Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-05-22 / 21. szám
1898. május 22. ______I. Melléklet a „Zemplén1' 21. számához. Hírek az országból. Őfelsége a király Budapesten megtekintette a tavaszi nemzetközi mükiállitást a Műcsarnokban, ahol két órát töltött, s mikor távozott, megjegyezte, hogy a kiállítás igen szép és sikerült. Zichy Antal, főrendiházi tag, Mihálynak, a festőművésznek testvérbátyja, a sokoldalúan képzett iró, Budapesten f. hó 19-én elhunyt. Kitűnő irodalmi munkássága az ideálok szolgálata volt. Tanulmányaiból, hogy csak egyet említsünk, kiválik a Széchenyi István gróf életrajza. A megboldogult tudóst, ki a magyar névnek kint is tiszteletet biztosított, ma helyezték örök nyugalomra Zala községben, a családi mauzóleomban. Áldás emlékére! Az országos betegápolás alapjának megteremtése céljából Perczel Dezső törvény- javaslatot nyújtott be a Képviselőházhoz. A javaslat azt tervezi, hogy az 1875. évi Ili. türv.- cikkely alapján fönnálló közteher (a vármegyei betegápolási pótadó) egyenletesebb és igazságosabb megosztás révén országszerte egyenlővé tétessék. Színház. Kapuzárás előtt vagyunk, amit a mai szin- lap úgy fejez ki, hogy „Már csak 3 előadás.“ Abból is kettő jutalomjáték: egyik a Sarlayé, a másik a Mátraié, a társulat két favorizált férfi tagjáé. Mindketten rászolgáltak a szinpártoló közönség rokonszenvére s mindketten forsz-szerepeikben fognak a bizonyára szépszámú közönségnek derűs, kedves perceket szerezni. Mindkettőjüket melegen ajánljuk n. é. közönségünk pártfogásába. A hét története ez : * Szombaton, máj. 14-én, a mi színpadunkon először, Iíubay Jenőnek méltán nagy hírre jutott 2 felvonásos operája, „A kremónai hegedűs“, mely, amint mondják, vendégszerepeit már a karlsruhei operában, a drámai zeneköltők Mekkájában is és ott sem vallott szégyent, sőt szerzője és a magyar Múzsa számára ott is babérokat aratott. Nálunk nem éppen nagyszámú, de distingvált, leginkább zeneértőkből álló közönség gyönyörködött az előkelő zenestilussal fogalmazott, minden részletével a hallgató lelkét kellemesen elringató, a wagneri utánzatoktól magát teljesen függetlenített operában, melyhez a dalmű-szöveg a Ver conti ugyanoly cimü vigjá- tékából készült. — Ha összehasonlítjuk „A kremónai hegedűsét a „Paraszt becsület“-tel, vagyis nálunk a két opera-estét, a fényesebb sikert amannak a javára kell Írnunk. De magában „A kremónai hegedűsében is az I. felvonás az, melyben Hubay „királyi élvezetet“ nyújt és ebben, a II. felvonáshoz viszonyítva, mely voltaképpen csak egy hatalmas fináléban való rekapitu- lálása, egységes érzelmi szférába gyűjtése a fodros hangulatáradatnak, Hubay, hogy úgy mondjuk, önmagát, a zeneköltő a hegedűművészt múlja fölül, mert ugyancsak virtuóz legyen az a hang. . . Jókai Mór könyve* *) e könyv, az „1848“ képes albuma, mely az ország java tehetségeinek segélyével készült, s amelyet úgy tekinthetünk mint a magyar irodalom ajándékát a nemzetnek és történelemnek. Akaratlanul egy kép jut eszünkbe az ős magyar világból, amikor még a felkelő napot áldozattüzzel fogadták ligetek, erdők árnyában, források, csermelyek tövénél. Felgyűlt a sziklán az áldozat lángja, a táltosok ajkain felhangzott a himnusz, s átszállt a napra. íme most is kigyúlt az áldozattűz, a nemzeti lelkesedés tüze, a magyar irodalom sziklaoltárán im ott az áldozat; a honszerelem forrásának tövénél áll ez a szikla, itne hangzik az ének is az ihletett ajkakról, — de vájjon át- veszi-e még a nép az ősi dallamot ? Úgy látszik . . . igen. Ezt bizonyítja a lelkesedés, melylyel e nemzeti bibliát mindenütt fogadták. A kötetes kiadás még március 15-ére megjelent, most a füzetes kiadás is befejeződik, — készen van. Ezerkétszáz képe a rövid, de tartalmas magyarázatokkal hű tükre a szabadságharcnak, s a szerkesztők nemcsak a közönségnek tettek nagy szívességet a munka kibocsátásával, de maradandó, hasznos és becses segédkönyvet nyújtottak a szaktudósoknak is. S valóban őszintén elmondhatjuk, hogy ime gazdag történelmi szak*) Ezernyolccszáznegyvenuyolc. A magyar szabadság- harc története 1848/49-ben. Ezerkétszáz képpel. Bársony István, Beöthy Zsolt, H. Pulszky Polikszéna, Heller Henrik, Ignotus, Inczédy László, Kazár Emil, Marczali Henrik, Mihalovies István, Mikszáth Kálmán, Sebők Zsigmond, Szilágyi Sándor, Timár Szaniszló, Varga Ottó, Voniovich Géza közreműködéseivel szerkesztik Jókai Mór, Bródy Sándor és Rákosi Viktor. Kiadja Révai testv. Írod. int. r t. Bpest. Váczi u. X. szer minden fajtájában, aki a zeneköltő érzéseit, nemcsak megérteni, de átérezni és színezni is tudja hűen, a legfinomabb árnyalatokig. — A szereplők, hogy csak a legfőbbeket említsük, Tiszay (Ferrari mester), Hevesi Janka (Gian- nina), Kozma (Sandro), Sárközi (Philippo), természetesen a jeles Huber karnagy útmutatását követve, aki ma igen lelkesen dirigált (hja! Hubay is a Huber fia!) egész könnyedséggel és biztossággal járták végig a kották útvesztőjét. Karnagy, zenekar és személyek hármas dicséretre méltók. A tetszés legzajosabban hangzott föl a Giannina Remény-dalára („Elhagyott a szelíd remény“ . . .) és a Philippo bánatos, mélázó, lemondó dalára („Igaz barát nincs“ . . .) úgyszintén a zenekar első prímásának, Eitler- nek siri csendben hallgatott hegedű-szólójára, melynek elhangzása tomboló tetszést támasztott. — Áz operaelőadást megelőzte Taylor „Barátságból“ c. 1 felv.-os vigjátéka Csiky G. kitűnő fordításában, melynek összevágó, kiválóan sikerült, pompásan szituált előadása Gazcly A.-t (Duci), Mátrai K.-t (Southdown Trotter), Várit idy R.-t (Cary), Palágyi L.-t (Meredith) és Szepessi G.-t (Benson) dicséri. Vasárnap, máj. 15-én, Géczy István népszínműve, a „Geleji kis király,“ nem nagy közönség előtt. — Staud Margit „Eszter“ szerepében a komoly drámai elemnek hódított tetszetős fensőbbséget a tréfa fölött, — kár, hogy Sarlay, az ő szertelen mókáival, minden áron fölibe akart emelkedni a komolyság esztétikai hatásának, amivel erősen turbálta a részvétet, sőt az érdeklődést is a szép Eszter küzdelmes sorsa iránt. — Különben pedig a fekete táblára kellene Írni, hogy a rendezés igen laza volt és névszerint is oda kellene írni azokat, akik szerepeiket jól nem tudták. Kérjük is a direktor urat, hogy a főpróbákon legyen jelen s legyen az elejétől végig csupa szem, fül, figyelem, s ami fő : legyen kérlelhetetlen számonkérő, rend- reutasitó. —- Sárközi (Imre gazda) hősét erős drámai érzéssel és önmegtagadással mutatta be. — Staud Margitról ismételve is dicsérettel kell megemlékeznünk. Szívesen elösmerjük, hogy az ábrázolás, a jellemfestés, élethűség dolgában szemláttomást nagy haladást tett. Kellemesen csendülő szép hangja is napról-napra behizel- gőbb. Hétfőn, máj. 16-án, Trilbik, az aggszüzek, — a szezonban harmadszor. Közönség gyér, talán még a harmadrésznél is csekélyebb értékre devalvált számmal. Kedden, máj. 17-én, Gazdy Arankának, a társulat egyik ékességének, közönségünk szeretettel becézett kedveltjének jutalomjátékául Mariána — óriási nagy közönség előtt. (A darab és az előadás méltatása tárcánkban — Szerk.) Szerdán, május 18-án, L’Arronge-nak „Az én Lipótkám“ c. érzékeny életképe 6 szakaszban, közepes számú hallgatóság előtt — A darab nemes intenciója, t. i. megmutatása annak, hogy a szülei majomszeretet a gyermeki élet megrontója és bebizonyítása annak, hogy az emberi boldogságnak éltető eleme a munka, a munka és a munka: eszembe juttatta a középiskolák nevelő rendszerének azt a letűnt divatát, irodalmunkban a hatalmas, mázsás történeti művek között, ennek a kis, első sorban összefoglaló gyönyörködtető könyvnek megadatott hézagot pótolni, hibákat helyreigazítani, tévedéseket felderíteni. A könyv oly szükséges éke minden háznak, hogy mindjárt Petőfi és Arany költeményei után következik. Magyar érzés, magyar tudás árad belőle, s belőle hangzik a honszerelem legtisztább dallama. * Az uj 5 füzet, melyről még nem számoltunk be olvasóinknak, s melyekkel a vállalat befejeződik, a szabadságharc kihangzását: az emigrációt foglalja magában. Csupa Kossuth- kép, úgy, hogy külön összefűzve ez az 5 füzet elmehotne Kossuth-albumnak. Temérdek képet találunk benne Kossuth ázsiai, amerikai utjából, — még az ő saját szavát is halljuk egy helyütt, — látjuk olaszországi lakását, az utcát, melyben sétálni szokott, utolsó arcképeit, a Parlaghy Vilma-féle nagy képét, s néhány eddig ismeretlen kőnyomatot. Látjuk őt utolsó sétája közben, amint egy gyorsfényképész véletlenül épp akkor megörökítette a via dei Miilén; látjuk halottas ágyán a ravatalon. Ott van a sírja is. Ez a kötet utolsó képe. Méltán, mert ebben a sírban nyugszik a nagy kor szelleme, legnagyobb emléke, ez a sir a magyar nemzet ereklyetartója! — Á füzethez Marczali Henriknek kitűnő összefoglalása csatlakozik még, s terjedelmes és pontos katalógus. Ezzel be van fejezve a mű, a mai magyar irodalom és az 50 éves múlt emlékkönyve. Áldás Íróira! Áldás olvasóira! amit érdemes lenne „közköltségen“ föleleveni' teni a serdülő nemzedék okulására, lelki épülésére, hogy t. i. „Az én Lipótkám“ fajta nemes irányzatú színdarabokkal „ex offo“ kellene megtraktálni az iskolák fiatalságát, a meghívott szülék jelenlétében, mint traktálták a múlt század végén s még e század elején is évtizedeken át a serdülő nemzedék erkölcsi szükségletének gondos egybefoglalásából állott „pásztorjátékokkal, meg az evvel rokon antik színpadi termékekkel. — Tiszay (Czveek Jenő cipészmester) az ő egyetlen fiát majommódra szerető apát, amint kiábrándul az ő léhiitő „pasziójából“, s amint apai szivében az egyéni megigazulás jellemerővé, a munka rajongó szeretetévé izmosul, művésziesen állította elénk, a drámai két főnem, a vig és szomorú elem finom átmeneteiből és vegyű- letből álló szerep pompás megjátszásával. — Palágyi (a Czvek Lipótkája) igen színtelenül mutatta be az élvhajhászó léha kamaszt. — A munka apteozisa, a IV. felvonás zárójelenete, midőn a sorstól megcibált öreg Czveek, veje, Erős Rudolf (Kozma) előtt, akit midőn Czvek Klárika (Gazdy A.) kezét megkérte, iparos pimasz gőggel vérig sértett, megalázkodik: hatalmas tapsra ingerelte a hallgatóságot. És ebben a szinte tomboló tapsban egy nagy vallomás is foglaltatott; az t. i. hogy a L’Arronge emésztetü, erkölcsnemesitő színmüvek operet- csömört érző közönségünknek kívánatos „fogyasztási cikkek“ a szellemiekből. Csütörtökön, máj. 19-én, a szegény Kozma István jutalomjátéka csütörtököt mondott, any- nyiból, hogy a szezonban most már harmadszor színre hozott „Talmi hercegnődnek édes-kevés közönsége volt. Ha már most figyelembe vesz- szük, hogy a jutalmazandó az est tiszta bevételének 10 (mondd tiz) percentjét kapja: őszintén sajnáljuk a jobb sorsra méltó jutalmazan- dót, hogy reménykedésének büdzséje passzíve egy zéróval gyarapodott. Pénteken, május 20-án, A falu rossza, eléggé telt ház előtt. — A szereplők kedvvel játszottak. Boriskát, a szenvedő szerelmes leányt, Gazdy, — Bátki Tercsit, a fürge eleven leányt, később menyecskét Mátrainé, — Finum Rózsit, a tűzről pattant, minden izében kackiás menyecskét Staud Margit nagyon tetszetősen adták, az utóbbinak szép dalait megtapsolták, mégis uj rázták. Göndör Sándort Sárközy alakította s nagyon szépen is énekelt; ilyen jó talán még egy szerepében sem volt, bizonyos, hogy ő inkább népszínműben, mint operettben helyénvaló. Gonosz Pistát Szepessy alakította, mégpedig di- cséretreméltóan. A Lajos szerepét Kozma nagyon jól adta. Úgy látszik hogy ő nemcsak szépen énekel, de ha el lemében van, könnyedén és jól is játszik. — Nagy Vilma, mint Gonoszné, kitűnő ! A Mátray Cene cigányprímása non plusz ultra ! Szerepébe annyi elevenséget, olyan pompás komikumot tudott önteni, hogy minden mozdulata egy-egy ok volt a kacagásra. — Pásztor (Feledi Gáspár) ma mutatkozott be először nagyobb szerepben. Minden kezdet nehéz ! Szorgalommal, kitartással le fogja küzdeni a nehézségeket. A többiek kisebb szerepeikben jeleskedtek. Szombaton., máj. 21-én, Hevesi Janka jutalomjátékául „A szultán,“ Verő György remek zenéjü oper ;ttéje. — Erről, mint a többiekről is majd többet jövő számunkban. a+b. * A bucsu-hét műsora : Ma, vasárnap „Az ezred trombitás“ énekes életkép, — hétfőn leszállított helyárakkal, „A gyimesi vadvirág,“ — kedden Sarlay Kornél jutalomjátékául „Arthur kalandjai,“ bohózat, — szerdán utolsó és bucsu- előadásul s egyszersmind Mátrai Kálmán jutalomjátékául „Áz államtitkár ur“ vígjáték. — A jutalmazandókat még egyszer ajánljuk szives pártfogásba. Különfélék. — Legkegyesebb adományok. Őfelsége, kabinet irodája utján s főispánunk előterjesztésére, Gojdics János f.-olsvai tanítónak 15 frt- nyi, — Ózv. Sárpatataky Lászlóné a.-regmeci, özv. Zapotoczky Andrásné zubnai lakosoknak egyenként 15 ftnyi, — végre Nagy József b.- kereszturi lakosnak 10 ftnyi legkogyesebb adományt küldött. — Személyi hírek. Aíargitai József dr. ministeri titkár osztálytanácsossá neveztetett ki a pénzügyministériumban. Kineveztetésének hire élénk örömet ébresztett vármegyénk előkelő köreiben, hol a fiatal osztálytanácsos, csak pár évvel ezelőtt, még mint főispáni titkár általános közszeretetnek volt részese. Az uj osztálytanácsos, úgy is mint igen tisztelt barátunk és a „Zemplénében hű munkatársunk, fogadja kinevezte- téséhez legőszintébb örömünk tolmácsolását és szerencsekivánatunkat! — Wollenhoffer Emil, ezredes, ezredparancsnok, f. hó 16-án, a honvéd
