Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-31 / 31. szám
aztán igen sok következménye lett: először, | hogy az orgona megszólalt és a hivők tovább énekeltek; másodszor, hogy eleredt az orrom vére; harmadszor, hogy az eset után lemondtam foglalkozásomnak sokoldalusitásáról; negyedszer pedig, hogy rendes foglalkozásom végzése közben megszűntem gondolkozni és azontúl nyugodtan megvártam, mig a fújtató rúd feljön, hogy azt újból lenyomhassam. — Mint minden foglalkozásban, úgy az enyémben is vannak időszakok, amikor éppen semmivel sem kell foglalkozni. (Hála a szociális- iáknak, most már 16 órai ilyen idő van egy 24 órába.) Ezt az időt a többi közönséges halandó szórakozásra és pihenésre szokta felhasználni. En azonban kivételt képezek ez alól a szabály alól is. Én a szabad időmben csak unatkozni, vagy nagyon unatkozni szoktam. Amely két fokozat szerint vagy sokat, vagy nagyon sokat gondolkozom. Eleinte örültem, hogy sokat és nagyon unatkozom, mert ezalatt az idő alatt annyit gondolkoztam, hogy amikor elérkezett az orgonafujtatás ideje, semmi megerőltetésembe sem került a nemgondolkozás. Későbben azonban, hogy beálltak az ünnepek és igen sokat kelletett fújtatni, annyira belejöttem a nemgondolkozásba, hogy kezdett terhemre lenni az unatkozás. Annyira elszoktam a gondolkozástól, hogy beleizzadtam, ha két percig gondolkoztam. Úgy éreztem magam, mintha minden agyvelőtekerü- letemet ki akarták volna egyenesíteni. Mondhatom, nem valami kellemes érzés volt. Akkor jutott eszembe az a közmondás, hogy „unalom az élet megrontója.“ Aminek a tartalma az én helyzetemben egy cseppet sem volt biztató. Igen megijedtem, hogy ezentúl az életem gyakran meg lesz rontva. De később, hogy megint gondolkozni kezdtem, megnyugodtam. Elhatároztam, hogy én itt is kivételt fogok képezni. Feltettem magamban, hogy megmutatom, hogy az unatkozás nem tog ki rajtam. Összeszedtem tehát minden erőmet és a még ki nem egyenesítve érzett agyvelőtekerületeimmel gondolkozni kezdtem. Az igaz ugyan, hogy nagyon megizzadtam, de fáradtságomat siker koronázta. — Rájöttem, hogy ha nem akarom, hogy az unatkozás az életemet megrontsa, akkor vagy nem szabad unatkozni, vagy ha unatkozom, nem szabad gondolkozni. Nemde, ez megérte azt a nagy fáradtságot ? Igen ám, de unatkozni, a foglalkozás nélküli időm mennyiségéből kifolyólag, muszáj voltam és igy azt kelletett még megtudni, hogy mit csináljak, ha unatkozom és nem akarok gondolkozni. — Tekintettel arra, hogy akkor már az összes agy velő tekerületeim ki voltak egyenesedve és igy tovább gondolkozni nem voltam képes, elindultam az ismerőseimet felkeresni. Tőlük akartam megtudni, hogy mit csinálnak ők, ha unatkoznak és nem akarják, hogy az életük meg legyen rontva. Hogy nem sokáig járkáltam, az természetes, mert mindössze három ismerősöm van. — Az egyik omnibusz-kocsis a Vadász- kürtben. A másik muzeomi teremőr. A harmadik pedig trombitás, címzetes tizedes a honvédeknél. Az omnibusz-kocsist a bakon aludva találtam. Mikor a lábát elkezdtem ráncigálni, cigaró-csut- kája irányából képen löttyentett. Aztán, mintha mi sem történt volna, tovább horkolt. Biztosan azt hitte, hogy valamelyik pajtása ingerkedik vele. Többet aztán meg sem kísérlettem felköl- teni. Ott hagytam és elmentem a múzeomba. Az ismerősömet a harmadik teremben, az asztalkájára könyökölve, találtam. Ő is aludt. Egy pár olyan fajta üveg volt a széke alatt, mint amilyenben bogarak állanak spirituszba éltévé. Az üvegek természetesen üresek voltak. Hogy a tartalmát az én ismerősöm ürítette ki, onnan gondolom, mert egy kabócának a két hátulsó iába még akkor is ott ágaskodott ki a szája bal szélén. Megkísértettem ('elkölteni, de nem lehetett. Szegény öreg nagyon sok bogarat nyelhetett el. Mielőtt ott hagytam volna, nehogy valamit rábizonyítsanak, a kabócának a még kint lévő két lábát is bedugtam a szájába. Aztán elindultam a trombitás-káplárt felkeresni. A kaszárnyába érve, egyenesen a kantinba mentem. A káplárnak ugyanis két fő tulajdonsága volt. Még pedig vagy trombitált és akkor nem ivott; vagy ivott és akkor nem trombitált. Tekintettel pedig arra, hogy trombitaszót nem hallottam, elég okom volt őt a kantinban keresni. Az egyszer azonban csalódtam. A trombitás sem nem trombitált, sem nem ivott. Mikor kérdezősködtem utána, tudomásomra adták, hogy az egyesben ül. Nagyot ugrottam örömömben. Biztosra vettem, hogy most unatkozik és igy meg fogja tudni adni a kívánt felvilágosítást. — Megvártam, mig az őr az épület túlsó oldalára került. Aztán a trombitás ablakához lopóztam és nevén szólítottam. A merénylet sikerült. Egy orrot láttam a sürü rostély között megjelenni. Rögtön ráismertem róla, mert csakis az én ismerőseim lehetnek, akik olyan különböző méretű orrlyukakkal vannak megáldva. Szomorú arcot igyekeztem vágni, aztán egyenesen a tárgyra térve, megkérdeztem: Unatkozol komám ? — Nagyon, volt az őszinte válasz. — Aztán tapasztalod, hogy az unatkozás az élet megron-. tója ? — De még mennyire, nyögte szomoruan- — Hát, ha nem vagy becsukva szoktál unatkozni? — Úgy láttam egy kicsit különösnek találta kérdésemet, mert már mérgesen felelte rá, hogy: néha. — Aztán akkor mit csinálsz, hogy az életed meg ne legyen rontva ? — A kérdésem után akkorát üvöltött mint egy javakorabeli sakál. De aztán észre tért. Belátta, hogy most úgy sem árhat nekem. Nyugalmat erőltetett tehát és tudomásomra adta, hogy odakint, ha unatkozik nincs megrontva az élete, mert vagy iszik, vagy trombitál. De egyszersmind azt is tudomásomra adta, hogy, ha odakint szemtől-szembe állva kérdeznék tőle ilyen bolondokat, hát úgy pofonvágna, hogy a fogaim kettősrendekben masíroznának ki a számból. Elhittem neki, amit mondott, mert az ismerőseimet igen jól ismertem. De szerencsémre egyelőre nem volt mitől félnem. Azt azonban, hogy vagy iszik, vagy trombitál azt azelőtt is tudtam. De elhitettem magammal, hogy csak mostantól fogva tudom és elhatároztam, hogy ezentúl, ha unatkozom, nem gondolkozni, hanem én is vagy inni, vagy trombitálni fogok. Hátha nekem is sikerül, ami a trombitás ismerősömnek sikerült! A párbeszéd után, hogy kiengeszteljem, a rostélyok között bedugtam egy magyar cigarettát és hat szál gyújtót, aztán biztosítva részvétemről haza indultam. — Útközben vettem egy ezredtrombitát meg egy félliter keménymagos pálinkát és alig vártam, hogy haza érve unatkozni kezdjek. Otthon aztán kiültem a nyitott ablak elé. Megvártam mig annyira unatkoztam, hogy már kezdtem magam rosszul érezni. Akkor aztán először megittam a keménymagos pálinkát, aztán pedig hozzá láttam a trombitáláshoz. — Pompásan sikerült. Azontúl nemcsak hogy nem unatkoztam, de a legpompásabban mulattam. Úgy 6 óra lehetett délután mikor a tűzi riadót kezdtem fújni. Alig értem a közepére a szomszéd házakból egymásután tűntek fel a sisakos, mászóbaltás önkéntes tűzoltók, akik kivétel nélkül mind a vélt tűz felé igyekeztek. Némelyikük annyira sietett, hogy a felszerelését útközben csatolta magára. Hogy minden gyanút elhárítsak magamról én is elmentem a tüzet keresni. De csak az első korcsmáig mentem. Ott betértem egy félliter keménymagos pálinkára. Este 8 órakor megint haza mentem és elfujtam a katonai takaródét. Alig végeztem be, izzadt bakákat láttam a kaszárnya felé lauf- srittolni, akiknek mindegyike azon káromkodott, hogy milyen hirtelen ment el tőle az idő. Egy káplár meg pláne az ablakom előtt vágta a földhöz az óráját amiért az csak 8 órát mu- . tatott. Majd meg hasadtam nevettemben. Mikor kinevettem magam, megint trombitálni kezdtem a halotti indulót. De megzavartak. Valaki kopogtatott az ajtómon. Ahogy kinyitottam a házigazdám lépett be rajta. Nem ült le mert nem volt mire. Csak úgy állva kérdezte, hogy unat- kozom-e ? Mondtam neki, hogy most már nem. — Hát miért trombitál akkor? kérdezte emelke- detebb hangon. — Azért, mert ezelőtt unatkoztam válaszoltam teljes lelki nyugammal. — No hát nekem ahhoz semmi közöm unatkozott-e vagy unatkozik. de az én házamban többet nem trombitál. Azért, hogy maga unatkozik az én életem nem lesz megrontva. Ha ezentúl is szándékozik trombitálni, akkor azonnal költözködjön ki. — Azzal nagy mérgesen becsapta maga után az ajtót és magamra hagyott. Az első kísérletem azonban sokkal jobban sikerült sem hogy kedvem lett volna a trombitálásról lemondani. Nem .maradt tehát más hátra, mint kiköltözködni. Összekötöztem az esernyőmet a sétépálcámmal a trombitát a hónom alá fogtam és kiköltözködtem. Az éjszakát a sétatéren egy pádon töltötem ugyan de meg voltam magammal elégedve. Megmutattam, hogy kivételt képezek itt is, mert, ha én unat kozom nem az én életem, hanem a mások élete van megrontva. Vármegyei Hivatalos Rész. 16912. sz. T. Zemplén-vármegye alispánjától. A s.-a.-ujhelyi járás főszolgabírójának f. évi 3382. sz. a. kelt jelentése, mely szerint a bod- rog-halászi körjegyzőség székhelyének Bodrog- Halász községből Józseífalvára leendő áthelyezésének engedélyezését a szövetkezett községek képviselőtestületeinek hozzájáruló nyilatkozata alapján véleményezi, miből kifolyólag alólirott alispán következőleg : Határozott: A bodrog-halászi körjegyzőséghez tartozó Bodrog-Halász, Józseífalva és Vég-Ardó községek képviselőtestületeinek bemutatott egybehangzó jegzőkönyvi határozatai alapján az 1886. évi XXII. t.-c. 67. §-ában gyökerező jogomnál fogva a szövetkezett körjegyzőség székhelyének Bodrog-Halász községből Józseífalvára „józsef- falvi körjegyzőség“ elnevezéssel leendő áthelye- zézét ezennel engedélyezem. Minthogy továbbá a kör székhelyének anyakönyvi tekintetben leendő áthelyezése is szükségeltetik, — az összes iratok az 1894. évi XXXIY. t.-c. 3. §-ának rendelkezése értelmében a nagyméltóságu belügyministeriumhoz leendő felterjesztése céljából a törvényhatóság közigazgatási bizottságnak bemutattatni hatá- roztatnak Jelen határozatról s.-a.-ujhelyi járás főszol- gabirája és a szövetkezett községek képviselőtestületei értesittetni rendeltetnek. •' S.-A.-Ujhely, 1898. évi július 22. Matolai Etele, alispán. 16,561/sz. T. Zemplén-vármegye alispánjától. A 10 főszolgabírónak. A hesseni légy elleni védekezés tárgyában folyó évi 44,701., 1897. évi 40,307 és 1894. évi 46,414. szám alatt kiadett földmivelésügyi ministeri intézvényeket minél szélesebb körben leendő közhirrététel s megfelelő eljárás végett másolatban kiadom. S.-A.-Ujhely, 1898. július. 22. Matolay Etele, alispán. Másolat. Földmivelésügyi magyar királyi minister 44,701/IV—3. sz. — Velamennyi törvényhatóságnak. — A hesseni légy (Cecidomya destructor) az ország több részében ez évben is még elég jelentékeny károkat okozván, az ellene való védekezési eljárás, de különösen az eddig legsikeresebbnek bizonyult csalogató vetések alkalmazása az egész ország területén, ott ahol szükséges, múlhatatlanul és pontosan foganatba veendő. Felhívom ennélfogva a törvényhatóságot, hogy azon esetben, ha a hesseni légy a törvényhatóság területén ez évben is fellépett volna, az 1897. évi július 12-én 40,307. sz. a. kiadott körrendeletemben foglaltakat, illetőleg a csalogató vetések alkalmazásának módját, a vármegye gazdaközönségének a lehető legkiterjedtebb módon hozza tudomására és a védekezési eljárás pontos végrehajtását a legszigorúbban ellenőriztesse, minek megtörténtéről tegyen hozzám jelentést. — Budapest, 1898. július 6. A minister helyett: Kiss s. k. államtitkár.körrendelet másolatát az alábbi kiegészítéssel: „Minthogy a learatott gabonafélék takarítása közben sok mag kipereg és nyáron ki is kell, az ilyen kizöldült szántóföld (zöld tarló, árva búza, árva rozs) ugyanazzal, a jelentőséggel bir, mint az ajánlott csalogató vetés, amennyiben az augusztus, vagy szeptember hónapban rajzó hesseni légy ezt a zöld tarlót is ellepi, azért tehát az efféle szántóföldek kihajtott vetésének az őszi vetés előtt való leszántása ép úgy szükséges, mint a csalogató vetéseknél is — kiadom. Kelt Budapesten, 1897. évi julius hó 22-én. Darányi sk.Másolat. 40307. számhoz. A csalogató vetések abban állanak, hogy minden táblában már aug. utolsó, vagy szeptember első napjaiban több helyen néhány barázdányi őszi gabona, vagy árpa vetendő, mely célra a legsilányabb minőségű vetőmag is használható. Ezek a csalogató vetések arra valók, hogy a hesseni legyek ezekbe rakják petéiket. Az ilyen csalogató vetések azután a rendes vetés — legkésőbb azonban a tél beállta előtt jól alá szántandók, ügyelvén arra, hogy egész hosszukban tökéletesen föld alá kerüljenek és igy belőlük tavaszszal a légyrajok kise szálhassanak. Igen ajánlatos az ilyen alászántott csalogató vetések lehengerezése is. Felhívom a közönséget; hogy abban az esetben, ha a hesseni légy a törvényhatóság területén nagy kiterjedésben és kártékony módon lépett fel, a fenyegető veszély nagyságára való tekintettel, eme védekezési módot, a vármegye gazdaközönségének a lehető legáltalánosabb módon sürgősen tudomására hozza és elvárom, miszerint gondoskodik arról, hogy ezen védekezési mód a legszigorúbb pontossággal és teljes erélylyel végre fog hajtatni és a járási főszolgabirákat, valamint a községi elöljárókat is a védekező eljárások lelkiismeretes betartá sának ellenőrzésére súlyos felelősség terhe alatt kötelezendi. Ezen rendeletem végrehajtásáról annak idején jelentést várok. Festetits sk. A másolat hiteléül Dávid sk. irodatiszt. 16894. sz. T. Zemplén-vármegye alispánjától. Hirdetmény. Az érdekeltek tájékozásául közzéteszem, hogy az Eperjes, Eger, Igló, Kassa, Miskolcz, Besztercze-Bánya, Máramaros-Sziget, Munkács, Nyíregyháza, Szatmár és Ungváron állomásozó cs. és kir. közös hadsereg és m. kir. honvédség helyőrségi csapatai, intézetei és elszigeteltjei számára szükséges élelmi cikkek biztosítása iránt a közös biztositó bizottság által kibocsájtott hirdetmény az érdekeltek által a vármegye irattárában a hivatalos órák alatt megtekinthető. S.-A.-Ujhely, 1898. julius 26. Matolai Etele alispán.
