Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1898-10-23 / 43. szám

Vármegyei ügyek.

III. Béla király és neje antiochiai Anna pormaradványait, az ezekhez tartozó királyi jelvényekkel együtt, a nemzet osztatlan érdeklődése és kegyelete mellett helyezték 50 évi hányattatás után örök nyugalomra Budapesten, a Mátyástemplomban f. hó 21-én. Királyunk őfelségének hagyományos kegyelete tette lehetővé, hogy egyik anyai ősének, III. Béla királyunknak s nejének, hányódott-vetődött csontjai ismét visz- szakerülhettek a megszentelt s remekművű hamvedrekbe. A temetés szertartását] Vaszary Kolos biboros hercegprímás végezte; temetés előtt Mailáth Gusztáv gróf erdélyi püspök tartott rekvimet. A vármegyék és városok küldöttségei között ott volt Zempléné is a Dókus Ernő cs. és kir. kamarás orsz. képviselő, Horváth József árvaszóki elnök s Meczner Béla biz. tag személyében.

Milléniomi bandéristáink, mint annak idején megírtuk, elhatározták, hogy a diszfel vonulás csoportképét megfestetik s fölkérik a vármegye közönségét, hogy a képet, mint a bande- risták ajéndékát, emlék gyanánt fogadja el. A kép festését Boruth Andor, ki nemrégiben Torreádor c. festményével is pályadijat nyert, már megkezdette. A kép nagyságra nézve a Dudits festményével, melynek cime: „II. Rákóczi Ferenc 1707. máj. 30-án a sajó-körömi országgyűlésre bevonul,“ fog egyezni s annak szembenéző dísze lesz a nagyterem ősi falain.

Pénztárvizsgálat. Főispánunk folyó hó 21-én s folytatva másnap, d. e. vizsgálta meg vármegyei fő- és gyámpénztár ügyvitelét, pénzkezelését, amikor egyúttal a legapróbb részletekig menve vizsgálat alá vonta és számonkérte a pénzkészleteket, értékeket, letéteket, stb.-t A pénztári vizsgálat|bevégeztekor a minden tekintetben tapasztalt rend és pontosság fölött el- ösmerését nyílvánította Klein Tivadar főpénztárosnak és a pénztári személyzetnek.

Törvényhatósági utadóhátralékok. Főispánunk Öméltósága f. hó 19-én a vármegyei számvevői hivatalt vizsgálván, egyebek között számonkérte a törv. hat. utadóhátralékokat is, melyeknek főösszege, mint már lapunk múlt számában is volt róla szó, a f. évi okt. hó 1-én : 113, 172 ft 86 kr. A hátralékok igy helyezkednek el:

1. A szerencsi járásban :

2. A tokaji , :

3. Az újhelyi . :

4. A bodrogközi „ :

5. A gálszécsi ,

6. A n.-mihályi ,

7. A varannai „ :

8. A homonnai s :

9. A szinnai , :

10. A sztropkai , :

11. Közvetlen fizetőknél:

12. Utátkelési hozzájárulásért:

13. Községek, m. jogi sz.-nél:

15,247 ft 26 kr 11,921 ft 97 — 15,756 ft 80 — 17,491 ft 13 — 12,206 ft 04 — 4.751 ft 35 — 5,563 ft 30 — 4,958 ft 58 - 3,757 ft 20 — 2,659 ft 34 — 7,642 ft 53 — 10,228 ft 04 — 1089 ft 14 —

113.172 ft 86 —

Összehasonlítva az 1897. okt. 1-én mutatkozott

állapottal (akkor 97,610 ft 61 krral) most több : 15,562 ft 24 krral; a miért is főispánunk fölhívta az alispánt, hogy a járások főszolgabiráit a

megfelelő további eljárásra azonnal utasítsa, minden esetre pedig a leghathatósabban intézkedjék, hogy a hátralék és késedelmi kamata, szükség esetében a mulasztó, vagy hagyag községi közegek költségére is legkésőbb a f. évi dec. hó közepéig a t. vármegye közúti pénztárába pontosan beszállittassék.

Versenytárgyalás. A kir államépitészeti hivatal Lőcséről lapunk utján is tudaja, hogy a rozsnyó—lőcse—szandeczi állami közút Igló melletti 50-90—5R42 szakaszának átépítésére a pályázati határidő 1898. norember 7 délután 2 óra. Költségelőirányzat: 6386 ft 92 kr.

Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1898. október 16-ától október 22-éig) a) házasságot kötött: 1 pár : b) kihirdettetett: 1 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 14 esetben; d) elhalálozott: 13 egyén.

Hírek a nagyvilágból.

Vilmos császár a török nagyvezérnek a fekete sasrendet adományozta.

A török szultán abból az alkalomból, hogy a német császárt és császárnét vendégeiül tisztelhette, aranyból és ezüstből emlékérmeket veretett. Az emlékérmek fölirata ez : „Emlékül II. Vilmos német császárnak Abdul Hamid kán őfelségénél, az ozmánok császárjánál Konstantinápolyban tett látogatására.

Abdul-Hamid a szultán parancsára, mint Konstantinápolyból jelentik, a város összes tornyain a török félhold mellé a keresztes német haditengeri lobogót tűzték ki. A mióta a törökök Konstantinápolyi elfoglalták, most történik először, hogy keresztes zászlót tűznek ki török középületekre.

Angolország és Fránciaország összetűzött Fasoda miatt. A felső Nílus partján Szudánban ez a kis, néger és arab lakta város nagyon fontos az ángoloknak. Ezen át juthatnak el Dél-Afrikába, ez az összekötő kapocs Egyiptom és Angolország délen levő birtokai között és igy természetes, hogy nem akarják a franciáknak átengedni.

Czán-Tieu trónjától megfosztott kínai császár életben van ugyan, de az udvar fogságban tartja.

Alexandriában összeesküvő anarkista- bandát fogott el az ángol rendőrség. A bandának az volt a terve, hogy a császárt és kíséretét bombákkal elpusztítsa.

Hírek az országból.

A király a székes főváros küldöttségét vezető főpolgármesterhez igy szólott: Élénk óhajtásom volt, magyar székesfővárosom képvi seletének s összes lakosságának oly valóban megható módon tanúsított benső részvétéért szóval is köszönetét mondani. Tudják, mennyire szerette a megdicsőült királyné Budapestet, mily örömest időzött itten s meg vagyok győződve,

hogy emlékét kegyelettel fogják megőrizni szivükbe. A király ezután közelebb lépet a polgármesterekhez s a következőket mondotta : Igen örülök, hogy itt és Gödöllőn, a hol a királyné olyan nagy örömmel tartózkodott, hosszabb időt tölthetek.

Királyunk őfelsége azt a rózsát, a melyet a királyné halálos ágyán is kezében tartott, uj tudományos módszer szerint konzerváltatta, üveg alá tétette és örök emlék gyanánt Íróasztalán őrzi.

Csáky László grófot, Ugocsa-vármegye uj főispánját f. hó 19-ón igtatták be ünnepiesen

N.-Szőlősön.

Román Miron metropolita, az Erdély- részi g. kel. vallást követő román-magyarok főpapja, elhunyt.

A ciszterciták rendházaik magyarországi megalapítójának, III. Béla királynak ravatalára remekművű ezüst-babérkoszorut tettek le; a babérkoszorú egy-egy levelére a most élő ciszterciták egy-egy rendtagjának a neve van Írva.

Fiúméban és környékén f. hó 18-án éjjel borzasztó felhőszakadás volt. Csak magának az államvasutnak két millió ftnyi kára van.

Különfélék.

— Az uj évnegyed küszöbén bizalommal kérjük t. olvasóinkat, hogy a „Zemplén“ lejárt előfizetését megújítani szíveskedjenek. Úgyszintén tisztelettel kérjük mindazokat, kik az előfizetés beküldésével késtek, hogy hátrálékait mielőbb kiegyenlíteni ne terheltessenek.

A kiadóhivatal.

— Rekviem. F. hó 21én, mikor az ország szivében Budavárnak, fejedelmi fényű Mátyás templomában méltó pompával helyezték örök nyugvóhelyére III. Béla király és Anna királyné hamvait, Ujhelyben is gyászünnepet ültek, mely abban nyilváult, hogy a vármegye székházára kitűzték a fekete zászlót, d. e. 9 órakor pedig Katinszky Géza plébános a róm. kát. templomban, melynek szentélyében, disz- ruhás hajdúktól körülállott ravatal volt fölállítva, három pappal rekviemet tartott. A gyászosistentiszteleten resztvettek Mat okú Etele alispánnal a vármegyei tisztviselők, továbbá a törvényszék, kir. ügyészség, pénzügyigazgatóság s a többi állami hivatalnokok; a főgimnáziom tanárai és ifjúsága Molnár Pál rektor-direktor vezetése alatt, a r. k. elemi iskolai tanulók s a „Caro- lineum“ leányiskola tanulói.

— Ősz. „Hullanak, hullanak az őszi levelek; kit erre, kit arra kergetnek a szelek“. Ez a szép vers jut eszébe önkónytelenül is az embernek. Ha a kertbe lép; ha a mezőre megy; ha az erdőben jár; őszi avar, a hullongó sárga levelek, a csípős szél fogadja. A bokrok, a csalitok, a fák: a miképpen felöltözködtek a tavasz és nyár folyamán gyönyörű tarka ruhába, ringó-rengő lombfüzérekbe, azonképpen vetik lefelé magukról szép ruhájokat. Odavan a mezők ékessége. A szemlélő megdöbbenve áll, néz és az elmúlásra gondol. — Minden betakarítva. Tűz mellé, házba szorulunk. A kályhák kiigazitgatva

hogyne vágynék tudni arról valamit? Kifeszi- tette hát tüstént bal tenyerét s az öreg asszony jósolt neki.

— ... Van valakid, jó leányom----------ki aggódó szeretettel-------gondol reád.-------Annak a valakinek miattad nagy----------nagy

szenvedései vannak.-------— Az keres téged

szüntelen.-----------Van baltérded alatt — ezt

jelentőségteljesen súgta neki, erősen szemébe nézve — egy eperfalevél alakú barna anyajegyed. — — — Az a valaki erről ismerne

reád.-----------Ne mutasd ezt senkinek;------mert boldogságod is ettől függ.----------Ha ez a

valaki nem talál meg-----------azt olvasom ki

tenyeredből-----------öröm lesz életed.-----------Az a valaki is áldást imádkozik reád. ... Itt elhallgat. Csak erős lélekzetvétele hallatszik. Nézi mereven a leány tenyerét. Egy pár pillanat múlva szólal meg csupán. . . . Van valami még

tenyeredben---------de nem látom tisztán.---------Majd ha talán------máskor--------erre kerülök

még------tisztábban fogom látni.------------Most

csak kérek még tőled valamit: szüleidnek jövendődről ne szólj semmit------mert minden megváltozhatik.-------Apádtól csak szállást kérj

nekem mára, meg az éjszakára.----------Jó lesz

nekem ott, az őrlőházban is. . . .

A szőke Hancsu nagyot gondolt e jövendő- mondásra. Keveset értett ugyan belőle, de szentül hitt, mert hisz’ e jósasszony anyajegyét is tenyeréből olvasta ki. Csípőjéről tüstént lejebb eresztette rövid szoknyáját is, nehogy anyajegyét idegen szem meglássa. Hálásan tekintett az öregre — ösztöne súgta neki a hálát — s szólt;

— Jó öreg asszony, nem értem, amit mon dott, de hiszek mindent, mert tenyeremből olvasta ki, hogy van anyajegyem. Az Isten áldja

meg, hogy előre figyelmeztetett. Hogyne szereznék nyugalmat fáradt testének ?! Adok még vacsorát is. Ha nem engedné meg az apám, a magamét adnám lopva oda. — Csak várjon itt, tüstént megjövök a hírrel.

Eltűnt a malomházban a szép Hancsu. De most nem volt olyan ügyes a járása, mint máskor, mert féltenie kellett — anyajegyét.

(Vége köv.)

Réz László.

Aichonna.

(Folytatás és vóge.J

Lehetetlen azt az indulatot kifejezni, mely a szegény Hasszán szemében felvillant, aztán félre fordult és tompa, fájdalmas zokogásba tört ki. Kezemet nyujtám neki s halkan kérdém:

— A Mindenható Aichonnát elvette tőled ?

— Nem Allah, de a sátán, igen a gonosz vette őt el tőlem! — kiáltá vadul.

A nap eseményeire s Dzsellulra gondoltam.

— Dzsellul ragadta el tőled Aichonnát ?

Büszke kézmozdulattal visszautasitá kérdésemet, de aztán rövid gondolkozás után mondá :

— Ti, keresztények, azt hiszitek, ha szenvedésünket barátainkkal közöljük enyhítünk rajta. Nos, megpróbálom, halljad hát :

— Láttad Dzsellult leányarcával, remek termetével és kihívó mosolyával. Ha ismét honfitársaid közt leszesz, mondd meg nekik, hogy az ördögöt láttad, a gonoszság angyalát; kit isteni prófétánk „Akaratinak nevezett a pokolfal („Alaraf“) s a pokolfa („Zakoum“) őrzőjének . . . Két évvel ezelőtt Aichonna a forráshoz vízért ment, amint szokása, és ott egy fiatal emberrel találkozott, ki szerelmesen bámult reá. Habár nagyon fiatal is volt még, de a bűvös erő megzavarta őt és egész estve elmélázó és szórakozott volt. Másnap reggel, egy ifjút láttam házam közelében a sziklán ülni és elmélázva a tengerre bámulni. Estve, mikor leányom a vízzel hazajött, rakoncátlanul vidám volt. Ez nem tűnt fel nekem; öreg szivem a szerelem édes gerjedelmeit rég elfelejtő. De feleségem gyanakodott s nagy örömet, vagy mély bánatot jósolt nekünk a gyermek viseletéből. Leányomra kezdtem figyelni és igy múlt el néhány nap. Aichonna kacagása nem hangzott többé dallamosan, mosolya mélabus lett s homloka halaványabb . . . Szerencsétlenség történt. Ideje, hogy szóljak. Gyermekemet ölbe vettem és ő elmondá történetét. Egy fiatal arabbal találkozott többször, mig végre a szerelem vég- zetszerü szava elhangzott ajkairól. Aichonna hozzám utasította őt, de az arab neki ezt válaszolta : Ha atyádat térden állva kérném is, megtagadná tőlem kezedet. Es Aichonna kérdéseire csak igy szólt: Ha atyád nevemet hallja, megátkoz. — Gyermekem tudta a nevet, de nem akarta azt velem tudatni, féltette az ifjút. Néhány nappal később az arab, ki a sme- lako törzshöz tartozott, a fürdőbe jött; miután megfürdött s úgy mint ma a vánkosán hevert, felém fordult s mondá: Atyám, egy titkot akarok veled tudatni, meghallgatsz-e ? — Szívesen, feleltem. Hát hogy Aichonnát szereti, nélküle nem élhet. . . vm késznek nyilatkoztam frigyüket mégáldani, csak tárja föl előttem helyzetét. — Gazdag vagyok, — mondá — és fia törzsünk fejének. — És neved? kérdém. — Dzsellul-ben-Salem —- mondá elhalványulva.

Folytatás a I. mellékleten,