Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-02-27 / 9. szám

délyes tréfát csinálva.. Majd elhangzott a jelszó : Hölgyválasztás! — És lett sürgés-forgás! És a kíváncsiság a férfiakba szállt át.

— Ki az, kivel az I. négyest táncoltam?

S minden férfi boldognak érzé magát. Azt bitte, bogy győzelmet jelent e választás. — — S volt kacaj, mikor a táncnak vége lett s lekerült a maszk s a boldog férfi előtt mosolygó arccal a saját felesége állt, megköszönve a szép bókokat.

Az I. négyes után a dominók lekerültek, hogy annál szebben fessenek a kalikók.

Pali cigány száraz fája nem pihen, a boldog párok — nem gondolva most semmivel —

lejtenek .... Mondjam-e tovább ?------Minek ?

Még el sem hinnék, hogy annak a száraz fának minden búrja, még reggel 8 óra tájban is, nem fájdalomtól, de örömtől reszketett. — De csak még is, — mondok még valamit. Meg kell még emlékeznem a tombola-játékról is. 138 tárgyat játszott ki az egyesület a szünetóra után. Az a rövid idő is, mi alatt e kijátszás történt, csak emelte az est kedélyességét. Hiszen a vágyakozás és izgalom egészen hozzátartozik a századvég élvezeteihez. Ezt az élvezetet biztosította e néhány perc. Mindenkit izgatta a vágy, hogy vihessen hacsak egy kis emléknekvalót is legalább — a zsebben is, nemcsak a szívben. De sajnos, nem vitt mindenki, hanem az ilyenek aztán annál többet igyekeztek szivükbe rejteni.

Szeretném ide Írni még azoknak a nevét is, akik ez estén jelen voltak: de nem m:rek hozzáfogni, mert bizton kihagynék valakit. Ettől pedig Isten óvja szegény fejemet! De hogy legalább némiképp jellemezzem ez estét e tekintetben is, azt feljegyezhetem minden félelem nélkül, hogy az I. négyest 70 pár táncolta. És azért csak annyi, mert a terembe több nem fért bele. Az is jellemezte az est fényes sikerét, hogy a vidék is szokatlanul nagy számmal volt képviselve.

A még fiatal „Homonnai jótékony egyesület“-nek ez volt az első mulatsága. Fényesen si került. S e siker szép jövőt jósol. Adja Isten, hisz’ az egyesület nemes célt tűzött maga elébe.

x. y.

A szerencsiek álarcosbálja.

A f. hó 19-én megtartott álarcosbál, mint előre is lehetett sejteni igen szépen sikerült. A rendezőség buzgó fáradozását fényes siker koronázta. A városnak és vidékének majdnem ösz- szes intelligenciája együtt volt e kedves s kedélyes mulatságon, ^melynek érdekességét fokozta még az is, hogy igen nagy rész álarc alatt és jelmezben jelenvén meg: a közönség kedves szórakozását találta egymás kilétének felfedezésében. Hiába is húzta a cigány, a közönség folytatta a leleplezést s csak midőn ebben jól kimulatta magát, fogott a tánchoz. De a szemlélőnek is, ki a tánctól visszahúzódott, elég szórakozás kínálkozott továbbra is a szebbnél- szebb jelmezek nézésében, amiért különösen a hölgyvilágot illeti a dicséret.

Az a jókedv s vigság, melylyel a mulatság megindult, folyton tartott. A „zárdanövendékek“, a „jambó-társaság“, a „sarkvidéki utazók“ megjelenése, valamint a konfettizés és hó- labdázás nem csekély derültséget keltett.

Az első négyest 42 pár táncolta. Szünet közben élénk csevegés töltötte be a melléktermeket. A vacsora után folytatott tánc reggeli hat óráig tartott. Általában véve mig távolról fényes jellegűnek tűnt fel a mulatság, a társaság közepett fesztelenség uralkodott, s mindenkinek arcáról a legnagyobb megelégedés s jókedv mosolygott.

A rendezőséget különben a fényes siker fölött Bernáth Béla orsz. gyűl. képviselő, ki szintén jelen volt, meggratulálta. A táncterem igen szépen s ízlésesen volt feldiszitve; a falakon s tükrök körül a drapériák, szögletekben a pálmafák s olianderek, közepén a virágokkal ékesített „chaise lonque“ a villamos lámpák fénye mellett szép látványt nyújtottak.

A mulatság, mint ez a meghívókon jelezve volt, a helyben felállítandó kisdedóvó alaptőkéje javára rendeztetett s a kiadásokon felül maradt összeget 41 ft 44 krt az illetékes kezekhez juttatta már is a rendezőség.

Jelenvoltak, asszonyok: Bóta Béláné, Du- bán Lipótné, Farkas Imréné, Grátz Gusztávné, Gröger Rezsőné, Haag Zsigmondné, Janiga Vin- céné, Kappel Károlyné, Kodolányi Viktorné, Kresz Józsefné (Újvilág), Kovács Somogyi Margit, Köhler Ferencné (Mád), Kőrössy Istvánná, Marikovszky Pál dr.-né (T.-Terebes), Nagy Adolfné (L.-Bénye), Novák Józsefné, Novacsek Jánosné, Paczauer Mór dr.-né, Paczauer Adolfné (Budapest) Pintérné Hoyos Willy grófnő, Roch- litz Dezsőné, Simon Józsefné, Székely Károlyné (Tokaj), Szladek Károlyné (T.-Terebes), Tar Józsefné (Tállya), Vadas József dr.-né (T.-Lök), Váry Rezsőné, Vitányi Bertalanná, Wagner Ferencné. — Leányok: Dienes Anna, Epper- lein Lujza (Budapest), Farkas Erzsiké, Friedmann Margit (Miskolc), Grieger Mariska (Rakaca), Gröger Irma, Hoyos Róza grófné (Vécse), Kehler Margit (Mád), Kozlánszky Autónia, Krőtz Margit (Újvilág), Lang Mariska, Marikovszky Gizella (T.-Terebes), Paczauer Anna, Stiller Hermina, Szabó Erzsiké (Tállya), Szabó Margit (Tállya), Szakadi Etelka (Krasznik-Vajda), Székely Jolánka (Tokaj), Tichy Mariska (Földvár), Ungár Margit (Nyíregyháza), Vadas Irén (T.- Lök), Vitányi Mariska (Kesznyéten).

FelCilfízettek : Deutsch Gyula 10 ftot, Pintér István 7 ft 50 krt, Barsay Miklós, Beck és Fischer, Büchler János, Harkányi János báró, Kesső Géza dr., Paczauer Mór dr. 5—5 ftot; Bernáth Béla, Schneider Károly 4—4 ftot, Alt- mann Elek dr., Csuka Miklós 3—3 ftot, Éder Lajos, Erős János dr., Wetterschneider Miksa

2—2 ftot, Bier János, Bleier Vilmos, Csernetzky József, Rochlitz Dezső, SimonJózsef, Szladek Károly 1—1 ftot, Halpert Elek 50 krt.

A viszontlátásra!

Weisz Adolf.

A tarczali ifjúság batyubálja.

Régi és mindenki előtt ismeretes közmondás, hogy : „Mindent a maga idejében ! “

Hogy eme közmondást a tarczali ifjúság nemcsak szállóigeként hangoztatja, amikor azt az okoskodás törvénye éppen úgy kívánja, hanem realizálja is ; azt hathatósan bizonyítja ama farsangi batyubál, mely f. hó 15-én, az ifjúság részéről a városháza nagytermében, a községi kisdedóvó javára rendeztetvén, főképp erkölcsi, de anyagi tekintetben is (mely utóbbi különben ez időszerűit mellékes), nagyon fényesen sikerült.

A városháza rideg, komor falainak méla tekintete s a táncoló pároknak a vigság rózsaszínű derűjében úszó arca, mily kontrasztok, mily ellentétek s mégis mennyire békésen és szépen összeférhetők. A kandi hold, mely mint nem várt vendég, valóban művésziesen húzta meg magát a báltermet ékesítő nehéz függönyök hátterében, mily sóvárgó szemekkel nézte a földi boldogság ily alakban való egyik érdekes nyilvánulását!... s F'lammarion szerint, azóta mily sok bolygónak vitt örvendetes üzenetet finom sugarainak szárnyain a földi ember ilynemű kedvteléseiről s báli szokásairól.

A kedv az idővel együtt fokozódott elany- nyira, hogy a reggeli komoly harangszónak kellett a kedélyeket más irányba terelni.

’ A tiszta jövedelem 20—25 ft volt. — A négyeseket 15—20 pár táncolta.

Jelen voltak, asszonyok: Andrásy Kálmánná (Búj), Bisiczky Gyuláné, Balogh Kálmánná, Bodnár Jánosné, Constantin Ottóné, Dofkay Györgyné, Dubán Lipótné, Gergely Istvánná, György Mózesné (B.-Keresztur), Honéczi M.-né (Tokaj), Kiss Lajosné, Komásy Kálmánná, Lázári Gyuláné, Mankovies Jánosné, Somlyai Sándorné, Tarczali Dávidné, Vizi Józsefné, Zimán Kálmánná. Leányok: Andrásy Jolánka (Búj), Benedek Erzsiké (Tokaj), Cseörghe Erzsiké, Constantin Irma és Lali, Dubán-nővé- rek (Szerencs), Horkay Annácska (S.-Patak,) Lázáry Emma, Luegmayer Irma, Mankovies Boriska, Veres Vilma és Ilonka, Honéczy-nő- vérek (Tokaj), Litvány Irmácska (B.-Keresztur) stb. rl.

A városi kaszinó bálja.

Az újhelyi városi kaszinó részéről a színházteremben f. hó. 5-én rendezett táncmulatság méltán sorakozik az ez idei elegáns farsangi mulatságok közé. A gyönyörűen díszített és villámos ivlámpák fényétől ragyogó terem nagy és díszes közönséget fogadott be ez alkalommal s a körülfutó páholyok is szép közönségnek adtak helyet. A tánc 9 óra tájban keringővei kezdődött s egy órai megszakítással reggel félhét óráig tartott. Mielőtt a jelenvolt hölgyek neveit elősorolnánk megemlítjük, hogy Hornyay Béla dr. kaszinó elnök és Matya- sovszky Kálmán alelnök nejeik őnagyságaik a figyelmes rendezőségtől egy-egy meglepően szép kötésű csokrot kaptak.

Jelenvoltak, asszonyok: Adametz Emilné, Ambrózy Nándorné, Barna Bertalanná, Bernáth Aladárné, Dókus Gyuláné, Fuchs Jenőné, özv. Hell Adolfné, Hornyay Béláné dr.-né, Jurcsó Ágostonná, Kucsera Antalné, Klein Árthurné, Krikbaum Gyuláné, Kincsessy Péterné, Korinkó Jánosné, Keresztessy Lajosné, Klein Gézáné, Löwy Adolfné, Mattyasovszky Kálmánná, Mecz- ner Gyuláné, Matolay Béláné, Mester Istvánná, Nagy Arminné, dr.-né, özv. Rácz Imréné, Rosenthal Sándorné dr.-né, Schveitzer Jánosné, Spotkovszky Károlyné, Schön Vilmosné dr.-né, Szepessy Imréné, Szokolay Emilné, Sztrapko- vics Imréné, Szép Gedeonná, Szerdahelyi Vin- céné (Rád), Thuránszky Lászlóné, Thuránszky Zoltánné, Tomasovszky Lajosné, Weisz Antalné, Widder Gyuláné

Leányok: Ambrózy Margit, Adametz Gizella, Füzy Ilonka, Farkas Irén, Főnyi Ilonka, Hell Sarolta, Harsányi Lujza, Halpert Etelka, Kucsera Ilona, Melánia és Irma, Keresztessy Irén,

Krikbaum Mariska, Korinkó Ilonka, Lehoczky Rózsa, Mattysovszky Sárika, Meczner Manci és Ilka, Nagy Elza, Olchváry Gizella, Pecher Márta, (Nagy-Szaláncz), Rácz Erzsiké, Spillenberg Sárika, Szokolay Margit, Sztrapkovics Anna Szép Puzsó és Ilonka, Szerdahelyi Andrienne’ (Rád), Szepessy Mariska, Szepessy Ilonka (Mis- kolcz), Szögyény Mária és Netti (Szabolcs), Tomasovszky Anna.

Közgazdaság.

A borhamisítások meggátlására alkotott szabályrendelet.

Méltó feltűnést keltett a „Zemplén“ f. évi 5. számában közzétett, az 1893. évi — (a mesterséges borok készítésének és azok forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló) — XXIII. t. c. végrehajtása céljából alkotott azon szabály- rendelet, mely az állandó borellenőrző bizottság javaslatára T. Zemplén-vármegye törvényhatósági bizottságának 1897. december 15-én tartott közgyűlésén lett elfogadva.

Méltó és — mondjuk ki mindjárt — kellemetlen föltünést keltett az érdekelt körökben azért, mert az említett szabályrendelet úgy a mint, az most van, a mostani formában és a szükséges, kellő módosítás nélkül törvénynyó emelve — a kereskedők legvitálisabb érdekeit nagyon érzékenyen sértené.

Nem lehet célom, amennyiben arra sem jogosítottnak, sem hivatottnak nem érzem magam — egy testületnek, ez esetben egy vármegyei tekintélyes bizottságnak nagy jelentőségű és bizonyára csak nemes intenciók által ösztönzött komoly törekvésein illetéktelen kritikát gyakorolni, de viszont szükségesnek tartom, amennyiben az nemcsak jogában áll, de kötelessége mindenkinek a közérdek szem előtt tartásával rámutatni az olyan hiányokra, vagy túlzásokra, melyekkel együtt a célba vett törekvés elérése egykönnyen pirhusi győzelemmé válhat, amennyiben magának az ügynek többet árt, mint amennyit egyáltalában használhatna.

Nem mintha az illető szabályrendelet sok tekintetbeni jogosultságát vitatnám és félreértések kikerülése végett szükségesnek látom mindjárt meg is jegyezni azt, hogy úgy a termelők, mint-maguk a kereskedők jól felfogott érdekében a magam részéről is fölöte és elodáz- h&tatlanul szükségesnek tartom, miszerint kellő megtorló intészkedések által a Hegyalja hírnevét aláásó egyének üzelmeinek és szédelgésének elvégre eleje vétessék és a legszi- goruabban büntetessenek, nem tarthatom azonban helyesnek oly óvintézkedések inaugurálását, melyek nemcsak a szédelgők, de a reális, tisztességes kereskedőt is egyaránt érzékenyen sújtják.

Minden szabályrendelet főkelléke az, hogy szelleme megfeleljen azon törvény intenciójának, melynek alapján és a melynek végrehajtása céljából az alkottatott. Az 1893. évi XXIII t. c. intenciója pedig, alkalmas módot szolgáltatni a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának megakadályozására, de nem lehet célja, — mint a szabályrendeletnek már jóelőre, is oly preventív intézkedések alkalmazása melyek a hamisítások meggátlása végett minden borkereskedőt rendőri felügyelet alá helyeznek.1) — Hisz e szerint a betörések meggátlása szempontjából ; fúró véső harapófogó meg mit tudom én minő eszközök — a gyilkolások meggátlása szempontjából pedig mindeu néven nevezendő fegyver eladását is be kellene tiltani.

Hogy azonban elvégre rátérjek magára a dolog lényegére, szerény nézetem szerint kifo- gásolandónak tartom azon eljárást, melyszerint az illető borellenőrző bizottságban borkereskedők is helyt foglalnak. Ezen beosztás által, véleményem szerint a kereskedői osztály teljesen ki van szolgáltatva a bizottság esetleges önkényének, mert, ösmerve hegyaljai viszonyainkat, ahol oly számosán szorítkoznak kizárólag a borkereskedésre és ennek folytán egyik a másiknak oly elkeseredett konkurrense, bizony köny- nyen megeshetik, hogy egy a bizottságban lévő borkereskedő — nem állítom, miszerint most van olyan, de akadhat olyan is, ki konkurensére — csupa jóakaratból — oly, hacsak esetleg időleges csapást is mérhet, mely egymagában is teljesen elégséges lehet arra, hogy az illetőnek okozott anyagi kárján kívül, a kereskedőnek is legdrágább kincsét: jó hírnevét is megrontsa2)

A szabályrendelet elébe vág a törvény e

~') A szabályrendelet e tekintetben egyáltalán nem lépte tül azon határokat, amelyeket egyrószóről a törvény, másrószéröl a kereskedő osztály jogos és méltányos érdekei megvonnak. A mesterséges borok gyártására szolgáló anyagszerek hirdetésére és tartására vonatkozó tilalom nélkül az 1893. XXIII. t. c. »pium desiderium“ volna A kereskedők ellenőrzésének a szabályrendelet által statuált módja a reális borkereskedőt egyáltalán nem feszélyezheti. Elvégre is minden ellenőrzési módnak alkalmazkodnia kell azon körülményekhez, amelyek egy részről szükségessé tették másrészről, amelyek sikerét biztosítják.

>) Ez a kifogás, helyesebben skrnpulus — túlzott; mert a tisztességes kereskedő egyáltalán nincsen semmi néven nevezendő meghurcoltatásnak kitéve, s aztán opti-