hogy mennyire felel meg speciálisan az ottani közszükségletnek ez a tervezett vasúti vonal kiépítése.

Azonban általános szempontból Ítélve meg a dolgot én közlekedési eszközeink lehető fejlesztését mindenütt és minden körülmények között örvendetes jelenségnek tartom, annál is inkább, mert egy szorosan összefüggő konnexust, kapcsolatot látok, egyrészről közlekedésügyünk fejlődése, másrészről közgazdasági viszonyaink kívánatos javulása között és ezért szükségképpen nagy súlyt kell fektetnünk annak fokozott fejlesztésére.

Nemzetgazdasági szempontból nagyfontos- ságu és következményeiben nagyjelentőségű körülméuy ez, melynek, nézetem szerint, a mostanában országszerte megindult egészséges irányú, üdvös mozgalomban, hazai iparunk fellendité- sénék és megizmosodásának eminens jelentőségű kérdésében is hatványozott fontosság tulajdonítandó.

Egynéhány évvel ezelőtt ugyancsak a hegyaljai vasút ügyében irt és egyik fővárosi lapban egy kiváló szakférfiú fejtegetéseire való vonatkozással közzétett cikkemben a következők foglaltattak : „Iparunk fejletlensége következtében sajnos még mindig abban a szomorú helyzetben vagyunk, hogy a manapság bizony igen sovány jövedelmet hozó nyers terményeinket a más államokban gyártott és aránytalanul nagyobb hasznot hozó iparcikkek ellenében kell becserélnünk. Iparunk fejlesztése révén kell tehát más államokkal gazdaságpolitika tekintetében felvennünk a harcot.

Nagy és hatalmas fegyver e küzdelmünkben a primitiv földmivelést is iparszerü foglalkozássá változtató vasút, a mely eszköz nélkül ipar és a vele járó kereskedés manapság már meg nem élhet. Még mostan, mezőgazdasági államunkban is, de még különösebben fejlesztendő iparunk mellett elengedhetetlen és főtényező, hogy áruink, akár nyerstermények, akár az elszállítandó iparcikkek, az olcsó szállítás minden hasznát élvezve juthassanak el rendeltetésük helyére, fogyasztó piacukra.“ Ennek regisztrálását e helyen aktuálisnak tartom.

Mindezek után megragadom az alkalmat arra, hogy ebből kifolyólag a Hegyalja 2 jelentékeny városának Mad és Tállya városoknak régen vajúdó vasut-ügyére ismételten rámutassak.

Az általam felsoroltak után azt hiszem teljesen mentve vagyok annak még csak feltevése, alól is, mintha a tőke-terebes—varannó—csemernyei vasút létesítésének szükségét és ezzel kapcsolatosan a vármegye részéről megszavazott hozzájárulási összeg indokolt voltát akarnám kritizálgatni. — Legtávolabbról sem; csupán a száraz tényállásnak, az igazságnak tartozom annak kijelentésével, hogy mi mostoha gyermekei vagyunk e vármegyének, mert mindenütt többet tesznek egy vasút létesítése érdekében, mindenütt nagyobb támogatásban részesítik már magában az ily irányú kedvezményezést is, mint nálunk, holott — és ezt bátran merem állítani a nélkül, hogy ez által a túlzás hibájába esni félnék — e kérdés talán éppen itten sokkal eminensebb közgazdasági jelentőséggel bírna, mint a vármegye bármely részén.

Ha másegyebet nem említek, mint azt a körülményt, hogy Tállya és Mád az, hol a szőlőtelepítések talán legnagyobb arányokat öltenek, már magában véve ez is 'indokolttá és kívánatossá tenné e városoknak a vasút hálózatába való bevonását, — de ha még hozzá teszem, hogy némiképp Tállya is, de különösen Mád az, mely óriási nagy borkereskedelme révén az egész Hegyalján a legnagyobb és legkiterjedtebb üzleti összeköttetésben áll Gácsország, Csehország, Morvaország, Németország, Oroszország sőt Amerikával is — ez úgy vélem állításomat és egy itten létesítendő vasút szükségét teljesen és kellően igazolja.

De ha még mindettől is eltekintünk —egy itten építendő vasúti vonalnak jelentőséget tulajdonítanának erdőségeink és azon óriási meny- nyiségü és útépítésre különösen alkalmas kövünk is, mely ma szállítási eszközök hiányában majdnem teljesen értéktelenül itt hever, holott megfelelő forgalmi eszközök mellett ezeket kitünően lehetne értékesíteni.

De legnagyobb fontosságú talán az a stratégiai szempontból is különös figyelmet érdemlő körülmény, hogy ezen az utón, vagyis Mád, Tállya és Szántó városokon át direkte össze lehetne kötni a nagy Alföldet Pelsőmagyarországgal és nem kellene az esetleg Debreezenből Kassára

utazóknak egy valóságos „földkörüli utazás“-t megtenniök.

Ezek azok az, úgy hiszem eléggé nyomós okok, melyek egy itten építendő vasút szükségének bizonyításául felhozhatók.

Mi régen felösmertük már ennek nagy jelentőségét ; el is követtünk már e tekintetben minden lehetőt — hogy ne mondjam lehetetlent is — de erőink mindannyiszor elégteleneknek bizonyultak annak célhoz vitelére, törekvésünk megvalósítására, mert minden erőmegfeszités mellett sem voltunk és nem vagyunk most sem képesek a szükséges összeget sajátunkból előteremteni.

Ezért veszek magamnak bátorságot arra, hogy Zemplén-vármegye tek. törvényhatósági bizottságának a múlt gyűlésen hozott határozatából kifolyólag, de . még különösen a vármegye élén álló azoknak a férfiaknak, kik a Hegyalja érdekeit olyannyin szivükön viselik, kik dicséret- reméltó, nemes feladatukul tűzték annak ujjá- teremtését, fejlődését minden tőlük kitelhető uton-módon elősegíteni, hogy mint mondtam ezeknek jóakaratu figyelmébe ajánljam e — szerintem -- közgazgasági szempontból fontos ügyet.

Uraim! Az a mit Önöktől kérünk, nem egyéb, mint egy kis jóakaratu támogatás* és ha ebben részesítenek bennünket, úgy bízvást hiszem, hogy e régen vajúdó ügyet a megvalósulás stádiumába juttatni sikerülni fog.

Mád, 1900. március 7-én.

Wetterschneider Miksa.

Hírek a nagyvilágból.

Stefánia főhercegnő végképp elbúcsúzván az uralkodó családtól, Miramáréba érkezett. Esküvője Lónyay Elemér gróffal, mint mondják, f. hó 19-én lesz Miramáréban.

Párisban a „Théatre Francais“ színház leégett. Egy művésznő bentégett. A kár helyre pótolhatatlan és milliókra rúg.

Szerbia f. hó 6-án nagy ünnepiességgel ülte meg Sándor király megkoronozásának harmadik évfordulóját.

Dél-Áfrikából minden nap várhatjuk a döntő ütközet hírét. Roberts lord ángol fővezér előcsa- patai már megütköztek Joubert búr fővezérnek előretolt csapataival, melyek a túlerő elől visz- szahuzódtak. Az ángol hadak vontatott lassúsággal nyomulnak előre, mi alatt a búrok 50—60 kilometer hosszaságban fejtik ki arcvonalukat. Transvaal fővárosát, Pretoriát, a búrok 5000 ben- szülött alkalmazásával nyakra-főre erősitik, a mi arra mutat, hogy vereség esetén Joubert összes had erejével visszahúzódni készül a búr székváros sáncai mögé. Krüger és Stein köztársasági elnökök személyesen tüzelik a búr hadsereget hősi küzdelemre. (Legújabb hir szerint a Dordrecht mellett vívott igen véres harc után az ángolok visszaverettek. — Szerk.)

Hírek az országból.

József főherceg a fiumei „Villa Giusep- pe“-ben f. hó 6-án ünnepelte meg szerető családjától és közszeretettől övezve születésének hatvanhetedik évfordulóját. A magyarok istene még igen sokáig éltesse!

Széchenyi Manó gróf, Őfelsége személye körüli minister, ettől az állásától felmentetvén, helyette a felség személye körüli ministe- rium vezetésével ideiglenesen Széli Kálmán fő- minister bízatott meg. Széchenyi gróf az első osztályú vaskorona-rendet kapta őfelségétől.

Görögkatolikus zarándoklat. Ötszázötven gk. szertartásu magyar indult f. hó 4-én Rómába, hogy a pápa elé járuljon egy nagy kérelemmel, vagyis hogy engedje meg nekik a szentséges atya a magyar nyelvet misenyelvül használni s pedig azért, mert a mindeddig ol tárnyelvül használt ó-orosz nyelvet a gk. hívek nem értik. A zarándokok f. hó 6-án érkeztek Rómába. A pápa tegnapelőtt d. e. fogadta a magyar zarándokokat, kik között több mint száz úri hölgy is van.

Harmincegy uj gyár. A kereskedelemügyi kir. ministénomban ez idő szerint nem kevesebb, mint harmincegy uj gyár alapításáról folynak tárgyalások — még pedig osztrák és német tőkepénzesek részéről tett ajánlatok révén.

Különfélék.

— Királyi adományok. Őfelsége, kabinet irodája utján és főispánunk előterjesztésére Brinszky Antal rudiyói, Csanda János f.-olsvai gk. lelkészeknek egyenkint 50 kor. — Dudinszky

* A mire mindig bízvást ii számíthatnak Bxerk.

Tivadar dámóczi gk. lelkésznek 40 kor. — Végre Pajkossy Miklós komlóskai gk. tanítónak 30 kor. legkegyesebb adományt küldött.

— Fejedelmi adomány. Andrássy Dénes gróf és angyali lelkületű neje, a szerencsi gk. iskola és tanítói lak újonnan való felépítésére 6000, azaz hatezer koronát volt kegyes adományozni, — mely fejedelmi adományért háladatos szívvel áldja a szerencsi gk. nép a nemes keblű grófot és a grófnét. Éltesse is a jó Isten nemes lényeiket sokáig, hogy még többen is hálásan áldhassák páratlan nemes jótékonyságukért. y.

— Személyi hírek. A római zarándoklatban, melyről lapunknak arra alkalmas rovata részletesebben is szól, vármegyénkből részt vesznek s most Rómában időznek; Miklósy István tiszteletbeli pápai káplán, gk. esperes sátor- alja-ujhelyi, Spiri Élek lasztóczi, Grigássy Mihály tokaji, Szteczovics Miklós tolcsvai, Bi- hary Emil pcsolinai és Gojdics János zuellai gk. lelkészek, —- úgyszintén Melles Emil, tavaly még vármegyénkben n.-dobrai, most szat- már-németii gk. esperes-lelkész.

— Március 15. Ma egy hotes számunkban közöltük, hogy a „nagy idők" évfordulóját Ujhely város hazafias polgársága is megünnepeli. A kezdés ezúttal is a városi kaszinóból indul ki, melynek választmánya elhatározta, hogy az ünnepre, vagyis a jelzett alkalomból a színházban rendezendő társas vacsorára, melyen a városi daloskor is közre fog működni, plakátokon hívják meg a polgárságot. Az ünnep hivatalos szónokául a nagy idők tanúját és részesét, Matolai Etele alispánt kérik föl. Páholy-jegyek az estére Szent- Györgyi Vilmos kereskedésében kaphatók. A vacsorajegy ára: 3 korona.

— Kései tél. Nemcsak minálunk, de országszerte szokatlanul hi deg időjárás tart márc. l-étől. Ha ragyogóan ki is süt a nap: fogvicsorgató hideg van. Tiz nap óta s éjjel nappal jobban kell fütetnünk, mint kellett decemberben. A tűzifával kereskedőknek jó szüretük van. A szegénységnek egy része dermedt tagjait nagy félve, pedig senki sem rival! rá, hogy ne tegye, reggelenkint ott melengeti, engeszteli a vármegyeházának erre a célra is fütött északi földszinti folyosóján. S ha már megmelegedett, avval távozik: isten áldja meg a vármegye jóságos urait 1

— Sorozás. Ujhely rendezett tanácsú városban tegnapelőtt volt meg a sorozás. A felhívott 280 hadköteles közül mindössze előállott 162. Ebből besoroztak 31 legényt. A bizottság polgári elnöke Matolai Etele alispán, katonai elnöke Algya cs. és kir. őrnagy, honvéd-elnöke Lengyel Manó honv. őrnagy. A sorozást az újhelyi járásból holnap és holnapután folytatják. — A sorozás napján Székely Elek polgármester a sorozó bizottság tiszteletére fényes ebédet adott.

— Beszámolás. J/olnárné-Dohnál Anna

által a vármegyeház dísztermében, f. hó 7-én, rendezett hangverseny a városi árvaháznak szép segítséget nyújtott, a mennyiben 218 korona bevételből 75 korona kiadás után 143 korona maradt az árvák számára. Külön meg kell még említenünk Stark Mátyás butorszáliitót, ki a nemes cél érdekében a rendesnél 6 koronával olcsóbban szállította a zongorát Úgy örül a lelkünk, mikor nemes lelkű úri nők az árvák és szegények könyeit törülgetik. —m.

— Közvacsora. Az újhelyi szegény izr. iskolás gyerekeket ruháztató egyesület tegnapi közvacsorájáról mához egy hétre hozunk tudósítást.

— Kinyomozott tolvajok. A M. A. V.

újhelyi gépjavító-műhelyéből az utóbbi időkben ismeretlen tettesek több száz korona értékű vörös rezet és egyéb értékes fémet tulajdonítottak el. A lopás ügye a rendőrséghez került, a hol, több mint egy hónap múltán, de végre is az elmúlt héten helyes nyomokra jutottak s a tetteseket Ribarcsik Miska, Kovács Károly, Barcsai József és Rapszki János iskola- és dologkerülő sihe- derek személyében kézrekeritették. A jó madarak a gyártelep fakerítése alatt ásott lyukon át jutottak a telep udvarára. Az orgazdaság vádja egy újhelyi háztulajdonost és kereskedőt terhel.

— A „Kassai Mázsám.“ Fényes, uj palotát emelt-Kassa város közönsége a kassai múzeomnak, melyben azok az értékes gyűjtemények fognak kényelmesen és tanulmányozásra alkalmas módon elhelyeztetni, melyek eddig a „Felsőmagyarországi Muzeum“ régi helyiségeiben voltak rakásra halmozva. Ezek a gyűjtemények, melyek között vármegyénk földjéből előkerült temérdek régiség, egyebek közt egy római légionárius sisakjáról való „Minerva-fej“ is van, időközben becses adományokkal szaporodtak, úgy, hogy a „Kassai Muzeom“ egyike lesz az ország legszebb muzeomai- nak. A Felső magyarországi muzeom-egyesület f. hó 4-én tartotta meg a városháza dísztermében az átadásra vonatkozó rendkívüli közgyü-