Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-06-26 / 26. szám
1898. junius 26. II. Melléklet a ,,Zemplén“ 26. számához. Egyesületi élet. Nyilvános nyugtató és köszönet. A „s.-a.-ujhelyi izr. népkonyha egyesület“ céljaira rendezett nyári mulatság alkalmából utólagosan adakoztak : Méltóságos Wallis Gyu- láné grófnő 5 ft, Behyna-Testvérek, Beregszászy István 2—2 ftot, Vályi Bertalan 1 ftot. —- Ezen összeggel a tiszta jövedelem 196 forint 46 krajcárt tesz ki. Fogadják az adományozók az egyesület hálás köszönetét S.-A-Ujhely, 1898. jun. 25. Widder Gyula, Haas Adolf, e. titkár. e. pénztáros. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Sztropkó, 1898 jun. 21. A döghus rendszerinti kimérésével egy uj iparágat létesitett az a szövetkezeti banda, amely sikeres működéssel tanyát ütött a mi kiterjedt vidékünkön. A mindenki által féltve őrzött drága kincs, az emberi egészség ellen célzatosan irányuló merénylet elkövetői úgy vélik, hogy az uj-korban, amikor a haladás a jelszó, kár követni azt az ősi szokást, mely szerint az elhullott állatok az úgynevezett dögtéren ásatik el akkor, amidőn a siker koronázta gyakorlat igazolása szerint azokat egy nemesebb temetőhely, az emberi gyomor is hajlandó magába befogadni. Ezen vállalat meghonosítását nagyban elő- mozdítja az a körülmény is, hogy ilyetén minden kockázat nélkül is rengeteg vagyonra tehetnek szert az emberi bőrből kivetkőzött sátán cimborái. Az e téren már eddig is elért fényes sikerektől felvillanyozva, Treihaft Náthán Ho- csánka-pusztai lakos az ő pihent eszét, ott a puszták magányában, arra használta fel, hogy amikor beteg tehene az alkalmazott babonás hókusz-pókuszok dacára is elköltözött ez árnyékvilágból, valószínűleg a döghusgyártó szövetkezet tanácsára egész nyugodt lelkiismerettel kimérte annak véreresztés nélküli földi maradványait Sztropkó város és vidéke nagyérdemű közönségének. Most a második felderített eset, alkalmával megfejthetetlen rébuszként tűnik fel előttünk az a különös gyöngéd figyelem és az a tulszerény- ség, melyből kifolyólag mészárosainknak egyetlen félj aj dúló szavuk sem volt az őket erkölcsileg és anyagilag megkárosító döghuskimérők tiltott üzelmeihez. Csiripelnek ugyan valamit a verebek, de ki tudná ma még megmondani, hogy igaz-e az ? ! * TAN ÜGY. Zemplén- lármepi Tanitú-EgyesOlst hivatalos rovata. — Rovatvezető: Schneider Jakab, — Kéziratok a rovatvezetőhöz S.A.-Uj helybe küldendők. A szép előadásokról. (Folytatás és vége.) Itt általános szabályul azt mondhatjuk, hogy a hangnak időbeli mozgása mindig kerülje a szélsőségeket, mert mig a nagyon csendes előadás unalmat szül, a gyors bizonyos komikumot és érthetetlenséget okoz. Fődolog, hogy az Írásjelek időértéke pontosan és következetesen megtartassék. Erre nézve pedig a tanító részéről semmi egyéb, mint szigorú figyelem kívántatik meg. Szükséges már az első fokon a kellő vigyázat. — Nem azért különböztetjük meg a gépies, értelmes és szép olvasást, hogy eme fokozatokat az iskolábajárás tartamától, illetőleg az ott eltöltött idő mennyiségétől, az egyik, vagy másik osztályba való járástól tegyük függővé. — Téves pedagógiai felfogás az, mely — minthogy az 1-ső osztály csak gépiesen van hivatva olvasni — már e fokon nem törekszik az értelmes és szép olvasás sarkcsillaga felé. Tekintsünk meg még más mozzanatokat is, melyek a szép előadás köré csoportosíthatók. Ki ne hallotta volna ama mondást, hogy „a nyelvemen forog, még sem tudom kiejteni.“ Ha ennek lélektani okát kutatjuk, úgy találjuk, hogy a lélekben ott van, mintegy mozog a benső kép, de a külalak, a forma, a fogalomjegy hiányzik. Ez pedig a szép előadás szempontjából bizony-bizony nem kis hiba. Hogy az ilynemű hibákat gyógyítsuk, arra nézve a legbiztosabb ut és mód az, hogy mennél több fogalomjegy birtokába juttassuk a növendékeket. Szoktassuk őket az olvasmány tartalmának szabad előadására, hol a fogalomjegyek reprodukálására a legalkalmasabb tér kínálkozik, hol alkalmunk lesz a gyermekek fogalmait az egyes tárgyak és tulajdonságok felől gazdagítani és szilárdítani, a helytelenek és bizonytalanok felől pedig kellő felvilágosítást nyújtani. Szükséges még áttérnünk a tanító és tanítvány közötti magatartásra és modorra. Gyakran van rá eset, hogy a növendék, midőn feleletre van felszólítva, akadozik, remeg, mint a nyárfalevél. Ezt mi úgy szoktuk kifejezni, hogy megszeppent, a szónoklattal foglalkozók pedig, hogy „lámpalázt“ kapott. Eme félelemnek kettős oka lehet, vagy a tanító és tanítvány közötti bizalmatlanság, vagy a tananyag nem tudása, (ami különben a beszédbeli képességet ugyancsak rontja, hiszen ilyenkor van napirenden a szótag, szó, mondat- töredék stb. ismételgetése s ennél még drasztikusad dolog is). Ha a félelem az előbbi okra vihető vissza, úgy minden áron a növendék bizalmának megnyerése után kell törekednünk, annyival is inkább, mert a gyakori félelem és izgatottság a már meglevő beszédbeli képességet és hajlékonyságot is kockára teheti. A beszéd élettana szerint ugyanis bizonyos összefüggés van a központi idegrendszer és beszélőképesség közt s egy szakcikkből olvastam, hogy nem egy dadogó nyelvhibáját a hirtelen és nagymérvű ijedség által felingerült idegrendszer egyensúlyának megbomlásából lehet kimagyarázni. — A helyes beszéd, a szép előadás érdekében tehát a kellő nyugodtságot úgy élettani, mint pedagógiai szempontból is csak ajánlanunk lehet. Szólhatnánk még a hangszinzésről. Tudjuk, hogy mily soknemü és különféle érzelmek tanyája az emberi szív. Kérés, hála, sóhaj, bátorítás, lelkesedés, gúny, engesztelés stb. stb. mind megférnek benne. Amily különfélék az indulat és kedélyállapotok, oly sokféle hang szükséges azok visszaadására. Ez a hangszi- nezés. Itt a siker és előhaladás a gyermek utánzási képességére lévén fektetve, fődolog, hogy a tanító ezeknek hangjait alkalom adtán híven fejezze ki. Ha valahol nagy szerepe van az utánzásnak, úgy bizonyára a szónoklatnál igen. Természetes azonban, hogy az eredeti tehetség mindég felismerhető. — Itt, a tanító részéről nem tévesztendő szem elől, hogy a mondatbeli érzelmi hangsúly céljából a mondat lélektani sajátságával tisztába legyen s azt tüntesse fel a növendék előtt, hogy ennek az alapján alakuljon a hangárnyalat. Tárgyam a befejezéshez közeledik. Nem hangoztattam sem a „beszéd- és értelem-gyakorlat“, sem az olvasás fontos szerepét, a helyes beszéd, a szép előadás körül. Alig tehettem volna ezt merő frázisok nélkül. Epen azért eléggé indokolt felfogásom. De befejezésül föl kell még említenem az iskolai színjátékokat. Némely pedagógiai felfogás elítéli a népiskolába hozatalát a színjátékoknak, állítván, hogy az a gyermek erkölcsi érzetét veszélyezteti és igy egyinéségét a jövőben könnyen örvénybe sodorja. — Nem célom hosszas fejtegetésbe bocsátkozni efelől, de ha mindaz, mi a szép érzéket foglalkoztatja, az erkölesiséggel nem ellenkezik, akkor könnyen pálcát törhetünk ama bafelfogás felett. Alig van alkalmasabb eszköz a tanító kezében a szép előadás gyakorlására, mint épen az iskolai színjátékok. Csak a tartalom legyen a gyermek kedély- és érzelemvilágának megfelelő. Míg a népiskolai tantárgyak hiányával vannak ama közvetlen stilformának, mely a gyermek nyelvbeli fejlődésének a legbiztosabb gimnasztikája, addig ezt épen az jellemzi. Ha aztán tekintetbe vesszük azt, hogy a színjátékok tartalma mily fordulatos, mily változatos, menynyire alkalmat ad a legkülönfélébb érzelmeknek színezésére; elmondhatjuk, hogy ez a legbecsesebb eszköz a népiskola kezében a helyes előadás gyakorlására. Valóban ideje volna, hogy azt a népiskolánkba általában bevigyük, mert tagadhatatlan előnye van annak a szép előadás szempontjából bármely népiskolai tantárgy felett. Már maga az, hogy itt alkalom nyílik a taglejtések gyakorlására is, mely mig egyfelől a legősibb szellemi közlekedésül tekinthető, korunkban is sok oly indulatot fejez ki, melyre nézve a nyelv erőtlen, tért kíván részére a népiskolában. Próbáljuk meg minél több helyen. Rövid értekezésemet azzal az óhajtással fejezem be, vajha képes lettem volna a szép előadásra vonatkozólag mindnyájunkban érdeket kelteni és lelkesedést önteni. Sikolya Antal, ev. ref. tanító. A kereskedelmi tanonciskola folyó hó 19-én megtartott évzáró vizsgálata alkalmával a jeles osztályzatot nyert tanulók között kiosztatott 24 db. könyv 20 ft értékben. E könyveket a keresk. társulat, Behyna-Testvérek, Schön Sándor, Lővy Adolf, Landeszman Miksa és Alexander Vilmos urak nemes adakozásából nyertük. Fogadják az iskola nevében leghálásabb köszönetünket. Schneider Jakab, isk. igazgató. A s.-a -újhelyi „stquo“ izr. hitk. iskolájában 1898- junius 80-án d. u. 4 órakor tartandó évzáró-ünnep műsora: „Szózat“ énekli a növendékek énekkara. — „Az együgyü paraszt“ szavalja: Szepesi Margit III. oszt. tanuló. — „Szilágyi Erzsébet“ szav. Hellinger Ignátz IV. o. t. — „Vándor madár“ szav. Zucker Róza IV. o. t. — „Az én lakásom“ szav. Klein Eta IV. o. t. — „Vigaszt lás“ szav. Schneider Károly IV. o. t — Népdalok: „Fehér galamb...“, „Busán szól...“, „Nem vagyok én ...“ énekli a növend. énekkara. — „Heten vagyunk“ szav. Wiener Hermina V. o. t. — „Belzaczár“ szav. Schön Margit V. o. t. — „Rozgonyiné“ szav. Halpert Erzsi V. o. t. — Népdalok: „Mély a Rima“, „Erdő-erdő“, „Vígan vannak“ énekli a növend. énekkara. — „Ágota kisasszony“ szav. Schweiger Jolán V. o. t. — „Hamis tanú“ szav. Fried Etel VI. o. t. — „Zárbeszéd“ szav. Markstein Erzsi VII. o. t. — „Rákóczi induló“ énekli a növendékek énekkara. — Az énekszámokat cimbalmon kiséri: Werner Sárika V. o. t. —A műsort megelőzi a fiú növendékek torna-vizsgálata és befejezésül felolvastatnak a megjutalmazott tanulók nevei, jutalmak és értesítők kiosztatnak. — A leány növendékek kézimunkája a IV. fiú oszt. termében egész délután ki lesz állítva. Varannón, f. hó 14-én a magy. kir. tan- felügyelő városunkban időzött a közs. iskola államosítása ügyében. Ugyanaznap meglátogatta a kisdedóvó-intézetet, hol a haladás felett megelégedésének adott kifejezést. Még aznap kiment Juszko-Volyára, hol a készülődő állami iskolát megtekintette. Másnap meglátogatta a helybeli közs. iskola egyes osztályait. —• Az ip. tanonciskola záróvizsgálata f. hó 19- tartatott meg az elsőfokú iparhatóság, az isk. bizottság s több vendég jelenlétében. Kiállítva volt 58 munka, melyeknek készítői majd mind jutalmat kaptak. Vladdr Emil, tanügyünk buzgó mecénása, jelentékeny összeget osztott ki a kiállítók közt. r. 1. A mádi állami iskolai évzáró vizsgálatok keretében egy ritka, jubiláns iskolai ünnepség folyt le, Simkó Mária állami tanítónő tiszteletére 25 éves tanügyi munkásságának évfordulója alkalmából. — Az ünnepelt tanítónő növendékei vizsgálatának berekesztésével kapcsolatosan Pálóczy József, iskolai gondnoksági elnök, a tőle megszokott ékesszólással üdvözlő meghatóan a meglepett, mit sem sejtő tanítónőt, egy igen aktuális alkalmi beszédben ecsetelve a tanügyi pálya rendkívüli fontosságát, magasztosságát és-------töviseit s megemlékezve a köztiszteletben álló tanítónő munkásságáról. E beszéd alatt észrevétlenül behozták a jubeliomi emléktárgyul vett igen díszes értékes Íróasztalt és írókészletet, melynek átnyujtásával fejezte be az elnök szavait. Ezután a tanítványok üdvözlő dalai és beszédei tolmácsolták a kicsinyek érzelmeit és üdvkivánatait; végül Kiss Károly igazg.-tanitó üdvözölte őt a tanítótestület nevében, meleg szavakkal emelve ki Simkó Mária tanítónő érdemeit „kit az Isten is tanítónőnek teremtett.“ — Jól esik konstatálnunk, hogy az ünnepségen igen szép számú közönség vett részt, kivált az intelligencia köréből és az állami iskolának ez az első ily jubiláns ünnepe, mondhatni Mád közönségének ünnepévé nőtte ki magát.*) A kesznyéteni ev. ref. iskola növendékei nagy örömmel ünnepelték a koronázási évfordulót, junius 8-át.**) Nemzetiszinü zászlók jelezték az ünnepiességet, az iskolaterem zöldágakkal és virágokkal, Őfelsége a jó király díszes arcképével volt berendezve. Az ünnepség kezdetét vette délután két órakor s tartott az esteli órákig —- Az ünnepség énekkel vette kezdetét, 80 iskolás növendék szavalt, a tanító rövid alkalmi beszédet tartott; végre nagytiszte- letü Bodolai József ref. lelkész a koronázás nagyszerűségéről hatásos előadást tartott a növendékeknek ; a Király-dallal záródott az ünnep*) Fogadja részünkről is legmélyebb szerencsekí- vánatunkat a kedves és jeles kartárs, ki dicséretére válik nemcsak nemének és hivatásának, de egyesületünk tagjai között is méltó helyet biztosított magának az örök- flatal jubiláns. Az Ég áldása kísérje tovább is hasznos működésében 1 R.-vezető. **) Múlt számunkról lekésett, R. v.
