Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-09-04 / 36. szám
Sátoralja-Ujhely, 1893. szeptember 4. 36. (1980.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Kgész évre . . 6 frt. Felévre .... 3 „ Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fo- * gadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 16 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. SEMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK NIIJST E) E] 1ST VäSAENAP. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg.30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmért,ék szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Zemplén-Yármegye közönségéhez. Eljött a szeptember eleje, megnyíltak az iskolák kapui, a tanulni vágyó ifjúságra, a jövő reményeire uj esztendő derül. Széles e hazában a tanulók százai tódulnak a tudományok csarnokaiba, uj reményekkel, ifjúi lelkesedéssel ... Ez örömzaj közepette, az uj év küszöbén, egy őszinte kérő szavunk van Zemplén-várme- gye taníttató közönségéhez. Vártuk a felhívást arra illetékesebb s tekintélyesebb férfiaktól; — de miután az mindeddig késik, mi veszünk bátorságot gyenge szavunkkal figyelmébe ajánlani a sárospataki jogakadémiát Zemplén-vármegye taníttató közönségnéek és a jogi pályára lépni óhajtó ifjúságnak. Bárha szavaink ne maradnának „kiáltó szavak a pusztában!“ Hogy miért szólalunk fel, annak magyarázatául legyen elég a műit iskolai év tanügyi statisztikájából annyit megemlítenem, hogy a múlt iskolai évben a sárospataki jogakadémián volt 20 (húsz) zempléni illetőségű joghallgató, a budapesti egyetemen pedig vármegyénk iíjai közül 80-au voltak „beiratkozva“ (hányán voltak azonban tényleg az egyetemen, erről mélyen hallgat a statisztika). Ezenfelül más vidéki jogakadémiákon is többen voltak. Ez utóbbiak számával nem szolgálhatunk. E két számadat kétségtelenné teszi, hogy vármegyénk joghallgató itjai és taníttató közönsége nem pártolja eléggé a a pataki jogakadémiát, hanem Vs-öd ré sze a meszeeső, költséges s a fiatal embert sokféle örvénynyel fenyegető fővárosnak ad elsőbbséget a csendes olcsó és tisztán a tudományok forrásából álló ősi fészek felett. E reánk mindenesetre elszomorító ténynek, azt hiszszük, nem lokális hanem egyetemesebb oka van. Nem képzeljük legalább, hogy Zemplén-vármegye közönsége nem szeretné Patakot s annak negyed- félszázados főiskoláját. Hiszen a pataki főiskola s közelebbről a pataki jogakadémia mindig egyik íöékessége s büszkesége volt Zemplén-vármegyének. Amely főiskola egy Kossuth Lajost, Szemere Bertalant, Szemere Miklóst, Fáy Andrást, Fo- garassi Jánost s Zemplén-vármegye főúri, nemesi és nem nemesi családainak száz meg száz kitűnő sarját nevelte ki vármegyénk és hazánk dicsőségére, az a főiskola bizonyára nem maga szolgált reá, hogy közvetetlen környezete, vármegyéje meghidegüljön iránta s elforduljon tőle. S ezt nem is tapasztaljuk és egyáltalán nem is mondhatjuk más tekintetben, mert látjuk és halljuk ma is naponta, hogy a közönség szeretete és becsülése megvan főiskolánk iránt. A valódi ok tehát, amint mondám, egyetemesebb jellegű, t. i. egyrészt a budapesti egyetem viszonyaiban, másrészt egész társadalmunk könnyelmű felfogásában van. A budapesti egyetem jogi karának viszonyairól, állásunknál fogva, nem akarunk szólam, de azt hiszszük, azok eléggé ismeretesek Zemplén-vármegye közönsége előtt. Az elmúlt iskolai évben 3000-nél több joghallgató volt beírva a budapesti egyetemen, talán egyetlen egyetemén sem volt ennyi a müveit világnak ! E szám is eléggé beszél maga helyett. Hogy ily óriási létszám mellett intenzív tanítás képzelhető-e, ezt bárki könnyen megítélheti. S miért van a budapesti egyetem jogi karán e zsúfoltság? Éppen a növekedő zsúfoltság miatt. A legtöbb ifjú ugyan azt adja okául Budapestre menetelének, hogy a doktorátusok könnyebb letehetése végett megy oda, valójában azonban az ok: a csábitó budapesti élet, a főváros gyönyöreinek megízlelése, amire az egyetem viszonyai mellett bőven ráér a fiatal ember, mert előre tudja, hogy ott szigorú ellenőrzésről, hallgatásról nem lehet szó (Dehát ki is kívánhatja s hogy történhetnék meg az előadások látogatása ott, ahol egy tanárnak 5—600, sőt 900 hallgatója van s az illető tanterembe legnagyobb szorossággal sem fér be több 120—150- nél?) Ez a rész a kávéházakban, orfeumokban, lóversenyeken tölti egyetemi éveit s csak mükedvelésből néz be évente egyszer-egyszer az egyetemre. Van aztán egy másik része a budapesti joghallgatóságnak, amely pedig a könnyebb megélhetés végett megy Budapestre s nevelősködésböl, irnokoskodásból tartja fenn magát. Ez a rész is avval a tudattal megy a fővárosba, hogy az egyetemen hallgatni nem kell s nem is fog, sőt sok még avval az álhittel, hogy az ügy védői irodában többet fog elsajátítani a jogból, minta tanteremben. Mily keservesen csalódnak aztán ezek is a vizsgálatokon s az életben, azt is beláthatja, aki kissé mélyebben gondolkozik. Végül a legnagyobb része a budapesti jogászságnak csupán „be van iratkozva“ TÁRCA. [Koszorú a jótevőknek. g XIII. Jót tenni szép, szeretni jó, A nemes tett áld s megkapó; Bodrogközön, akik élnek, Hívei az égi szépnek. Dicsó Árpád, tekints rajok! Unokáid s mind virágok! Szivök, szemök tele tűzzel — Lángjok megóv, — nem veszünk el; A hol pezseg a magyar vér, Ott enyészet sohasem ér 1 XIV. Tearózsa, hazsa-rózsa, Hulljon harmat a bokrodra 1 Lomb és bimbó legyen rajtad, Napsugarát ha megkaptad! Piros-rózsa, tea-rózsa, Színed sok szép nócske hordjál Kiváltkép ott Bodrogközön, Hol csak nemes a szivöröm. * Tea-rózsa, piros rózsa, Hints áldást a jó asszonyra 1 De kivált az ne hervadjon, A ki legjobb, legszebb asszony 1 XV. Jár a szellő, s ezt susogja: „Tövis nélkül nincsen rózsa“ I Kedves szellő : nem volt régen, Van az a Bodrog mentében 1 Nincsen abban, a mi sórt’ne, Kinek így szói szép beszedd: „Tegyünk jót, mig ver a szivünk, Gyönyör itt a jónak élnünk“ 1 • Enyhe szellői szállj köréje, Iá zengd neki ezt a fülébe: Megaidja a nepek Atyja, Ki a szegényt vigasztalja! XVI. Csönd mindenütt, s a hold fénye Háborúit a szép vidékre; Mint ejt őr, a csalogány Egyedül szói a íabugan; Ezt csattogja, ezt dalolja: Viruljon a kedves rozsai Ezt onajtja vele szivem: A ki jót tesz óvja isteni XVII. Harmat csillog, a nap ragyog, Nem aluszom, ébren vagyok; Sürgést, forgást lat a szemem, S én a munkást úgy szeretem. Bodrogközön ünnepeinek, Kedves napján a legszebbnek, Hogy gyűljön a részvét gyöngye, Lányok, auyak jöttek össze. Dicső nap ez annak tartom, Az aldo nap hat ragyogjon 1 ürüljelek bus szegények, Az un nók szép töltenek I Köztük mozgás csak azért van, Hogy enyhítsen bajban, kínban ; A nők gyöngyük osztogatják, Ók a tövisteten rózsák — Részvét laugja hó szivükben — Áldd meg ökot nagy Úristen 1 XVIII. Szól a zene, járja a tánc, Édes mosolyt ezret is látsz ; Angyal-sereg gyűlt itt egybe, Lejtve járva nagy a kedve. Nincs itt önzés, csak szeretet; Mindenki csak azért eped : Hozzon áldást a munkája Szenvedőkre s az árvákra 1 Hozzon áldást — hőn kiáltja, Rátok is a szivem szája: Ki áldozni tud a népért, Add neki ég a legszebb bórtl . . . Zene hallgat, táncnak vége, Köny szőkéit a nop szemébe ; Gyöngyeiket osztogatják, Kik azokat összehordták. xix. Rigó fütyül, kürtszó hallik Egy határtól a másikig, S ezt beszéli mind a kettő : Jókat megáld a teremtő, * Ticze partján, alkonyaikor Tanakodik három jámbor, S az a beszédük szép tárgya Hogy mi várt jó Tabitára. • Az egyik szól: feltámadott, Mert nem lopta el a napot, S a másik mond lelkesülten: Kedvét lelte az erényben. * Nemes példa, szól Mária, Lépjünk hát a nyomaiba 1 Monda, s tettek mint a móhe, Amig utjok célt nem éré. # Rigó fütyül, kürtszó hallik, 8 ezt beszéli a Tiszáig: Bodrogközön három rózsa Nevét az ég-boitra rótta. * Zengjen a kürt örökétig, A jók mind a sírig zengik: Legyen áldott a jó úrnő, Még ragyogni a nap félj ő 1 (Vége köv.) Majzik K. A Zemplén mai száma tiz oldal.
