Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-10 / 28. szám
rillt. És igy jobb, mert a mai napon, midőn a tisztelt közönség olvassa e sorokat, tökéletesíti az én gyarló vonásaimban vázolt erén y virágait s azokból hervadhatat- len koszorút fon s azt mint a legszebbet és a legméltóbbat ötven éves papi jubi- leoma évében az ünnepelt galambősz fejére oda nyújtja.*) (Vásárhely, 1898. július 7-én.) Szluk János, gk. lelkész. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság f. hó 6-iki ülésének lefolyásáról a következő tudósítást kaptuk. Az alispán jelentette, hogy a kir. honvédelmi minister kiküldöttje mind a tiz járás székhelyén megvizsgálván a katonai ügyek kezelésmódját és a vonatkozó nyilvántartásokat, egy-két járás kivételével azokat minden tekintetben megfelelőeknek, a homonnai 'járásban pedig mintaszerűeknek találta. — Az utadó- összeirási lajstromok júl. hó 6-áig még tiz körjegyzőség területéről nem érkeztek be; amiért is a közig, bizottság az alispán jelentésének ide vonatkozó részét, hogy t. i. a mulasztó jegyzők kölcségére a központból szakközegeket fog kiküldeni, helyeslő tudomásul vette. — A fővárosban megjelenő egyik napi lap azt újságolta, hogy Megyasszó községben szocialista-tünetek mutatkoznak, ami azonban a j. főszolgabirájától beérkezett hivatalos cáfolat szerint nem felel meg a valóságnak. (Lapunkhoz is érkezett cáfolat, mely mai számunk „Hivatalos Rész“-ében olvasható — Szerkó A jégverés, »mely június 28-ról 29-ére menő éjjel pusztított vármegyénk területének egy részén, szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak szórványos volt. A jégkárokról szóló jelentések késedelem'nélkül történendő benyújtására a községi, illetve körjegyzők fölhivattak. — A sztropkai j. főszolgabirá- jának előterjesztése, hogy t. i. a járás területén második csendőrőrs is szerveztessék, pártoló véleménynyel föl terjesztetett a ministerhez. — Főispánunk Öméltósága, megemlékezvén a Hardicsa és a Fees községekben pusztított tüzveszedel- mekről, általában elösmeréssól szólott a biztositó intézetek méltányos eljárásáról a kárvallottakkal szemben; mindössze is csak vagy hat károsodott fél folyamodott Öméltóságához, hogy legyen közbenjárójuk. Fáradsága nem is járt eredmény nélkül, mert a felek kellő kárpótlásban részesültek a „szövetkezet“ részéről. — Szerviczky Ödön kb. tag interpellációt intézett az alispánhoz, hogy a központon a hivatalos órák mindenütt pontosan betartassanak. Az interpelláció élénk eszmecserére szolgáltatott alkalmat. Ma- tolai Etele alispán, Mailáth gróf, Dókus Gyula, Horváth József ismételt hozzászólásaik után főispánunk Öméltóságának abbeli javaslatában történt megnyugvás, hogy a szóba hozott köz*) A Melchissedek-rendje szerint való papnak, a vármegye „kedves Menyus-bácsi“-jának, e mai napon, midőn ötven éves áldozó-papságát ünnepli, mi is szivünk mélyéből kívánjuk és mondjuk: „Ad maiorem Dei glóriám 1“ még sokáig éljen boldogan. — És legyen úgy, mint a költővel kedves Menyus-b&csi mondogatni szereti: Adja Isten, hogy a magyart A fél világ uralja. 8 vérrel szerzett szabadsága Soha kárát ne vallja!“ Szerk. Sokkalta szebb volt nálam, fürgébb elevenebb, még talán ifjabb is, A papám, az én mogorvának ösmert papám mondotta, hogy ezentúl „mamu“-cinak szólítsam azt a szépséges kisasz- szonyt. Nevetségesnek találtam helyzetemet olyannyira hogy az első éjszaka szemeim álomra sem hunytam, s párnám könyeimmel áztatám. Szerettem volna visszaröpülni az intézet komor falai közzé, a hol olyan unalmas egyhangúságban töltöttem ifjú éveimet. Mit bántam volna én, ha újból hozzá kellett volna szoknom a szigorhoz, s ha azt a zsibongó zajt felváltotta volna a bánat tanyája is? De gyönge voltam, vagy nem volt mer- szem megtenni ezt. Minek szomoritanám meg öfeláldozó jó atyámat, a ki talán azért nősült meg, hogy az én életemet megédesítse, megkönnyítse. Vonzalommal közeledtem uj mamám felé, s felajánlottam neki igaz és hü ragaszkodásomat. Válasza az volt, hogy igyekezni fog pótolni rég elhalt jó anyámat, s legyek neki barátnője, mert erre ezen unalmas, évszázados tölgyekkel határolt pusztaságon szüksége lesz. Megszerettem. És ez az én vonzalmam oly őszinte, olyan igaz volt. A mamuskámban pajtásnőre találtam, a kivel együtt elmerenghetek a múltakon, a kinek elmondom búmat, bánatomat, s a kivel megosztom minden örömemet, érzésemet . . , ponti tisztviselők d. e. 8 órától d. u. 1-ig tartsák hivatalos óráikat. — Szerviczky Ödön kb. tag további fölszólalásában megsürgette, hogy a karádi ut kihasitása alkalmából beszedett kártalanítási összegek a kisajátított földterületek birtokosainak további időhaladék nélkül kifizettessenek. — Andrássy Sándor gróf, rámutatva a Galíciában támadt zsidóellenes zavargásokra, figyelmeztette a közig, bizottságot arra a terhes következésre, ami a zavargásból vármegyénk felvidéki községeire háramolhatik, t. i. a galíciai zsidóság inváziója. Ez elemnek beözönlése annál vészthozóbb, mert, a nép zsírjából táplálkozván, egygyel szaporítaná a teher nagyságát, mely már is ólomsulylyal nyomja a mi felvidéki szegény népünket. Kérdés, hogy a felvidéki fő- szolgabiráknak rendelkezésükre állanak-e mindazok a segédeszközök, melyekkel a szóban levő idegen inváziót erélyesen vissza lehessen utasítani a határszélekről ?------A főszolgabírókhoz még az ülés folyamáról sürgönybeli fölhivásokat menesztett az alispán, utasítván őket, hogy a közig. biz. részéről e tárgyban még az 1897. évi júl. hó 12-én kelt 1054/1769. számú határozatnak késedelem nélkül a legerélyesebben szerezzenek foganatot, egyszersmind a legkiterjedtebb körben s felelősség terhe alatt tegyék meg a hatósági óvóintézkedéseket es mindezek megtörténtéről a közig, bizottságot sürgősen tájékoztassák. — Hosszabb eszmecserét vont maga után a s.-pataki főbíró, Molnár János felebbe- zése. Az eset, pár szóval előadva, az, hogy Patak város képviselőtestülete, mely Molnár főbíró megválasztatása óta innen-onnan már vagy két esztendeje sztrájkol és a községi ügyek intézésétől magát távol tartja, a főbíró ellen, aki a képviselet türvényadta jogait uzurpálta, tömeges aláírással ellátott följelentést tett, akit főbírói állásától nyomban fölfüggesztetni kért. Az eszmecsere, melyben a pro- et kontra irányt főispánunk ő méltósága és Szekerák Kálmán közig. biz. tag rk. apát-főesperes képviselték, azt a hatást gyakorolta reánk, hogy a szőnyegen forgó kérdést nem annyira községi közigazgatási, mint inkább felekezeti, politikai és társadalmi motívumok mozgatják s mint ilyen igen tapintatos orvoslást kíván, ha azt akarjuk elérni, hogy az orvosság ne legyen roszabb magánál a bajnál. A közigazgatási bizottság a főbíró feleb- bezését elutasította, a vizsgálatot, annak konsta- tálása céljából, hogy kinek van igaza, elrendelte, a vizsgálat vezetésével és sürgős keresztül vezetésével pedig Horváth J. árvaszéki elnököt bízta meg. — A kereskedelemügyi m. kir. minister értesítette a közig, biz -ot arról, hogy a lóavató bizottságok újonnan szerveztetvén, Miskolczon is állíttatott föl egy olyan bizottság, melynek müködésköre Zemplént is magában foglalja Közig, bizottságunk nem ösmervén azokat a módozatokat, melyek a Miskolczra kihelyezett bizottságot a katonai lóvásárok rendezésében és az érdekelt közönséggel való érintkezésében vezérelni fogják, — főképp pedig azért, mert a lóavató bizottság működésére a helyi közigazgatás részéről eddig gyakorolt ellenőrzés joghatóságát továbbra biztosítottnak nem látja: ez érdekek szemelőtt tartásával leendő előterjesztés céljából az intézvényt kiadta a gazdasági egyesület elnökségének. (E tárgyról bővebb tájékoztatást nyújt mai számunk Közgazdasági c. rovata. — Szerk.) — A s.-pataki mészárosok, (képviselőjük Eötvös Károly) felebbe- zést adtak be a felsőbb hatóság intézkedése ellen, mely őket a fogyasztó közönségtől már régen beszedett u. n. „huskrajcárok“-nak S.Áldottam sorsomat, hogy e védőangyal hozzánk került, s hogy a sok keserűség után ime kigyuladt az én csillagom is. A második éjszaka boldogsággal eltelt szívvel tértem nyugodni és az ágyam felett függő feszület előtt kértem megboldogult jó anyámat, hogy bocsássa meg, ha második anyámat szeretni merem. És ez éjszaka oly szép álmaim voltak. Virágos rét kábító illatával. Gyermek, boldog voltam újra. Talán igy tart ez soká, nagyon sokáig ? Megszerettük egymást, s igaz barátnők voltunk. A kik rajongással csüggenek egymáson, szeretik egymást igaz, őszinte szeretettel. A barátnő, talán a testvér szeretetével. Ónfelálddzóan, igazán. Azt hittem, hogy teljesen boldog voltam és alig volt időm hinni ezt, máris ki kellett ábrándulnom e csacska képzelődésemből. Hogy is hihettem azt, hogy ezzel az asszonynyal a boldogság költözhetett von’ hajlékunkba? Milyen nehéz, milyen áldatlan volt ez az én szerepem. A féltékenység mardosó fulánkját érzém szivemben, a mely fulánk őrjöngővé tett. Atyámat féltettem, jó atyámat, a kit idáig csak tisztelni tádtam, csak szeretni tanultam . . . Mi lett a gyermeki szeretetből, mi lett az atya iránti vonzalomból? Hová lett az imént ígért ragaszkodás, az .imént felajánlott baráti érzelem ? Ez az én anyámnak csúfolt vetélytársam elszereti tőlem atyámat, azt az atyát, a kit egyePatak házipénztárába leendő beszolgáltatására utasította. A felebbezést sürgős előterjesztés céljából kiadták a vm. t. főügyészének. — Zboj és Ulics-Kriva községek javára 2500 ftot utalványozván a keresk.-ü. minister oly célból, hogy az ínséges közmunkára fordittassék, — a kir. áll. ép. hivatal kellő eljárásra utasittatott. — A homonnai, szinnai és sztropkai járások területén újonnan csoportosítani rendelt körjegyzői, illetve anyakönyvi kerületek dolgának megbeszélése és egyöntetű eljárás céljából az érdekelt főszolgabírók az alispánhoz berendeltettek. Az ügyben aztán a szeptemberi közgyűlés fog határozni. — Az árvaszék június havi tevékenységi kimutatása szerint elintéztetett 2520 ügydarab, hátrálékban maradt: 296 db. — A s.-a- ujhelyi kir. törvényszék börtönében volt a júniusi rablétszám 323, ebből elitéit 283. — A tiszti főorvos és a kir. tanfelügyelő jelentéseiknek tudomásul vétele után Hönsch Dezső kir. főmérnök terjesztette elő havi jelentését, melynek meghallgatása után főispánunk Öméltósága a maga részéről is kiemelte, hogy a közutakat, legközelebb tartott ellenőrző látogatásai alkalmával, igen jó karban lévőknek találta, amiért is teljes elösmeréssel adózott az utfentartás és útépítés dolgával foglalkozó kir. mérnöki hivatalnak. — Az utátkelési hozzájárulás kirovása ellen beadott felebbezések, a kir. áll. ép. hivatal véleményes előterjesztéseinek helyeslésével, fölterjesztettek a keresk.-ügyi kir. ministerhez. — A falukon tűz-, illetve gőzerővel átvonuló mezőgazdasági gépek tüzrendőri felügyelet alá helyeztettek s utasitattak az illető tulajdonosok, hogy szóban levő gazdasági gépeikre kellően szerkesztett szikrafogó készülékeket alkalmaztassanak. — Az egyenes adók jól folytak be, mit bizonyít az a körülmény is, hogy jún. 30-án 108,000 fttal kevesbedett a kintlevőség a múlt évi jún 30-án mutatkozott hátrálékhoz mérten. — A jégkár következtében megkivántató állami adó- leirások folyamatban vannak. — Végezetül fölemlítjük, hogy Kvilesz János tállyai, Lukács Mihály or.-petróczi, Tverdota Ferenc monoki, Hapstok Márk csertészi, Dobai Pál berzéki és Klein Herman kolozsvári lakos hadköteles egyéneknek kivételes nősülés megengedéséért benyújtott folyamodásaik pártoló véleménynyel fölterjesztettek a honv. ministerhez. — Ezek során a d. e. 9-kor kezdődött ülés 12 V2 órakor az elnökölt főispán éltetésével végződött. Sertés vész. A „Földmi velési Értesítő“ közli, hogy vármegyénk területén ez idő szerint még 25 községben van sertésvész. Az illető községek s azokban a vészes udvarok száma következő : A-Regmecz 22 u., Biste, Cziróka-Hosszumező 1 u., Csörgő, Dámócz, Göröginye, Homonna, Kesz- nyéten 1 u.. Király-Helmecz 3 udv., Lelesz 11 u., Lelesz-Polyán, Leszkócz, Megyasszó, 1 t., Mező-Zombor 1 u., Nátafalva, O-Liszka 14 u, Perbenyik 4 u., S.-A.-Ujhely 1 u., Szolnocska 1 legelő, Takta-Harkány, Topolovka, Tót-Volova, Vámos-Újfalu 1 udv., Udva, Vásárhely 1 udvar. Kimutatás a Zemplén-vármegyei közkórház 1898. évi junius havi betegforgalmáról. 1898. év május hóról ápolás alatt maradtak száma: 38; 1898. év junius 30-áig újonnan felvettek száma: 52; ápoltak összege: 90. — Ezek közül elbocsáttatott gyógyulva: 50 ; javulva : 7 ; gyó- gyulatlan : 2 ; meghalt: 6. — Összes fogyaték : 65. — A hó végével ápolás alatt maradtak száma: 25. — Az ezen idő alatt felmerült ápodül nekem kell, egyedül nekem szabad szeretnem. Es én szeretem, imádom őt. Az én szeretetem nem színlelt, az én érzelmeim nem erőszakoltak, az én vonzódásom nem hazudtolt. Ártatlan, igaz szeretet ez, a gyermek őszinte szeretete. Meglopja legédesebb érzelmeimet, megra- - bolja legdrágább kincsemet ... Oh mily kínos gondolatok bántottak, unszoltak folyvást. Jól ösmertem magam, tudtam, hogy emberismeretem nem csal. Nem hiába töltöttem egész ifjúságomat idegen emberek közepette, a kiket csakis egyedül az érdek fűzött hozzám, — semhogy ki nem ösmerném embertársaimat. A harmadnapi együttlétkor tisztában voltam azzal, hogy csak érdek, haszonlesés az, mi mostohámat atyámhoz fűzi. A legocsmányabb érdek. Beletörődtem sorsomba. Minek is akaratos- kodtam volna, hiába lett volna minden. A féltékenység talán semmivé lett, oh de az ellenszenv gyűlöletté vált, komoly engesztelhetetlen gyűlöletté. Kerültük egymást, nem érdeklődtünk — látszólag — egymás sorsa iránt, s a miért lelkesülni tudott ő, az hidegen hagyott engem. Férjhez akartak adni, oh most már bánom, hogy ellenszegültem atyám akaratának, de ebben is az ő működését láttam, egyedül az övét. Útjában állottam. Dacoltam, bajom volt az önfejűség. Csak azért sem. Pedig a magam bol- dogságáról volt szó. ________________________ Folytatás as I. mellékleten.
