Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-08-14 / 33. szám

hogy e szép múltú iskola a jövőben még job­ban fejlődjék és emelkedjék, de ehhez a szü­lők lelkes támogatása is szükséges. Kérjük és reméljük tehát, hogy e derék magyar-zsidó intézményhez való ragaszkodá­sukat élénken bizonyítani fogják. S.-A.-Ujhely, 1898. augusztus 12-én. Az iskola igazgatósága. Értesítő, mint vezérkönyv (Sch.) Dezső Lajos a s.-pataki állami tanító­képző tudós igazgatója a tanári kar közremű­ködésével a mull tanév befejeztével oly értesítőt bocsátott közre, mely sajátos volta, tartalma és összeállításánál fogva méltán megérdemli, hogy a kartársak közhasznára e helyen ismertessen. Az értesítők, mint korunkban minden más betegség annyira járvány szerűen léptek fel, hogy még a legkisebb falusi iskolát is inficiálták már. Az egy tanítóval bíró iskola azért ad ki értesítőt hogy a nagy világ megtudja, ki az iskola igaz­gatója, több tanítóval biró iskola pedig azért, hogy meg tudjuk belőle, hogy az egyes tanító foglalkozásán kívül még vagy 13 tisztséget visel és az ország mely társulatának vagy egyesüle­tének rendes vagy t. tagja, sokszor még azt is meg tudjuk belőle, mikor született és mikor fog nyugdíjba lépni. A szak és napi lapok rendes rovatot nyitnak számukra és igy minden iskola újból elolvashatja saját értesítőjét, mert a többi iránt úgy sem érdeklődik. Minőségükre nézve általában kétféle; vagy olyanok, melyek névsoron kívül, mit sem közöl­nek vagy olyanok, melyek sok, önbirálat alapján létrejött szörnyszülöttnek tág tért nyújtanak. A sárospataki állami tanítóképző érte­sítője teljesen eltér a szokott sablontól és egy tanítóképzőhöz méltóan, teljes útbaigazító mód­szert nyújt nemcsak magán utón készülni kény­szerült tanítójelölteknek az elvégzendő tananyag­ra, de működő tanítóknak is Komenius szerint „nyitott kapu“ az egyes tantárgyak módszeres feldolgozására. Az „Értesítő“ két részből áll. Az első 86 nagyoktáv oldalon 1—XIY fejezetben 14 tantárgynak módszeres feldolgozá­sának tervezete, ilyenek: 1. A vallásoktatás, 2. Ne­velés-tudományok, 3. Magyarnyelv és irodalom, 4. Németnyelv, 5. Földrajz, 6. Történelem és alkotmánytan, 7. Szám- és mértan, 8. Termé­szetrajz, 9. Természet- és vegytan, 10. Rajz és szépírás, 11. Ének és zene, 12. Testgyakorlat, 13. Kertészeti gyakorlatok, 14. Háziipar. Mindegyik tantárgy 7. szempontból vétetik módszeres tagolás alá u. m. 1. Általános cél, 2. Tancél, 3. Taneszközök, 4. Tanidő, 5. Tanagyag, 6. Tanmenet, 7. Tanítási eljárás. Ezen kívül felemlíti az időszakokhoz kötött tantárgyaknál, hogy melyik hónapra esett egyik-másik része, végre, a használt tankönyv. Es mindez oly részletességgel van tárgyalva, hogy abban még a laikus ember is könnyen eligazodhatik. A második rész a tanítóképző 3 évi álla­potáról, működéséről számnl be következő feje­zetekben. 1. Három év története, 2. Igazgató-tanács, 3. A tanári kar és segéd személyzet, 4. A nö­vendékek stasztikai táblázata úgy a képzőben, mint a gyakorló iskolában. 5. Munkabeosztás, a) tanórarend a képzőben, b) a gyakorlóiskolá­ban, c) havi dolgozatok sorrendje. 6. Az elvég­zett tanagyag a gyakorlóiskolában, 7. Tanesz­közök gyűjteménye. 7. Az ifjúság önképzése, 8. A növendékek segélyzése és jutalmazása, 9. A gazdasági és iparoktatás céljaira szolgáló be­rendezések, 10. Képesítési vizsgálat, A képesített tanítók névjegyzéke. Ezek részletes ismertetése nem lévén célom, pedig mindegyike egy-egy tanulmány volna ; az „értesítő“ első része az, mely főtárgyamat képezi, még pedig azért, mert egy regi eszmémet látom megvalósítva benne t. i. állandó kapcsot létesít a képző és a tanító között, az elmélet műhelye és a gyakorlat tere között. Á sajnálkozás bizonyos nemével tapasztal­tam 18 évi tanítóskodásom ideje alatt, hogy a képzőből kikerült tanító 3—4 évi képesítés után pláne falu helyen, oly távol marad a képzőtől, mint két ellentétes irányban haladó utas. Ezen űrt, ezen távolságát még a gyéren látogatott tanitóegyesületi gyűlések sem képesek elenyész­tem. A pedagógia, a folytonos tapasztalaton épült ezen tudomány egy pillanatig sem áll egy he­lyen, hanem folyton halad előre és ezen hala­dást éppen a képző van hivatva tudomásunkra hozni és időröl-időre figyelmünket felhívni. Ily módszeres útbaigazítás éppen legjobb eszköz a működő tanitáságot az „alma mater“-hez közelebb hozni és ezért elismerés illeti a jeles igazgatót és a vele működő tanári kart, hogy ily hasznos munkát cselekedtek. A tanügy érdekében nagyon hasznosan tö- kósitettjbefektetés volna, ha aküzoktatásikormány 5 évenkint 3—4 heti tanfolyamokat rendezne a képzőkben az önképzésben elmaradt tanítók fészére, kik a tanfelügyelők által kijelöltetnének, hogy a szünidőben vagy az elfelejtett ped. ismereteket vagy az uj vívmányokat 1—2 tanár előadásából hallgassák. Ugyan ez időben lehetőleg a képzőkben volnának a tanitógyülések is megtartandók, hol a tanítóság zömének szintén alkalma volna ily mintatanitásokat meghallgatni. Könyvismertetés. A „Zemplén“ múlt heti számának Tanügy rovatában Demjén Kálmán tokaji kartársunk tollából egy terjedélmes könyvbirálat jelent meg, melyben Lieberman Samu szintén tokaji kar­társ által „Zemplénmegye földrajza“ cimü a megyei iskolák III. osztálya számára irt könyvét ismerteti. Mint a megyei tanitó-egyesület e hivata­los rovatának vezetője a megjelent „Könyvis­mertetésére reflektálva, következőkben teszem meg észrevételeimet. A „Könyvismertetés“ távollétemben, a mé­lyen tisztelt főszerkesztő ur mindenre kiterjedő figyelme és rovatunk iránt viselt jóakarata foly­tán került e rovatba. Ezt azért bocsátom előre, mert az én hozzájárulásom folytán a nevezett bírálat e hivatalos rovatba nem jutott volna be. Nem azért, mintha, a túl terjedelmes, majdnem a könyv egész terjedelmét túlhaladó bírálat el­len volna kifogásom, de azon két okból, melyet kartársaim is, kik az egyesületnek tagjai egy­szersmind, méltányolni fognak. 1. Sem a könyv szerkesztője, sem a bíráló tudo­másommal az egyesületnek nem tagjai és igy e rovatot ilyen célra használni nem méltányos 2. Az egyesületnek, mint ilyennek van hi­vatalos bíráló-bizottsága és úgy hiszem, hogy bármilyen irodalmi termék, de különösen egy tankönyv fölött, mely éppen e megye iskolái­nak van szánva, a nevezett biráló-bizottság van hivatva véleményt mondani és azt, ha arra va­lónak találja, használatra ajánlani. Végre pedig— és ez csak egyéni nézetem —- a tankönyv, mely egy,' már létező, általáno­san használt és jónak ismert ily cimü tankönyv­nek nem sikerült utánzata, mint amelyet meg­szerezve, figyelemmel átnéztem, nem áll azon fokon, hogy a jóakarata bírálóval a könyv ajánlása dolgában egyetértenék. Tárgyilagosságomat bebizonyítandó — el­tekintve pedagógiai fogyatékosságától — követ­kező hibákra mutatok, melyek a bíráló figyel­mét is kikerülték. 4. oldal utolsó sor: „Helységünkből kiérve, látunk gyalogutat, dülőutat és országutat.“ — És ha nem látjuk ? Előbb magyarázni, aztán elnevezni. 5. old. 6. sor: „A hegyek alatt elvezető utat alagútnak mondjuk.“ Ebből a gyermek soha sem fogja tudni mi az alagút. 31. sor: „A földnek némely helyén a viz összegyűl és magától felbugyog.“ Ez nem ma­gyarázata a forrásnak. 6. old. 5. sor. A folyam miben különbö­zik a folyótól, nincs megmondva. Tovább: „A helyet, hol egyik folyó a másik folyóba, vagy a folyam a tengerbe ömlik“ ... A rövidítés ho­mályossá teszi. 10. sor: „A folyó széleit partnak hívják“ ... Nem áll. 15. sor: A mocsárra ez nem magyarázat. 19. sor: „Két tenger közt elvezető keskeny vizi utat, tengerszorosnak nevezzük.“ Mi akar ez lenni ? 7. old. 10. sor: „Közös jegyző.“ Egészen uj elnevezés. A 12. §-ban foglalt alkotmányiam magya­rázatok egészben véve hiányosok. Igaz, hogy e tárgy meghaladja a III. oszt. felfogását, de azért rosszul magyarázni kevésbé jó, mint semmit. A nagy- és kisközségek elnevezését meg nem a jegyző személye teszi. Lehet igen sok és mü­veit lakosa egy városnak, de még abból nem következik, hogy rendezett tanács legyen. Nemcsak a szabad királyi városok inté­zik ügyeiket saját belátásuk szerint. 9. old. Nem újhelyi, de s.-a.-ujhelyi járás. 11. old. 14. sor: „Gálszécs lakosai jó fa­zekasok.“ Ezt az általánosítást, két jó ismerő­söm érdekében, kik e nemes művészettel még nem foglalkoztak, kikérem. Schneider J. Tolcsva népoktatásügyi állapota az I897s. tanévben. Hubay Bertalan kartársam s barátom a „Zemplén“ 30-ik száma tanügyi rovatában meg­jelent, közfigyelmet keltő cikkelyének, érdekfe- szitő tartalma arra késztett, hogy tartózkodási helyem tanügyi állapotának statisztikai adatait köztudomásra hozzam. Ugyanis: 1897/s-ik tanévre összeirt (6—12 éves) tankötelesek száma: rk. 234, gk. 40, ev. ref. 56, izr. 150, összesen 480. Ismétlősök száma: rk 110, gk. 12, ev. ref. 10, izr. 8, összesen 140. Úgy a mindennapi, mint az ismétlősök száma 620. Ezekből beiratkozott 142 rk., 35 gk., 11 ev. ref. és 144 izr. vallása gyermek, összesen 332, tehát az összeirott mindennapi tankötele­sek számának 69°/o-a. Ismétlős az itt uralgó ázsiai állapotok miatt egy sem járt... ? Tényleg iskolába járt rk. 130, a tanköte­lesek 55°/o-a, gk. 35 a tankötelesek 87'5%-a, ev. ref. 11 a tankötelesek 18°/o-a, izr. 142 a tankötelesek 94°/o-a, összesen 318. Iskoláztatás tekintetében tehát Tolcsván is az izraeliták állanak legjobban, legroszabbnl a róm. katolikusok. A reformátusok 11 növen­déke, hol a rk., hol az izr. iskolába járt, mivel tanítójuk évek óta nincsen. Mindennapi iskolás növendék mulasztott összesen 5968.5 fél napot; felekezetenkint: 130 rk. növendék 3797'5, ebből esik egyre 29’21 fél nap, 35 gk. növendék 600 fél napot, esik egyre 17 fél nap, 142 izr. tanuló 1471 fél napot, egy mulasztott 10'3 fél napot. Megjegyzendő, miszerint a rk. tanidók mulasztása nagyon kevés kivétellel mind iga­zolatlan. Mily tetemes összeg gyűlne össze s mennyivel kevesebbre apadna az igazolatlanul mulasztott fél napok száma, ha az elüljáróság a hozzá juttatott mulasztási kimutatásokat nem a papírkosárba, hanem b. figyelmébe venné s kötelezettségének ügybuzgó teljesítésével a nem XIX. századba való tanügyi állapotoknak egy- szersmindenkorra véget vetne. Ily lelkiismeretes eljárás mellett csoda-e, ha az itt lakó alsó néposztálynak alig 20°/o-a tud csak írni. Mikor mozdul meg az ezen bajon segíteni hajlandó elem ? nem tudni, mi tanítók várva várjuk azt az időt. E dióhéjba szorított statisztikai adatok ki­tüntetésével, az 1897-ik évben úgy nevelési mint takarékossági szempontból, általam életbe­léptetett iskola-takarékpénztáram 1897 s 1898-ik évben eszközölt be- s visszafizetéseinek kimuta­tását azon tiszteletteljes kérés mellett közlöm, vegyék a mélyen tisztelt kartársaim azt b. figyelmükbe. E filléres megtakarítás lassan-lassan fo­rintokká nő s mit fogunk majdan tapasztalni? azt, hogy növendékeinkben a szokás hajlammá fejlődvén, a nehezen megkeresett filléreiket soha rósz, de mindig csak jó helyre fogják tenni. E 77 ft 62 kr. 94 gyermek betétje, ha te­kintetbe vesszük a rövidke időt, az eredmény­nyel nagyon, de nagyon meglehetünk elégedve. 1897. évi márc. havától f. év július haváig Befizettetett összesen . . . 77 ft 62 kr. Kifizettetett „ ... 17 ft 19 kr. Készpénzmaradvány ... 60 ft 43 kr. Régi közmondás, hogy: sok kicsi sokra megy, nagyon ideillő. Kelt Tolcsván, 1898. aug. 4-én. Sztareczky Géza. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Egy ázsiai út. Ne tessék gondolni, hogy csak ^Ázsiában vannak rossz utak, mert hát alig hiszszük, hogy ott is volna rosszabb, mint az, mely Abarától Bolyig vezet. Amig ez az út a vármegye gon­dozása alatt állott, addig még csak volt vala­hogy ; de amióta vicinálissá lett, azóta valósá­gos istenkisértés rajta járni. Ha az utas a La- torczán közlekedő kompon szerencsés volt át­kelni, (azért mondjuk, hogy szerencsés volt, mert éjjel át nem mehet senki ember fia, nem lévén ki átvigye) akkor következik aztán az útnak csúfolt nyaktörő. Talán az egész vármegyéből ide hordták a káposztásköveket s azokból csi­náltak utat, hihető, hogy a karádi menyasszony kocsija alá. Ha itt valaki agyvelőrázkódást nem kap, annak vagy nincs agy veleje, vagy gyalog megy a szekér mellett. Van ezen az úton, ha jól számoltuk, négy hid. Ezek közzül az egyiknek karfája nincs, a másikról deszkák hiányzanak s csak nem rég esett egy pár abarai embernek a lova a hid deszkái közzé. A zótényi erdő dél­keleti szélén van egy rettenetes vízmosás, azé- tényi uradalom szőlődombja alatt pedig egy még rettenetesebb kátyú, melyen — különösen ha eső esett — a szó szoros értelmében lehetetlen terhes szekérrel átmenni. Bizony nem ártana, ha Boly község elöljárósága teljesítené köteles­ségét; de különösen nem ártana a hanyag elöl­járóságot egy kis rendre megtanítani! —n. Közgazdaság. Terményvásár Ujhelyben. A lapunkban már több Ízben jelzett ter­ményvásárt a Zemplén-vármegyei gazdasági egye­sület a f. év augusztus hó 22. napján d. e. 9 órakor nyitja meg s d. u. 8 órakor zárja le. Az elnökséget ezen órák kitűzésében az vezérelte, hogy a vásárt látogatni szándékozó sörgyárak és műmalmok képviselőinek, valamint a kereskedőknek módot nyújtson arra, hogy egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom