Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-28 / 35. szám

1898. augusztus 28. I. Melléklet a „Zemplén" 35. számához. egyet rajtok. — Müértők és laikusok egyértel­mű magasztalással, elragadtatással szólnak ar­ról a hatalmas csatakörképről, melyet Vágó Pál tipikus magyar festő Spányi Béla régen egyik legkitűnőbb tájfestőnk és Styka a nagyszerű len­gyel mester festett. Az óriási vászon, melyen szabadságharcunk egyik diadalmas ütközetét: Nagy-Szeben bevételét, a minden dicsérettel tel­jes Bem-Petőfí körképe, melyet minden ma­gyar ember igaz szeretettel néz meg, — min­denha dicsősége lesz a megfestőinek. Különfélék. — Királyi adományok. Őfelsége a ki­rály, kabinet irodája útján és főispánunk közben­járására Adamovics István agyagosi lelkésznek 30 ft. Lyahovics Bazil kálna-rosztokai lelkésznek 25 ft.-nyi legkegyelmesebb adományt küldött. — A piaristák ünnepe. A kegyes tanitó- rend tegnap ülte meg nagynevű alapítójának, Kalazanti Szent-József-nek névünnepét. Az ünneplésből az újhelyi társház is méltóképpen vette ki osztályrészét. Reggel templomukban istentiszteletet tartottak, délben pedig ft. Molnár Pál, a társház uj rektora s főgimnáziomi igazgató, a rendház nagy refektóriumában ünnepi ebédet adott, melyre a vármegye és város képvisele­tében is többen voltak hivatalosak. A meg­hívottaknak kedves alkalmuk volt emez első ünnepies összejövetelük alkalmával a háznak uj elülj árójával, mint az Ujhelybe áthelyezett uj rendtagokkal, a főgimnázim szeretetreméltó uj professzoraival is közelebbi ösmeretséget köt­hetni. Az a lekötelező szívesség, párosulva sze- retetreméltósággal és magyaros vendégszeretet­tel, a mi ft. Molnár Pál rektor-direktor urnák ki­váló egyéni tulajdona: biztos kilátást nyújt arra, hogy úgy ő, mint a rendnek itt működő tagjai is szives egyetértés, barátság, kölcsönös tiszte­let és kellemes érintkezés kapcsán részeseivé válnak városunk intelligens társaságának, ahol mindnyájukat azzal fogadják, a mivel ők fogad­tak minket, kedves vendégeiket: Isten hozta! — Az Éretteknek. A vármegyénk terü- rületén fekvő Vajdácska község égettjeinek, főispánunk előterjesztésére, 620 ft. azaz hat- száázhusz forintnyi segedelmet küldött a bel- ügyminister — Hasonlóképpen Vécs község égettjei, is, főispánunk közbenjárásával, 500 (azaz ötszáz) forintnyi könyörületes adományt kaptak a „Jó-Sziv“-től. — Súlyos baleset. Nagy szerencsétlen­ség érte Dókus Ernő cs. és kir kamarás orsz. képviselőnk nejét, Ragályi Ilona úrnő Ömél­tóságát. E hó 26-án legenyei kastélyából bicik­lin jött Ujhely felé, s mikor a Ronyvát áthidaló csörgői fahidra felhajtott, a hid alól egy pajkos gyerek ugrott elő s a bicikli kerekei közé egy fadarabot dobott, úgy, hogy a sebesen futó bi­cikli nagyot zökkenve rögtön megállóit, a mél- tóságos asszony pedig biciklijéről az egyensú­lyozó fölött oly szerencsétlenül bukott előre, hogy a bal alsó karcsontját eltörte, fejét, arcát erősen lehorzsolta, orrán-száján erősen vérzett. A súlyosan sérült úrnőt az épp arra haladó Sennyey Géza báró csörgői üres fogata vette föl s ezen tért apósa: Dókus József Öméltósága lakására. Az első orvosi segedelmet Nyomárkay Trebilon Giulio adta a közönyöst most a herecegné iránt s gyöngéd figyelemmel vette körül jegyesét, a kis Nolibert Lilly baroneszt; majd Larzon grófnét. vitte táncba. — Énnek a vénhedt lónak sem árt egy kis mézes abrak — mondá a mosolygó Willynek a festő. — Persze kissé gyanús illatú erkölcsi lény ez a vén grófné — mondá Larzonnéra Willy a festőnek — de még ez a Helió lovag sem a legnemesebb spéciese az Isten állatkerti ének; nézze csak művész ur, minő tüneményes gyor­sasággal nyeli el ez a lovag, ki magát Romolus utódjának vallja, elébb szemeivel, aztán szájá­val a körülhordott frissítőket élvezvén. A vacsoránál Giulio ismét végigcikáztatta eszprijének röppentyűit a társaságban. A ven­dégek fölálltak és La Crymával töltött poharai­kat összeütve ittak, elébb az uj pár Giulio és Lilly boldogságáért, aztán . a Lucia hercegnéj egészségéért. Aztán Nolibert Tom báró köszön­tötte fel II Breton Willyt; könnyed, stílusban gördülékenyen mondta el, hogy Willy jellemé­nek kövezetessége és munkájának folytonossága révén mily magasra emelkedett az emberek tiszteletében és bizalmában, mivel alkotószel­lemét és teremtő erejét, embertársai jólétére hasz­nálja föl, élete a feddhetetlenség mintája, lénye kitűnik gondolkozása és érzülete nemességében, szive a tiszta emberszeretet sugaraitól van be­világítva, népboldogitó eszméi diadalt ülnek... Dörgő evvivák fejezték be az öreg Noli­bert báró tósztját. A szerény Willy szabódott a Ödön dr. és Szepessi Arnold dr. orvosok nyúj­tották a súlyosan sérült úrnőnek, ki hősies meg­adással tűrte a fájdalmakat, sőt amint az iszo­nyú esés után önmaga erejéből talpra állott, ő maga tette helyre csuklón felül ketté tört karcsont jait. Dókus Ernőnét másnap legenyei kastélyába szállították, hol az ápolására Budapestről oda sür- gönyözött Kovács Aladár dr., a Mentő-Egyesület igazgató-főorvosa, aki Öméltóságát, midőn pár év előtt korcsolyázás közben ugyanazt a karját, ak­kor is csuklón fölül (most ujrapár ujnyival feljebb) törte, már sikeresen gyógyította. A mindenkitől tisztelt és szeretett nemeslelkü urfíő súlyos bal­esetének szomorú hire villámgyorsan elterjedt, s igaz és mély részvétet keltett mindenfelé. Kezelő orvosa reméli, hogy a méltóságos asszony, nagy­számú tisztelői és rokonsága örömére, mielőbb visszanyeri teljes épségét s egészségét. Adja isteni — Átvonuló honvéd-ezredek. F. hó 25. és 26-án két teljes honvéd-ezred vendége volt Ujhelynek. Csütörtökön délben egy óra tájban külön katonai vonaton érkezett a vasúti pályaudyarra a szatmári 12-ik ezred 1500 em­berével, 75 törzs- és főtiszttel és saját zene­karával, Ludmann ezredes parancsnoksága alatt. Kiszállás és sorakozás után az ezred, élén a vezénylő ezredessel és zenekarral, a Rákóczi- induló lelkesítő ütemei mellett a városba jött s egy sorban a Széchenyi-tóren végig saWekerle- téren állott föl. Amint aztán a zászlót a „Got­terhalte“ ütemeinél a rendőrség épületében (a hol az állomásőrség s az ezred pénztára is el­helyezve volt) letették, kezdetét vette a csapatok elszállásolása Korona- és a Petőfi-utcákat vá­lasztó vonalnak nézte, a városnak ezen alul való részében. Ludmann ezredparancsnok a „Va­dászkürt“ hotelban volt szállva, mig a többi törzstisztek s a főtisztek egyrésze ugyan ott és a „Magyar Király“ fogadóban, sokan a tisztek közül pedig magán házaknál voltak elszállásolva. A honvédség bevonulása, pláne, mert zenekarral, és pedig honvéd-zenekarral történt, elképzelhető, hogy nagy látványosságot nyújtott ilyenhez nem szokott közönségünknek. Volt is aztán élénkség az utcákon késő estig: az igazi eleven városi életet láttuk e nehány órára szemeink előtt s önként eszünkbe jutott a még nem is oly régmúltból a maradi városatyák és szűk látókörű kupak-tanács semmivel sem menthető indolenciája, akiket midőn megkínáltak egy ezred-katonasággal — el nem fogadták. Remél­jük azonban, hogy amit elmulasztott a b. ku­paktanács a múltban, helyre fogja hozni a városi tanács a jövőben. — Az egész tisztikar a Va- dászkürt kerti helyiségében ebódezett és vacso­rázott. Estére a tágas kerthelyiségnek minden talpalattnyi helyét legnagyobb részben intelli­gens úri és női közönség foglalta el, hogy gyö­nyörködjék a kitűnő honvédzenekar játékában, ami esti 8 órától 11 óráig tartott. —Másnap reg­gel hat órára az ezred már felpakolva talpon volt s gyalogszerrel indultak Lasztócz, Legenye és Kázmér községekbe, ahol hadgyakorlataik meg­kezdődtek. — A következő napon déli egy óra­kor, szintén különvonaton, a munkácsi 11-ik honvédezred érkezett Bohutinszky Emil ezre­des, ezredparancsnok vezénylete alatt. Az ezredet ugyanazon módon szállásolták el, mint az előtte való napon, hanem most már a város másik felső felében. Tegnap kora reggel az az ezred is elmasirozott. Végül megemlítjük, hogy a be­megtiszteltetés ellen, melylyel elhalmozták s megköszönte a szives figyelmet. * A Riviera szálló ablakaira lángvörös su­garakat lövelt a nápolyi nap, mikor szétoszlott Lilly eljegyzésének ünnepségéről a társaság. A reá következő héten többfelé tettek ki­rándulásokat a jegyesek. Tom báró, a hercegné s Willy társaságában megnézték együtt Pompeji tető nélkül való házait, elgondolva, hogy min­den egyes omladozó márványfalának meg volt a maga története. Leültek ott a Diomedes egy­kori fényes házának az előcsarnokában s áten­gedték magukat a régibb évezredek e maradvá­nyainál a vonzó költészetnek. Majd Cápri szi­getét nézték meg együtt, melynek sziklájából sok sötét barlangtorok ásított ki a tengerre. Az egyik szűk bejáratú barlangba evezve, Lu­cia szorosan Willy mellé húzódott, ki erős kar­ával átölelte őt, nehogy kizökkenjen a csol- nakból, midőn a hajós egy gyors mozdulattal a „Kék barlang“-ba varázsolta őket, hol tündéri látvány tárult elibük. A csodabarlang sziklái s ama tengerdarab, melyen ott ringtak a fény­hatás előidézte sugártörés játékával, kék szín­ben fénylettek; evezésük pedig mintha merő gyémántforgácsot lapátolt volna körültük A barlangban volt pár suhanó, a tengerbe dobott pénzdarabokat fogukkal halászták ki, testük úgy fónylett a barlangvizében, mint a legtün- döklőbb csillag. A beteges Lillynek szive is földobogott örömében e szép látványosságokra. Másnap Lucia és Willy, Helio lovag kisé­szállásolás teljes rendben történt s annak ily módon való s nagy fáradtságot igényelt előké­szítéséért az eljáró rendőrség tudomásunk szerint elismerést nyert. Meg is érdemelte. — Halálozás. Lefkovits Bemát keres­kedő, a kinek a Széchenyi-téri Korinkó-házban nagy és virágzó üzlete volt, f. hó 22-én Bécs- ben egy orvosi klinikán, a hol súlyos baja mi­att több hét óta gyógykezelés alatt volt, meghalt. Holttestét hazaszállították s itt temették el nagy részvét mellett. — Időjárás. A hetek óta tartott nagy szárazságot és meleget pénteken délben pár negyed óráig tartott nagy eső váltotta föl, mi­közben a hőmérő elevenesője is nagyot esett, mert az R. 29°-ról leszállóit 18°-ra. Tegnapra viradva már ismét felhőtlen égen kelt a nap. A tegnapelőtti pompás eső áldás volt a kapásnö­vényekre, r ide értve a szőlőket is — Értesítés A s.-a -újhelyi róm. kát. főgimnáziomban a tanulók behatását az 1898/ 99-iki iskolai évre szept. 1, 2, 3 és 4. napján délelőtt 8—12-ig eszközöljük, azzal a megjegyzés­sel, hogy szept. 1-én a főgimn. I osztályába csak a helybeli illetőségű szülők gyermekeit vesz- szük fel, kiknek száma 68-nál több nem lehet. Felkérjük tehát a helybeli t. c. szülőket, hogy szept. 1-én annál is inkább jelentkezzenek gyer­mekeikkel az igazgatóságnál, mert később igen könnyen kiszorulhatnak. Az első osztályba csak oly tanulót veszünk fel, ki 9-ik évét aug 31-ig már betöltötte és 12 évnél nem idősebb. Min­den tanuló tartozik magával hozni iskolai bizo­nyítványát, hiteles születési bizonyítványát (csak az első osztályba lépő és a más gimnáziomból jövő) és ujraoltási bizonyítványát. A tanulók a szülők vagy gyámok kíséretében tartoznak az igazgatónál és osztálytanárnál megjelenni. A felvételi dij 4 ft; ezenkívül minden tanuló tar­tozik az ifjúsági könyvtár gyarapítására és az év végén kiadatni szokott Értesítőért 50—50 krt. fizetni. Az egész évi tandíj 30 ft. melynek lefizetése négyszerre történhetik: u. m. okt. 15, és dec. 1-je körül az első félévi; márc. 15 és máj. 1 je körül pedig a második félévi. A tan­év ünnepies megnyitása szept. 4-én lesz, 5-én már az előadások megkezdődnek. A javító vizs­gálatokat aug hó 29, 30 és 31-én d. e. 8—12 óráig tartjuk meg. Erre vonatkozólag a jelentkezés az igazgatónál mindig az előbbi napon délután 2—3 óra között történik, ki ugyanakkor a szük­séges felvilágosításokat megadja. Felkérjük a t. c. szülőket és gyámokat, hogy szíveskedjenek a javitó-viszgálatokon — amenyire idejök engedi — személyelesen megjelenni. A főgimn. igazgatósága. — Nagy tűzvész Radványban. A múlt számunkban foglalt tudósítás kiegészíté­séül a nagy tűzről, mely Abauj-Torna várme­gyének egyik virágzó községét, Radványt, elham­vasztotta a következő sorokat vesszük : D. u. Va3 óra tájban feketén gomolygó füstoszlopok jelez­ték azt a rettenetes tűzvészt, mely a szomszé­dos Radvány községnek csaknem kétharmadát elpusztította. Mint már annyiszor történt, ezút­tal is gondatlan gyerekek sajtolták ki keserű könynyét annyi sok földre sújtott, porig égett családnak. Vásott suhancok gyújtogattak du­gaszban cigarettára, meghúzódva az istálóban. Az eldobott égő gyufaszáltól az istálóban el­hintve volt szalma egy pillanat alatt tüzet tö­retében, otthon hagyva a beteg Lillyt, jegyesé­vel megnézték a "Nápoly mellett fekvő santens- taehioi várromokat, melyek körül ismét a rég múlt idők szellője lengte őket körül; Willy el is beszélte nékik a vár történetét a mohos kö­dös múltból, aztán megmutatta a selyemvölgy remek panorámáját a tenger oldalánál, mely szép látvány elragadta őket. A várromok alatt pihe­nőt tartottak, leülve a repkény övezte alacso­nyabb kőfalakra, hol az éhes varjak körülülve bámulták őket, mintha részt akartak volna venni a társalgásban ők is. Az alkony fátyola borult a romok nagy ciprusfáira és körül a tájra, mikor elbúcsúztak a romoktól. Isten véled szomorú sziklavári — mondá Lucia, megbámulva a sötét ciprusfákat, melyek alól kápráztatóan csillogott ki a gazella idomai­hoz illő, rózsaszinfényü gyémántokkal kirakott deréköve, melyet annyiszor megbámult a nápolyi közönség a Riviéra vendégeivel együtt, a hány­szor meglátták azt. A hercegné remek fényű brilliántjából ki­állítást rendezhetett volna; azok bátran kiállot­ták volna a versenyt szépségükre nézve a ca- podi-montei királyi kincstár gyémántjaival; atyja, Nolibert báró, folyvást hozatta neki Pe­ruból és Brazíliából a legszebb drága köveket, mintha csak kárpótolni akarta volna őt a múltak szenvedéseiért.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom