Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-17 / 29. szám

Szerethetsz akárkit,

Kezed is add néki,

Csak engem hitemből Ne lökj ki, ne tépj ki!!

Lásd, eljöttem távol,

Elzárt helyre, messze,

Hová az éltedből

Nem hat el egy nesz se-/

Honnan csak én küldök.

Sóhajokat hozzád,

Melynek a válaszát Soha meg nem hozzák;

Hol örökké várok,

Szüntelen remélek,

Hogy a szived egyszer Mégis az enyém lesz:

Csak azt ki ne ejtsed,

Csak azt ki ne mondjad,

Hogy örök időkre Lemondjak terólad.

(Kovács-Vágás, 1898. július 15.)

Janka Károly.

Hogyan szerethetjük tartósan férjeinket?

Irta: Waldenser F. — Ford.: H. J.

Nehány nap előtt közölte velem nővérem, hogy Julia barátnője, egy csinos 22 éves leány, tekintélyes hozománynyal végre eljegyezte magát. Jula férjhez megy a kis , hadnagyhoz, aki már három éve udvarol neki. „És képzeld csak", jegyzé meg nővérem, „az anyja náluk fog lakni. Az öreg asszony bár egy még öregebb rokonához akart költözködni, Julia addig könyör- gött neki, mig anyja beleegyezett, hogy nála fog maradni.“

Az eljegyzés után nehány nap múlva meglátogatván bennünket Julia, elhalmoztuk a szokásos szerencsekivánatokkal, hogy a csinos és szép hozományu leány végre megkönyörült a szép hadnagyocskán. Aztán igy szólítottam meg: „És most, miután már boldognak látom, engedje meg kedves kisasszonyom, hogy egy rövidke előadást tarthassak önnek arról, miként is foghatja tartósan szeretni férjét. . . . Látom, kegyed nagyon csodálkozik ezen, mert mit sem talál ma természetesebbnek, mint azt, hogy jövendőbelijét szeretni fogja, aki csábitó formaruhát visel és hozzá még szép legényke is. Ha én azonban a hitvesi szeretet művészetéről beszélek, ez alatt azt a magasabb művészetet értem: őt úgy szeretni, hogy iránta való szerelme soha se csökkenjen és házasélotük abszolúte boldognak legyen mondható. . . . Őszintén megvallva, sejtelme sincs önnek, mily nehéz feladat az! — Bocsánat, ezzel legkevésbé sem akarom a hadnagy urnák általam is igen becsült jeles tulajdonait kétségbe vonni! Mindennek dacára, nem kis dolog egy nőt mindig szeretni, még ha Vénusz volna is és még ma is a legnagyobb problémák közé tartozik : a szerencsés házasság. Nos, hallom az ön óhajtása, hogy mamája nála lakjék. Tudja, hogy én becsülöm e derék nő jeles tulajdonait. De ez a körülmény, hogy ő náluk fog lakni, ellenkezik a hitvesi szeretettel. Gondolja csak meg, férjének, legalább részben, alá kell vetni magát az ön ízlésének, szokásainak és hajlamainak — ami jól megjegyzendő, kölcsönösségen alapul. Akármint szépítjük a dolgot, ez a férfira nézve mégis csak válságos, aki szokva van a szabadsághoz és függetlenséghez, aki mindig azt csinálta, ami neki tetszett, tekintet nélkül arra, hogy kérdezné valakitől: beleegyezik-e vagy sem? Férje azonban reá szánja magát, mert szereti kegyedet és bizonyára azon lesz, hogy minden dologban egyetértés uralkodjék közöttük. De hogy még ezen kiviil mamája szokásának, ízlésének és hajlamainak is alárendelje magát: ez, kedves kisasszony, már bocsásson meg, hogy kimondom: sok egy érző kebelnek!“

„Anyám a világ legigénytelenebb teremtése“, mondá Julia.

„Nem hiszem, kisasszony,“ felelém egyenesen, ami mindenha legjelesebb tulajdonaim közé tartozott. „Az asszony, illetve a nő soha sem igénytelen. Ha semmi egyebet nem igényel — ezen kívül pedig még ugyan sokat — úgy sok, előttünk bár kicsinyesnek látszó dolgokban kell irántuk elnézéssel lennünk. Világosan megjegyeztem, hogy férj ének az ön hajlamainak, szokásának és ízlésének való alárendelése kölcsönösségen alapul. Ez a kölcsönösség is egy fontos kelléke a hitvesi szeretet művészetének. Ö szívesen fogja enni azokat az ételeket, a melyeket ön szeret, de még ha nem is szeretné, akkor is meg fogja enni. Épp úgy lesz arra is alkalom, hogy valamit kell csinálnia, ami férjének kedvére van, noha ön annak nnm is barátja. Ő csak akkor megy a színházba, ha bohózatot adnak, ön ellenben a drámát kedveli. De azért mind a kétirányú előadásra el fog menni és férje kedvéért a bolondságokon is nevetni fog, miként ő az ön kedvéért unatkozni fog azokon a darabokon, amelyek őt egyáltalában nem érdeklik. Ő a hitetlen szobát szereti, ön a tulfütöttet. Miként kívánhatja azonban, hogy ő még a légvonatot is eltűrje, ami talán a mamájának tetszik ? Miért hallgassa az ön prob- lemdarabjain kívül a Wagner-féle operákat is, a melyekért a mamája olyannyira rajong? Egy szóval miként tételezheti fel, hogy egyszersmind az öu mamája is a kölcsönösség álláspontjára fog helyezkedni, a melyhez ön ért, mert szereti a férjét V‘

„Erre a kölcsönösségre, azt hiszem semmi szükségem sem lesz“, felelte túl okosan Julia. „Ha megházasodunk, férjem úgy fog tenni, a mint én akarom. Megeszi majd az én kedvelt ételeimet, azokat a darabokat fogja letogatni, a melyeket én választok ki és a fűtést illetőleg azzal kell neki megelégednie, a minőt én fogok jónak találni.“

„És ön hiszi ? Jó eleve kérem, hagyjen fel e vérmes reményekkel. Különben — feltéve, hogy férje nem papucshős — a legkeserübb csalódásoknak lehet kitéve. A mezeshetek hamar elmulnak.jÉs ha aztán nem tesz engedményeket, eltekintve a sok kicsiny dologtól, a mindennapi élet oly sok kellemetlenséget fog okozni, hogy otthonuk paradiosom helyett pokollá változik. Férje aztán, hogy az ő kedve is teljesüljön, minél gyakrabban fog más helyen étkezni, egyedül a színházba járni és oly helyeket felkeresni, a hol az ő kedvéért nem fütenek, miután ő nem állhatja a meleget. Avagy zsarnok módon akaratának érvényt fog szerezni és akkor ön könnyek és megaláztatások közepette kénytelen lesz megadni magát, mig békés megegyezéssel nem látszott volna az oly annyira elviselhetetlennek.“

„Ezzel még édes keveset mondott. — A házasság előtt rém ismerik egymást a felek. Alszenteskednek. Kiki előnyösebb oldaláról mutatja be magát másoknak; rendszerint elpalástoljuk hibáinkat, haragunkat mérsékeljük, indulatainkat elfojtjuk. Adam Juliette asszonyság is megkérdezett egy párt. amelynek egybekelését szintén három évi ismeretség előzte meg, hogy váljon ismerték-e egymást az esküvő előtt. „Dehogy felelte a nő, egész mivoltában csak akkor tanultam őt ismerni, mikor mái’ egy fedél alatt voltunk“. A férj ellenben egész öntudattal igy szólott: „En a házasságom ideje alatt nőmben semmi újat sem fedeztem fel. Ismeretségem első napjától fogva alaposan ismertem őt szivének és jellemének mindén tulajdonával.“ Erre a felesége malicozusan igy felelt: „ Ezt csak képzeled magadban kedvesem, mert talán még ma sem ismersz engemet,“ Adamné asszonyság ez anekdotát ama levélben adja elő, a melyet egy angol újságnak erre az érdekes kérdésre : „Csődbe került-e a házasság ?“ feleletül irt: „És én önnek a’ mondó vagyok, hogy a házasság csődbe kerül, ha a nő a hitvesi szeretet művészetét kiválóan nem tanulmányozza!“

„És ön szerint e művészet a nő nagymértékű engedékenységében rejlenék ?“

E tulajdonság kölcsönösségen kell, hogy alapuljon. De ez még nem mind'en. Még sok paragrafus volna hátra . . .“

„Az ég szerelmére ! . . . ez még nem minden ? Hát még mi lehetne egyéb ?“

„Igen sok. A nőnek egyik főhibája Éva anyánk óta — a hiúság. A nő hiúságából oly sok baj származik a házasságban! — Szereti magát kicicomázni, a külső megjelenésben minél nagyobb fényűzést kifejteni. Ez sokszor többe kerül, mint amennyit a férfi erszénye elbírna. És ő nemcsak azért cicomázza magát, hogy a térj ének tessék, hanem még másoknak is. Minek ? Hiúsága csak arra fog vezetni, hogy udvariéinak hódolatait biztosítsa, hogy ezekkel, mint azt manapság hívják, „flirtel“-hessen, noha az egészen más kifejezést érdemelne. Hiúságból, hogy szellemesnek tűnjék fel, a kopaszság, avagy rövidlátás, avagy egyszóval a kicsiny hibák felett évelődik : s férjének egyszerű avagy hanyag öltözködésével akar másokat mulattatni, Hiúságból — az ördög tanácsára fog hallgatni amely neki bókokat mond, miként a paradicsom idejében az almafa alatt. Ézek szerint a hitvesi szeretet állandóságára nagy befolyással van a nő hiúságának leküzdése. — Ne díszítse magát j obban, mint amily mértékben a férje kívánja. — Öltözködjék csak az ő, és nem egyszersmind a mások kedvére is és mit se törődjék azzal, hogy tetszik-e vagy sem más férfinak is ? Ha már fiirtelnie kell, hát fiirteljen a saját férjével és ne hallgasson idegenek bókjára.

Szemet kell hunyni végre, a harmónia kedvéért, férjének kisebb gyengesége és egyébb sajátos tulajdonságai felett. F. Reuter egy Ízben a társaságban a hitvesi szeretetről elmélkedve emigyen szólott: „Ismertem egy nőt —

és e közben hamiskás tekintetet vetet nejére, „a kinél az úgynevezett szerelem egy jó hosszú ideig csupán abból állott, hogy választottjának kopott gallérja és a leszakadt mellénygombjai felett bánkódott, mígnem ez a részvét az illető személyt is illette és mivel ez a szegény, elhagyott ember ezért igen hálás volt, a részvét idővel szerelemmé változott át; de én azt hiszem, hogy házaséletükben a leszakított mellénygomb a legerősebb kapocs máig is.“ Kedves kisasszonyom, felette sajnálatos volna, ha házasságukban önöknél is az volna az egyedüli összetartó kapocs. Nemszeretem a gazdálkodást végletekig gyakorló asszonyokat és ha valamely nő a gazdálkodás kedvéért a szerelemről megfeledkezik, úgy kevés férfi volna oly megelégedett, mint volt F. Reuter. De viszont az ő elbeszélése azt bizonyítja, hogy kicsinyes dolgok is képesek a házas köteléket mindig szorosabb- és szorosabbra fűzni. És azért ha látja, hogy a férje mellényén egy gomb hiányzik, ne gúnyolja ki urának e hanyagságát csak azért, hogy ezzel házibarátjának tetszeleghessen. De varrja fel inkább a gombot!

„Nos, a gomb felvarrásán még nem múlna a dolog, de ez egy, egész szisztémához tartozik, a mely borzasztó. És ezzel ugyebár még mindig nem végezett?“

„Ugyan, hova gondol! Oly gyorsan nincs kimerítve e művészet: miként is szerethetjük tartósan férjeinket ? Itt van pl. még egy fontos dolog. Egy nőről feltételezni akarni, hogy szeszélyeivel hagyon fel, az több volna a soknál. De annyit mégis előírnék neki, hogy asszonykorába se legyen szeszélyesebb, mint volt meny- aszo.nykorában. És igy legyen ez a haraggal is, Ön talán némelykor menyasszonysága alatt is haragudott a leendőjére, hogy, jogosan-e' avagy jogtalannl, az már mellékes. És ha ön haragos, egykissé duzzog, majd vőlegényének gyöngéd szemrehányásokat tesz, miközben megbánva tettét, bánkódik és végtére egymás közt szent a béke, egy édes csók, egy ölelkezés elfeledtet mindent. Tegyen éppen igy a házaséletben is. Ne legyen hirtelen haragú, heveskedő és sértő, ne áraszsza el férjét .durva, kemény szavakkal. A durva, kemény szavak gyakran jobban fájnak, mint . . . apropos: a porcellán! Vőlegényével szemben bizonyára máskép viselkedett, mert a házasság előtt a lehető legjobb színben igyekszünk magunkat feltüntetni. De itt, eme komoly pillanatban megválthatja : dühében olykor-olykor nem csapja-e szívesen a tányért avagy tálcát a földre és nem megkönynyebbülós-e önnek, ha a poreellán ezer meg ezer darabra hull ?!“

„Nem fog elárulni ?“

„Hova gondol D

„Nos — pillanatnyi haragomban — szeretek a földhöz csapdosni!“

„Természetesen, jól esik! De vőlegénye előtt még sem tette. Szégyelte volna magát elő- te ilyen hirtelenségért . . . Nos, az én szisztémám már ki van merítve. Legyen, édesem, mindig és mindenben olyan okos ezután is, mint volt eddig. Akkor aztán nem fog összetörni a házas élet boldogságának sótartója. Akkor aztán tartós lesz, holtaiglan holtáiglan a szeretet.“

Közgazdaság.

Felhívás. A Zemplén-vármegyei Gazdasági Egyesület f. évi szeptember hó 8. napján Szerencsen díjazással egybekötött tenyészállat-, ló- és csikó-kíállitást rendez.

Kiállíthatok: a szerencsi járás és az azzal szomszédos járások területén tenyésztett

a) lovak (és pedig: csikós kancák, 1—I éves kancák és méncsikók);

h) szarvasmarhák (községi és magán- tulajdont képező tehenek szopós borjúval, vagy anélkül, 1—2 éves üszők, illetve bika-borjuk, elválasztott borjuk stb.)

A csikó és ló díjazásra a magas kormány 200 frt, egy nemes és fenkölt gondolko- zásu járási földbirtokos pedig 50 frt dijat engedélyezvén, illetve adományozván, az előbbi összeg, több apró díjban, mint a ,jöldmivelés- ügyi minister ur‘f dija fog kiosztatni; mig az 50 frtból, az adományozó intenciójához híven, 30 írttal egy anyakanca esikajával, 20 írttal pedig egy 4 éves kancacsikó fog dijáztatni.

A tenyészállat díjazásra a következő összegek tűzettek ki :

Saját tenyésztésű tehenek és előhasuak, valamint 2 éves üszők részére külön-külön 50, 30, 25, 20, 15 és 10 korona dijak; saját tenyésztésű 1 éves üszők részére 30, 20 és 10 korona; vett előhasuak valamint vett tehenek részére külön-külön 20 és 10 korona dijak.

Pénzbeli jutalomban csak a kisgazdák, jegyzők, lelkészek és tanítók kiállított állatai részesülhetnek; földbirtokosok és nagybirtokosok abszolút becsű marhái díszoklevéllel fognak ki- tüntettetni.

A kiállítók részvételi szándékukat a Szerencsen működő helyi előkészítő-bizottság el-