Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-10-23 / 43. szám
Sátoralj a-Ujhely, 1898. október 23. 43. (1987.) Huszonkilencedik évfolyam. .JUi^-wJiJULAA ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyllttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMFLÉN-VÁEMEG7E KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK IVEI ÜST ID E IST S A. E 2>T -A. E. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Iparos-szövetkezetek. (M.) Mióta az országgyűlés megalkotta a Szövetkezeti törvényt: mindig több és több ügyelem fordul e hasznos és szükséges intézmény felé. Külső országok, különösen a praktikus Németország, úgy telve vannak már szövetkezetekkel, hogy még a földmivesek is igy szerzik be a szántás-vetés, aratás, kapálás, kaszálás, cséplés és őrléshez való gépjeiket. Ezek már régen tudják és követik a nagy s örök igazságot, hogy : „Egyesuülésben van az erő !“ Van ugyan a magyar kereskedelmi törvényben némi intézkedés a szövetkezetek iránt s ezek is bevétettek a kereskedelmi társaságok közé; de a következés azt mutatta, hogy az 1876. évi XXXVII. t.-c. ide vonatkozó paragrafusai nem elegendők arra a mire célozva azok készültek. Különösen a kisipar, az alsóbb kereskedelem s ezzel kapcsolatban a földművelés szenvedett sokat azért, hogy a szövetkezetek egészen a kereskedelmi társaságok kaptájára huzattak. A kereskedelmi törvénynyel több mint 20 évig kellett vergődnünk, mig rájött törvényhozásunk arra, hogy megalkossa az 1898. évi XXIII. t.-cikket: ,,A Gazdasági és Ipari Hitel- szövetkezetekről“. E törvény alapján már megindultak a szövetkezetek létesítésére a munkálatok. Alakul a központban egy nagy anyaszövetkezet, melyet a kormány lát el pénzzel s mely azután ügyel a vidéken létesülő ilyen intézmények mindeni- kére és ha helyesen alakulnak, segíti is a vidékieket olcsó hitellelMegvallom, hogy a milyen szép és nemes a törvény intenciója, olyan nehezen keresztül vihetőnek gondolom azt a gyakorlatban. Ha az állam valóban ad olcsó és elég pénzt: erre annyian fognak csődülni, hogy azt kielégíteni nem birja; ha pedig nem ad csak látszólagos olcsót és keveset, akkor az elégedetlenség és nyomorúság még nagyobb lesz. A mód, a melylyel a segítség adva lesz; a feltételek, melyek a kölcsönnek alapul szolgálnak; az emberek naturája, akik az intézményt az egyes vidékekre bevezetik, vagy a vizsgálatokat teljesítik: mind nagy befolyással lesznek TARGA. A keresztes szikla. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Á vadregényes északkeleti Kárpátok közé mint keskeny szalag fut be a radonnai völgy. Mikor már a május úgy vége felé jár, madár daltól visszhangzik a két meredek hegyoldal s az ezer színben játszó virág illatától kellemes e völgy. Országutja nem visz rajta keresztül. Csupán egy kis tót faluhoz vezet ösvény rajta. Hegyi patak is fut e völgyön végig. A szöszke tót leányokkal együtt születik az a hit, hogy amely leány e völgyi patak vizében megfürdik, olyan szép lesz, mint a hegyek tündére. 8 nincs is elsőbb dolga e völgyben lakó leányoknak, mint e patak vizében fürdeni. E völgyi patak, igy a.völgy közepén, egy malmot hajt. E malomnak egyhangú zakatolása, s itt e patak vizének erősebb locsogása egészen hozzá illik e völgy zenéjéhez. Ha úgy a nagy aratáskor, mikor a völgyi kis falu munkabíró lakói az Alföldön vannak, megszűnik a malom zakatolása, olyan az egész völgy, mintha gazdáját veszítette volna. Radonnai malomnak nevezik. E malomnak háta megett van egy keresztes szikla. Erről a keresztes szikláról szól ez a történet. * A molnár Hancsujának nevezte mindenki azt a szép szőke tót leányt, kinek bánatos dala arra, hogy életre való-e az uj gazdasági és ipari szövetkezetek terve ? Egyik legújabb ilyen lépés e „téron az, melyet az ungvári iparosok tettek. Ők, amint az iparfelügyelő megjelent közöttük és előadta, hogy a kormány milyen feltételek mellett állhat a szövetkezetek segítségére: azonnal megalapítottak egy iparos-szövetkezetet, mely korlátolt felelősség mellettt, meghatározatlan időre létesült. Czélja e szövetkezetnek: a városi és vármegyei kis- és házi ipar, illetve szövetkezetbe lépett iparos osztály erkölcsi és anyagi támogatása. A cél elérésére biztosítani kívánja egyrészt a versenyképességet, eltávolítani másrészt a meddő tultermést. A szövetkezet létesít (esetleg kormány- segítséggel) minta-műhelyeket; sőt egyes, kiválóbb iparosokat tanulmányútra, vagy kültöldi gyárakba is elküld ; olcsó nyers anyagokat nyújt; uj piacokat kutat, munkásokat elhelyez, műhelyeket berendez, iparos-vállalatokhoz előleget nyújt, árucsarnokot tart, szövetkezeti tagok készítményeire előleget ad, az áruk értékesítését segíti s tűz ellen birtositja. Kölcsönök adatnak váltókra és jelzálogilag biztosított kötvényekre. Beléphet a szövetkezetbe minden önnálló iparos, ha mesterségét folytatja. A belépett tagokról törzskönyv vezettetik és ez minden évnegyedben a kir. törvényszéknek bemutattatik. A tagság megszűnik elköltözés, halál, önkéntes kilépés, üzletrész átruházás és kizárás következtében. Aki kilép, még egy évig felelősségben marad a szövetkezet minden ügyéért. Mikor eltávozik a szövetkezetből: a beüzetett összegnek 10 százalékát ott hagyja a tartalékalap javára. Minden kilépés előre bejelentendő és a kilépő maga helyett uj tagot köteles hozni. A belépőnek tisztán fenmaradt betétei három év múlva adathatnak ki. Az elnyomorodott tag betétjéből nincs helye levonásnak. A szövetkezetből bármelyik tag kizárható : hátralékos üzletrészeit ha pontatlauul fizeti; ha a nyert kölcsönt nem rondezi; ha a szövetkezettel perbe keveredik ; ha szabad rendelkezését elveszti: ha bűntényért elitéltetik. A kizárt tagok betéte a tartalékalapé. napkeltétől alkonyáig belezengett a völgy zenéjébe. E szép Hancsu egy napon a patak kristály tiszta vizében gyolcsot fehérített. Benne állt a patakban. A kékes szinű, ragyogó viz csókdosta habfehér bokáját. Nem is nagyon hosszú szoknyáját csipőjénél még feljebb tűzte, nehogy a vízbe érjen, ha talán lehajolni fog, bal térde alól ki-kikandikálhatott szabadon eperfalevél alakú barna anyajegye. A völgyi ösvényen, mely a malom ház udvarán vezet keresztül, egy megtört alakú, kopott ruháju asszony tartott a malom felé. Jregnek látszék már. Csakúgy tipegett nesztelenül. Mintha terhére esnék a saját testét is vonszolni. Meg áll egy kökénybokor mögött s nézi a daloló tót leányt. Nézte különösen, mereven a bal térde alatt levő anyajegyet. S még kiaszott kezének mutatóuját is arra felé nyujtá. Hancsu nem hall, nem lát senkit. Ő érzelmével volt elfoglalva. Ha elvégezte a nótát, kezdte elölről, mindig csak azt az egyet. Olyan volt ő, mint a völgynek madarai, a melyek sohasem unják meg csicsergésüket. De hisz’ ő is a természeté volt egészen. A hegyek leánya volt, kit nem érdekelt semmi, csak az a boldog érzelem, mely úgy fakad magától, mint a hegyi forrás. Gazdagságról, fényről, vágyakról — neki még csak fogalma sem volt. Nem látott ő még gazdagságot, de szegénységet sem. Ő még csak egyet látott; a radonnai völgyet a maga isteni szépségében. Nem tudott ő az embereknek boldogságot ölő vágyairól; ő csak egyet tudott; hogy élni jó, itt ebben a bűbájos völgyben, hol még a madárkák is ismerték már őt. Csak akkor némult el ajkán a bánatos dal Egy üzletrész legfelfebb 25 korona, mely havi egy korona befizetéssel két év alatt is tör- leszthető. A befizetésről könyv adatik ki, melynek ára 30 fillér. Osztalék csak a teljesen befizetett üzletrész után jár, de 5 százaléknál nem nagyobb. A nyereség többi része a tartplékalapé. Minden tagnak legalább egy befizetett részének kell lenni s csakis az ilyen részvényekkel felel a szövetkezet kötelezettségeiért. A tagok a szövetkezet előnyeit igénybe vehetik; gyűléseken tanácskozhatnak és szavazhatnak. Kettőnél több szavazattal senki sem bírhat. Férj: neje, szüle: gyermeke helyett szavazhat. A szövetkezet intéző közegei: a közgyűlés, az igazgatóság és a felügyelő bizottság. Ezek a testületek éppen úgy alakulnak és úgy működnek, mint más kereskedelmi társaságokra nézve a törvény rendeli. Az igazgatóságban van némi eltérés, mivel ez rendesen 25 tagból áll, kik közé két-két tagot a kereskedelmi minszter, a városi képviselet és az illető iparkamara nevez ki. Az igazgatóság teendői rendszerint alapszabályokkal iratnak körül. Az igazgatósági tagok fizetést vagy tiszteletdijat nem igényelhetnek; csupán a jegyző és jogtanácsos tarthat igényt némi, az igazgatóság részéről megállapítandó évi átalányra. A felügyelő bizottság áll 3 tagból, továbbá a kereskedelmi miniszter, a városi képviselet és az illető iparkamara részéről kinevezet 1—1 tagból. Jogai és kötelezettségei a felügyelő-bizottságnak ugyanazonosak a kereskedelmi törvényben előirotakkal. A tisztikar áll: egy üzletvezetőből, egy pénztárosból, egy könyvelőből. Ezek minden vagyonukkal felelnek a szövetkezetét ért károkért. Az üzletvezető és pénztáros csak óvadék mellett alkalmaztatnak. A tisztviselőknek fizetésűk van, munkakörüket pedig az ügyviteli szabályok állapítják meg. Körülbelő] ez a lényege azoknak az alapszabályoknak, melyek szerint az ungvári iparos szövetkezet megalakult és ezek azok az irányadó elvek, melyek szerint vármégyénkben is minél előbb és minél több ilyen gazdasági és ipari szövetkezetnek létesülnie kellene. Ne késlekedjünk. Használjuk fel a kínálkozó alkalmat. Szövetkezzünk, mert: „egyesülésben van az erő!“ s remegett meg egész testében, mikor az idegen asszony, megunva az ácsorgást, közelebb ment hozzá s megszólitá. — Áldjon meg az isten jó leányom! Miért vagy oly szomorú ?, — Áldja meg az isten magát is, jó öreg. Van is eszembe szomorúnak lenni! — Ne tagadd jó leányom. Már rég’ hallgatom bánatos énekedet.... Tán elvesztetted szüléidét, vagy vőlegényed hagyott el ? — — Egyik sem. Tetszik ez a nóta nekem. . . . De maga honnan jön, hová tart ? — Én — jó leányom ? — sóhajtva mondja — járom a világot. — Erősen köhögve, csaknem fulladozva beszél a gyönge asszony. — Keresem, amit elvesztettem. — Erre keresi, amit elveszített ? Hiszen erre nem láttam én még járni sem magát jó öreg soha. Itt nem veszíthetett semmit sem el. — Pedig már nyomon járok jó leányom . . . De-------de — — ne ijedj meg.-------Ha megtalálnám sem kérném én vissza soha!------Egyedüli vágyam már nekem, hogy jót tegyek.-------s aztán------------megpihenjek.-------------A köhögéstől csaknem fuldokolva beszélt. — Ugy-e — folytatja tovább — kétkedve nézesz reám ?-----------Hagy tudnék én jót tenni ? !-----------Hát--------kedves leányom, minden ember azt adja embertársának, amije van. —■-------Engem az Isten jóstehetséggel áldott meg-----------Jósasszony vagyok--------- —■ Jósolok szívesen neked is-----------Tartsd a tenyered, ha jövendődet tudni akarod . . . Hancsu ugyan még csak a máról tudott, a jövőről ő soh’sem gondolkozott. De ember volt ő is. S ha eszébe juttatják a holnapot, A Zemplén mai szórna tiz oldal.
