Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-05-29 / 22. szám
Sátoralja-Ujhely, 1898. május 29. 22. (1966.) Huszonkilencedik évfolyam. ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 frt. Félévre .... 3 „ Negyedévre .1 ,,50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 15 kr. A nyilttérben minden garmond sor dijja 20 kr. Z EMPLÉN. Társadalmi és irodalmi lap. 2EMPLÉN-VÁRMEGYE KÖZÖNSÉGÉNEK ÉS A ZEMPLÉN-VÁRMEGYEI „TANITO-EGYESÜLET'-NEK HIVATALOS LAPJA. MEGJELENIK NzEI LT ID IE 1ST S .A. ES 3ST ^ JP. HIRDETÉS DIJJA hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. Pünkösd. «*) Viruló virágok ünnepe a pünkösd. A természetnek aranyos pompájával érkezik minden esztendőben. Madarak zengése, virágok í'akadása és az emberi szivek lázasabb dobogása képezik a harmóniát, mely a világ szépségéről zengett halhatatlan ditirambhoz hasonlít. A természet megnyilatkozásának napja ez. Midőn az Istenség jelentkezik az embernek, minden fűszálban, minden falevélben, sziromban, harmatcseppben; midőn még a legutolsó porszem is azt rezgi, hogy létezik fölöttünk egy hatalom, mely intézi a természet sorsát, őrzi szivünket és lelkünket. Létezik az az őserő : az örök Isten, a Mindenható. r Es amit egyszer fennen hirdettek az apostolok, annak milliószor meggyőző hirdetője ma a természet minden nyilvá- nulása. Az aranyos nap minden sugara ennek a földöntul való hatalomnak a hirdetője. Egy vég nélkül való glória, mely ott, ahol támad, életet és erőt ad. A természetnek eme beköszöntő ünnepén az emberiség fölmagasztosul, fölemelkedik a hétköznapiasság színvonaláról és hozsannával üdvözli az egy igaz Istent. Illő volna, hogy ez az áhitat ne legyen csak alkalmi. Nagy szüksége van rá közéletünknek, melynek feltámadása még mindig küzd a közönbösséggel. Igaz, hogy létünk hasonlít egy negyedszázados vulkanikus erupcióhoz, mely alatt a nemzeti eszmék forró lávája öntötte el ereinket s az alkotások egész végtelen sorozatát voltunk képesek végrehajtani. Igaz, hogy haladásunkban negyedszázad alatt megközelítettük a külföldi félezred kultúráját, de azt is be kell vallanunk, hogy mindaz amit tettünk, össze fog omlani, meg fog semmisülni, ha a munkában lankadunk, ha nem dolgozunk fokozott tevékenységgel közállapotaink javításán. Mert az az erőszakosan rózsaszínre változtatott felszín nem szünteti meg, csak eltakarja hibáiukat, bajainkat. És ha leteszszük a rózsaszínű szemüveget, láthatunk közéletünk hatalmas épületében korhadt, meghajlott gerendákat, melyeket fel kell cserélni; vagy pedig meg kell támasztani még mielőtt az épület összedől, még mielőtt ránk szakad. Hogy mit és mi mindent javítsunk, az nem ennek a cikkelynek a tárgya. Az ünnepies alkalom csak figyelmeztető, csak ébresztő. Nem erkölcsi prédikációk napja ez, hanem az igazi érzelmek és eszmék megszentelője. Nyíljék meg szivünk, emelkedjünk a természettel a magasba. „Szeressük felebarátainkat, mint ön- önmagunkat“ ez hangzik felénk a pünkösdi harangszóból. Ez a pünkösdi h augu- lat örök szép kifejezője: a szeretet, melyet mint eszmét, mint érzést maga a természet szült. És ennek az eszmének, ennek az érzésnek győzni kell! A mi eszménk, a mi érzésünk egy erős, boldog Magyarország. Hogy a Kanaán, melyet hazánkul rendelt a végzet és őseink fegyverei, ne legyen nekünk a siralom völgye, hogy küzdelmünknek, a becsületes küzdelemnek a dija ne legyen a leveretés, hanem csendes melegágy Szt. István virágos kertjében ! Erre pedig csak úgy leszünk érdemesek, ha örökös éberséggel és végtelen önmegadással párosult munkálkodás lesz útmutatónk. Ez a hő óhaj csak akkor teljesülhet, ha a nemzet ereje nem forgá- csolódik szét a küzdelemben, hanem erősen koncentrálódik a munkára, mely még minden nemzetet nagygyá és boldoggá tett. Önmagunkra vagyunk utalva egy em- beráradat közepette, mely látszat szerint velünk tart, de amely legszélsőbb ellenlábasaink közé tartozik. Ezek a futó gondolatok repülnek át lelkűnkön a pünkösd szent ünnepén. Nem tagadhatjuk el, hogy van bennünk aggódás, de ezt azért érezzük, mert hazánk jelenén és jövőjén kimondhatatlan szeretettel csügg lelkünk. Ha csak egy lélek térül is meg a hazai oltárhoz, már többet nyertünk, mintha a tétlenségben közelebb engedjük jutni a veszedelemhez a tömeget. Az eszme, az érzés győzni fog! Ez az én lelkemnek a pünkösdi harangok jóslata. Erre figyelmeztet bennünket a természet újjá születése is : a megújuló falombok, a megifjult erdők, a csicsergő, nótázó madarak légiója. Szervezkedjünk! A hirtelen támadt, sebesen elterjedt s nem remélt rövid idő alatt elfojtott bodrogközi parasztlázadás már csak úgy él emlékünkben, mint egy rósz álom. A kedélyek izgatottsága egészen lecsillapodottnak látszik. Az aratási és egyéb munkaszerződések megkötéséhez készségesebben járult a földnépe, mint ezelőtt sok éven át. Az általános nyugalom, munkakedv, megelégedés ismérvei kerekedtek felül a közelmúltban tapasztalt törvény- s erkölcsellenes szenvedélyek uralkodásának helyébe. Teljes elismeréssel gondolunk vissza a megyei hatósági tényezők működésére, a megyei kormányzat gyors, erélyes, tapintatos inTAHCA. Pünkösdkor. Imbolyogó pici bokron Bimbót vet a rózsa, Ezüstfényü harmatkönyü Sir le, ri le róla! Gyémánt tüze napsugárnak Fölszáritja könynyét S édes csókban füröszlgeti Mint a féltett kincsét. Kis kertemben el-el nézem E remek szép dolgot . . . Mintha éltem tükre volna: Azért vagyok boldog. Nekem is van ici bimbóm : Elő, nyíló rózsa; Nekem is van napsugaram : Erőt szedek róla. Bimbóm könynyét felszáritja, Csókjaival védi . . . Áldja meg az Úr érette, Áldja meg, az — égi. Piros pünkösd, édes pünkösd, Rügy fakasztó jó nap : Valahányszor rád gondolok : Tudom, érzem, jó vagy ! Te hozod a sok szép rózsát, Verőfényes napot . . . Jöttöd nekem kis fiúcskát S feleséget adott. Kapás Aurél. M Boldogság útja. — A .Zemplén“ eredeti tárcája — A „Berger et Comp“ cég fiatal hivatalnokai végre maguk is belátták, hogy sok a mínusz. A főkünyvvezetőnek igaza van. A minusz napról- napra nagyobbodik. A „Berger et Comp“ cég pedig rohamosan halad az örvény felé, melynek neve a csőd. Nem akarták hinni. Nem fogadták el a főkönyvvezető jó tanácsát, hogy jó lesz a napilapok kishirdetései között böngészni — mert más állás után kell nézni. De amikor az első váltó a közjegyző kezei közé került, akkor a hivatalnokok nyakra-főre írták a három bélyeges leveleket és posta utján adták a „főnök ur“-nak tudomására, hogy más kenyér után néznek. ________________ Á Zemplén mai száma tiz old A „Berger et Gomp.“ cég feje egy reggel nagyon is üresnek találta az irodát, mert a tiz asztalos hosszú irodában nem ült senki. A tizediknél, a tegutólsó asztalnál lézengett ugyan egy éltesebb kopasz fejű férfi, de hát ez csak „a Weiner“ volt, Weiner, kit a „Berger et Comp“ csak könyörületből tartott az irodában 1 ft 50 kr napidijért, aki tehát nem számított. Weiner — vagy senki. Ez a „Berger et Comp.“ cég fejének mindegy volt. Mondom a „Berger et Comp“ cég vezetője aznap nem talált mást az irodában. Az első pillanatra meg is hökkent, egy kicsit halaványabb is lett, de csakhamar magához tért. Ruganyos léptekkel haladt végig az irodán, bement a saját szobájába s leült a karosszékébe. Szivarra gyújtott és szokása ellenére — elgondolkozott. — Hm! Tehát elmentek. Itt hagytak. Még az öreg Berkes is elment. Pedig, hogy ha tudnák. De azt nem tudják, mert azt nem tudja senki, csak Mendel Schwarz és én. Hogy ha tudták volna, akkor bizonyára itt maradtak volna. Itt, mint az a senki „a Weiner“ De nini — hát ez mért maradt itt. Talán tudja ? Ez ostobaság. — Hogy is tudná. Hiszen azt nem tudja senki más, csak én meg a Mendel Schwarz. Mendel Schwarz három ház tulajdonosa — tegnap azt mondotta, a csődbe jutott „Berger et Comp“ cég fejének, hogy ő hajlandó lenne a sorsot megkorrigálni, még pedig úgy hogy a „Berger et Comp“ cég fejének nincs egyébb teendője, mint fekete frakkot ölteni, fekete kosz-
