Zemplén, 1898. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1898-07-10 / 28. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. július 10. 28. (1972.) Huszonkilencedik^évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLÉN-VÁEMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANÍTÓ-EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK MINDEN "V S -A. ÜST u£k. E=>. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. m m E föld hátán mindenki fárad, dolgozik; az Isten minden embernek az életben kisebb-nagyobb kört jelölt ki, bogy e körben híven és buzgón munkálkodva, igy hivatásának megfelelve, ama vigasztaló tudatban távozhassék e földről, bogy mint Istennek bű munkása égi jutalomban fog részesülni, Istennek végbetetlen bölcsesége következtében a munka különféle. A nagy sokaság ekével és kapával túrja a földet, hogy ennek bő terményeiből táplálhassa, magát és másokat — sokszor arca izza- dásával. Mások az előállított nyers ter- nyek átalakításán, értékesítésén fáradoznak. s Sokan a tudomány szolgálatában állanak, mig az egyik a tudománynak lángelméjével irányt szab, addig a másik — bár szerény tehetséggel — a föltalált igazság kifejtésén fáradozik. Végre vannak olyanok is, kik a legszebb munkát végzik, kik az emberi nem javításán, az er- kölcsiség és hitélet fokozásán fáradoznak. Jelen sorok célja, bemutatni egy oly férfiút, ki az Ur szőlőjében fáradhatatlanul már ötven éve mankálkodik. E férfiú Kapossy Menyhért, vásárhelyi róm. kát. esperes-lelkész. Megszokott dolog az olvasó közönségnél, hogy, midőn egyik-másik férfiút méltatunk, lángelmét vár, ki elméjének fényével millióknak világit, vagy tetteket vár, melyek egy ország fejlődésére irányi- tólag befolytak; hős lelket v ár, ki, a köznapi életen fölülemelkedve, elragadtatást, bámulatot kelt a közönséges lelkekben. Kapossy nem ilyen. Az ő kedves személye hasonlítható a szerény ibolyához, mely a bokor árnyában meghúzódva, e kis kört kellemes illatával betölti. A gondviselés kis kört bizott reá, de e kis kört ötven évi fáradhatatlan munkájával oly kellemessé varázsolta, hogy mindenki, aki őt ismeri, nemünk legértékesebb ajándékával, a szeretettel gondol reá. De lássuk őt közelebbről. Mint pap ritka erényekkel ékeskedik : hivatása magaslatán áll, mely erkölcsi magaslatra semmiféle emberi tekintet fölhatni nem képes, hivatásának szent tudatában híveinek lelki ügyeiben készségesen áll rendelkezésére ; szivjóságáról, em- berszeretéről nemcsak hívei, hanem a más felekezetüek is igen sokat beszélhetnének; minden szavát és tettét szivne- messég, becsületesség, alázatosság, türel- messég és ritka önzetlenség kisérik; ritkatulajdon papnál oly érzek és tapintat, melylyel híveinek erkölesi életére képes befolyni; ritka pap, ki a hitet, tudást és tapasztalatot oly mesteri módon tudja ösz- szeegyeztetni, mint ő. Mint hazájának hü fia, látva 1848-ban az alkotmányos magyar szabadság szorongatott állapotát; látva e hazának mint egy védetten édes anyának elhagyatott helyzetét; látva a sok ellenséget, mint törnek drága élete ellen : ifjú hévv el, lángoló hazaszeretettel oldotta le a papi övets helyébe kardot kötött, hogy megmutassa a magyar név fényeségét s a magyar fegyverek dicsőségét. Végig harcolta a szabadságharcot, kész volt vérét ontani, sőt életét áldozni ha kellett, a haza oltárán. Lángoló hazaszeretete béke idején sem hagyta nyugton; folyton Írva, dolgozva a drága haza fölvirágzásán, szivvel- lélekkel csatlakozva azokhoz az igaz honfiakhoz kik hazaszeretetüket nem ajkaikon, hanem sziveikben hordják. Hazaszeretetének szép vonása, hogy a haza közügyéit mindig elébe teszi a magán ügyeknek s a tót vidéken a magyarosodás ügyét ritka erélylyel s páratlan munkássággal viszi előre, hathatósan előmozdítván a magyar nemzeti állameszme térfoglalását. Mint társadalmi ember ritka tulajdonságokkal rendelkezik: műveltség, finom bánásmód, tapintat, ami mindenkit, aki csak körébe jut, képes lekötelezni; társalgását jókedvvel, szellemes és találó élccel tudja fűszerezni, a mika társaságra kellemesen hatnak; titkos varázseszközzel bir, melylyel mindenkit magához von, lebilincsel; e titkos eszköz neve emberi nyelven: szeretet. A szeretetben erős ő, a szeretetben nagy ö a szeretetben hatalmas ő! Kevés halandó rendelkezik a szeretet nek oly magas fokú erejével, hogy bárki első találkozás után köréből nem a tisztelet, sem a barátság, hanem ezeknek hatványozott érzelmeivel a szeretettel távozzék és örömmel gondol ama pillanatra, midőn ismét körébe juthat. Földi életünkben legszebb jutalom a viszontszeretet, Kapossy általános vi- szontszeretben részesül; ismeri az igazi szeretetet s a közéletben mesteri módon tudja alkalmazni, — hisz a szeretet isteni mesterének tanítványa, hirdetője. Nem tudom, sikerült-e néhány vonásban kifejezést adni mindazoknak az érzelmeknek, a mik ismerőseit, tisztelőit és barátait állandóan eltöltik ? Nem tudom, sikerült-e mindazokat a kedves emlékeket összeszedni, melyek őt ismerőseihez, tisztelőihez és barátaihoz fűzik ? Azt hiszem, hogy nem teljesen sikeTARGA. IETöcL.*) — Irta: Haslinger József. — Éjfél is elmúlt. Két-három asztal volt lefoglalva csupán. Hárman körülállottuk tükörbirodalmát annak az igéző kicsi királynőnek. Mert fejedelemasszony sem ülhetett méltóságteljesebben trónusában mint, ez a kasziros leány emelvényén. Átsurrant a pincér és bekiabálta feketéjét. A leány czeruzája eltörött s a mi lovagias Karcsink vállalkozott megfaragására. De csak egy feltétel alatt volt hajlandó megtenni ezt, ha fáradságáért cserébe regél valamit múltjából. Katica szabadkozott, hogy ő biz’ nem jó mesemondó, s ha az volna is, csak a kandaló parazsát nézve tudna regélni. De sürgették a fiuk, hát belefogott. Lelkére kötöttük, hogy csak igazat szabad mondania, s elbeszélése tárgyát múltjában keresse még akkor is, ha ez az ő múltja egy kissé viharos is. Megértett bennünket, mi több kiolvasta azt is szemeinkből, hogy mire áhitozunk. Előkerült egy elzárt retesz mélyéből a karcsú konyakos palack, s a cingár gyüszünyi poharak •) Mutatóba szerzőnek „Kél tucat“ c. kötetéből. Megrendelhető a szerzőnél Kassán. Ára 1 ft 20 kr. Szerk. csakhamar csábítóan mosolyogtak felénk. A fiuk alig tudtak szembeszállani a kisértéssel, mintha vezényszóra tennék, feléjök nyulottak és egyszerre hajtották fel valamennyit. A Katica szemei kigyuladtak, nekitüzesed- tek és azután rágyújtott szilaj meséjére. Mi meg sorban elhelyezkedtünk szemben és hallgattuk az ő lágyan behízelgő csicsergését . . . . . . Gyermek voltam, tudatlan bolond. Az előkelő családhoz illő jó nevelés dacára — tudatlan. Minek is igyekeztek elhitetni velem any- nyi reám váró szépséges álmot; minek is hazudtak nekem gyermekéveim közepette boldogságról? Ne higyjék, oh nem, — engem senki sem csalt meg; engem senki sem hagyott cserben ; engem nem a szégyen űzött el enyéim köréből .... Ment voltam a bűnnek gondolatától is, a midőn elhagytam azt a hajlékot, melyet otthonomnak kellett neveznem. Úgy hittem, hogy bármilyen legyen is a jövő, rosszabb addig tartott jelenemnél már alig lehet. Önmagámmal dacoltam, s a büszkeség valami megmagyarázhatatlan neme volt az, mi engem távozásra késztetett • Inkább rálépek erre a sikamlósnak jelzett s megvetett pályára; százszorta szívesebben szállók szembe a pokol megannyi kisértésével: csak ne kelljen közelében lennem annak, a ki megrabolta boldogságomat. Mikor serdülő kicsi leány voltam — halt meg a mamám. Isten nyugosztalja . . . — Könycsepp gurult alá beesett szeméből, hirtelen torié le arcáról, s folytatta ott, ahol elhagyta. . . . Gyakorta lázadtam fel a sors ellen, hogy miért ragadta el tőlem könyörtelenül azt, a ki megvédett volna a gonosz ellen? Elégszer okoltam ezt az én sorsomat, a mely talán úgy akarta, s ezért lett ilyen borongós hangulatot keltő az én mesém. Minek is újítják fel rég nem szellőztetett emlékeimet ? Mit érdekli, mit bántja magukat egy ilyen magamfajta szerencsétlen teremtésnek a szomorú mellodiákra emlékeztető szürke története ? Milyen gonoszok . . . — Valamelyikünk szabadkozott, hogy térjen a tárgyra, kerülje a körülirásos filozófiát, mert drága az idő, s a záróra is rohamosan közéig. Megigazította hajfonatát, a félrecsuszott hamis diadémot helyére tette, a megfaragott ceruzával bejegyezte azt a bizonyos feketét, no meg a mi konyakjainkat, s ezekről jutott nyilván eszébe, hogy jó lesz újra öblögetni. Szótlanul ütődtek össze újból a kristálypohárkák, Katica halavány orcáját ártatlan pir futotta végig és folytatta megkezdett regemondását talán éppen ott, a hol előbb elhagyta. ... Ha elmondanám, hogy tekintélyes család tagja vagyok, jól tudom a fejüket csóválnák erre, s talán el sem hinnék. Pedig úgy van. Mikor tizenhat éves koromban hazakerültem a nevelőintézetből, a hol sok évet, ifjúságom minden idejét töltöttem, egy uj és ösme- retlen mamát találtam hon, a ki előttem testvéremnek, barátnőmnek tetszett. A Zemplén mai száma tiz oldal.
