Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-10 / 28. szám
még nem tett semmit; mert a mi erre a legjobb alkalom, pl. egy jótékonycélu előadás, vagy tánc- mulatság, még eddig egyszer sem használta fel. Ide jutva, nem dicsérhetem eléggé a s.-a.- ujhelyi ifjúságot, amikor úgy tavaly, mint az idén is minden felszólítás nélkül, önkényt felajánlották tánckedvüket, fáradságukat és buzgalmukat, hogyja a Keresk. Társulat javára nyári táncmulatságot rendezzenek, hogy annak jövedelmével a társulat nemes célját elősegitsék. Noha a 64 tagból álló rendezőség nem tartozik kizáróan, a keresk. osztályhoz, de mint intelligens elem mindannyian tudják, hogy a kereskedelem manapság oly fontos tényező, hogy annak felvirágozása, boldogulása egyértékü a társadalom, a haza boldogulásával. Ez oly körülmény, mely előtt szemet nem hunyhat sem Sátoralja-Ujhely városnak minden szép és nemes iránt jótékony lelkes közönsége, sem pedig és leg- kevésbbó Ujhelv kereskedői, kiket az ügy és vele együtt az elérni óhajtott eredmény legjobban érdekel. Tavaly az volt a panasz, hogy éppen a kereskedő világ volt a leggyöngébben képviselve azon a mulatságon, melyet az ő javukra rendezett a nemes ifjúság. Jelen soraimmal éppen azt óhajtanám elérni, hogy városunk kereskedői, kik minőségre és mennyiségre oly számottevő tényezőjét képezik a város társadalmának, azzal adjanak kifejezést az ifjúság iránt táplált elismerésüknek, hogy a részükről nagy buzgalommal és die sérendő lelkesedéssel rendezett mulatságon a mai napon minél tömegesebben vegyenek részt, hogy igy e mai táncmulatság méltó legyen a nagyszámú rendezőséghez, épp úgy, mint az abban díszelgő nemekkez. r—b. Nyilvános nyugtató Míklósy István esperes-lelkész ur abból az alkalomból, hogy S.-A.-Ujhely rendezett tanácsú város képviselő-testületének tagjává választatott, a városi árvaház fentartására húsz frtot adományozott, mely öszeget az árvaház nevében ezennel köszönettel nyugtatom. S.-A.-Ujhely, 1898. július 4. Vass József, árvaházi pénztáros TAN ÚGY. Zemplén i/armepyei Tanití-EpMet hivatalos rovata. — Rovatvezető: Schneider Jakab, — Kéziratok a rovatvezetőhöz S. A.-Ujhelybe küldendők. Mélyen tisztelt kartársaim! A tanügyi lapok szokását követem, midőn az önök jóakaratu beleegyezésével e helyen is kihirdetem a szünidőt. Magamról tudom, hogy a tanitó 10 havi, testet és lelket egyaránt ölő munkája után úgy van, mint aki valamely ételből megcsömörlött és azt látva émelygést érez; ilyenkor a legjobb, ha minden ételt távol tart magától, hogy kiéhezve, annál jobb étvágygyal, egészségesebb gyomorral foghat újból az evéshez; igy van ez a szellemi anyagcserével is, csak teljesen kipihenve foghatunk aztán az uj munkához, mely reánk vár. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy ha valamely szorgalmas kartársamnak kedve kerekedik szellemi produkcióra, azt mindnyájunk javára ne bocsássa közre; de ez esetben kérem az ily munkát egyenesen a lap kiadóhivatalába küldeni. Kellemes vakációt kívánok kartársi tisztelettel: Schneider J. A gálszécsi állami el. népiskolában az 1897/8. iskola évi záróvizsgálatok jun. 21 és 22-én d. e. voltak. A záróünnep jim. 22-én délután V2 3—4-ig volt, melyen az iskolai gondnokságon kívül, úgymint a vizsgálatokon is nagyszámú intelligens közönség gyönyörködött a gyermekek szép összhangzatos énekében és alkalmi szavalataiban. Ugyanakkor lettek kiosztva a gyermekeknek a jutalmak is, melyekhez ifjúsági könyvekkel hozzájárultak a nm. vall. és közokt. ministerium, a zemplén-vármegvei magyarositó egyesület, a gálszécsi takarék- és hitelpénztár; 4 ezüst tallérral (1 ftos) Obláth Mór dr. nyugd. iárásorvos, vm. tb. főorvos. A nemeslelkü adakozók fogadják e helyen is az iskolai igazgatóság hálás köszönetét. A gálszécsi iparos-tanonciskola vizsgáltai jún. 19-én és 26-án mentek végbe szép eredménynyel. A jobb tanulók Mártonffy „Iparosok olvasótárá-“nak egyes füzeteivel lettek jutalmazva, ezenkívül Ihnatkó Emil gk. lelkész 2 szegénysorsu jó magaviseletü jeles tanulót egyenként 2 ft 50 krral ajándékozott meg. A nemeslelkü adakozónak e helyen fejez m ki hálás köszönetemet. A. P Közgazdaság. Mező-hegyesi tanulmányutunk. Olyan a nép, mint az életfentartás ösztönére még föl nem ébredt gyermek. Erővel kell szájába nyomni az édes anyai emlőt, melynek tápláló nedűjét megizlelve, azután szájától alig lehet elvonni azt. Országos kormányunk, felhasználadó a magyar nép boldogulásának kézzelfogható eszközeit, legutóbb elhatározta, hogy állami költségen és díjmentes vasúti utazást biztosítva, a tömegesen jelentkező kisgazdákkal megösmer- teti azokat az állami gazdasági mintatelepeket, melyeket az arra illetékes gazdasági egyesületek a nép gazdasági ösmereteinek gyarapítására legcélszerűbbeknek vél. Folyó évi június hó 30-án estve, Molnár János spataki főbíró vezetése alatt, mintegy 70 tagból álló és nagyobbrészt Sárospatakról való földművesek csapatával indultunk el egy ilyen tanulmányútra, Mezőhegyesre. Az oda-vissza körülbelül 4—500 kilométert tevő utón, a vasút mentén, annyi jégverte határ környékezett bennünket, hogy szivünk elszorult annak láttára. Soha ennyi jégeső egy éven át talán nem érte még az országot. Voltak helylyel-közzel épen maradt szép vetések is; de dicsérjék is bármennyire az Alföld dús Kánaánját, konstatálta az egész karaván, hogy a bodrogközi föld és terményei a világon tán a legelsők ! 24 órai szakadatlan, fárasztó, de mindaz- által kedélyderitő utazás után feltűnt a távolban Mezőhegyes község 32,000 holdas állami birtokával, fáival, dús legelőivel, a ménest legeltető piros sipkás, pitykés veres lajblis, kék inges gatyás csikósnak öltözött katonáival. Olyan öröm szállta meg a társaságot, hogy a jelenvolt pár tanitó példájára az értelmesebb kisgazdák önként rázendítették a „Szózat“-ot. Az állomáson már várt csapatunkra Szirmay Gyula százados ur, vármegyénk szülötte és hü fia, ki e perctől fogva nem szűnt meg a zempléniek édes apja lenni. Pompás szállás, ellátás az, amit a in. kir. állam adott itt a nép fiainak, az államfentartó hü elemnek. Még július elsején, d. u. 5 órától estig, volt a kirándulóknak annyi idejük, hogy egyik kitűnő képzettségű gazdasági praktikáns vezetése mellett megtekinthettük a tejgazdaságot, tehenészetet, kitűnő gyakorlati tanítás kíséretében. A csodálkozás moraja zúgott át a hallgatókon, látva, hogy mit képes itt produkálni az okszerű gazdálkodás. Tej elésre Mezőhegyesen a piros- tarka marhát szimentháli bikával keresztezik s úgy tapasztalták, hogy tejre és húsra ez a leg- kiadóbb. A legszebb szimentháli, nem hizó bika 13 métermázsás. Olyan jó étvágya van, hogy még az alomszalmát is elkaparják előle, hogy fel ne falja. Szintén tanulságos volt a növénytermelés kísérleti telepe, hol a jégeső tett bár nagy kárt, de a gazdasági gyakornok értelmes előadása számunkra a gazdasági növények okszerű termesztéséről elterelte figyelmünket a szomorúságtól, amit a jégesőtől elpusztult kép látása ébresztett sziveinkben. Ezután vacsoráit és pihenni tért a társaság. Másnap, reggeli után, jóizü álomtól üdül- ten 26 kocsin helyezkedtünk el, hogy az egész gazdaságot bejárjuk. Most az egy éves szimentháli, majd a 2 éves üszők gulyájához hajttattak a mesterséges legelőkön. És igy tovább gulyáktól-gulyákig, mindenütt magyarázás, gyakorlati útmutatás kíséretében. Ott a gulyás egész nyáron szurkáló- val jár és irtja a gyomot, nem hever mint a mienk, bár a gyomirtásra a mezőrendőri törvény a mieinket is épp ugv kötelezi. — A magyar fajú jószágot ott az erdélyi marha teszi ki. Remek példány mind, ahányat láttunk. Különösen bámulatra méltó a mezőhegyesi állami gazdaságban az 1000, meg 1000-nyi lábas jószágnak szelídsége, jámborsága. Ez mind az alkalmazottak szép bánásmódjának a következménye. Tanuljunk tőlük! Csak a 13 mázsás gulyabeli szimentháli bika, melyet orrába húzott karikánál fogva láncon vezet két markos legény, mondom csak ez a bika mormog folyvást, lesütött fejjel. De ez talán már akkor is mormogott, mikor a világra jött s mormogni fog, a mig csak föl nem veszi a „néhai“ nevet. Még délelőtt megtekintettük a kendergyárat, két ménesben a faj kancákat, (Gidrám és Nonius-féléket), hol mindenütt Szirmay Gyula százados ur kalauzolt bennünket és magyarázott mindannyiunknak fáradhatatlanul. Mig az egyik gulyától, ménestől a másikig értünk, alkalmunk volt a mezőgazdasági termelést, csatornázást, utak jó karban tartását, fatenyésztést szemügyre venni, tanulmányozni. Mire 12 óra lett, hazatért a társaság ebédre. Itt a 3-ik fogásnál felállt Molnár János főbíró és éltette Darányi Ignác földmivelésügyi m kir. minister urat, mint a magyar kisgazdák ügyeinek lelkes felkarolóját. Egyben pedig a kirándulók összeadták filléreiket és azon hálás köszönetüket megsürgönyözték a kegyelmes urnák, ki a népnek ezt az élvezetes és tanulságos alkalmat kegyes volt az állam tetemes áldozatával nyújtani. Majd Nádaskay András földmi vés gazda köszöntötte föl Andrássy Sándor gróf urat, a zemplén-vármegyei gazdasági egyesület nagyérdemű elnökét, ki a szervezkedés költségeit az egyesület pénztárából előlegezni kegyes volt. Tósztot mondott még Huhay Bertalan, sárospataki állami tanitó, a kirándulás vezetőjére, továbbá a jelen voltak egyetértésére; Jaksó Péter nevű sárospataki polgár, mesteri szavakkal, a városi főbírót, mint a tanulmányutak kisgazdák vezetőjét Molnár Jánost éltette. Ebéd után alulirt indítványára megtekintettük Kozma Ferenc volt ministeri tanácsos, lótenyésztésünk megalapítójának emlókszobrát s előtte levett kalappal, Gőnczy Bertalan vajdácskái tanitó dirigálása mellett, elénekeltük a Himnusz-t. — Délután a külföldön is hires mének elővezetésére került a sor. Példás rendben várták a kirándulók e valóban felséges látványt. Szirmay és Kállay százados urak felváltva tartottak magyarázatot az egyes mének eredetéről, nemes és hasznos átöröklést biztositó tulajdonságaikról. Távolabból D’ Orsay gróf ezredes ur, méntelepi parancsnok, figyelte az előadást, s aki pl. inni akart menni a kútra, azt visszaterelte, figyelmeztetvén, hogy itt a tanulás mindennél elébb való, mert a magas kormány áldozatáért, hogy oly távolról s nagyíj költséggel elszállitatja a kisgazdákat: csak ezek javát nézi. De hiszen alig volt egy-kettő, ki bármily égető szomj kínozta is, elhagyta volna helyét. Hisz ilyet életében tán soha többé látni-hallani nem fog! A kirándulásról, úgy az állattenyésztést, mint a növénytermelést illetőleg szakszerű leírást hivatottabb kéz fog majd adni a mi kedves lapunknak, — én ezúttal zemplén-vármegyei kisgazdáink figyelmét kívánom fölhívni még, hogy jövendőre, amint alkalom nyílik megint, a magas kormány részéről a népnek nyiytott ezekben a kirándulásokban minél többen vegyenek részt s minél népesebb csapat szervezkedjék. Ne legyünk érzéketlenek önmagunk iránt! Ne maradjunk más nemzetek háta mögött! Vármegyénk gazgasági egyesülete, mely kisgazdáink érdekeit mindenkor szivén viselte, most is készséggel adja erre üdvös támogatását. (Alsó-Bereczki) Berecz Károly, néptanító. Értekezlet. A Borsodmegyei Gazdasági Egyesület Mis- kolczon f. hó 5-én Miklós Ödön elnöklete alatt a lótenyésztés emelése és az amerikai szőlőművelés előmozdítása céljából nagy értekezletet tartott, melyen a ministeri kiküldötteken kívül részt vettek Gömör-Kis-Hont, Heves, Zemplén és Szabolcs vármegyék lótenyésztő bizottmányának elnökei s gazdasági egyesületeik kiküldöttei, stb. Az értekezlet első tárgya volt megállapítani a módozatokat a helyes irányú lótenyésztés emelésére. Hosszabb és igen élénk eszmecsere után Gróf Serényi Béla indítványára a Borsodmegyei Gazdasági Egyesület felkéretett egy terv kidolgozására, a mely a szomszédos vármegyéknek tanulmányozás végett meg fog küldetni, s az ügy további vezetésére Miklós Ödön kéretett fel. Az értekezlet másik nagy fontosságú tárgya a szőlőtelepítések körül szerzett tapasztalatok megvitatása volt. Engelbrecht K. szőlő- és borászati felügyelő előadása után igen élénk és nagyérdekü vita indult meg, melyben az értekezlet sok tagja részt vett Alapos eszmecsere után elhatároztatott, miszerint felirat fog intéztetni a földmivelésügyi minister úrhoz a szőlőkarók és elhasznált távirdai sodronyok elcsóbbá tétele, Miskol- ezon a meszestalajokra egy állami szőlőtelep felállítása, szőlőojtási tanfolyamok anyagi támogatása, a szőlőszeti vándoroktatás segélyezése és egy a nép részére alkalmas népszerű szőlő- mivelési könyv kiadása és terjesztése végett Délután az érdeklődők Fűrész Ferenc mis-
