Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-24 / 30. szám

Sátoralja-Ujhely, 1898. július 24. 30. (1974.) Huszonkilencedik évfolyam.

ELŐFIZETÉS ÁRA:

Egész évre . . 6 frt.

Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 „50 kr.

Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el.

Kéziratok nem adatnak vissza.

Egyes szám ára 15 kr. »

A nyilttórben minden garmond sor dijja 20 kr.

Zemplén.

Társadalmi és irodalmi lap.

ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK

ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA.

megjeleitik: :m: i ssr d e 2>t sA.es2>t

HIRDETÉS DIJJA

hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr.

Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik.

Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők.

Ut a boldogság felé.

— Irta : Balog Géza. —

Egy régi görög író szerint három nagy hatalom uralkodik a világon: az ész, az erő és a szerencse. Ha sikerülne az embernek e három elemet hatalmába keríteni, e földön talán elérhető volna a tökéletes boldogság. Csakhogy épp ez a legnagyobb művészet és nehézség: e három hatalmat először megragadni, azután megtartani.

Már az első, az ész, mely velünk született lelki tulajdonunk, sem nem vehető, sem nemadható. Bennünk vau az, s az embernek egész lényére és valójára nagy befolyást gyakorol, mert közvetetlenül ebben rejlik minden jóléte, nyugalma, megelégedése vagy szenvedése és fájdalma az embernek, mint amelyek érzésének, akaratának és gondolkodásának eredményei. Minden objektiv dolog csak közvetve képes ránk befolyást gyakorolni.

A szubjektív állapot egyenlőtlensége okozza azt, hogy egy és ugyanazon jelenség vagy viszony ezer és ezer alakban jelenik meg az emebrek szemei előtt s ugyanazon körülmények mellett mégis minden embernek más és más a lelki világa. Ami az egyik emberben lelkesedést szül, az egy másikat hidegen hagy; amit az egyik szépnek, a másik rútnak, amit az egyik jónak és igaznak, a másik rosznak és hamisnak tart s igy nézi minden ember saját szemüvegén keresztül a világot s látja azt más és más formában, mivel a természet nem egyformán osztotta szét adományait e föld lakói között. Jól mondja Schopenhauer: „A melankolikus tragikus jelenetet lát abban, amit a szangvinikus csak érdekes konfiktusnak, a flegmatikus meg épp jelentéktelennek tart.“

Minden létezőnek van egy szubjektív és egy objektiv oldala, melyek szoros kapcsolatban állanak egymással. Amint az egyik vagy másik erősebb vagy gyöngébb, jobb vagy rosszabb, a szerint módosulnak és változnak fogalmaink, képzeleteink, gondolkodásunk és felfogásunk a világról, az életről, hivatásunkról és céljainkról Szép és jó objektiv oldal rut és rossz szubjektív oldallal hamis és rósz fogalmat ád nékünk mindenről és viszont.

E kettő tehát szoros viszonyban áll egymással, de mig az egyik objektivitásánál fogva külső körülmények és viszonyok befolyása alatt változhat, addig a másik, mely bensőnk mélyében rejlik, vagy egyáltalában nem, vagy csak nagyon nehezen módosul. Individuálitásából senki sem vetkőzhetik ki ennélfogva jövendő életünk és boldogságunk meghatározásánál csakis ez szolgálhat mértékül.

Értelmi fejlettségünk és tehetségünk aránya szerint emelkedünk fel a nemes, magasztos és erkölcsi jóhoz, vagy sülye- dünk alá oda, hol erkölcstelenség, bűn és gonoszság honol. Csak a kiművelt ész, nemes szív és erkölcsi méltóság szereznek megelégedett, sőt boldog életet, mert az anyagi javak, melyek a sors kezében vannak, mulandók s nem boldogítók.

Igaz ugyan, hogy az individualitás reá nyomja hü bélyegét minden gondolkodásunkra és tevékenységünkre s mint Schopenhauer mondja, a fajankó fajankó marad, a tuskó tuskó marad még a menyországban is: azt azonban nem lehet tagadni, hogy folytonos és szorgalmas művelés révén gondolkodásunkat egy irányba terelhetjük, minek folytán, ha bölcsességre nem is, de hasznos és praktikus életokosságra igen is szert tehetünk. Ama életszabályok is, melyeket Folonius fiának, Laertesnek (Schakespeare: Hamlet) oly melegen ajánlott, nem a bölcseségnek, hanem az életokosságnak feleltek meg.

Helyes neveléssel, az észnek és szívnek nemes kiművelésével, az erkölcs és erény ápolásával az élet rögös útját simává és járhatóvá tehetjük. S erre nagyon alkalmas ama kor, amelyben frissen pezseg vérünk s erős izmoktól duzzadnak karjaink.

üz egészséges vér életkedvet, az erő munkakedvet ad.

Nagy tévedésben van az, aki azt hiszi hogy egészségünk és erőnk csak arravaló, hogy segítségükkel fenékig ürítsük az élet poharát s hogy egyedül az élvezetekben és örömökben rejtenék minden boldogságunk, melyet csak az nem képes elérni, ki elég ügyetlen és gyáva azt hatalmába keríteni. Ebből származik azután a hajsza egy oly vad után, amely tényleg nincs is sehol s midőn a hajszában elfáradtunk, ott terem előttünk a pozitív boldogtalanság: a fájdalom, szenvedés, nyomor betegség és sok más baj alakjában.

Ha azonban a szerencse és boldogság után való hajtóvadászat helyett arra törekedünk, hogy a fájdalmakat és szenvedéseket. kikerüljük, csakhamar be fogjuk látni, hogy a világnak legszebb adománya egy fájdalom és szenvedés nélkül való csendes, nyugodt élet. „Hogy nagyon boldogtalanok ne legyünk, ne akarjunk nagyon boldogoknak lenni.“ Mivel a szerencse, boldogság és élvezetek után való törekvés az oka minden bajnak és szerencsétlenségnek. „Le mieux est kennende du bien.“ (A jobb ellensége a jónak.)

Ezzel azután nem azt akarjuk mondani, hogy e földet „a siralom színhelyűének, vagy pláne „pokolnak“ tekintsük, a- melyben csak „tűzmentes szoba“ megszerzésére törekedjünk s a jelent figyelmen

TARCA.

Bizalom az emberekben.

—■ A „Zemplén“ eredeti tárcája. —

Van annak öt éve, hogy egy felvidéki fürdőn megismerkedtem egy úri családdal. A fürdőorvos mutatta be az asszonyt, Laura kisasszonyt pedig egy fürdőbálon ismertem meg. Ügyes leány volt s éppen nem látszott rajta, hogy férjhez akarna menni, nagyon keveset, de annál őszintébben beszélt.

Noha a doktor nagyon tanácsolta neki, ne táncoljon annyit, ő sokat táncolt. Én pedig aki némi érdéklődéssel voltam az iránt, váljon beteg-e a lány tüdeje, sokat de kíméletesen táncoltattam, tudni akartam, hogy testileg beteg-e ez a leány ? A színe után azt mondta volna mindenki. Sápadt volt, mint egy nagy beteg, a kedélye is olyan unalmas volt, mint aki az életet csak hasztalan óráknak nézi. Pedig volt neki két fakó szeme, melylyel, különösen ha maga volt, úgy nézett, mintha ő volna élő Madonnája a legistenibb lelkű festő poétának. Hangjában is volt olyan báj, hogy azt élvezni minden laikus ember tudta.

Az édes anyja nagyon kedves asszony volt. Minden szavából dicséret, hogy volt és van miből megtanulni az úri életet, az ezzel járó kellemességeket. Az öltözkedése is nagyon csinos és urasan egyszerű volt s főiképp azért szerettem annyira, hogy az emberek értékét nem

hallomásokból, hanem pillanatokból, egy szemlélet utján, tudta felfogni s megítélni.

Gyakran találkoztam velük a parkban. Széles csipkéjü neglige-kalappal bolyongtak az utakon. Laura a homokban a napernyőjével Írogatott, ha oda értem hozzájuk, az ernyőnyéllel rögtön behúzta.

Az anyjának kezet csókoltam noha ezt ő sem, de én sem szerettem; Laurának elfogtam a vékony eres ujjait és valamivel ihlettebb hangon mondtam a jó napot.

A társalgás egy pár nap óta egy törvény- széki tárgyalásról folyt, mely valami sikkasztásról szólt. A judicatura ha akarna sem tudna annyi enyhítő körülményt felhozni, mint Laura. Mintha átvizsgálta volna az ügyet, ítélt a védő egész beszédéről, felmentő ítéletet hozott s minden nap mohon várta a lapokat.

Éppen vittem neki a lapokat. A tudósítók végzetes kegyetlenséggel Ítélték el Kopács Ernőt, ki pénzszomjas ember volt s hivatalából 15000 forintot sikkasztott. A tudósítók a tárgyalásról ítéltek, a bírák véleményével foglalkoztak.

Noha a verdiktet még nem hozták a lapok, előre látható volt, bár Kopács védője alaposan arra szorítkozott, hogy védence mindig átadta a pénzt feljebbvalójának Pataki Zoltánnak, mondom előre látható volt, hogy Kopács Ernőt elitélik.

A vádlott védőjével azt igyekezett kimutatni, hogy Pataki, a séf, jó barátja volt s hogy a felvett pénzről nyugtatót nem állított ki, az onnan van, mert Pataki meglehetős lusta ember

volt, aki az ily nyugtató kiállítását unalmasnak találta.

S a hivatal, ahogy Pataki könyveit rendben találta, nem is tételezett fel semmi rosszat róla, mig ellenben a bűnösséget feltételezte Ko- pácsról, aki meglehetős restanciában volt munkáival, lévén a könyvei rendetlenül vezetve.

Pataki védője a meghiteltetést ellenezte s a törvényszék el is fogadta e kérelmet.

— Úgy látszik Laura nagysád, hogy Kopács bűnös.

— Ne mondja. Ön elég vakmerő.

— Nem ismerem Kopácsot, de a bíróság őt vádolja.

— Én nem tételezem fel róla.

— Én igen.

— Miről, mondja, miről tudja ?

— Hej mert manapság az úri bűnösök kitanult raffinériával tudnak tagadni.

Két könycsepp hullott arcára. Le akarta törülni, de én megláttam. Úgy tett, mintha egy ilyen jónevelésü leánynak szégyen volna egy vádlottért sírni.

— Látja uram, mondta a mama, magát sebesen legyezve, az én lányom nagy gyermek. Következetesen megmarad amellett, hogy a mai emberek is jók, hogy a mai úri emberek jellemben és becsületességekben egyformák. Kopács lehet egy közönséges gonosztevő.

— De lehet becsületes is.

— Nem mondanám.

— De én tudom.

— ? Arcomon egy kérdőjel volt, mire önIV* A Zemplén mai száma nyolo oldal. *^|