Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

Budapesten (persze a beiratást is más eszközli), tényleg pedig otthon tölti napjait s adja ott a budapesti gavallért, vagy ügyvédői irodákban másolja a sommás kereseteket. Hát ezekből ugyan milyen elméleti képzettségű jogász válik? Mindezeket csak érintettem, mert ezek közismeretü tények s biztosan tu­dom, hogy a taníttató közönség és az ifjú­ság érzi is ezekben a maga hibáját, könnyelműségét, de nem bir elég erővel, hogy azok alól felszabadítsa magát. A mi felhívásunk pedig éppen az utób­bira vonatkozik. Emencipálja magát Zem- plén-vármegye taníttató közönsége és jog­hallgató ifjúsága a Budapestre tódulás láza alól s vegye figyelembe, hogy Zemplén- vármegyének magának is van jogakadé- raiája, ahol, habár szigorúbban veszik is a hallgatást, mint az egyetemen, s ahol ugyan nincs annyi gyönyörkedtető s mu­latóhely, mint van Budapesten: de ahol szorgalmas vidéki jogász biztosabban és könnyebben válhatik a fiatal emberből. Ajáuluk a Kövy Sándor jogakadémi­áját Zemplén-vármegye melegebb párto­lásába ! (Sárospatak 1898. augusztus 29.) Finkey Ferenc dr. a sárospataki jogakadémia ez évi dékánja. Vármegyei ügyek. Darányi Ignác dr. földmivelésügyi kir. minister tegnapelőtt délben, programon kívül s in­kognitóban, vármegyénk területére érkezett. Mint Magyarországnak ez idő szerint való legfőbb szakférfiát, midőn szemlélődéskörébe foglalja a Tokaj-Hegyalja egész borvidékének rekonstru­ált szőlőhegyeit, úgy az érdekeltség, mint a nagy közönség nevében hazafias örömmel köszöntjük: Isten hozta! — Őexciáját e tanulmányutjára Dobokay Lajos min. oszt. tanácsos, országos borá­szati kormánybiztos, Engelbrecht Károly szőlé­szeti és borászati országos felügyelő, továbbá Ber­néül Béla, Gajéry Géza, Molnár Béla dr. és Papp Géza dr. orsz. képviselők kisérték el. Szerencsen f. hó 2-án a vármegye képviseletében Dókus Gyula főjegyző, a szerencsi j. részéről pedig Pintér István főszolgabíró és Szmrecsányi„Béla dr. szolgabiró fogadták és köszöntötték. — Őexeiája tegnapelőtt tüzetesen megszemlélte a tarczali vincelér-isko- lát, ugyanott az állami szőlőtelepeket és gyümöl­csösöket. Onnan átrándult a Szarvas-hegyre, hogy ott gyönyörködjék királyunk őfelsége remek szőlő­jének megszemlélésében. Itt Pogány udv. szőlő­felügyelő, amott Kosinszky Viktor igazgató szolgáltak a kívánt magyarázatokkal a minister kiséretének. A királyi szőlőkből visszajövet meg­állották az „Ördög-kőbányá“-nál, hol a tarczali állami kőbánya- és kőzúzótelep hatalmas mű­ködésének szemlélésében találtak élvezetet. Itt Pöppl Gyula kir. mérnök, az állami telep üzemvezetője, szolgált szakszerű magyarázatok­A Balaton mellől. Siófok, aug. 25. III. — A .Zemplén* eredeti tárcája. — Irta: Szabó Kálmán. A „Zemplénének a Balaton mellől innen onnan most már a harmadik levelet küldöm. Őshazámban talán már meg is unják ezt a le­velezést. De hát had unják. Én is meguntam azt a töméntelen irka-firkát, amit az ezeréves kiállítás előtt kazalszámra kaptam őshazám fiai­tól. Pedig azok •— köztünk legyen mondva, falu teljék vele — elég drágák voltak. Az egyik ősmagyar szállást kért. Ezt tudtam, hogy nálam lesz koszton is. A másik levelében kosztot emle­getett. Erről bizonyosra vettem, hogy a szállás is gondolatában kavarog. A harmadik a millé- niomi szálló után tudakozódott, amiből követ­keztettem, hogy egészen reám utazik, stb. stb. ... Azonban ezek után a drága levélkék után is elmondhatom, hogy megfogyva bár, de törve nem, élek és mozgok is a lábamon. Ezekben a nehéz napokban azt gondoltam, hogy majd csak jön még idő, mikor ez a temérdek áldás vissza­megy csűstűl. Hát most itt van az alkalom. Itt a levél. Olvassák el, ha van rá idejök; mérge­lődjenek rajta, ha van epéjök és dobják a sutba, ha nincsen, már t. i. soraimnak eszprijök. # Második levelemet Tihanyon hagytam el. Nem magát a levelet, mint objektumot, hanem kai. — Az uzsonnát a tarczali vincelér-iskola étkezőjében szolgálták föl a ministernek és il­lusztris kiséretének. A tegnapelőtti inkognitó- látogatás után őexeiája Szerencsre jött vissza, hol az éjét szalonkocsijában töltötte. — Tegnap reggel főispánunk Öméltósága Ujhelyből szemé­lyesen vezette a vármegye nagyküldöttségét Szerencsre, őexciáját abból a kitüntető alkalom­ból üdvözlendő, hogy kegyes látogatásával sze­rencséltette Tokaj-Hegyaljánkat. A főispán rövid, de igen meleghangú üdvözlő beszéde igy szólott: Zemplén-vármegye nevében, e díszes kül­döttség élén, van szerencsém Nagyméltóságo­dat tiszteletteljesen üdvözölni. Felhasználom a jelen alkalmat arra, hogy Nagyméltóságodnak Zemplén-vármegye gaz­daközönsége és szőlőbirtokossága javára: kö­vetkezetes, jóakaratu, kegyes intézkedéseiért őszinte köszönetemet nyilvánítsam. (Éljenzés.) A Tokaj-Hegyalja világhírű szőlőtelepei- nek elpusztulása milliókra menő kárt okozott az érdekeltségnek, amidőn Nagyméltóságod elhatározta azt, hogy ezeknek az elpusztult szőlőknek a rekonstrukciója körül tett műkö­déseinket személyesen meg fogja nézni. Evvel határtalan örömet szerzett ne­künk Nagy méltóságod, mert jogosult az a re­ményünk, hogy nehéz küzdelmeinkben Nagy­méltóságod az itt szerzett személyes tapasz­talatok utján is bölcs és hathatós támogatás­ban fog bennünket részesíteni. (Éljenzés!) Mulasztást követnék el, ha meg nem em­líteném azt, hogy Zemplén-vármegye gazda­sági egyesülete, élén annak elnöke: Andrássy Sándor gróf és alelnöke: Kun Frigyes urak, úgy a földmivelés, mint az állattenyésztés, nemkülönben a szőllőtelepités munkálataiban is fáradhatatlan, buzgó tevékenységeikkel nagy segítségünkre vannak, (Éljenzés.) Kérjük a mindenható istent, hogy Nagy­méltóságod, friss egészségben, áldásdus mű­ködését, imádott magyar hazánk javára és előnyére sokáig, igen sokáig folytathassa! (Igen lelkes éljenzés.) A főispán üdvözlő szavaira s abbeli kéré­sére, hogy a Tokaj-Hegyalját részesítse ezután is szerető gondozásában, — őexcellenciája igen kegyesen válaszolt; kifejezte igaz örömét a fölött, hogy régi vágya: a sírjából uj, éspedig viruló életre kelt Tokaj Hegyalj át szinről-szinre láthatni, abban legszebb gyönyörűségét lelhetni, — végre beteljesedett. Azután pedig biztosította a várme­gyét őexeiája, hogy mindig hazafias örömét leli abban, ha a Tokaj-Hegyaljának nemcsak rekon­struálásában, de a magyar glóbus e drága gyöngye hirének-nevének helyreállításában is közremunkálhat Tokaj-Hegyaljánk jól felfogott érdekéből. — Harsány éljenzés kisérte a mi­nister lelkes enunciációit, mire a bemutatások és bemutatkozások következtek. Azután a ren­delkezésre állott fogatokra fölszedődött nagy társaság Darányi őexciáját Tállyára, onnan Abauj-Szántóra, hol szintén a rekonstruált sző-, löket szemlélték meg és szintén igen meleg fo­gadtatásban részesültek, — vissza Szerencsre, Szerencsről, Ujhelyen át, Szőlőskére kisérte. Sző­lőskéről visszajövet Ujhely alatt búcsút vettünk őexeiájától, ki innen Yelejtére kocsizott Andrássy Sándor gr. társaságában. — Ma reggel őexeiája Velejtéről vasúton S.-Patakra utazott, onnan délben Ujhelybe érkezik vissza, hol főispánunk Öméltósága várja és fogadja kedves vendégeiül annak csak a fonalát, logikai rendjét. És most a kegyes olvasó engedelmével, de a saját költ­ségemen átmegyek Balaton-Földvárra, hogy kissé szétnézzek ott is. Ez a fürdőhely még nem régi, alig egy pár éves. De amily erősen felkarolták, nemsokára túlszárnyalja a balatoni fürdők doáénjét: Bala- tonfüredet is. A telepet Széchenyi Imre létesité. A par­cellákat villáknak olyan kikötéssel adja el, hogy azok ismételt eladás esetén villástól együtt a gróf tulajdonába visszaválthatók legyenek. Énnek a preventív intézkedésnek, tagadhatatlan, van némi osztályellenes szaga. A Balaton-melléki für­dőket ugyanis jobbára izraelita polgártársaink látogatják. Siófokon van a legtöbb, Balatonfü reden már kevesebb, Balatonföldváron, épen e preventív intézkedéseknek miatta, még magva sincs. El is nevezte a malicia Balatonföldvárt a régi, — Balatonfüredet a jelenlegi — és Siófokot a jövő Magyarországjának. Balatonföldvár, mint a neve is mutatja, valóságos földvár. A Balaton partjától egy pár száz lépésre egy magaslaton fekszik, melyre jól gondozott szerpentinák vezetnek föl. A földvár lábánál egy pár holdnyi fenyves terjeszti töm­jénszerű illatát. Ez az arisztokrácia és a közép­nemesség jövendő nyári tanyája. A fürdő min­denesetre nagy keretekben, óriási lépésekben és sikkes toalettel bontakozik ki a semmiségből, mely azt engedi remélni, hogy tíz-húsz év múlva világfürdői rangra emelkedik. Különben levegője roppant meleg, valóságos tropikus, De hát pénz­a ministert és kíséretét, a vármegyei és városi urak társaságában villásreggelire. Tervbe van véve, hogy a minister kísérete d. u. kirándul Borsiba a II. Rákóczi F. szülőházának meg­tekintésére, s ha az időből kifutja, még Szépha­lomra is a Kazinczi F. emlékházának megszem­lélésére. Mindezekről, mint őexeiája egész kör­útjáról is, lapunk jövő száma hoz részletes, úgy­szintén a ma délután tartandó szakértekezletről s ennek megállapodásairól is szakszerű tudósítást. A közig, bizottság legközelebbi rendes ülését szept. 9-én (^kilencedikén) d. e. 9 órakor tartja. Tisztviselők fizetésemelése. Ösmeretes dolog a vármegyeisták körében, hogy Győr vár­megye törvényhatósága, pár hónappal ezelőtt, kérelmet intézett az országos kormányhoz és a képviselőházhoz abban az érdekben, hogy a vármegyei tisztviselők javadalmazása emel­tessék. Győr vm. törvényhatósága ösmert kérel­mét pártolás végett Zemplén-vármegye törvény- hatóságához is megküldötte. Győrvármegye kérel­mével foglalkozni módjában lesz vármegyénk tisz­tikarának és a Közgyűlésének még e hó folya­mán s kétséget nem szemved, hogy a Győr vár­megyebeliek kérelmét, mint olyat, mely nemcsak méltányos, de jogos és igazságos is, teljes ere­jével támogatni fogja, mert bizony szomorúan tapasztaljuk, hogy — amint Mikszáth Kálmán mondotta — a kincsekből ha nem is, de a terhekből elég sokat raktak a vármegyei tiszt­viselők vállaira, — s bizony itt a legfőbb ideje annak, hogy a szükkeblüségnek vége szakadjon és az exponált állású vármegyei tisztviselők javadalmazás dolgában se maradjanak továbbra is mostoha gyermekei az államnak. — A győri átiratot Dókus Gyula vármegyénk főjegyzője fogja referálni és az arra alapított felirat terve­zetét is ő fogja bemutatni a szeptemberi Köz­gyűlésnek. A zempléni tisztviselők feliratához kiszámítás is fog csatoltatni, mely a javadal­mazás fölemelését 25—30%-al projektálja. — A közérdekű ügy tüzetesebb ösmertetésére még visszatérünk. A legtöbb adótfizetö bizottsági tagok 1899. évre érvénynyel bírandó névjegyzéke most van kiigazítás alatt. Erről a helyről s újból is figyelmeztetjük mindazokat, kik az adó kétszeres számításának kedvezményét igénybe akarják venni, hogy e részben való jogosultságukat az igazoló választmány előtt szóval, vagy Írásban késedelem nélkül igazolják. Versenytárgyalás. A kassai gazdasági tanintézetben levő cselédlak kibővítése 4006 ft 02 krnyi összeg erejéig megengedtetvén, a mun­kálat biztosítása céljából szept. 12-én, d. e. 10 órakor, a kassai m. kir. áll. építészeti hivatalban, versenytárgyalás tartatik. A „Bukóvinszky“-féle alapra ügyelő választmány f. hó 1-én tartott ülésében ke­rült volna döntésre a 120 ítos szorgalomdij ado­mányozása, minthogy azonban a tagok határo­zathozatal képes számban nem jelentek meg, az ülés nem tartatott meg. Akadály volt az is, hogy a választmányban egy hely üres, — ezt a helyet a szeptemberi közgyűlésen fogják betölteni. zel, különösen a mai világban, még a legnagyobb szuverént: a napot is meg lehet vesztegetni. A szezon vége már jól meglátszik a ba­latoni fürdőkön. Lassacskán kullognak hazafelé a pasasérok. Holnap magam is elsüvöltök in­nen tiszta pénzmentesen megkönnyebülve, mint a megszedett szőlő. A zálogházban ruhástól együtt nem adnának most értem öt forintot. Estve az itt maradt bivalyok (igy nevez­tem el a fürdőzőket) kérdezősködnek egymástól a fürdőzés költségeiről. Ilyen aliokuciók alkal­mával sokszor a humor is felveti fürge bohó- kás idomait. Egy bivaly hus-szedés miatt jött ide für­dőzni. — No barátom — mondá e napokban — a hús itten hallatlan drága. En két kilo húst 300 ftért vettem. Hát aztán mondják, hogy a magyar nem pazarló, mikor ilyen drágán él. Olyat kacagtam, hogy harsogásom megresz- ketteté a levegőtengert Siófoktól — Tihanyig. — No már, vetem oda, ez csakugyan drága kis teherke, melyet alaposan meg kell becsülni. Légy mindég vidám, nyugodt és mérsékletes életű. — Si tibi dificiant medici, medici tibi fiant haec fria: mens laeta, requies, moderata diéta. — mondja a latin és ebben igaza van. Mindkét kezével megtörlé szemét, de nem eme szép diák periódus, hanem a Balaton tolta ki könnyeit. Van itt egy másik bivaly, már április vé­gén jött meg és még most is itt kérődzik. Egyéb híján a jámbor fajta a lesoványodást tűzte ki F oly tatái a* 1. moUáklitta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom