Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
1898. október 23. I. Melléklet a ,.Zemplén'* 43. számához. s befütve várják a barátságos estéket. Bizony hosszú idő ez itt minálunk októbertől áprilisig füttetni a szobákat. Á sárga őszre, jő a fehér tél; a télre a zöld tavasz. Az öregségre jő a halál; a halálra a feltámadás! — Bízzunk, higy- jünk és reméljünk. E. — Közöstemető. Az újhelyi közöstemető évek óta vajúdó kérdése a múlt héten egy lépéssel ismét előre, (ha ugyan nem hátra) ment. A temetőt, mint tudják, a Magas-hegy alján, a Czepre elpusztult szőlőhegyen, az ungvári pincék és az izr. temető szomszédságában akarják létesíteni. A kijelölt terület egy részét az illető tulajdonosoktól a város már megvette, vagyis az eladás árára egy részükkel már megegyezett. — Nem úgy azonban a parlag-tulajdonosok nagyobb részével. Ezek oly horribilis árt követeltek, hogy a város kénytelen volt a kisajátítás procedúrájához folyamodni. A kisajátítást tár- gyazó eljárást Hellner K. tvsz. biró, a törvényszék kiküldöttje, a város képviselői, szakértők, becsüsök s az érdekelt felek részvételével a múlt héten megkezdte, s megtörtént a kisajátítani szándékolt területek megbecsülése is. Ertesülé- lésünk szerint a Pótra-korcsmával szemben, az országúiig lejövő területnek egy részét belsőségnek minősítették s □ ölét 2 ftra, a többi területet pedig 30 és 50 krajcárra becsülték négyszögölen- kint. Olyan szép ár ez, a milyet akkor se fizettek ezért a földért, mikor mint szőlő, javában ontotta a szapora savanyu cankó bort. A város gondolkozhatik felőle, hogy megadja-e azt a magas árat ? — Az állami elemi iskola, városunknak e díszes uj épülete, a Petőfi-utcában f. hó 20-án végre magába fogadta a nebulókat s ugyanakkor velük a 'tanulást is megkezdették. A mintaszerű szép iskolának ünnepies megnyitását a jövő tavaszra halasztották, akkorára, a mikor a polgári leányiskola épületének talapkő letételi ünnepe lesz. Ezen ünnepségre meghívják Wlas- sics Gyula közokt. ministert is. — Hirnen. Grünwald Mór, helybeli kereskedő, eljegyezte Landeszman Jakab tisztelt polgártársunk szép és müveit leányát, Bertát. (Btt.) — A „Zemplén 1899-iki naptára“ a jövő hó első felében fog megjelenni, mely körülmény szolgáljon tudomásul mindazon érdeklődőknek, kik ez iránt kérdést intéztek hozzánk. — Tűz. Ma egy hete, éjjel 11 óra tájban tiizi lárma riasztotta föl Ujhely város csöndjét. Kongott a vészharang; élesen szólt a tűzoltók kürtje, hanem azt, hogy hol a tűz ? nem lehetett látni, — nem pedig a földre szállott sürü ködtől. így aztán a felriadt közönség jó ideig bizonytalanul futkosott az utcákon föl és alá, a mikor aztán nagy későn megtudták, hogy az ungvári pincék közelében épült Lyócsa-féle malom ég. Persze mire a tűzoltók odaértek, a tető már leégett s igy csak azon dolgoztak, hogy a malom belsejében nagyobb kár ne essék. A tüzrendőri szemlénél kétségtelenül megállapították, hogy a tüzet szándékos gyújtás okozta; mert a malom, a melyben tűz nem volt, egyszerre két helyen gyulladt ki és mert a malomhoz épített félszer deszkái petroleommal voltak —• Dzsellul-ben-Salem — kiálték felugorva, mintha kígyó mart volna meg — s te mersz előttem megjelenni! Nem félsz-e, hogy kezem, habár gyenge, fegyver után nyúl, hogy véredet ontsam vérbosszúmban ? Dzsellul-ben-Salem, ama Salemnek fia, ki harminc évvel ezelőtt egyetlen fiamat orozva meggyilkolta, te leányom kezét kéred ? — El innen, házamat, mely minden idegen előtt nyitva van, meg ne szentségtelenit- sem veled. Még egyszer mondom, el innen s oltalmazzon Allah! — — Dzsellul egy szót sem szólt, felöltözködött, mélyen meghajtó magát, úgy mint ma is láttad, s távozott..................... ............Alig vártam, hogy nőm felváltson, haza siettem, hogy gyermekemnek azt a szomorú történetet elmondjam, hogy miképp vesztette el bátyját s átkozza meg azt a balgát, ki szivébe lopózott. . . . Aichonna nyugodtan meghallgatott, aztán bevallotta, hogy ő azt már tudta, Dzsellul beszélte el neki; de mivel Dzsellul a tett után sokkal később jött a világra, lehetetlen, hogy ő is a vérbosszú áldozatja legyen. . . . Hiába igyekeztem leányomat más gondolatra bírni, nem változtatta meg véleményét, mig végre tudtára adtam, hogy Dzsellul kezem alatt fogja életét veszteni; akkor térdeimet kulcsolta át, esedezett, hogy várjak még két hónapig, talán le fogja győzni szerelmét. . . . Két hónap múlva vagy legyőzöm szerelmemet s meggyülölöm Dzsellult, úgy mint te; vagy szivem az övé mint ma, akkor legyen meg Allah akarata, s te majd élvezheted boszudat, mely nekem ma gyűlöletesnek s bűnnek tetszik. ............Gyermekemnek megadtam szeretetemnek e bizonyítékát és megígértem, hogy várok két hónapig. Ez időközben nem láttam Dzsellult, de szegény gyermekem napról-napra szomorúbb lett, rettegések közt vártam az elhatározás óráját. . , . Végre megérkezett! — Itt e helyen ültem leöntve s petroleomba áztatott rongyokat találtak az idejekorán eloltott félszerben. A malom mostani tulajdonosa Gottlieb Ede, a ki kárát 2000 ftra becsüli. A malom és felszerelés biztosítva volt. — Nem lesz baromvásár. A ragadós száj- és körömfájás Uj helyben egyre terjed. így a múlt héten már mintegy 80 volt a beteg állatok száma. E miatt a november 2-iki országos vásárra szarvasmarhát felhajtani tilos. — Csattanós végű ..randebu.“ A múlt héten esett meg az alábbi tragikomikus végű eset Ujhelyben — P. fiatal ember, a kinek csak nem rég ütközött ki orra alatt nem mondhatnánk, hogy szerfelett hóditó hirtelen szőke bajusza, alig rázta le az iskola porát, szive már is nagyott dobbant s forró vágygyal teli, szerelemmel udvarolt egy fiatal, szemrevaló menyecskének. A szerelem nőttön-nőtt s mihamar odáig merészkedett, hogy ideáljától randevút kért. Amit szivszorongva várt: a válasz, illatos levélkében megjött. Es mily boldogság, az esdeklés meg lön hallgatva- A randevú ideje és helye ki volt tűzve. Persze előbb volt ott a szerelmes ifjú, ámde percnyi pontossággal érkezett a hamis menyecske is. Rövid bevezetés után, épp ölelésre nyújtotta remegő karjait s talán csókra is csutoritotta szép száját II. Gariboldi, a mikor abban a pillanatban ott termett II. Wasserthal, a féltékeny férj, nem karddal ugyan, hanem antul korbácscsal. És csőstül hullt az áldás a csábitó hátára, aki eként meglepetve futásnak eredt, eszeveszetten rohant a Csillag-közön feleié — a találka színhelye a tűzoltó-őrtanya mögött volt — s abban a szűk sikátorban esett meg vele még az a malőr, hog^y, mint aki se lát, so hal, feldöntött egy a piacról hazafelé ballagó termetes paealos kofát, a ki ráadásul be is panaszolta a pórul ját gavallért. így lett a randevúból randebu. — Cinematográf. Pár nap óta városunk ban élénk érdeklődés tárgya az u. n. „Edison cinematográf^ mely t. i. mozgó fényképek formájában gyújt gyönyörűséget a szemlélőnek. A 12 képből álló látványosság a színház néző- termébe napról-napra nagyobb számú nézőséget vonz. Délutánonként 472 órakor gyermekelőadás van mérsékelt helyárakkal. Akik látták, nem bánták meg ugyan, de másodszor is látni nem vágynak. — Halálosvégü elgázolás Vacliter Dávid, a 9. számú bérkocsi tulajdonosa, e hó 19-én délután a Kossuth-utcai Nyomárkay-féle ház kapuja előtt elgázolta Szakszun György favágónak négy éves fiát. A gyermeknek az apja fát vágott az említett házban; onnan futott ki épp akkor az utcára, mikor a bérkocsi ügetésben a kapu előtt a vasút felé haladt s igy a szerencsétlen a kocsi kerekei alá került s olyan belső sérüléseket szenvedett, hogy még aznap este meghalt. A vigyázatlan bérkocsist és a gondatlan szülőt a törvényszék fogja felelősségre vonni. — Templom* és orgonaszentelés. A bánóczi ev. ref. egyház kijavított templomának Aichonnával, tekintetünk a tengeren úszott, hol a nap vérpirosán szállott alá. Aichonna térden állva kórt, mondjak le boszumról........................ ............Drága atyám, szólt ő, mind a három mecsetben homlokommal érintém a márvány- padozatot, üdvözöltem a nap feljöttét, leszálltát és minden imámban Allah segítségét kértem, —- kérdém őt: gyűlölnöm kell-é Dzsellult, kit e a gondviselés utamra helyezett, s kit, szivembe fogadtam? — Nem! volt a válasz. És én tovább kérdezém: — Hát szeretnem kell őt ? -—■ Igen! — feleltek örömmel az angyalok hangjai, melyek lelkünk visszhangját képezik.-------Atyám, szeretett atyám, minden erőmmel igyekeztem kivánatodnak eleget tenni, de igyekezetem gyengének bizonyult. Látod, hogy hervadok és kétségbeesés halványítja arcomat. — Engedj barátom házába lépnem, hiszen a gondviselés is igy akarja és szivem dicsénekben vágyik megköszönni e boldogságot.... Lábaimat csókolta és nagy szemeiben könyek ragyogtak, mint a zerge szemeiben, mikor a vadásztól üldözve, zöld cserjék közt várja a halált. — Egy percig azt hittem, hogy kérésének engednem kell, de a gonosz szellem bennem fölülkerekedett. Elfordultam tőle irgalmatlanul, hogy ne halljam ezüstcsengésü hangját, mely könyeitől kisérve, a sziklát is meglágyította volna ........................ — Nézd ott előttünk azt a kiálló szirtet a tengerben! — Aichonna felugrott s odaállt és szilárdan reám tekintve, mondá: — Mivel gyülölséged az iránt a férfi iránt, kit én örökké szeretni fogok, nem csillapult, halljad hát, hogy Dzsellul boszudat kikerülte. Dzsellul a nagy mecset müezzinje lett és most dühöd a fülkent ember ellen tehetetlen, szent vallásunk védelme alatt áll. — Szerencsétlen — kiálték, tehát a határés uj orgonájának felszentelő ünnepségét f. hó 16-án tartotta meg. Az országos gyász miatt e késő őszi időre elhalasztott ünnepség teljesen méltó volt nevéhez és ahoz a vallásossághoz, melyről a bánócziak ez újabb áldozatkészségükkel is, nehéz viszonyaik közt, bizonyságot tettek. A bánócziak öröméből a vidék református népe is részt kíván venni, óriás számmal jelenvén meg az ünnepségen. —- Az istentisztelet reggel 10 órakor vette kezdetét, a midőn a lelkészi és tanítói kar, a helybeli és vidéki intelligencia, Sárkány Imre f.-zempléni esperes vezetése alatt, a templomban megjelent, az már telve volt hívő néppel. Előbb gyülekezeti éneklés volt; az uj orgona-kiséretet Haniszko János helybeli-, majd Kastély György miglészi tanító szolgáltatták igen szép gyakorlottsággal. Az alkalmi buzgó énekek elhangzása után Sárkány Imre gálszécsi lelkész, felső-zempléni esperes, imát mondott, megható szavakban megáldván a templomot és orgonát. Az ünnepies alkalom felkért szónoka Péter Mihály kis-azari lelkész volt, fejtegetve, hogy csak ott van közjóra törekvő egyetértés, maradandó siker és teljes boldogság, ahol az emberek az Isten akaratával és törvényével egyező, azon alapuló munkát végeznek, ecsetelve az ezzel ellenkező törekvések zavarát, sikertelenségét és az ebből származó nyomort. — A kintszorult közönségnek ezalatt Hutka József bánóczi lelkész tartott tót beszédet. Az ünnepi szónoklatok után az egybegyült közönség úri szent vacsorával élt, amely felett a szokásos beszédet és áldó imát Kiss Tamás málczai lelkész mondotta. A szent jegyeket Sárkány Imre esperes, Hatka József, Kiss Tamás és Péter Mihály lelkészek osztották ki. Az úrvacsorában temérdek nép vett részt. — Istentisztelet után közebód volt a lelkészlakon, szűkebb körben, de lelkes hangulat mellett. A gazdag és változatos ebéd az egyház bőkezűségét és a lelkész nejének fáradtságát dicsérte; az egyházban tapasztalható rend és haladás pedig a fáradhatatlan lelkész Hutka József mellett főképen az egyház derék gondnokának, Kolonay Tamás körjegyzőnek érdeme, ki, egyéb teendői mellett szivén hordja az apostol intését: „mindenek ékesen és szép renddel folyjanak;“ a nép helyes irányban, a vallásosság utján vezettessék. Sok ilyen jegyzőre volna szükség, akkor nem kellene a szociálizmus elfojtásánál kényszereszközökhöz nyúlni, mert ellenszere : vallásos, istenben bizó nép ! Égy másik derék közrendű gondnok, Papczun Sz. György, nevét is dicsérettel kell kiemelnünk. — A bánóczi orgona 6 változatú, pedálos, került 1000 forintba s készítette Augster József hires orgonagyáros Pécsett. Nagy haszna az éneklés összhangzóbbá tételén kívül, hogy azóta az éneklés egészen magyarul megy. Tehát a magyarosításnak is hathatós eszköze. — Kazinczy Artur, berettői földbirtokos és egyházi főgondnok, az orgonára és az egyházi épületek renovációjára 1054 ftot ajánlott fel. Éljen! rl. — Keresztszentelés. F.-Bereczkiből Írja a mi árgusszemü, nagy tapasztalásu levelezőnk: Régen volt, midőn a tanítóképző porát lerázva magunkról, elindultunk világot látni Zemplén északi tájaira, a Vihorlát és Szninszki-Kamena idő, melyet kértél, csak csel volt ? — Igen, úgy van. Most már beleegyezel, hogy Dzsellul férjem legyen? —- Nem s ezerszer nem, most még kevésbbé, te háládatlan gyermek. — Akkor bocsásson meg néked Allah s áldjon meg téged — mondá mosolyával, mely mint tőr érinté szivemet. — Egy lépést előre tett és a mélységbe ugrott. — Előre rohantam s láttam, amint gyönyörű teste szikláról-sziklára dobódva, a hullámokban eltűnt. Fájdalmam első pillanatában utána akartam ugrani az örvénybe; de a mecset tornyáról a müezzin szent éneke hangzott, mely a hivőket imára inti s emlékezteti őket, hogy a mindenható irgalmának köszönjék létüket. — Ez a müezzin Dzsellul volt! — Dzsellul nekem Allah nevében megparancsolta, hogy e lelkifurdalás terhe alatt éljek s büntetésemet bevárjam. — Élek még, várok és szenvedek ! Házamat elhagytam s porrá égettem, hogy bűnöm helyét ne lássam többé. De Dzsellul ellen tehetetlen vagyok, ha nem akarok újabb s nagyobb bűnt elkövetni. 0 szent, arca a leg- jobbaké közt sugárzik; mint embert gyűlölöm, de mint Isten szolgája előtt, meghajlom előtte, tisztelem l'önségét s hogy úgy mondjam, imádom őt. . . Bünhödésem okáért a müezzin minden nap ellátogat fürdőmbe; reám tekint s köszön, mint azt ma te is láttad. Aztán legkedvesebb ékszerét, az olvasót, Aichonna ajándékát, nekem átküldi és én tartozom azt neki mindannyiszor remegő kezekkel visszaszolgáltatni. Egy zokszó sem jön ajkaira, de arcvonásainak elhalványulása emlékeimnek méregcseppje. Midőn öreg barátom felindulása lecsillapult, felállottunk s hazatértünk — e tárgyról sohasem beszéltünk többé. Fránciából: W. Janka.
