Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-08-14 / 33. szám
nap alatt üzletet köthessenek s ügyeik vitelére még az nap távozhassanak. Az adott jelek után Ítélve a termény vásárra lehető szép számmal fog eladásra való minta beérkezni. Ezen ténykörülmény arra bírta az elnökséget, hogy a bejelentések és a minták beküldésének határnapját aug.[16-áig. meghosz- szabbitsa. A minták beküldésének módja a következő : Az illető termelő mindazokból terményből, amelyeket eladásra szán, 5—5 kilogrammos zsákocskákban mintátküld az egyesület címére, megjegyezvén a zsákon magán, hogy az minő faj. Külön levélben aztán felsorolandó az, hogy az illető fajból mennyi és mily árban van eladásra és az átvétel mely vasúti állomáson történik ? Ezen terményvásárnak a gazdatársadalomra való felette fontos előnyét vitatni e helyen nem akarjuk; közismert tény az, mit tovább fejtegetni felesleges. A múltból merített tapasztalat s a jelen ténykörülményei mind mellettünk szólanák. A vállvetett munkálkodás kell, hogy meghozza gyümölcsét, azt a gyümölcsöt, amelyet ha valaki, úgy a gazda manapság nagyon is megérdemel. Ha nem tömörül a gazdaközönség s önönmagán nem iparkodik minden megengedhető módon segíteni: hiába való lesz a segítő kar. A tapasztalat jó mester, a gazdát addig sokra megtanította. Okuljunk belőle s okulásunk csak a mi előnyünkre lesz. Fel tehát a tömörülésre: kiki erejéhez mérten ! Mind magunk dicsősége lesz, ha ezen terményvásár minél fényesebben sikerül; minma- gunk szégyene az ellenkező. Újra és ismételten kérjük a mintáknak minél nagyobb számban való beküldését annál is, inkább miután az semmi kötelezettséget sem von maga után. A személyes részvételre is szives készséggel meghívjuk; a személyes megjelenés is csak az ügy előmozdítására szolgálhat. A gazdasági egyesüle elnöksége. A szénkénsg-szükséglet fedezésének kérdése. A tavaszi szénkénegezések idején, illetve a tavaszi szénkénegezéshez szükségelt és megrendelt szénkéneg-mennyiség expediálásakor az egyes szénkéneg-raktárak kezelői, hordó biztosítékok címén, a megrendelőktől kisebb-nagyobb illetéket szednek be, azon célból, hogy ez által a fogyasztó gazdákra a gyöngének bizonyult erkölcsi hatás helyett egy kissé nyomosabb eszközzel hassanak, hogy az üres szénkóneg tartányokat minél előbb visszaküldjék a raktárakhoz. — És ekkor, ezen merénylet hallatára, — egyszerre kezdték dorongolni liirlapilag ezen szerintük jogtalan és a szénkéneg beszerezhe- tését gátló eljárást. — Pedig, igen tisztelt uraim, azok az állami és nem állami közegek, akik a ministerium rendeletére, ezen- kissé erélyesebb eszközhöz folyamodtak, annyira a fogyasztó gazda érdekeit szolgálták ekkor, — hogy ahe- lyet a dorongolás helyett bizony inkább hálát érdemeltek volna, — mert ezzel hozzájárultak ahhoz, hogy a zalathnai szénkénekgyár a gyártást nem már májusban, hanemcsak julius hó 1-én szüntette be; — beszüntette pedig ezt egyszerűen azért, mert dacára az óriási hordókészletnek, nincsen edénye, melybe a gyártott anyagot elszürhetné. Ennek eredménye már most mi lesz ? Az egyszerűen, hogy az a garancia, melyet a magas állam vállal a szénkénegnek őszszel való szállítására már nem létezik, — nem létezhet, mert önhibáján] kívül nem állanak rendelkezésére azok a hordók, melyek rendelkezésére állanának, ha a tisztelt szőlőbirtokosok azokat kellő időben beszálitották volna. — Ebből pedig mi következik? Az, hogy azok, akik őszre szénkénegre számítottak, a szükségelt mennyiséget csak részben, vagy egyáltalában nem kaphatják meg. A gazdáknak ezen a téren tanúsított indolenciája és egyeseknek kiszámíthatatlan veszteséget okozó nemtörődömsége arra birta a magas ininisteriumot, hogy f. hó 23-án 43635/41—1. számú magus rendeletével a szénkéneg a raktárok kezelőit olyan utasításokkal lássa el, melyeknek követése az eddig uralkodó tarthatatlan helyzetnek egyszer s’ mindenkorra véget vessen. — A rendelet főbb pontjai következők: „Hogy tehát jövőre hasonló helyzet ne állhasson elő, illetőleg, hogy a nagy költséggel berendezett zalathnai gyár a hordóknak a felektől vissza nem érkezése miatt a gyártást ne legyen kénytelen beszüntetni, a következő rendszabályt léptettem életbe: 1. Az 1899-ik év jan. 1-től kezdve csak azon fél kaphat szénkéneget, aki a szénkéneg árával együtt a hordó teljes árát is biztosíték gyanánt befizeti. 2. A szénkéneg-hordók árát a következő összegekben állapítom meg: 1 mázsás szk. hordó ára 15 ft. 2 23 ft. 5 „ „ „ „ 35 it. 3. Szénkéneg hordó a letett biztosíték ellenében is csak oly feltétellel szolgáltatható ki, hogy az illető köteles a kiszolgáltatás napjától számítandó legkésőbb három hónap lefolyása alatt az üres szénkéneg hordót azon raktárba a honnét azt annak ideján kapta, visszaszállítani. 4. A kellő időben, vagyis a fentebb említett határidőn belül visszaszálitott hordók után a letett biztosíték visszaszolgáltatandó ; ellenben ha a kikölcsönzött hordó a jelzett határidőn belül nem szálittatik vissza, az illető fél a letett biztositékhoz a határidőn túl való igényét elveszti és a biztosítékul letett összegek a szén- kéneg-számadásban azonnal bevételezendők, a hordó pedig a fél tulajdona marad, s kiadásban véglegesen elszámolandó.“ Ezeket láttam jónak a rendeletből közölni. Reményiem és hiszem,hogy aszőlőbirtokosok legnagyobb része belátja, hogy ezek nem represz- száliák, hanem a kényszerhelyzet szülte óvóintézkedések. Továbbá reményiem, hogy olvasva ezt a közleményt, azok, akik ez intézkedések előidézői voltak, belátva hibájukat, azt azzal iparkodnak jóvátenni, hogy a náluk levő szén- kéneg-tartányokat azonnal beküldik ide és nem várják, be azt hogy minta fenti rendelet mondja, per utján legyenek kényszesitve azok beküldésére. Tarczalon, 1898. évi augusztus hó 9-én. Varga Zsigmond, bor. felügyelő. A miskolci I. országos sörárpavásár. Az országos magyar gazdasági egyesület, úgyis mint a gazdasági egyesületek országos szövetségének központja a borsodmegyei gazdasági egyesület, a miskolezi kereskedelmi és iparkamara és a magyar mezőgazdák szövetkezete 1898. augusztus 25-én Miskolczon, a vármegye- háza nagytermében országos sörárpavásárt rendez. A vásár d. e. 9 órától d u. 1 óráig tart. ' A vásáron közvetetten vétel és eladás szabad. Bizománybán a „Magyar Mezőgazdák Szövetkezete“ is közvetíti az eladásokat. Minden eladást a rendező-bizottság ellenőriz. Az eladások a vásár helyiségben kiállított minták és bejelentési ivek alapján történnek. A vásáron részt venni óhajtó eladó árpájából a „Borsodmegyei gazdasági egyesület“ titkári hivatalának faj és minőségenként 5 kg. mintát, s amennyiben az árpa eladásával a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetét óhajtja megbízni egyidejűleg ugyanazon mintából 4 kgot a „ Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének“ (Budapest, Alkotmány- utca 31.) is beküldeni tartozik. A minták legkésőbb augusztus hó 20-ig beküldendők. A vásár üzletszabályzatát és a bejelentési iveket levélbeli megkeresésre a Borsodmegyei gazd. egylet titkári hivatala megküldi. A vásáron megjelenni szándékozó vevők és közvetitőkrészére díjmentes belépő igazolványok a Borsod-megyei gazd. egyesület és a miskolezi keresk. és iparkamara titkári hivatalaiban kaphatók. Vármegyei Hivatalos Rész. 17965. sz. T. Zemplén vármegye alispánjától. A 10 főszolgabírónak. Alábbi ministeri intéz vényt tudomás vétel és közhírré tétel végett másolatban kiadom. S.-A.-Ujhely, 1898. augusztus 5. Matolai Etele, alispán. Másolat. Fóldmivelésügyi m. kir. minister 12920/ III.—298. szám. valamennyi vármegye alispánjának és valamennyi törvényhatósági joggal felruházott város polgármesterének. Folyó évi június hó 18-án 42292. sz. a. kelt rendeletéin hatályon kívül helyezése mellett azonnali közzététel és a megfelelő intézkedések foganatosítása végett közlöm, hogy a cs. kir. osztrák belügyminister ur f. évi július 28-án 25135. sz. a. és f. évi augusztus hó 6-án kezdődő érvényességgel a következő intézkedéseket léptette életbe : A) Magyarországot illetőleg : I Ragadós tüdőlob miatt a szarvasmarháknak Ausztriába való bevitele Magyarország következő törvényhatóságainak területéről tilos : a) Vármegyék : Árva, Nyitra, Pozsony, (Csalóköz sziget területének kivételeiével) és Trencsén-vármegyék területéről és Moson-vármegye rajkai járásának kerületéről. —• b) Város ^Pozsony. Ezen törvényhatóságok területéről a szarvasmarhák mindazonáltal a bécs-szent-marki csütörtöki és szombati vesztegvásárokra, azonnali levágás céljából bevihetők, az 1896-évi július hó 23-án 48110, sz. a. kelt körrendeletem (az 5 sz. „Állategészségügyi Értesítőnek“ a kiegészítő rész 84. lapján közölt Il/a pontjában) közölt feltételek mellett. — Sertésvész miatt a sertéseknek Ausztriába való bevitele a következő törvényhatóságok területéről tilos a) Vármegyék : Abauj-Torna, Arad, Bács-Bodrog, Baranya, Bars, Békés, Bereg, Bihar, Borsod, Brassó, Fejér, Győr, Hajdú, Háromszék, Heves, Jász-Nagy- Kun-Szolnok, Kis-Küküllő, Kolozs, Komárom, Krassó-Szörény, Maros-Torda, Moson, Nagy- Küküllő, Nógrád, Nyitra, Pest-Pilis-Solt-Kis- Kun, Pozsony, Sáros, Somogy, Szabolcs, Szat- már, Szeben, Szepes, Szolnok-Doboka, Temes, Tolna, Torda-Áranyos, Torontál, Udvarhely, Ung, Vas, Veszprém, Zala és Zemplén. — b) Városok : Arad, Baja, Debreczen, Kecskemét, Pan- csova, Selmecz-Bélabánya, Szabadka, Szatmárnémeti és Újvidék. B. Horvát-Szlavonorszá- got illetőleg. I. Sertésvész miatt, a sertéseknek Ausztriába való bevitele Horvát Sslavonországok Belóvár-Kőrös-vármegyejéből és az ezen vármegye által körülvett városokból tilos II. Juh- himlő miatt a juhoknak Ausztriába való bevitele Horváth-Szlavon országok következő törvényhatóságainak területéről tilos: Módrus- Fiume és Lika-Krbara-vármegyékből és az ezen vármegyék által körülirt városokból. — Azonfelül szabad sertés forgalomból sertésvész miatt kitiltott magyarországi és horvát-szla- vonországi törvényhatóságok területéről úgy járványmentes, valamint fertőzött községekből, de ily községekben levő járványmentes udvarokból azonnali levágásra szánt sertéseknek minden külön engedély kikérése nélkül a „Productiv Gesellschaft der Viener Fleishsel- cher“ cimü szövetkezett, valamint Ziegler József, Karlik Alajos, Dittmayer Károly, Höl- bing József, Hetzinger Engelbert, Vrbicki József, bécsi hentesek vágóhidjára vasúton való szállítása az 1896. július hó 26-án kelt 48164. sz. körrendeletben (a 6. sz. „Állategészségügyi Értesítődnek a kiegészítő 100-ik lapján közölt II/c pontjában) valamint az 1898. évi február hó 16-án 5970. sz. a. kelt körrendeletemben (a 145. sz. „Állategészségügy Értesítődben) közölt feltételek mellett továbra is szabad. — A leszúrt összedarabolatlan állapotban levő sertések (sertés hús) bevitelére nézve, továbbá a Magyarország és Ilorvát-Szlavonországok zár alatt, nem álló törvényhatóságainak területéről származó s legalább 120 kiló élősulylyal biró sertéseknek Ausztriába való bevitelére vonatkozólag az 1897. évi február hó 25-én kiadott 12962. sz. körrendeletemben (az 5. sz. „Állategészségügyi Értesítődnek a kiegészítő rész 86-ik lapián közölt II/c pontjában) foglalt addigi feltételek továbbra is irányadók. — Budapesten. 1898. évi július hó 30-án. A minister megbizásából olvashatlan aláírás. 17436. ein. sz. T. Zemplén-vdrmegye alispánjától. A 10 főszolgabírónak. Az alábbi minister intézvényt közhirrététel s a hatósági állatorvosoknak az abban foglaltak értelmében leendő utasítása végett oly hozzáadással adom ki, hogy annak mindenben pontos betartásáról, illetve az állatorvosoknak ellenőrezéséről kellőleg gondoskodjék. S-A.-Ujhely, 1898. augusztus 2. Matolai Etele, alispán. Másolat. Fóldmivelésügyi m. kir. minister 43621/111. 2. sz. Valamennyi vármegye alispánjának és valamennyi törv. hat. j. felz. város polgármesterének. Ä sertések ragadós betegségének megállapításáról beérkező jelentésekből azt tapasztalom, hogy a hatóságok a sertések közt előforduló megbetegedéseket majdnem kivétel nélkül sertésvésznek jelentik be, s ezzel szemben a sertés orbáne felléptéről egyes törvényhatóságok területéről igen hosszú idő óta egyes esetekben több mint egy év óta nem történt bejelentés. Ezek dacára az eddigi tényleges tapasztalatok alapján, kétségtelennek kell tartanom, hogy a sertés orbáne oly helyeken is valósággal előfordult, honnét az bejelentve nem lett, hanem a hol a sertések megbetegedésének okául mindenkor sertésvész jeleztetett. A sertésorbánc és a sertésvész elleni védekezés teljesen különböző lévén, kiváló súlyt helyezek a sertéstenyésztő gazda közönség érdekében arra, hogy minden egyes esetben a tényleg fennforgó betegség állapitassék meg és jelentessék be, úgy, hogy sertésorbánc esetén a Laboratoire Pasteur Chamberland budapesti intézet által termelt orbáne elleni védojtó anyagnak rendszerint határozottan kedvező és tapasztalatok szerint bevált jó eredménynyel járó alkalmazása, ellenben sertésvész esetén a vérsavóval való s az eddigi kísérletek szerint elég kedvező de nem tartós hatásúnak látszó ojtásoknak kellő időben való foganatosítása lehetővé váljék. Felhívom ez okból, utasítsa közegeit arra, hogy sertésbetegülé- sek esetén a betegség megállapításánál való gondos és lelkiismeretes eljárást az illető állatorvosnak szigorú kötelességévé tegyék, úgy, hogy
