Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-09-04 / 36. szám

1898. szeptember 4. I. Melléklet a „Zemplén“ 36. számához. Választmányi ülés. A községi és kör­jegyzői nyugdíj-alapra ügyelő választmány f hó 9-én reggel 9 órakor ülést tart. Kinevezés. A kassai kir. ítélőtábla el­nöke Gaál Jenő s.-a.-ujhelyi lakos tiszteletbeli szolgabirót a kassai ítélőtábla kerületébe díjas joggyakorlóvá nevezte ki. E szerint vármegyénk tisztviselői kara ismét elveszt egy kipróbált, s igen jóravalónak bizonyult munkaerőt a derék Gaál Jenőben, ki a vármegyénél nem győzvén türelemmel bevárni, hogy nyíljék alkalma előbb- remenetelhez, most a judikatura szolgálatában jegyzi el magát Témisznek, az igazság isten- asszonyának. Kívánjuk a tőlünk távozónak, a kit tudás, szorgalom, legfőképp pedig határtalan szerénység ajánlanak : érezze mielőbb és élvezze az uj életpályán a szerencse mosolygását, ked­vezését ! Állami anyakönyvi statisztika. A sá­toralj a-uj helyi állami anyakönyvi hivatal­nál 1898. aug. 28-ától szept. 3-áig) a) házassá­got kötött: 3 pár ; b)kihirdettetett: 1 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 9 eset­ben; d) elhalálozott: 8 egyén. A gercselyi közgyűlésről. A felső-zempléni ev. ref. egyházmegye közgyűlését aug. 25-én a gercselyi egyházban tartotta meg, a közgyűlési tagok élénk részvéte és érdeklődése mellett. A közgyűlés, mint rendesen, istentisztelettel vette kezdetét, mely alkalommal Erdélyi András m.-izsépi lelkész imádkozott. Istentisztelet után Bernáth Elemér egyházmegyei gondok, kassai itélő-táblai tanács­elnök, mint társelnök, szívesen üdvözölvén a megjelenteket, a közgyűlést megnyitotta, A tanácsbirói karból távolmaradt Lónyay Gábor gróf és Nemes Lajos t. bírák elmaradása igazoltatván: Fejes István utolsó félévi jelen­tését olvasta fel. Beszámolt az egyházmegye kebelében félév alatt történtekről, amik min­den tekintetben megnyugtató és felemelő hatás­sal voltak a jelenlevő közönségre. Felemlítette ugyanis a kongrua-törvény létesülését, az egy­házi adózás terén felmerült nagyszabású kezde- deményezést, továbbá megnyugvással mutatott rá arra az érdeklődésre, melylyel híveink az egyházi ügyek iránt viseltetnek, mert, amint raondá, ahol a vezetésben buzgóság és ügy­szeretet nyilvánul, ott közönyt én nem látok sehol, sőt megfelelő vezető nélkül maga a nép keres helyes irányt. Felemlitette továbbá, hogy Abaran uj iskola épül tetemes költséggel; ugyanott egy második tanítói állomás szervez- tetik; S.-A.-Ujhelyen a papiak közel áll a be­fejezéshez ; Lasztomérban uj templom fog épülni; N-Toronyán a templom, K.-Azarban a papiak kijavíttatott, Szőllőskén iskola épült, Kolbásán, Csarnahón az iskola-épités folyamat­ban van stb. stb. Jelentése végén még egyszer megköszönve az egyházmegye bizalmát, megható szavakban vett búcsút az esperesi hivatalról való lelépése alkalmával, elnöktársától, a t élete céljául. Már tiz éve jár ide, de mindég kö­vérebben vesz búcsút. Már minden mérleget ösz- szetört, mert mindegyik kövéret mutat és nem ösztövért. Mondtam szegénynek, hogy nem őtet, hanem talán a mérlegeket kellett volna fürösz- teni. — Egy elkeseredett h ítbavágást kaptam tőle útravalóul. Érdekes nézni ezeket az embereket, a mint fürdenek. Egyik egész féltestével kiemelkedik a vízből, a mikor is csalódásig hasonlít az állat­kert fókájához; a másik szintén ilyen módon fürdik, de lelógó bolond nagy bajusza miatt in­kább már a rozmárhoz vág Van aztán olyan is, aki a hátán fekszik. Orra a viz felett mere- dez, szája nyitva. Ez szakasztott viza, azzal a különbséggel, hogy a viza nem fizet kúrtaksát és hogy ő tud, a viza pedig nem tud—olvasni. Mikor e sorok őshazámba érnek, már itten bizonyosan nem lesz bivaly, mert ijesztően rit­kul a számuk, mint az európai bölényeké. Már most is ujjal mutatnak a bugrisok rájok: egy, kettő, három, négy. Ugyan ki lesz az utolsó bivaly ? Minden­esetre az, aki egyéb hiján a lesoványodást tűzte ki élete céljául Már tiz éve Ő itten„a legelső és legutolsó elpusztíthatatlan bivaly. O lesz, azt hiszem, itten századokon át is még a bivalyok ősapja. És ha majd úgy egy ezer év múltán elhal, csontvázát a jövő Wlassicsa a múze­umba téteti ezzel az epitáfiummal: Itt nyugszik egy balatoni ősbivaly, kinek a soványságra irányuló tervei sikertelenül ma­radtak, a mit mutat ama körülmény is, hogy súlya most is 150 kilogram. bírói kartól és az egész egyházmegye közönsé­gétől. Egyházmegyénk érzelmeit Bernáth Elemér gondnok tolmácsolta. Azon kezdte, hogy ha az egyházmegye történetét korokra lehetne felosz­tani : ez a 4 év, mig Fejes ült az esperesi szé­ken, bizony az aranykorszakot képezné. Vázolta, működésének minden téren tapasztalható fényes eredményeit, megköszönve az egyházmegyéért tett fáradozásait; végül hittel és bizalommal vett búcsút az egész egyh. megye nevében a lelépett esperestől, hogy ő ezután is velünk lesz, nagy tehetségeit, habár más téren, a jövőben is egy­házmegyénk javára fogja kamatoztatni. Bizonyo­san minden f.-zempléni ref. ember őszinte szívvel csatlakozik ez igazságokhoz és kívánal­makhoz, egyházunk Kliója pedig ihletten álljon majd meg az előtt a félévi jelentés előtt, mely Fejes István 4 évi működéséről beszámolt, s tevékenységének azokat az ezer szálait se feledje összeszedni, melyekről nem az esperesi jelentés számol be, hanem az élet: a pezsgésnek indult való élet! Ily szives és kölcsönös bucsuzások után most már nem következhetett egyéb, mint a már megválasztott új esperes, Sárkány Imre gálszécsi lelkész beiktatása. Ugyanezért Bernáth Elemér azt indítványozta, hogy a pap­iakon tartózkodó uj esperesért, ősi szokás sze­rint, egy küldöttség menjen, melynek tagjaiul Dókus Érnő vezetése mellett kineveztettek : Thu- ránszky Zoltán, Hayzer Endre és Péter Mihály. E küldöttség élén jelent meg az uj esperes, papi díszben, palásttal a vállán a templomban, a hol az esküt, Bernáth Elemér gondnok üdvöz­lése után, letette és megtartotta program­beszédét. Megkísértem e beszédnek, nagy vonásokban, vázlatát adni. Az uj esperes programbeszédét azon kezdte, hogy ő nem kereste e bizalmat; ha azonban ezzel őt az egyházak megajándékozták, e megtisztelést, mely a legnagyobbak közé tar­tozik azok között, mely papi egyént érthet, köszönettel elfogadja. Érzi erejének gyengeségét, részint a reá váró feladatok miatt, részint mert oly ember után kell hivatalát elfoglalni, mint Fejes I. számit azonban s ki is kéri elnöktársa, úgy szintén a tanácsbirói és lelkészi kar támogatását. ígéri, hogy azokon az utakon fog haladni, me­lyeket bölcs elődje kimutatott, mert azokat tartja az egyházak felvirágzására egyedül helyeseknek, ha nem működhetik is majd annyi tehetséggel, mint elődje, de felajánlja buzgalmát, jóakaratát minden jó ügy iránt, békés indulatát az egy­házakkal és azok elöljáróival szemhen.Nyomaték- kal emelte ki azt, hogy miután a kongrua-törvény életbelépte rövid időn felmenti a lelkészeket az anyagi gondokkal való keserves küzdelmek­től : ennek következményeként tekinti, hogy a lelkészek is nagyobb keddvel és buzgalommal fognak lelkipásztori tisztüknek megfelelhetni. Általában az egész beszéd igen jó hatást gyakorolt az egész jelenlevő közönségre s j. könyvbe vétetni rendeltetett. Á beszéd elhangzása után felállott Fejes István s még egyszer elbúcsúzva az egyházme­gyétől, az uj esperesbe vetett őszinte bizalom­mal átadta neki székét, melyet még mielőtt az uj esperes elfoglalt volna, az egyházmegye irányá­ban nyilvánuló bizalmát, szeretetét Hutka József tolmácsolta szép szavakban. Ily ősi formaságok után vette kezdetét a folyó ügyek tárgyalása, mely eltartott jó ideig, — sőt az ebéd után való órákba is benyulott. Az egész tárgyalás folyamán jól eső érze­lemmel konstatálhattuk, hogy az egyházak az egyházi belélet minden pontján fokról-fokról mennek előbbre a haladás utján. Építkeznek, ren­dezkednek, szervezkednek, s alig van egyház, mely az uj viszonyok közepeit kimutatott köte­lességének tudatára ne ébredt volna A tanügy képe is általában megnyugtató; csupán egy pont, a tanitó-hiány, e „vis major“ az, melyet itt sem lehet beszüntetni, mert 8 egyház van tanító nélkül s azoknak nagy részében a lelkészek kénytelenek tanítani. E jelentés után, — mely nagy vonások­kal azért rajzoltatott, mivel a nagy közönségnek van szánva, melyet a részletkérdések nem igen érdekelnek — kisérjen el a szives olvasó egy más helyre, a fehér asztalokhoz, melyet a ger­cselyi egyház úri gavallériával téríttetett meg az egyházmegye közönségének, az állami iskola tágas termében. Kedves hely a fehér asztal, meg is indult — úgy a fogások közepén — a szép és szellemes dikciók árja. Bernáth Elemér szólott elsőben, abból indult ki, hogy van egy fráncía közmondás, mely azt mondja „meghalt a király, éljen a király'1 — e közmondást a mai nap eseményeire nem lehet alkalmazni, mert Fejes István nem halt meg, ő ezután is a miénk, — az uj esperesnek azt mondja, a mit Erdély minister mondott igazság­ügyministeri elődjéről „gazdag örökséget vett át“, — őrizze meg ezt az örökségét. — Hatka Fejest és Sárkányt éltette lelkes szavakban. — Kozma Gedeon Fejest, majd a Bernáthokat és a Dókusokat éltette, szép hasonlatok alapján. — Fejes az uj esperesért, majd az egyházközsé­gekért, egyetemes egyházunk e fundámentomai- ért, melyek nélkül nincs tető, torony; főképpen a gercselyi egyházért ivott, — Péter Mihály, annak a hasonlatnak a kíséretében, hogy egy fráncia iró szerint az Kiúsznak csak nehány, u. n. alapvető énekeit irta Homér, de ezek szép­sége a későbbi dalosokat annyira lelkesítette, hogy az énekek mindig bővültek, mig létrejött az Iliász: kívánta, hogy Fejes 4 évi alkotása annyira lelkesítse az uj esperest és minden ref. embert, hogy az egyházmegye dicsőségét egy époszba lehessen foglalni. — Kozma Antal hely­beli lelkész, kedves vendégeikért, az egyházme­gye közönségéért ivott. — Fejes a lelkészi kar nesztorát, a jelenlevő Dudás Lajosképpen neve- napja alkalmából, köszöntötte föl. — Dudás Fejesért emelt poharat. így végződött a gercselyi emlékezetes gyűlés. Mielőtt soraimat befejezném, még egy ked­ves kötelességet teljesítek; ugyanis meleg kö­szönetét mondunk ez utón is a gercselyi egy­ház lelkészének, gondnokának, egész közönsé­gének, de főképpen a lelkész kedves nejének és mindazoknak a szép hölgyeknek, a kik páratlan szívességgel és figyelmes előzékenységgel a je­len volt közönséget minden jóval elhalmozták. Éljenek! !! Péter Mihály, papi aljegyző. Hírek a nagyvilágból. Császári jubileom. Őfelsége a király öt­ven éves császári uralkodásának jubileoma al­kalmára, dec. 2-án, Bécsbe érkezésüket bejelen­tették : Vladimir orosz nagyherceg, az olasz trón­örökös, a szász királyi pár, a román és a szerb király. Erzsébet királyasszonyunk őfelsége Nau- heimból Territetbe érkezett, hol még néhány he­tet szándékozik tölteni. A felséges asszony tel­jes jó egészségnek örvend. II. Miklós cár, nagyatyja II. Sándor cár emlékszobrának leleplezése alkalmából, körle­velet intézett a nagyhatalmasságokhoz és javas­latot tett az általános lefegyverkezés, egy­szersmind a világbéke megteremtése érdekében tartandó tanácskozások egybehivására. Vilmos német császár Afrikába utazik a Nilus-tájékokra s ellátogat Jeruzsálembe is. II. Sándor cár emlékszobrára a német császár, úgyszintén a bolgár fejedelem koszorúkat tétetett le. Lujza dán királyné, a görög királyné édes anyja, annyira rosszul lett, hogy környezete a legrosszabb fordulat bekövetkezésére van el­készülve. Hírek az országból. Hadgyakorlatok a király előtt. Bu­ziáson és környékén, Dél-Magyarországnak e stratégiai szempontból is nagy szerepkörrel biró zónáján, holnap, őfelsége a legfőbb hadúr jelen­létében, megkezdődnek a hadgyakorlatok. Ä leg­főbb hadvezetőség tagjain kívül Buziásra már tegnap megérkeztek a külföldi hatalmasságok katonai képviselői. Németország, Olaszország, Francia- és Oroszország, Törökország, Spanyol- ország, Románia, Szerbia és Japán vannak kép­viselve. A gyönyörű királyi sátor már föl van állítva. Az országgyűlés, melynek nyári nagy szünete ma lejár, holnap d. e. 10 órakor ismét felveszi a törvényalkotás fonalát. Rektor magnifikusz. A budapesti tudo­mány-egyetem uj rektorává az 1898/99. tanév­ben Mihálkovics Géza dr. választatott. A vá­lasztást a miniszter megerősítette. Gyümölcs-kiállítás. Az országos magyar kertészeti egyesület Budapesten a f é. október 9—16-ig gyümölcskiállitást rendez a Városliget­ben. A kiállítás súlypontja a gyümölcsre és sző­lőre van ugyan fektetve; de ki fognak állíttatni konyhakerti termények, virágok, virágkötési és díszítő munkák ; végül pedig a gyümölcs feldol­gozására és értékesítésére szolgáló gépek és esz­közök is. Ezen utóbbi gépek kiállítása nemzet­közi lesz, mig a többi tárgyak kiállításában csak magyarországi termelők vehetnek részt. Már előre figyelmeztetjük tehát termelőinket és ker­tészeinket, hogy e kiállításban saját érdekük­ben minél többen és minél méltóbban vegye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom