Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-12-18 / 51. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁEMEGrYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍT-' YESÜLET“-NEK HIVATALOS LAPJÁÉ MEGJELENIK ONE 11ST 3D E 2ST S -A. DT E3. Sátoralja-Ujhely, 1898. december is. 51. (1995.) Huszonkilencedik évfolyam. — ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára Ifi kr. A nyilttérben minden gármond sor dijja 20 kr. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. ' számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Felhívás előfizetésre. Rövid párnap múltán életének újabb, még pedig harmincadik évfolyamába lép a „Zemplén.“ Küszöbén az uj-évnek uj programot nem ad, sőt kijelenti a „Zemplén“, hogy marad ezután is, mint volt: hűséges szószólója a közdolgoknak, tántoríthatatlan hive az igazságnak, buzgó munkása a közművelődésnek. És marad mint volt hazafias; érzésben, gondolkozásban, cselekvésben. Viszont várja, hogy akik eddig, huszonkilenc éven át, követték — olvasóközönség, munkatársak gárdája — ezután is vele mennek. És reméli, hogy híveinek száma, mint eddig történt mindig, gyarapodik ezután is szépen. Idő, körülmények változnak: a „Zemplén“ szelleme nem változik. Célja, hogy azt a nagy, azt a szép vármegyét, melynek nevét bütüjén önérzettel, büszkeséggel viseli, azt a nagy és szép vármegyét széliében-hosszában, minden zege-zugában áthassa, betöltse igaz, hű, tántorithatatan érzelmekkel: isten, haza, király, honpolgárok és egymás irányában! Jöjjön velünk, a ki velünk érez ! A „ Zlemplén“ szerkesztősége. A „Zemplén“ XXX. évfolyamára tisztelettel előfizetést nyitunk. A „Zemplén“ jövő évfolyamában is a legterjedelmesebb és a legtartalmasabb lapja lesz vármegyénknek. Terjedelmében a jövő év folyamán még bővül is, atneny- nyiben a Tanügy rovaton kívül Közgazdaság c. rovatában hétről-hétre a gazdaközönség számára legszükségesebb tudnivalókat bőven fogja közölni. Közgazdaság c. rovatunkat is szakértő kéz fogja vezetni. Habár ilymódon a „Zemplén“ terjedelme nagyobbodik, mert hetenkint két és fél ives lesz, előfizetése marad, mint volt: Egész évre : 6 ft. Fél évre : 3 ft. Negyed évre: 1 ft. 50 kr. Az uj évnegyedes- előfizetésnek még e hó folyamán leendő beküldését tisztelettel kéri. S.-A.-Ujhely, 1898. dec. 18. A „gemplén“ kiadóhivatala. Az ősi haza . . . Irta: Hollósy István dr. Hiába tagadnók a nagy természet csodás befolyását kedélyünkre, mert az, mert annak géniusza alakítja át egész lényünket azzá, amivé leszünk. A nemzetek épp úgy, mint egyesek születnek, gyermekkorukból átlépnek az ifju- kozba; de a férfias küzdelmek zajában néha- néha felcsendülnek azok a bölcsődalok, azok az ősi regék, amelyeket a szülőföldön az édesanya ajkáról hallottunk. A férfiúnak, a legsötétebb küzdelmek zajában is, feltűnnek egy-egy pillanatra az ősi tűzhely, az ősi ház képei; a természet géniusza úgy látszik évszázadok múltán is ébren tartja, megőrzi a nemzetek szivében ifjúkoruk emlékeit, érzelmeit, s nem lehet csodálni, ha az ősi hazából kiköltözött magyar nemzet szivében újra fölébredtek azok az érzelmek, melyeket a természet kitörölhetetlenül beoltott minden lénybe: az ősi haza, a szülőföld rajongó szeretete. Akárhogyan okoskodjék az érdekre számitó emberi bölcseség; bárminő bántalmak, gonosz emlékei sötétítsék is el a szülőföld képeit: annak a földnek varázsereje van fölöttünk, a hol születtünk. Van abban valami fönséges költői szép, hogy a férfiúvá lett magyar nemzet szeretettel gondol ősi hazájára, szülőföldére, ahonnan vérei kiűzték a világba, ezelőtt ezer évvel. . . . És a bántalmazott, az elűzött nemzet, gyermekorának szenvedéseit feledve, most, mint otthon maradt véreinek hű barátja, jár felkutatni az ősi haza romjait, hogy az ősi ház régi dicsőségét fölébressze sírjából. Lehet vitatkozni azon, hogy vájjon helyes nyomokon járt-e Zichy Jenő gróf tudományos expedíciója; lehet tagadni őstörténelmünk ösz- szes hagyományait, emlékeit; de nem szabad a társadalomnak, a nemzetnek rokonszenves érdeklődése nélkül tekinteni arra a buzgólkodásra, amelylyel orientálistáink a magyar géniusz legszentebb emlékeit, gazdag érzelemvilágának forrását, a hun-magyar nemzet ott hagyott rokonait, ősi családi tűzhelyét igyekeznek felkutatni, hogy véget vessenek a hazug tudatlanság ama vádjának, miszerint mi, a legtisztább ősi faj gyermekei, rokontalan nép, fattyúhajtás lennénk Európa többi ősi népei közt, akik idegennek tekintik a magyart. A történettudomány teli van a nemzeti lét nagy tanulságaival s a legszebb vonásokkal rajzolta meg örökszép csodálatos változatait, — de az ellentétek soha sem hiányoznak az emberiség folyton ismétlődő történetéből. A mindennapi élet példái igazolják, hogy éppen azok, akik nemzetünk javáért hozzák áldozatul anyagi és szellemi kincseiket ; azok, akik nem önző hasonlesésből kultiválják a tudományt, művészetet: éppen azokat részesíti a a legkevesebb figyelemre a közönség. Ellenben egy élelmes agitátor, egy felkapott iró, vagy egy kapaszkodó fiatal óriás mindig számíthat a nagy többség érdeklődésére, dacára, hogy köztudomású, miszerint egyelüli céljuk a saját előnyük, hasznuk. Hanem, az emberi természet dicséretére legyen feljegyezve, a történet mindig és mindig igazolja a jobbak, nemesebb lelkek törekvéseit, bár többnyire későn. Évezredek alatt csak a nemzet legjobbjai, a legnagyobb szellemek ápolták az ősi haza eszményét. III. Béla és Hollós Mátyás nemzeti politikájának ez a nagy eszme képezte csúcspontját és Széchenyi István gróf épp oly jól látta, mint körösi Csorna Sándor, az a szent életű tudós, aki Kun-Avarország egy kis falujában halt el (mialatt otthon a nyegleség nevetett emlékezetén), hogy a magyar nemzeti kultúra ősforrását kell felkutatnunk előbb, s annak tiszta TAKGA, Levél a Kaukázusból. (A la Lafontaine.) Tisztelt szerkesztő ur! Zichy Jenő gróf ur felkért, hogy magyarkereső expedíciójában én is vegyek részt s többi érdemes kollegáim közül rám a nép- és társadalmi szokások megfigyelését és leírását bízta. Mondhatom, hogy mióta Novgorodot elhagytuk, éjt-napot egygyé téve, fáradhatatlanul gyűjtöm az adatokat, „.pp e fontos munkám miatt egészen megfeledkeztem a kedves „Zemplénéről; pedig megígértem, hogy egy-egy tárcának való érdekességet neki is küldök. Beváltom tehát ígéretemet most. Nisni-Novgorodtól az utat részint a Volgán, részint az alig felépült orosz vasúton, néha tevehátán tettük meg egész a Kaukázus széléig. Képzelhetni, mily fáradságos egy ily utazás; mennyire megviseli az európai kényelemhez szokott embert. De mi egy percre sem csüggedtünk el, hiszen dicső cél lebegett előttünk: rátalálni az ősmagyar nyomokra. A nemes gróf áldozat- készségéből majdan bírni fogja a nemzet mindazokat a kincseket, melyek az őshaza kutatásának eredményei, — és én hiszem is, hogy ez expedíció pozitív sikerei előtt hálás tisztelettel boruland le az utókor. De ne vágjunk elébe a történet bírálatának! ___A múlt hetekben Bakuban volt az expemr “at dició, ahol a Zichyek rokonai, a nemes Zicsi- offok vendégszeretetét élveztük. Ki-kirándultunk a Kaukázusba vadászni s a vadászatot rendesen összekötöttük mindenféle hasznos tanulmányozással. Körülbelől az 5—6-ik napon nekem az az ötletem támadt, hogy átrándulok a szomszéd tartományba, melyet Madzsariá-nak hívnak. A neve után ősmagyar nyomokat véltem ott feltalálni. Midőn e tervemet a nemes grófnak feltártam, határozottan lebeszélni igyekezett róla. Ő, mondá, az első expedícióban minden zege-zugát bejárta már a Kaukázusnak, volt Madzsariában is, de az egy civilizáltabb ország, s élénkebb összeköttetésben él Európával; ez letörölt róla minden ősi himport, eltemetett minden régi vonatkozást. Parlamenttel is dicsekszik, mondá, persze nem egészen európai értelemben s mindenképp arra törekszik, hogy az európai vívmányokat elsajátítsa. Ez aztán engem még jobban felizgatott: Ázsia szélén egy civilizációra törekvő ország, ez érdekes kis állam lehet! Midőn társaim látták, hogy mindenképp látni szeretném e derék kis országot, belenyugodtak szándékomba, Zichy gróf minden szükségessel felszerelt, s kísérőkkel látott el. Az volt a szándékom, hogy 10—12 napot szentelek e kis ország látásának s e napok nagyrészét is Madzsar-han töltöm. Ez az ország fővárosa lévén, legtöbbet véltem itt látni, s tanulmányaim végeztével a még mindig Bakuban tartózkodó expedícióhoz visszatérni. Az európai ember bizonyos kicsinylő mo- solylyal szokott, tekinteni ázsiai bölcsőjére. Nem csoda ez. A nagy ember büszkesége, a ki cso- dálkozik, hogy az ő elődei is hordták hajdan azokat a pólyákat, ők is játszottak azokkal a bábukkal. Pedig nem egész Ázsia érdemli meg azt a mosolyt Madzsaria pedig határozottan tiszteletünkre érdemes. Az utakkal ismerős kísérőim oly ügyesen vezettek bennünket, hogy a Kaukázus egy völgyén két nap alatt elérhettük Madzsáriát. Alig léptünk a tartomány határára, szem és fül kezdtem lenni. Kövezett, stratégiai útvonalon találtuk magunkat, az utak mentén elszórtan feküdtek a csinos falvak, tanyák; a legelőkön kövér marhák legeltek rendes felügyelet mellett; az enyém és tied határkövekkel voltak kijelölve, a szántóföldeken békés földmivesek szántottak, a mellettünk elhaladó benszülött tisztességesen üdvözölt; a falvakban iskolák, mindeniken e felírás nemzeti nyelven: „Madzsari Elemi Iskola,“ a templomokon — melyek szintén európai stilban épitvék — kereszt, csillag, vagy kakas! Hogy megdobbant a szivem ezekre a jelvényekre ? Hisz ez egy teljesen müveit állam! A völgyeken, a síkságokon s merre mentünk, a szárnyas kerék robogott keresztül. A városokban villámos lóvasut, élénk kereskedés, forgolódó, tevékeny nép, különféle iskolák. A főváros aztán minden képzeletemet felülhaladta : színházak, egyetemek, Akadémia, óriás könyvtár, mely tevékeny irodalmi munkásságra mutat. A látottaktól valóságos entuziazmusban voltam, — hiszen mielőtt elindultam volna, Madzsaria múltját is áttanulmányoztam. Madzsariá- nak bizony sötét múltja volt A kurdok gyakori beütései, az azokkal vívott véres csaták, majd a persa nép több százados uralma megakaZemplén mai száma, tizenkét oldal.
