Zemplén, 1900. január-június (31. évfolyam, 1-25. szám)
1900-03-04 / 9. szám
1900. március 4. III. Melléklet a ,,Zemplén“ 9. számához. hogy összegyűjtse a tanayag drása kincseit egy füzérré, hogy az aztán maradandó tulajdonává legyen. (3 neki legfőbb célja az, hogy tanára felszólitására felelni tudjon, hogy év végén a bizonyítvány egy osztálylyal fölebb vigye. Ez pedig nem azonos azzal az öntudatos tanulással, mely a tananyagot a lelki tehetségek értékesebbé tételére, műveltsége gyarapítására sajátítja el. A ki az iskola küszöbén túl nem keresi többé a könyvek társaságát, a ki azt hiszi, hogy iskolái bevégeztével már kész ember s hivatalos kötelességén túl nem lapoz többé semmi könyvben: az elfelejti csakhamar azt a kis ismeretanyagot is, mit az iskola nyújtott neki s felületes lesz minden téren. Nagyon gyakran megtörténik vele aztán az, hogy társalgás közben szóba jő az általa tanult dolog, de nem szólhat hozzá, mert attól tart, hogy felszólalásával nevetségessé válik. Az ilyen ember ellensége minden haladásnak, de különösen nem sok üdvöt vár a nevelés és oktatástól, mintha ön- magáu tanult volna. A köznapi dolgok, melyek megbeszélése nem kíván különösebb előképzettséget, mulattatják leginkább, de nyomosabb érvekkel, a dolgok hatékonyabb megvilágításával itt sem fog kitűnni s általában a vitának csak addig barátja, mig az az ő alacsony képzettségéhez mért mederben folyik. Hogy sok ember ily ellenséges lábon áll a hasznos könyvekkel, oka gyakran az a csömör, mit iskolai évei alatt kap a sok értelmetlen magolástól; mert időnkben azoknak a tantárgyaknak, melyeket a középiskolában tanítanak, mindenike kitesz egy-egy vaskos kötetet, mit rövid 10 hó alatt megtanulni soknak sikerül, de tudni kevésnek s annak majdan az életben hasznát venni még kevesebbnek. — Azt mondják, hogy ez az észfejlesztés céljából jó, én nem tartom annak, hanem igen is észtortu- rának, mely az ifjút úgy elidegeníti a betűtől, hogy akkor érzi jól magát, ha könyvet nem lát. Nem csoda aztán, ha kikerülve az iskolából, búcsút mond minden könyvolvasásnak s még azokat sem állhatja ki, kik azokkal foglalkoznak, vagy épen előszeretettel veszik és olvassák. Ez nem frázis, de mai tanítási rendszerünknek sajnálatos, sivár eredménye. A könyvek helyett ma a legtöbb intelligens ember a kártyát forgatja; az foglalja el, nyűgözi oda az asztalhoz még azon kis szabad idejében is, mikor egészségének gyógyszert, testi rugékonysá- gának tápot s ez által életkedvet kellene szereznie a szabad természet üde levegőjén. De a szenvedély korán rabul ejti a mai úgynevezett „Kaszinókéban, hol úgyszólván tagnak sem tekintik, ha nem kártyázik. Es micsoda tervszerűséggel, a sikerre való kilátás egész biztosságával növelik a mai kaszinók leendő kártyakedvelő közönségüket! Előbb csak unalomból nézik az újoncok a különféle kártyajátékokat, később már érdekkel figyelik végig a játszmákat, végül, ha kitanulták a játék fortélyait, hozzálátnak maguk is, s ha egyszer megizlel- ték a bóditó mérget, többé fel sem hagynak vele, hanem nap-nap mellett ott töltik üdülésre való szabad idejűket a kaszinó füstös légkörében a kártyaasztalnál. S ez naponként 2—3 óra, ha- havonként 60—90 és évenként 720—1080 drága óra, melyeket ha hasznos szórakozásokra, avagy a szabadban való séta és egyéb időtöltésekre fordítottak volna, bizonyosan meglátszanék egészségükön, lelkűk és kedélyük elevenségén. Es mennyi szép, jóravaló eszme, a közjóra hasznosítható terv szülemlett volna meg ezen ha szontalanul és az egészségre óriási kárral eltöltött rengeteg idő alatt. Valóban, roppant nagy veszteség úgy az egyesek, mint az egész emberi nem szellemi fejlődésére, hogy e kárhoztatandó szenvedély ennyire rabul ejti időnkben az intelligens közönséget fel a legmagasabb körökig. Mennyi hasznosat olvashatnának az igy eltöltött óráknak csak egy negyedrésze alatt is. De hát ez egyhamar nem fog megváltozni, ennek az állapotnak csak az emberiség nevelésének gyökeres megváltoztatásával lehet véget vetni; addig pedig sokat kell még várni. Ezek után áttérek tárgyam első pontjára: „Milyen könyveket olvassunk ?“ (Folyt, köv.) Zseltvay Bogdán. Védelmet az iskolának! Hallatlan brutalitást követett el egy vajdácskái paraszt ember A. Fedák János a napokban az ottani g. kát. tanítóval szemben. Vajdácskán ugyanis a növendékek maguk hordják fel az iskola fűtéséhez szükséges tűzifát. így történt aztán, hogy a tanító egy gyermeket, mert kis darab fát vitt magával, megszólított s azt mondta neki, hogy máskor majd haza küldi. Erre a gyermek hazaindult s találkozik az utón apjával, a ki a gyermek panaszára fejszéről bemsgy az iskolába, ott a tanítót kérdőre vonja, hogy miért meri az ő fiát hazaküldeni s a szokásos „gyütt ment“ szavakkal illetvén, az iskolában a tanító ellen izgat, azt mondja a gyermekeknek, hogy ne hallgassatok ennek a „gyütt-ment“-nek a szavára. Ekkor a tanító kiutasítani akarta az embert, de az bizony nem fogadott szót, hanem mikor a tanító megpróbálta kitolni az iskola ajtón, megfordul és torkon ragadja az öreg, tehetetlen tanítót és fojtogatni kezdi. A zajra berohan a tanító felesége s bátor fellépésével megmentette már fuldokló férjét a vad ember körmei közül Ezt a dolgot azért hozom nyilvánosságra, hogy az iskola és tanító érdekében tegyek valamit, mert egy ilyen eset tönkre teszi egyszer s mindenkorra úgy az iskola, mint a tanító tekintélyét. Tudom, hogy a vajdácskái tanító az igazságszolgáltatás előtt fog keresni sérelmére orvoslást, de szerintem az sem adhat elégtételt, mert mig azok a növendékek, a kik előtt ez történt, élni fognak, emlegetni fogják, hogy az ő tanítójukat egy ember megfojtogatta, sőt többet mondok, látván tanítójuknak a paraszt emberrel szemben való gyengeségét, elvesztik az iránta való respectust. Védelmet tehát az iskolának s evvel együtt a tanítónak!! Nem kérjük, de követeljük, hogy midőn ezen ügy az igazságszolgáltatás elé kerül, minden'előjöhető enyhítő körülmények mellett is a legsúlyosabban biráltassék el s a brutális ember a legmagasabb fokú büntetésben részesüljön. Tanulja és tudja meg már egyszer mindenki, hogy az iskola szent hely, s a tanító, midőn tanít, krisztusi munkát végez, a melyet megzavarni, a kit tanítás közben megbántani óvakodjék mindenki. Hubay Bertalan. Nyilvános köszönet. A „s.-a.-újhelyi jótékonycélu asztaltársaság“ a s.-a.-ujhelyi állami iskola szegény tanulói részére a f. isk. évben tankönyveket és Írószereket küldött; Landeszmann Miksa könyv- kereskedő ur pedig az árva gyermekeket látja el írószerekkel; Alexander Vilmos könyvkereskedő ur az áll. isk. könyvtár részére két darab értékes könyvet ajándékozott. A midőn az itt elősorolt s a népnevelés oltárára szánt adakozásokat nyilvánosságra hozom, a nemes szivii adományozóknak, a tantestület nevében a legnagyobb köszönetemet nyilvánítom. S.-A.-Ujhely, 1900. febr. hó 28-án. Vágó Gyula, all. isk. igazgató. A legves-bényei róm. kát. iskolaszék f évi február hó 25-én igen sikerült táncmulatságot rendezett az iskola termében. A bál tiszta jövedelme az iskola javára fordittatott. A mulató közönség jókedvének a késő reggeli órák vetettek véget. — Bevétel volt 111 korona, kiadás 52 korona, tiszta jövedelem 59 korona. Felülfizettek: 4 kor. Zalay Andor, 2—2 kor. Bassnár Pál körjegyző, tiszt. Csillag Márton rk. káplán (Szerencs), Dubán Lipót kasznár (Szerencs), főt. Kovács Sándor rk. plébános (Szerencs), ifj. Kobzos Mihály, Koturnya János, ifj. Lapis János, Lichtmann Jónász, Nagy Adolf kasznár, Nagy Károly ev. ref. lelkész, ifj. No- vák István, ifj. Rakoczki István, Róth Ignác, Serfőző István, Witek Imre, 1—1 kor. id. Csendes János, Endre Gyula (Szerencs), Kis János, Mihálszki József, B. Tóth István, Vinternicz Lajos. Fogadják a mélyen tisztelt felülfizetők az iskolaszék szives köszönetét. 798. sz. Zemplén-vdrmegye kir. tanfelügyelőjétől. A Zemplén-vármegyei összes tanító urakhoz. A nagymélt. m. kir. földmivelésügyi minis- terium „Magyar Gazda Kincses Háza“ cim alatt egy olyan gazdasági szakmunka megindítását és kiadását határozta el, mely munka az egyes mezőgazdaság-yiteli ágak, haszonvételi módok, a mezőgazdát érdeklő törvények, a biztosítás ügyét a házi ipart, szövetkezést stb. illetőleg a kis gazdákat a gyakorlat és tapasztalat 'által bebizonyított igazságok és szükséges tudnivalók felől téjékoztassa. Hogy ennek a népies gazdasági munkának a tanai minden kis gazdához utat találjanak s az életbe menjenek át, felette kívánatos és célszerű, hogy a munka nemcsak olvasás utján terjedjen el minél szélesebb rétegben, hanem hogy annak tanai lehetőleg élő szóval is meg- magyaráztassanak és kifejtessenek. Minthogy pedig e téren népünknek jobb és hasznosabb szolgálatot a tanítóknál senki sem tehet, a fent nevezett ministerium elhatározta, hogy mindazon tanítóknak, kik egy levelezőlapon a kebelbeli gazdasági szakoktatási osztályában je^ lentkeznek, ez értékes és nagyon hasznos munkát díjtalanul meg fogja küldeni. Felkérem azért a t. tanító urakat, hogy az önképzésre és a nép javára szolgáló igen kedvező alkalmat mindnyájan felhasználni szíveskedjenek. Nemes Lajos, kir. tan. tanfelügyelő. 694. sz. T. Zemplén-udrmegye tanfelügyelőjétől. A zemplénvármegyei T. iskolai Elöljáróságokhoz és tanító Urakhoz! A nagymélt vallás- és közokt. m. kir. ministerium folyó évi február 4-én kelt 7900. sz. rendelete alapján szívesen kérem fel a t. iskolai elöljáróságokat és tanító urakat, hogy a gyakorlati jellemképzés, továbbá az erkölcsi, érzelmi és testi nevelés nagy kérdésével foglalkozó „Magyar Pestalozzi“ cimü kitűnő peada- gogiai szaklapot a felügyeletük és vezetésűk alatt álló tanintézetek számára minél számosabban megrendelni szíveskedjenek. A nevezett lap ára évi 8 korona s megrendelhető a szerkesztőségnél Újpest, Thököly- utca 3. sz. Nemes Lajos, kir. tanácsos, tanfelügyelő. Közgazdaság. A lisztharmatról. Most, hogy a többi istencsapása között a lisztharmat is fellépett immár a hegyaljai szőlőkben is, úgy hiszem érdekelni fogja e becses lapok olvasóit az alább következendő körülmény, melyet az 1856-iki „Nemzeti Képes Naptáriból másoltam le. Az érdekes cikkely a következő : Uj óvszerek a szőlőkor (oidium) ellen. Mihelyt a venyige elvirágzott s a fürtökön a szőlőkor jelenségei mutatkoznak, tiszta vízbe mártott szivacs segítségével a megtámadott termést egészen, fürtöt fürt után le kell mosni, főleg arra ügyelve, hogy a fürtök szárai jól megtisztuljanak. Ha utóbb a betegség ismét kitörne, erős lúgot kell készíteni s ha a hamu leszállóit, 1 akó tiszta lúgot 24 akó vízzel összekeverni, melyben előbb Vs font tengeri só olvasz- tassék fel s e vegyülettel mosni a szőlőt. Egy hold szőlőnek ily utoni orvoslása 1 ft. 22 krba kerül. Ezen módot használta Bertolin borkereskedő Yelenczében s általa egész termését megmentette (holdankint 138 akót.) Oloszországban sikerrel használják az enyves viz egyszerű orvosságot; t. i. 20 pint vízben egy font enyv addig főzetik, mig egészen felolvadván, vékony nyálkát képez s minden fürtöt egyenkint egy ilyen vízzel megtelt edénybe mártanak. Ez egyszerű bár kissé fáradságos kísérlet közönségesen kétszer alkalmaztatik; először, mihelyest a kór mutatkozni kezd s má sodszor, mielőtt a szőlő érésnek indul. Ugyanezen kór ellen a kén is hasznosnak mutatkozik; Fránciaországban ezzel mentik meg a termés épségét uralkodó kór idején s a jó példát Szicíliában és az ausztriai olasz birtokon is sikerrel követték már annyira, hogy a kén Triesztben e miatt megfogyatkozott. Legjobb e célra a kénvirág, de mivel ez drága, megjárja a közönséges kén is, finomra törve, hogy a vele behintett szőlőfürtöket jól belepje s azokról le ne peregjen, a mi a darabos kénnel természetesen igy nem történik. A kénezést háromszor ismételve alkalmazzák; először, midőn a venyige virít s ez a leglényegesebb; másodszor, midőn a szőlőbogyók képződni kezdenek; s harmadszor, midőn azok már színesednek s a szőlő érni indul. Főleg a fürtök gerézdeit kell jól és kímélet nélkül behinteni. Egy holdra, három kénezésre 130 fontnyi kívántatik; a kénnek finoiftra őrölt mázsája mintegy 6 frt. — A meg- hintés közönséges fúvóval történik, milyennek darabja 2 ft. 30 krön kapható. Eddig az érdekes cikkely. Látható ebből, hogy igaz az a közmondás, hogy semmi sem uj a nap alatt, s hogy az oidium már ezelőtt csaknem 50 évvel is ismeretes és rettegett betegség volt, nálunk ugyan nem, hanem a külföldön. Ezt már az én szőlőszomszédomt egy Itáliában katonáskodott öreg paraszttól is hallottam. Meglátott ugyanis engem, a mint a múlt nyáron szalonasütő nyárs végére erősített vatta-pacsmag- gal kénnel hintettem be a fürtöket. (A fúvóm még nem érkezett meg). — Mit csinál tanító úr ? —• Hát paesmagolok, a mint látja. — Mitül ugyan? Jöjjön ide és nézze meg! Át is lépdelt az öreg, s megmutogattam neki a beteg fürtöket a büdöskőport, s az eljárást, mire igy szólt: — — Hát biz Itáliába is láttam ón ezt, mikor ott feküdtünk ! Bizony bár ne lenne rá többet szükség ! ! Mivel úgy hiszem, e lapok olvasói előtt nem lesz érdektelen és felesleges, ha a lisztharmat, e veszedelmes szőlőbetegség tüneteit ismertetem : megpróbálom annak leírását adni a saját
