Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-08-07 / 32. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK NLI 1ST IDE 1ST VASÁRNAP. Sátoralja-Ujhely, 1898. augusztus 7. 32. (1976.) Huszonkilencedik évfolyam. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Központi hitelszövetkezet. A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló uj törvény (1898. évi XXIII) szentesittetvén kihirdettetett, sőt az országos kormány minden lehetőt elkövet, hogy azt mielőbb életbe léptesse. Első dolog a központi hitelszövetkezet megalakulása, mert ez fogja támogatni a vidéki szövetkezeteket közhasznú munkájukban. A kisgazda, kisiparos s a társadalom más vagyoni helyzetű elmeinek javát, léteiét fogják azok az uj szövetkezetek szolgálni. Az állam is rendelkezésére bocsát milliókat, nagy értékű kedvezményeket. Azonban ez az áldásos intézmény csak úgy felelhet meg hivatásának, ha a társadalomnak mindama rétegei, melyek hivatvák, de kötelezvék is az önsegedelem elvét gyakorlatban megvalósítani s támogatni, feladatuk magaslatán állanak s minden lehetőt elkövetnek a szövetkezetek mielőbbi megalkotása érdekében. Fődolog, hogy a központi hitelszövetkezet legyen meg mielőbb s kivált ennek legyen bő tőkéje, mert a vidékieket csak az esetben támogathatja hathatósan és eredményesen. Alább közöljük a m. kir. pénziigyminister felhívását a központi szövetkezeti alapítványi üzletrészek jegyzése iránt. Melegen ajánljuk ezt a közönség figyelmébe. Nagy nemzeti ügy, a magyarság érdekének szent ügye van felvetve. Most már a tettek mezejére kell lépni a társadalomnak s anyagilag is erőssé tenni a hőn óhajtott szövetkezeteket. Egyeseknek és testületeknek, magánosoknak és hatóságoknak kötelessége az anyagi helyzet előmozdítását célzó szövetkezetét támogatni. Nem nagy áldozatot kíván ez, de ha mindenki teljesiti kötelességét, hatalmas tőke gyűlhet össze a központi hitelszövetkezetbe s általa a vidékiekbe. Talán remélhetjük, hogy Zemplén-várme- gye és Sátoralja-Ujhely város lelkes közönsége, intézményei s vállalatai sem maradnak el a nemzeti munkától. Reméljük, hogy a társadalom hivatott elemei alapítványi üzletrészeket nálunk is jegyezni fognak, ami szociális kötelességük ; kivált pedig a gazdasági egyesület van hivatva a nagy ügyet előmozdítani, de nem kevésbbé a gazdagok, a pénzintézetek, melyek épen ezzel tehetnek tanúbizonyságot arról, hogy van érzékük a modern kor nagy követelményei iránt s nem tekintik kicsinyes szempontból versengő ellenfélnek a közhasznú intézményt, mely kifejlődésében az ő édekeiket is előmozdítja. A vidéki pénzintézeteknek tanúságot kell tenni elfogulatlanságukról, arról, hogy ők, kik a nép révén s a nép javára léteznek, készek is a nép céljait buzgón támogatni. Lukács László a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló törvény értelmében megalakítandó országos központi hitelszövetkezet alapítványi üzletrészeinek aláírása érdekében a következő felhívást teszi kszzé: A gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről szóló 1898. évi XXIII. törvénycikk 48. §-a az e törvény alapján keletkezett, vagy átalakult gazdasági és ipari hitelszövetkezetek ügyének előmozdítására és hiteligényei kielégítésére Budapesten országos központi hitelszövetkezet felállítását rendeli el. Hogy az a nagy közgazdasági cél és társadalmi feladat, a mely a szövetkezeti ügy országos szervezésében áll, a törvény- hozás szándéka szerint mielőbb a gyakorlati megvalósutás útjára tereitessék, a törvény mielőbb végrehajtandó és az országos központi hitelszövetkezet késedelem nélkül megalakítandó. A megalakítandó központi intézet sikeres működését tetemesen előmozdítja az, ha ez az intézet mindjárt létesülésekor tetemes és országos jellegéhez méltó alaptőke fölött rendelkezik. Ennek lehetővé tétele végett egyrészről a törvényadta felhatalmazással annak egész terjedelmében élni és a magyar királyi államkincstár nevében egy millió korona alapítványi üzletrészt jegyezni szándékozom, másrészről módját kívánom adni annak, hogy az országnak a törvényhozás szándékát méltányló közönsége az alakítandó országos intézet létesitésénél a maga részét kivegye. Az 1898. évi XXIII. törvénycikk 66. §-a szerint alakítandó országos központi szövetkezet alapítványi üzletrészeire az aláírást ezennel megnyitom. Egy alapítványi üzletrész a törvényben megállapított legkisebb összegre: 1000, szóval ezer koronára szól. Az 1898. évi XXIII. t.-c.- nek az alapitó tagok jogviszonyára vonatkozó rendelkezéseiből tájékozásul a következőket említem : 1. Az alapitó tagok a központi hitelszövetkezet kötelezettségeiért csak alapítványi üzletrészeik erejéig felelősek; másrészt a központi hitelszövetkezet vagyonában és jövedelmében csak annyiban részesülnek, hogy üzletrészeik alapszabályszerü visszafizetését s a nyereségből legfeljebb négy (4) százalék évi osztalék kiszolgáltatását követelhetik. Szavazati jogukat és gyakorlásának módját az alapszabályok fogják meghatározni. Az általuk jegyzett alapítványi üzletrészek visszafizetésével tagságuk megszűnik. 2. A központi hitelszövetkezet tiszta nyereségéből első sorban tiz (10) százalák a tartalékalapra, további tiz (10) százalék a kötvények külön biztosítéki alapjára, a fenmaradó összeg az alapítványi üzletrészek osztalékára és ennek fedezése után a szövetkezeti üzletrészek osztalékára fordítandó. — A maradék a tartalékalap és külön biztosítéki alap között a közgyűlés által megállapítandó arányban osztandó meg. 3. A központi hitelszövetkezet igazgatóságának tizenkét tagja közül az alapitó tagok, a m. kir. államkincstárt ide nem értve, négy tagot választanak az alapszabályokban meghatározott időre. Jegyzéseket elfogadnak: Budapesten a magyar királyi központi állampénztár, a budapesti magyar királyi állampénztár (IX. fővám- ház); Zágrábban a királyi állampénztár, egyebütt, a magyar korona országai egész területén, a királyi adóhivatalok, tehát a s.-a.-ujhelyi kir. adóhivatal is. A jegyzés alkalmával minden alapítványi üzletrész 20°/o-a, azaz kétszáz (200) korona készpénzben a jegyzést elfogadó állam- pénztár vagy hivatal által kiállítandó elismervény ellenében befizetendő. Az alapítványi üzletrészek többi részének mikor és mily részletekben leendő befizetését az alakuló közgyűlés fogja meghatározni. A most megnyitott aláírás a folyó év október havának 15-ével le fog záratni s az ala- alakuló közgyűlés lehetőség szerint még a folyó évi októberben megtartatni. Az alapítókat az kuló közgyűlésre hirdetmény utján fogom meghívni. Vármegyei ügyek. Költségvetés sommázata. Érdekelni fogja a közönséget, ha a vármegyénknek köz- igazgatási és gyámhatósági 1899. évi szükségleteiről egybeállitott költségvetés rovat-összegeit a következőkben ösmertetjük. I. Tisztviselő-, segéd- és kezelőszemélyzet fizetése és lakáspénze: 105,560 ft — kr, II. Szolgaszemélyzet bére és lakáspénze : 7,988 ft------III. Szolgaszemélyzet ruházata és lótartási átalánya: 2,573 ft 07 — IV. Hivatalos helyiségek és fogházak bére: 2,300 ft------V. Irodai szükségletek: 9,000 ft-------VI. Napdijak és útiköltségek: 7,700 ft------VII. Épületek fentartása: 1,373 ft------Vili. Egyéb rendszeresitett kiadások: 1,750 ft------IX. Rabtartási költségek: 100 ft — — X. Előre nem látott kiadások : 1.250 ft------I-X. 139,594 ft 07 kr. TÁRCA. II. József császár és a megyasszai pap/) Irta: Zombory Gedő. Tudom én, hogy'ha önök közül valaki az én régi, még a csehek építették megyasszai templomomba belépne: hát csak úgy lenézően tekintene végig rajta. Tudom én, hogy a mai Ízlés szerint nem szép, ócska, régi biz ez ; de hát nekem mégis igy olyan kedves; úgy vágyom belé, nem tudnék változtatni rajta! — Ennek a nagy, régi épületnek misztikus csendjében, homályában, a templomot köritő várfalak között, a lépteimre — talán nagy titkokat rejtő sírbolt fölött — dobogó talaj, nagy idők átviharzott eseményeiről beszél hozzám, s elbeszéléseiben az égő halálig hivő lelkek nagy alakjai állanak elém, lelkem elé, és elhozzák a hitért, hazáért üldözött szegény hitfeleim könyeit, jaj kiáltásait. És én ezeket mind összegyűjtöm a szivemben forrássá, amelyből az én szegény népem táplálkozzék a nehéz időben... . És valamelyik kuruc barátunk, függetlenségért rajongó leikével, tudom, hogy megbot- ránkoznék, ha látná ott, a templom száz évnél •) •) Mutatóba közöljük, az „Adalékok Zemplón-vár- megye Történetéhez“ c. havi folyóiratunk IV. évfolyamának most megjelent augusztusi füzetéből. Szerk. vénebb karzatán, azt a kékre festett két kövér kétfejű sast. . . Pedig annak a két szegény madárnak szép és tanulságokban gazdag históriája van! Kevesen tudnak róla, hát elbeszélem. Annyi bizonyos, hogy megtörtént. De nem állok jót érte, hogy minden úgy történt, amint itt elmondom. Vállalja el érte a felelősséget, aki nekem elbeszélte, „öreg Kis István“ akit ez előtt 30,évvel temettem, el majdnem 94 éves korában. O mint gyermek tanúja volt az egésznek, s édes apjától is sokszor hallotta e történetet. Úgy mondom el, a hogy az öreg nekem elmesélte. Azt sem mondhatom meg, hogy hívták azt a papot, akiről szól ez az elbeszélés, mert a megyasszai ref. egyház anyakönyveiben, ha keressük, 1778 körül, az elfakult, majdnem olvashatatlan bejegyzések között az igaz nevét, valahányszor lelkészi cselekményről van említés, csak igy van tudtul adva az utókornak : „megcsele- kedte a prédikátor.“ Mikor én, maholnap 32 éve, ide kerültem Megyasszóra, az „öreg Kis István“ igen megszeretett, mert én hosszú élete eseményeit nemcsak végig hallgattam, de le is Írtam és erre büszke volt az üreg. Ü úgy emlékezett, hogy Iletyey Mártonnak hívták azt a nagytudományu papot, akivel Megyasszón ez az eset megtörtént. Valami ilyen forma nevet betűztem ki én is egy „prédikátor haláláról szóló feljegyzésiből, amelyhez oda van Írva az is, hogy a Zemplén-vármegyei egyházak „széniora“ volt „Szalay Sámuel uram püspöksége alatt.“ Nevezzük hát Hetyey Mártonnak. Annyi bizonyos, hogy nagyhírű és tekintélyes, nagy tudományu férfiú lehetett. Történt pedig, hogy ebben az időben II. József császár, mint társuralkodó, tett egy körutat hazánkban. Útja, Tállyáról Szikszóra, a világtól elzárt községünket is érintette. Az ut akkor a mostani „Koplaló“ hídhoz vezetett. Ez a hid arról vette nevét, hogy két napig várta ott Megyasszó város érdemes „jobbágy bírája“ a tanácscsal és a „nemesek hadnagya“ szép lovakon, díszes nemesi bandériommal, de éhen-szomjan. Mikor már a tisztelgők jól kikoplalták magukat: sebes futár jelezte, hogy csakugyan jön a „császár“ ; itt van már a inegyasz- szai határban. A császár, aki inkább ismeretlenül szeretett megjelenni birodalma egyik vagy másik pontján, hogy mindent a maga valóságában lásson és halljon, ez alkalommal fényes urak és ragyogó öltözetű tábornokok kíséretében utazott — lóháton, de sok úri és podgyász-kocsival. A fejedelem azzal a jóságos mosolylyal, amely élceiben is jellemezte őt, nézte, hogy mint suhantja meg tisztelgésre, bizony kissé rozsdás kardját „a nemesek hadnagya,“ aki anélkül, hogy lováról leszállóit volna, lóhátról elkezdte ékes latinsággal üdvözlő beszédét. Meg kell jegyeznem, hogy a megyasszai „három éves rector“ és segédje a „praeceptor“ keze alól, akkor, az itteni „scholá“-t végzett A Zemplén mai »zárna nyolc oldal.
