Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-07 / 32. szám

Ha összehasonlítjuk az 1899. évi szükség­letet (139,594 ft 07 krt) a folyó év szükségle­tével (128,504 ft 67) többlet mutatkozik: 11,089 ft 45 kr, mely többlet abból állott elő, hogy az alispán fizetésénél 300 ft, utiátalányánál 200 ft, — at. főorvos fizetésénél 200 ft, — a főpénz­tárosénál 100 ft, — két uj szolgabirói állás ja­vadalmazása címén 2000 ft, — egy uj tiszti alügyészi állás rendszeresítésénél 1100 ft, — 6 napdijas pótjavadalmazása címén 2160 ft, — kilenc őrhajdu lakbéremelése címén 180 ft, — az alispáni huszár lakbéremeléseképpen 20 ft, — szolgaszemélyzet ruházatánál 721 ft 45 kr., — irodai szükségletnél 2500 ft, — szegődmé- nyesek béremelésénél 108 ft, — sorozási költ­ségeknél 1500 ft s igy összesen 11,089 ft 45 krral több irányoztatott elő most, mint előirá­nyozva volt a folyó évben. — A költségvetés tervezete előkészítő tárgyalás céljából a t. vár­megye állandó választmányának fog bemutattatni. Kimutatás a Zemplén-vármegyei közkór­ház 1898. évi julius havi betegforgalmáról: 1898. év junius hóról ápolás alatt maradtak száma. 25; 1898. év julius 31-éig újonnan felvettek száma: 45; ápoltak összege: 70. — Ezek közül elbocsáttatott gyógyulva: 29; javulva : 2 ; gyó- gyulatlan 3 ; meghalt: 2. — Összes fogyaték : 36. — A hó végével ápolás alatt maradtak száma 34: — Az ezen idő alatt felmerült ápo­lás-napok száma: 994. — Schön Vilmos dr. főorvos, Nyomárkay Ödön dr. alorvos. Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralj a-ujhelyi állami anyakönyvi hivatal­nál (1898. julius 30-ától aug. 6-áig) a) házassá­got kötött: 3 pár ; b) kihirdettetett: 3 egyéne) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 10 eset­ben; d) elhalálozott: 9 egyén. Hírek a nagyvilágból. Bismark Ottó herceg, kit kortársai kö­zönségesen csak „vas-kanceilár“-nak neveztek, valójában pedig tűnő száadunknak legnagyobb államférfia volt, aki óriási eszével és akaratere­jével megalapította a német birodalmat, július hó 30-án, életének 83. évében, friedriehsruhei kastélyában csendesen elhunyt. — Vilmos né­met császár igy szól Bismarckról, „az állam- művészet legnagyobb mesteréről és rettenthe­tetlen harcosáról háborúban és békében“ a bi­rodalmi kancellárhoz intézett leiratában: „Magas szövetségeseimmel és az egész német néppel gyászolva állok a herceg ravatalánál... hogy az egész világ előtt kifejezzem azt az osztatlan gyászt és hálás csodálatot, amely ma az egész nemzetet eltölti és az egész nemzet nevében fogadalmat tegyek, hogy azt, rmit a nagy kan­cellár és a nagy Vilmos császár alkottak, fön- tartjuk, kiépítjük és ha szükséges életünkkel vérünkkel megvédelmezzük. Segítsen ebben Is­tenünk, Urunk!“ A herceg holttestét f. hó2-án koporsóba tették, beszentelték és a halottas ház­ban hagyták. Ott marad mindaddig, mig a csa­ládi sírbolt elkészül s oda egész csendben fog­ják áthelyezni. A koporsóba zárt hamvakat éjjel-nappal katonaság őrzi. — A szállóigék száma, melyet a hercegről most fölelevenitnek, légió, reánk magyarokra nézve azonban egy sem tanítvány a sárospataki „ collegium“-ba egyene­sen „diák“-nak ment. Valami jól eső érzés hatotta át a tudo­mányokat szerető fejedelmet, amint itt e félre­eső egyszerű helységben, a miveltségnek ily szép jelével találkozott, s őszinte jó akarattal fogadta a nép hódolatát. Lovával még közelebb jött az éljenző néphez s jó akarattal megkérdezte a hadnagy urat, — a tudomány akkori nyelvén, latinul: — Hol tanult meg latinul? — A megyasszai „schola“-ban. felséges ur ! — Tudnak-e itt mások is latinul, olvassák-e a „classicus auctorok“-at? — Mindnyájan, felséges ur! — S ki tanította önöket ? — A „rectorok,“ egyik a másik után. In­nen három év múlva minden „rector“ külföldi akadémiára megy s onnan professzornak. A nemes hadnagy uram előtt Bécs is külföld volt. Onnan ez időben kevesen juthattak odább. Bécs is messze volt akkor. Aki oda akart menni, végrendelkezett. A császár látni akart egy ilyen embert is. Megyasszón a „rector“ akkor Szaplon- czay Tamás volt, máramaros-szigeti születésű, tudományáról hires ifjú, aki később, bár kis időre, nagyenyedi professzor lett. Alig félévi ta­nárkodás után meghalt. Előhívták valahonnan a hátulsó sorból, a bámulok közül „tiszteletes ő kigyeimét.“ Szaplonczay tudta, hogy József császár a fráncia irodalomnak nagy barátja s legöröme- sebb fráncia nyelven társalog: elkezdett ezen a »yelven beszélni a fejedelemhez. érdekesebb, mint az, melyet Bismarck 1866-ban, a porosz-osztrák a háború kitörése előtt nagykö­vetünkkel beszélgetvén röppentett világgá, hogy t. i. „Ausztria helyezze át súlypontját Budára!“ Bismarck halálának hire rendkívül élénk s fáj­dalmas részvétet keltett hazánkban is. Őfelsége a király, úgyszintén a külügyminister és a mi- nisterelnök Vilmos császárhoz és a herceg fiai­hoz intézett táviratokban fejezték ki részvétüket. — Halálával a történelem legnagyobb alakjainak egyike omlott porba s aki egykor Európa sor­sát igazgatta hatalmas eszének, hatalmas ke­zének vaserejével, most ott fekszik mozdulatlanul, tehetetlenül halottas szobájában. Hire, neve azonban mindaddig él, mig a világ világ lesz és lesz világtörténelem! Ferdinánd bolgár fejedelem Nikita mon­tenegrói fejedelem látogatására Czettinjébe ér­kezik. Spanyolország és Amerika között a békealkudozások annyira előre haladtak, hogy a békekötés rövid időn belől várható. Hírek az országból. Szent-István ünnep. Aug. 20-án, Szent- István napján, a szokott renddel ülik meg Buda várában a nemzeti ünnepet. Az ünnepen Vaszary Kolos bíboros hercegprímás pontifikái. Az ün­nep reggel hétkor kezdődik a királyi palota Szent-Zsigmond kápolnájában, a honnan a „di­csőséges“ „szent jobb kéz“-t ünnepi körmenet­ben viszik át a Mátyás-templomba. Télfy Istvánt, az agg tudóst, ki a gö­rög nyelvnek és irodalomnak évtizedek folyásán át volt hires tanára a budapesti kir. tud. egye- men, előkelő s nagy közönség jelenlétében, mely nagyobbrészt volt tanítványai sorából gyüleke­zett össze, f, hó 3-án helyezték örök nyuga­lomra. Áldás emlékére ! Uj államtitkárok. Jakabffy Imre volt főispán a belügyi, — Schmidt József dr., az ezredéves kiállításnak volt igazgatója, a keres­kedelemügyi kir. ministeriomhoz államtitkárokká neveztettek ki. Arany László, a magyar földhitelintézet jogügyi osztályának igazgatója, Arany János fia, jeles iró és költő, Budapesten f. hó 1-én váratlanul elhunyt. Ny. b. A hódoló diszfelvonul ás körképe Bu­dapesten megnyílt s tegnaptól kezdve látható. Különfélék. — Személyi hírek. Főispánunk Öméltó­sága már napok óta gyöngélkedik s e miatt hi­vatalos kőrútjának folytatásában is hátráltatva van. Egészségének jobbra fordultával, aminek mielőbb leendő bekövetkezését kívánjuk s re­méljük, Öméltósága az e.-bényei fürdőbe készül pár hétig üdülni. — Apponyi Lajos gróf magyarországi udvarnagy és családja most szer­dán Bpestről külön vonaton Ujhelybe érkezett s innen az egész család Károlyi László grófhoz Radványba, onnan Lászlótanyára hajtatott. — Andrássy Tivadar gróf valóságos belső titkos tanácsos országos képviselőt és Mailáth József gróf főrendiházi tagot a központi kongrua-bi­Csakhogy a tudós Szaplonczay uram úgy beszélt fránciául, ahogy Írják. József császár bámulva hallgatta az előtte ismeretlen nyelvet. — Miért nem mondták ennek a nagytu- dományu férfiúnak, hogy én nem értem a szanszkrit nyelvet “?. . . De hát hol van a pap ? A pap nem volt sehol. A császár arca elborult. A kálvinista pap nem tartja őt méltónak arra, hogy eljöjjön hódolatát nyilvánítani, őt üdvözölni. Behajtatott a városházához. — Hívják elé a papot! Futár, futár után szaladt a paphoz. Nagytiszteletü Hetyey Márton uram a szo­bájában sétálgatva, tollszopókás hosszú szárú pipából pöfékelt s morfondírozott. Egyik küldönc, előbb polgár, később mind magasabb-magasabb rangú udvari és katonatiszt hangoztatta: — Nagytiszteletü urat hivatja . .. nagytisz­teletü urat türelmetlenül várja a császár. — Jól van fiam ! Elmegyek, de most dol­gom van. De a pap csak nem jött. A császár pedig percről-percre türelmetlenebb lett. A harangok még mindig szóltak, a császár azt hitte az ő tiszteletére, s bosszúsan szólott: — A harangjait küldi maga helyett! Hall­gattassátok el! Rémülettől, ijedtségtől volt sápadt min­den arc, félelmében elszorult minden szív; sen­kinek sem jutott eszébe megmondani, hogy egy halottat siratnak azok a szegény harangok. zottságba, melynek az a feladata, hogy az elég­telenül javadalmazott mindkét szertartásu kát. papság évi jövedelem-arányát rendezze és biz­tosítsa, — meghívta a vall. és közoktatásügyi kir. minister. —■ Dókus Gyula cs. és kir. kamarást a „Wekerle jótékonysági egyesület“ Budapesten választmányi taggá beválasztotta s erről igen díszes oklevéllel értesítette. — A kereskedelem­ügyi minister Hönscli Dezső kir. főmérnököt, a zemplén-vármegyei államépitészeti hivatal fejét, a Németországban és Hollandiában mái- eddig létesített apró kockakő-burkolattal ellátott utak s ezzel kapcsolatos egyéb közútügyek tanulmá­nyozására 16 napi időfolyásra kiküldte. • - Kinevezés. A vall. és közokt.-ügyi kir. minister Geőcze Sarolta állami polg. iskolai igazgató-tanítónőt, kedves földinket, a buda­pesti II. kér. állami elemi iskolai tanítóképző- intézethez rendelte be. — Áthelyezés. Pácz Ferenc honvédhad­nagy Egerből az Uj helyben állomásozó zászló­aljhoz áthelyeztetett. — Az állami elemi iskola gondnok­sága. A vallás és közokt.-ügyi kir. minister kinevezte elnökké : Dókus Gyulát, — tagokká: Fejes Istvánt, Katinszky Gézát, Miklósy Istvánt, Meczner Bélát, Székely Eleket, Kossuth János dr-.t, Haas Bertalan dr.-t, Rosenthal Sándor dr.-t, Reichard Salamon ,dr.-t, Dókus Lászlót, Csehy Pétert, Jelenek Ádámot, Csákó Imrét, Hornyay Béla dr.-t és Hönsch Dezsőt. — Itt említjük meg, hogy a szóban levő, vagyis székvárosunkban az 1898/99-iki tanévvel meg­nyíló áll. iskolánál betöltendő 1 tanítói állásra 25 férfi- s a 4 tanítónői állásra 102 (azaz száz két) pályázó jelenkezett! — Búcsú. Folyó hó 15-én Nagy-Boldog­asszony napja lesz. Ezen a napon tartják az úgynevezett klastromi búcsút a piaristák tem­plománál. — A honvédség köréből. Az ez idei őszi nagy gyakorlatok Ujhelyt is fogják érinteni, már t. i. annyiban, hogy nagyobb csapatátvonulások lesznek városunkon. így, értesülésünk szerint, a szatmári 12-ik honvéd gyalogezred parancsnok­sága megkereste a város hatóságát, hogy f. hó 26-tól szept. 4-ig az ezred részére szükséglendő hús és élelmi cikkek szállítása iránt a helybeli mészárosok és kereskedők ajánlattételre felszó- littassanak. Ebből azt következtetjük, hogy Uj- hely környékén is lesznek a mondott időben ezred- és dandárgyakorlatok, amelynek centruma és végkifejlése a szepességi király-manőveren lesz. — E helyütt megemlítjük, hogy a mi zászló­aljunk Miskolczról az ezredgyakorlatokról már hazaérkezett. — Színészet. Tiszai Dezső színtársulata a jövő szept. hó elején készül ismét Ujhelybe, hogy addig is mig okt. elején téli állomáshelyére, Miskolczra, kell bevonulnia, nálunk is bemu­tassa télére kitünően szervezett társulatát. Ha a társulat uj erőkkel nem lesz fölfrissitve, valami fényes jövőt a mostani nehéz viszonyok között legjobb akaratunk dacára sem jósolhatunk nekik. — Révész Imre jubileoma. Megemlé­keztünk már arról, hogy Révész tánctanitó Ujhelyben ez évban 25-ikszer nyitott tánctanfo­lyamot. Megemlítettük, hogy ez a jeles tánctanitó ez alatt az idő alatt az újhelyi nagyközönség teljes megelégedését és dicséretét érdemelte ki. Hogy A fejedelem ott sétált boszusan, idegesen a templom körül. E sajátos épület, erős várfallal, bástyák­kal, törésekkel körülvéve, szabadon, egyedül állott a magaslaton. A huszita csehek építet­ték ; alatta még fel nem tárt sírbolt. Nem le­het kibontani, mert félő, hogy akkor öszszeom- lanak, bármily erősek is a falak. Hol volt a be­járat, ma nem lehet kitalálni. Még akkor lát­szottak a régi várárkok, s némi nyomai a régi „ároklakók“-nak. Az ott már-már beépült tel­keken még most is találnak házmaradványokat, falakat, folyosót, sütőkemencét. A magyar tu­dományos Akadémia azonban, többszöri értesítés dacára, mégcsak a füle botját sem mozdítja rá. Jó távol, de akkor hozzá legközelebb egy nagy ódon épület, a papiak. Ezzel szemben, de túl a patakon, az iskola, a „schola.“ Ha­zánkban e templomot köri tő várfalhoz hasonló, tudtommal, csak a nagyenyedi. Áll-e még — nem tudom. II. József már a déli bástya előtt állott, ahol egy, a templomban máig is őrzött „sza­kállas puska,“ e fiók-ágyú öblös torka a disz- lövésektől még melegen tátongott elébe, amikor a pap, Hetyey Márton uram, teljes papi ornátus- ban, vállán palásttal megjelent s mélyen meg­hajolt a fejedelem előtt. — Tudja-e, hogy hivattam önt ? — Igen felség. — És hívásomra miért nem jelent meg ? — Mert velem az rendelkezett, aki mind­nyájunknál hatalmasabb ur, akinek hívására mindnyájunknak meg kell jelenni, aki előtt le kell tenni nekem a bibliát, felségednek a koronát. Folytatás a meflékloton,

Next

/
Oldalképek
Tartalom