Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-02-06 / 6. szám
1898. február 6. II. Melléklet a „Zemplén"* 6; számához. TAN ÜGY. II Zemplén vármepyei Mó-EpMít iatalos rovata. — Rovatvezető: Schneider Jakab, — Kéziratok a rovatvezetőhöz S.A.-Ujhelybe küldendők. Sorakozzunk! Zemplén-vármegye tanító-egyesületének 1897. évi december 9-én tartott ujjászervezési gyűlésén ezen egyesület volt ügyvivő elnöke beszámolóját koszorús költőnk eme mondásával kezdte: „Magyarországot még egyszer megkell hódítani s e nagyfontosságu feladat megoldása a néptanítókra vár.“ Nem meggondolatlanul mondta ezt a költők királya, mert hiszen mindaz, mi körülöttünk történik, azt bizonyítja, hogy Magyarországot magunktól magunknak s utódainknak kell meghódítanunk, nem az öldöklés, de a kultúra és nevelés fegyvereivel. Minden hadseregnek, mely hódító útra kel, vezérre, vezetőre van szüksége; vájjon nincs-e vezérünk ? Találkozik-e tanító széles e hazában, kinek szive kultuszminiszterünk nevének hallatára hevesebben ne dobogna'? Volt-e a tanügy élén ienköltebb gondolkozása férfiú valaha, mint O? volt-e ki a tanítók valódi értékét úgy megbecsülni, méltányolni tudta és akarta volna, mint 0 ? azt hiszem nem volt! Voltak elődjei sorában, kik hazánk kultúrájának alapjait a civilizáció felé nagy lépésekkel, nagy tettekkel előbbre vitték, de olyan, ki a tanítók szivéhez közelebb állt volna nálánál, nem volt. Olvassa el bárki a tanítókhoz intézett 1898. újévi üdvözletét, állításom valódiságáról könnyen meggyőződik. A vezér után következnek az egyes hadosztályok fejei, a minister után az egyes megyék tanügyi vezetői: a tanfelügyelők. Állíthatom Zemplén-vármegye tanítói kara szerencsés helyzetben van megyénk derék és hivatása magaslatán álló tanfelügyelőjével, kit minden tanügybarát, tanító, a társadalom minden számottevő tagja tisztel, érdemeit nagyra- becsüli, e hivatásra való rátermettségét nem kell dicsérni, eléggé dicsérik őt tettei. Tehát a gondviselés különös kegyelméből, mondhatjuk, páratlan egyének vezetnek minket, legyünk azon, hogy a vezetésökre bízott sereg ne szégyent, de fényt és dicsőséget hozzon reájok. Az emlékezetes ujjászervezési gyűlésen megválasztottuk a vezérkart, ennek első dicséretre méltó lépése, hogy ezen becses lapot részünkre megnyerte. Állapodjunk meg egy kissé ! Ezen lépése a mi vitális érdekünk ; tudjuk azt, hogy nemzetünk a kultúrának, civilizációnak nem áll még a legtökéletesebb fokán, nekünk, kik a kultúra civilizáció terjesztői vagyunk, kutatnunk, keresnünk kell azon módozatokat, melyek segítségével előbbre haladhatunk, ezt egy-két ember nem teheti, szükségünk van a jobbak észleleteire, véleményére, tapasztalataira, hogy az összesek működési útjait megjelöljük, azért e lap hasábjain nem fog ártani egy kis eszmecsere. Nehéz feladat vár reánk; éppen megyénk az, melynek lakosai nagyrészt nem magyar ajkúak, ezeknek a magyar nyelvnek s valóban magyarnak való meghódítása a mi feladatunk. Hazánk s legközelebb megyénkben is a szocializmus tanokat követők ijesztően szaporodnak, ezen tanok kiirtása, a mi kötelességünk, nem a fegyver, de a kultúra a felvilágosítás fogja azt a józan és hazáját nem felületesen, de szívből szerető honpolgár elméjéből kiűzni, — s mit mondjak még? bármily bölcsen és körültekintően volt az 1868-ik évi XXXVIII. t.-c. megalkotva, tapasztaljuk, hogy revíziójával nem szabad soká késni; — hogy anyagi dotálásunk nem a megérdemelt fáradság dija, mindnyájan érezzük, hogy munkaképtelenség esetén (bár ez irányban sok üdvös újítás történt a közel-multban) nem vagyunk eléggé biztosítva, tudjuk mindnyájan. Szeretett Kartársak! A napirenden levő ügyek okos megfejtése, célirányos végrehajtása és keresztülvitele a mi érdekünk. , Vannak általános és specialis érdekeink; általános érdekeink szószólója a „Néptanítók Lapja“, de szükségünk van oly orgánumra, mely úgy általános, valamint specialis érdekeink hirdetője legyen. E lap kiadóhivatala meg tette azon, a maga nemében páratlan szívességet, hogy becses lapját harmadrész áron bocsátotta rendelkezésünkre ; — éljünk az alkalommal — ne mu- laszsza el szeretett kartársaim közül egy sem e lapra való előfizetést; úgy vélem, ha e lap ki- adóhivatala a nagy áldozatot a lap előfizetésének redukálásával meghozta, úgy megadja né- kiink azt a módot is, hogy eszméink kölcsönös kicserélésére, tapasztalataink egymással való értesítésére, indítványaink közzétételeire nem egykét hasáb, de egy-két oldal is rendelkezésünkre fog állani. Rajta tehát! Ne késsék senki az előfizetéssel ! Fel a munkára! Érdekeinket vállvetve támogassuk! Oszlassuk el a sötétség és bizonytalanság sötét fátyolét, lássa a társadalom, hogy mi annak számottevő tagjai vagyunk. Sorakozzunk ! Kis-Dobrán, 1898. febr. 2. KARPINECZ MANÓ, gk k. tanító. A téli gazdasági tanitások. A „Zemplén-vármegyei gazdasági egyesület“ elnöksége e lapok f. évi 4-ik számában felhívja a gazdálkodás iránt érdeklődők figyelmét a Sátoralja-Ujhelyben tartandó téli gazdasági tanításokra. E felhívás érdemére vonatkozólag nincs semmi mondanivalóm, mert a gazdasági tanitások fontosságát, szükségességét, továbbá annak hasznát mainapság fent és alant mindenki egyiránt elismeri. Azt azonban nem hallgathatom el, hogy ezek a vármegye székhelyén tartandó gazdasági tanitások — inkább előadások — nagyon is helyi érdeküek illetve értékűek, mert bizonyára sem a Harangod vidékéről, sem a vármegye felső részéből nem részesülnek abban azok, kiket első sorban érdekel : a földművelő, bortermelő nép. Ez okból felszólalásomnak éppen az a célja, hogy a gazdasági és szőlészeti ismeretek elsajátítása a vármegye minden községében lehetővé tétessék. A községnek, illetőleg a közönség azon nagyrészének, mely a helyben lakó szakemberek tanácsadására van utalva, a gazdasági ismeretekbe való bevezetésére szolgálnának a gazdasági ismétlő-iskolák, amelyek vármegyénkben vajmi kevés számmal vannak, de hogy a jövőben létesülhessenek, arra mi tanítók igen sokat — talán mindent — tehetünk. Mindnyájunk előtt tudva van, hogy a mullt évben vármegyénk tanítói közül többen részesültünk ama szerencsében, hogy egyrész a gazdasági, más rész a szőlészeti tanfolyamon megszerezhette azon ismereteket, amelyekre a gazdasági ismétlő-iskolák vezetéséhez múlhatatlanul szükségünk lesz. Ezek a tanfolyamok pedig éppen azért rendeztettek és arra éppen a tanítók csak azért hivattak be, hogy az ott szerzett ismereteiket esetleg a maguk-, de első sorban a nagyközönség javara értékesíthessék. így állván a dolog, nem hunyhatunk szemet a „Zemplén-vármegyei gazdasági egyesület“ nemes törekvése előtt, sőt kötelességünk azt támogatni, amely támogatás abban állhat, hogy saját körünkben tartsunk gazdasági vagy szőlészeti előadásokat. Ki mit tanult és tud közülünk egyik vagy másik szakból, ne hagyja azt kamat nélkül heverni, hanem értékesítse, kamatoztassa a népnél, annál a népnél, amelynek boldogitása első sorban a tanítóra vár s a mely munka nekünk egyik legszebb feladatunk, legmagasztosabb célunk. Sőt tovább megyek: Amennyiben nincs vármegyénk minden községében a szóban forgó ismeretek birtokában levő tanító — megengednek kartársaim e tapasztalatokon álló nyilatkozatomért — az ügy érdekében nagyon is fontos és kívánatos, hogy a közel fekvő és népesebb községekben is tartsunk ilyen irányú előadásokat. Igaz, hogy ez nehézségekbe ütközik, de én azt hiszem, hogy az ügy fontossága s a mi jóakaratunk eme nehézségeket le fogja győzni. Különben is csak az oda és vissza fuvarozás kérdésénél támadhatnának akadályok, mert az előadásra vállalkozók — azt hiszem, mert ón szívesen fogom tenni — gyönyört találnak abban, ha ismereteiket a néppel közölhetik, mire a téli előadások legalkalmasabbak. És még más haszna is lenne eme dolognak. Ne méitóztassanak ezért önzőnek nevezni, hogy az előadások hátterében a magunk hasznát is látom én. A sokféle megadóztatás miatt népünk minden újabb kiadástól (nem is csuda) irtózik és ez az oka, hogy minden olyan intézmény iránt, mely bár neki üdvös, de amelynek létesítése az ő megterheltetésével jár, ellenszenvvel viseltetik. De ha belátja majd, hogy azok az ismeretek, melyekről az előadásokon tudomást szerzett, vagy melyeket elsajátított, neki hasznára szolgálnak, ha meggyőződik arról, hogy azok hosszas tapasztalatokon nyugvó szakbeli ismeretek, a maga és gyermekei jövőjének érdekében szívesen hozza meg áldozatát a gazdasági ismétlő-iskolák felállítására, amelyeknek vezetése — nem is kell mondanom — a miénk s a mely munkáért az illő honorárium bizonyára nem fog elmaradni. :KIiad.óliiT7-atali "Cizenetels:. H. E. és Cs. L. tanító uraknak. Önök: azt írják nekünk, hofry azért nem fizetnek elő, mert lapunkat úgy is olvassák a helyi kaszinóban, mig más részt 1 fttal hozzá járulnának at. ügyi rovat fentartási költségeihez ; az urak tehát nem jól fogták fel a tanító egyesület lelkes felhívását, hisz a csekély előfizetési összeg nemcsak arra szolgál, hogy lapunkat kézhez kapják, de arra is, hogy a tanügyi rovat kiadásai fedezetet nyerjenek, hisz lapunknak a vármegye minden községében vannak úgyszólván előfizetői, s igy minden tanító áldozat nélkül hozzá is juthatna lapunkhoz, ám de akkor megszűnne a lap az önök érdekeit képviselni, s önöknek bizonyos mennyi ségü rovatot rendelkezésökre bocsátani. Az 1 ft költség hozzájárulásra nézve pedig kijelentjük, hogy adományokat nem fogadunk el, ha fentarthatja magát rovatunk (mit erősen hiszünk) az előfizetésekből szívesen adjuk ki, ha pedig az nem lenne kivihető úgy megmaradunk amik voltunk — adomány nélkül is. Közgazdaság. Minden oly kérdés, mely az agrár visszo- nyokat érinti, ma actuális lévén, helyén valónak tartjuk különösen gazdasági gépiparunkkal is foglalkozni, mert ezen iparág fejlődése egyszersmind culturális fejlődésünket is jelenti. Hogy pedig a gazdasági gépipar hazánkban, csak az utóbbi 10 évre visszapillantva, csakugyan óriási fejlődésnek indult, elég ha ráutalónk hazai gépgyáraink virágzására, melyek körül az Első Magyar Gfazdasági Gépgyár Részvény-Társulat gyártelepét, mely kizárólag gazdasági gépek gyártásával foglalkozik. E gyárat, 1882-ben tehát gépiparánk stag- natiója idejében svájci vállalkozók alapították, mig 1889-ben, mikor a vállalkozási kedv nálunk is élénkebb lett, ipari és kereskedelmi életünk kitűnőségéiből alakított részvénytársaság vette át a gyártelepet, melynek vezetésében az időtől kezdve igaz magyar kereskedői szellem és a magyar gazda közönség bizalmának megnyerése iránti törekvés nyilvánul. Kiváló eredményeket tudott a vállalat fel- mátatni különösen gőzgépeivel, melyeket a győr- vidéki és debreczeni gazdasági egyesületek területein, nyilvánosan bemutatva, kitüntető elismerésben részesült. A vállalat iránti bizalmat és gőzgépeinek keresettségét különben legfényesebben igazolja azon tény, hogy a gyár aránylag rövid fenállása alatt az ezredik gőzcséplőkészletet hozza a f. évben forgalomba. Örvendetes jelenségnek tartjuk, gépiparunknak ily eminens virágzását és büszkék lehetünk az óriása eredményre, melyet ily rövid idő alatt elérni képesek voltunk. Borkóstoló. Tokaj Hegyalj ín megindult örvendetes szőlő újjáépítés a zemplén-vármegyei gazdasági egyesületet azon elhatározásra bírta, hogy az újjáépített szőlőkről szűrt borokat a nagyközönségnek és a kereskedő világnak bemutatván, annak jóságáról, zamatosságáról és legfőképen értékéről tájékozást adjon minden érdeklődőnek. Amiért is a folyó év február hó 15 napjának d. e. V2IO órájakor S.-A. Ujhelyben, a vármegyeháza nagytermében borkóstolót rendez, amely borkóstolóra azonban csakis olyan borokat fogad el bemutatás végett, amely borok a filokszera fpusztitása után újraépített szőlőkben termettek Minthogy a czél az, hogy bizonyságot nyerjünk arról, hogy ezen újonnan telepitett szőlőknek borai az évek változtával milyen arányban fejlődnek minőség tekintetében, nagyon kívánatosnak látsdk, hogy necsak az utolsó évi termés, hanem az ez- megelőző é<dek is lehetőleg bemutassanak. A gazdasági egyesület azon kérelemmel fordul tehát a Tokaj Hegya bortermelőihez, hogy e- zen borkóstolóra az újonnan tetepitett szőlőkön termett boraikból bormintákat kü'deni szíveskedjenek, Egyúttal szívesen meghívja ezen borkóstolóra. A minták félliteres üvegekben, legkésőbb 1898. évi február 10-ig az egye-ület titkári hivatalához beküldendők s ott egyúttal bejelentendő az is, hogy eladásra milyen mennyiség és mily árban áll a termelő rendelkezésére A biráló-bizottság, amely tokaj-hegyaljai bortermelőkből és kereskedőkből lesz megalakítva, febr. 15 én d. e. 8 órakor fogja a bírálatot megejteni. Ezen borkóstoló a Tokaj-Hegyalja községeiken hirdetmény utján lesz közzétéve, az érdeklődők figyelmét pedig az összes napilapok utján hívjuk fel A borkóstoló zsűrije. A Zemp’énvár- megyei gazdasági egyesület által a f. év február 15 én rendezendő borkóstoló bíráló bizottságába tagokul az elnökségen kívül Görgey Gyula (Tállya), Görgey Sándor (Tolcsva), Kosinszky Viktor (Tarczal), Rotman Herman (Tolcsva), Stilman Lajos (Mád), Németh Nándor és Zinner Henri < (S A.-Ujhely) lettek felkérve. A zsűri febr. hó 15-én d. e. 8 órakor tartja ülését. Az ügy érdekében kérésünket megújítva vagyunk hazafias üdvözlettel : Zemplénmegyei ga dasági egyesillet. Hub&y Bertalan.
