Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-05-29 / 22. szám

tézkedéseire. Az állami hatalom megtette kötelességét, midőn a veszélyeztetett közrend s közbitosság érdekében hatalmának egész súlyát éreztette a rendbontókkal.

Ámde a szocializmus átkos szélsőségeinek elfojtása nem gyuttal orvoslása is a ragályos betegségnek.

Ki ne sejtené, hogy a hazánkban pár év óta fel-feltünedező elfajult szociális mozgalmak csak előpostái az elébb-utóbb végigküzdendő társadalmi nagy átalakulásoknak, melyek vészt- hozók, vagy állapot-javítók lehetnek aszerint, amint sikerülend az ország hazafias értelmiségének ezen forradalmi processus élén megmaradni és azt a kellő mederben megtartani.

Nagyon örvendetes jelenség tehát, hogy a Bodrogközön foganatosított hatalmi rendkívüli intézkedésekkel csaknem egyidejűleg megindult a társadalmi mozgalom is az észlelt társadalmi bajok orvoslásának érdekében.

A „Zemplén“ f. é. április 3 és 17-iki s később május 3-ki számaiban „Független Szocializmus“ és „Szegényügy“ címek alatt megjelent cikksorozatok nagyon megfigyelendő eszméket tartalmaznak a szocialisztikus mozgalmakkal szemben megoldandó állami és társadalmi feladatukat illetőleg.

Ezekkel kapcsolatosan jött létre a bodrogközi lelkes hölgyek szövetkezete a nép értelmi és erkölcsi nieaujának emelése céljából. A kon- templált népies könyvtárak felállítása, jó tanok terjesztése, felolvasások és jó lapok beszerzése utján : kétségkívül legalkalmasabb eszközei a tudatlanság és erkölcstelenség gyógyításának. Csakhogy a mi viszonyaink közt ezen gyógymód üdvös hatásai nem fognak egyhamar bekövetkezni. Megelőzőleg még praeparálnunk kell a szellemileg még igen hátramaradt s erkölcsileg igen hanyatlott népet e jó orvosságok befogadására. És első sorban igyekeznünk kell visszaállítani a nép kebelében megrendült bizalmat irányunkban, kik hivatva vagyunk vezérei, tanácsadói lenni.

Ezt pedig csak úgy érhetjük el, ha képesek leszünk meggyőződéssé érleltetni a népben azt, aogy jogos igényeik keresztülvitelére, alapos panaszaik s nyomasztó bajaik orvoslására nézve komolyan akarunk és tudunk is főtámaszuk lenni.

A Bodrogközön végigzajlott parasztlázadás felszínre hozott oly állapotokat is, melyek a haladó kor igényeinek már meg nem felelhetnek s már régóta szolgáltattak okot a nép elégedetlenségére s igy fogékonyabbá tették a lelketlen izgatok tanainak befogadására. Ez elavult beteg állapotok közelebbi tanulmányozása és lehető orvoslása képezze mindenekelőtt főgondunkat. Ragadjuk meg az első alkalmat tényeinkkel bebizonyítani, hogy nemzettestünk egy főalkotórészének, a népnek jóléte komoly érdeklődéseinknek tárgya.

Hogy azonban alaposan járhassunk el hivatásunkban, kell hogy szervezkedjünk e nem könnyű munkára. Bodrogköz összes értelmisége fogjon kezet és egy alakuló gyűlésen válasz- szunk egy központi bizottságot kebelünkből és oszszuk fel magunkat csoportokra, mely csoportoknak feladata leend a megfelelő számú községi csoportokat bejárni s közvetetten forrásokból meríteni tudomást, a községek szerint váltakozó, mindennemű anyagi bajoktól és esetleg fenálló jogos elégedetlenségek különböző okánál. Ezen összegyűjtött anyag birtokában foghatunk aztán ismét együttes erővel tulajdonképpeni feladatunknak — az általános megelégedés létesítésének — lehető megoldásához.

Egy ily módon szervezkedett értelmiség — mint állandó intézmény — képes lesz nemcsak a régi társadalmi bajok orvoslására, a nép bizalmatlanságának megszüntetésére, de a várható nagy társadalmi átalakulásoknak békés és a közjónak megfelelő keresztül segítésére is.

Óhajtjuk, hogy igy legyen.

Vóke, 1898. május 26-án.

Szmreosányi János.

Vármegyei ügyek

Közgyűlés. Vármegyénk törvényhatósági bizottsága f. hó 26-án és másnap tartotta meg ren- tavaszi közgyűlését Molnár István főispánunk elnöklete alatt. Föltűnhetett, hogy a bizottsági tagok gyér számmal jöttek el s még föltünőbb, hogy a gk. lelkész bizottsági tagok közül egy sem jött el a tavaszi közgyűlésre, aminek az amagyarázata, hogy ez a közgyűlés meg a görög katolikus világ templomi ünnepe, áldozócsütörtök, egészen véletlenül összetalálkoztak f. hó 26-án. — Öméltósága a közgyűlést megnyitó beszédében, rámutatván a Bodrogközön lezajlott paraszt szocializmusra, elösmeréssel nyilatkozott a mozgalom elfojtása céljából a Bodrogközre kiküldte volt vármegyei főjegyző, úgyszintén a járás főszolgabirája és a járásba kirendelt szolgabirák fáradhatatlan ügy- buzgóságáról, úgyszintén elösmeréssel emléke^ zett meg a járás birtokos osztályáról s egyáltalában az egész Bodrogköz értelmiségének hathatós közremunkálásáról is, kik a nagyszabású lázongást, melynek kitűzött célja a más vagyonának jogtalan eltulajdonítása, vagyis földosztás volt, aránytalanul rövid idő alatt és példátlan szerencsével — mert hiszen a számtalan esetben történt provokálás dacára embervér nem folyt — tapintatosan elfojtották, a járás közbékéjét helyreállították. Erélyes és tapintatos eljárásukért, midőn „a legnagyobb őszinteséggel és örömmel“ elismerését nyilvánítja, egyszersmind kéri a törvényhatósági közgyűlést, hogy a maga részéről is adjon kifejezést elösmerésének a „jó- ravaló, igen derék tisztikar“ s mindazok irányában, kiknek a nagy veszedelemmel fenyegetett baj elfojtása körül érdemes részük van. (Helyeslés — éljenzés) Tovább folytatva : fölemlítette Öméltósága azt a visszás helyzetet, hogy a Bodrogköz főszolgabirája nem lakik a járás székhelyén, mert K.-Helmeczen arra alkalmas és megfelelő bérház nem áll rendelkezésre.*) Ez a visszásság tarthatatlan és tovább meg nem engedhető. (Helyeslés.) — Áttérve a községek adminisztrációjának jellemzésére, Öméltósága azt kategorice „rosz“-nak minősítette és a közgyűlés helyeslése mellett figyelmeztette az alispánt, hogy a községi közigazgatást a helyszínén tegye ellenőrző vizsgálat tárgyává. — Végezetül, megemlítésével annak, hogy ha csapások

*) Ott van a leleszi prépostsági leégett épület a város centrumában, ügy gondoljuk, sőt információink szerint úgy is tudjuk, hogy a própostság hajlandó lenne azt a romban heverő gazdasági épületet lakóházzá átalakítva még ez óv folyamán fölópittetni, csak tessék a további föltételeket s módozatokat tárgyalás utjáu biztosítani. Szeri.

nem érik vármegyénket, amitől isten óvjon, jó termésre van kilátásunk, a t. vármegye közönségének boldog pünkösdi ünnepeket kívánt s magát a törvényhatósági bizottsági tagok nagyrabecsült barátságába ajánlotta. (Lljenzés.)

Dókus Gyula főjegyző üdvözlő beszéde után, melyben a közönség hálás érzelmeit tolmácsolta a főispán áldásdus működéséért, — ismét a főispán emelt szót s elmondotta, hogy személyesen járt Hardicsa községben, hol a f. hó 21-ik napján dúlt tűz 53 lakóházat, vagy 160 melléképületet, az összes házi bútorokkal és gazdasági eszközökkel, pusztított el és a szenvedett károsodás 70—80,000 ftra becsülhető. A község leégett részének lakossága hajléktalanná vált, mert a lakóházak földig égtek. Ä nyomorúság „enyhítésére a belügyminister 530 ftot küldött Óméltósága a főispán az égettek részére folyamodott a „Jósziv“ és a „Vöröskereszt“ egyesületekhez is segedelemért, az ev. ref. lelkész fölsegitése érdekében pedig, akit nem nagy időközben most másodszor ért nagy károsodás, a maga helyén külön előterjesztést is tett.

A vármegye általános állapotáról szóló al- ispáni jelentés fölolvastatván, tudomásul vétetett. — A közpénztárainkról készített 1897. évi számadások elfogadtatván s jóváhagyatván, fölülvizsgálás céljából az illető szakministe- riomokhoz fölterjesztetni rendeltettek. — Kimért terünk ma nem engedi, hogy a közgyűlés folyamán tárgyalt fontosabb ügyekről részletesebb tudósítást adjunk; azért itt csak azt említjük még föl, hogy a községi és körjegyzők nyugdíjintézetének módosított alapszabályát a jegyzői egyesületnek visszaadták, bizonyos irányeszme és elv szemelőtt tartása mellett leendő átdolgozás végett, —- a nyugdíjalap kintlevőségeiről g a majd 19,000 ftnyi hátrálékról szóló kimutatást pedig megfelelő további intézkedés céljából kiadta a közgyűlés az alispánnak.

A kétnapos közgyűlés máj. 27-én d. u. végződött az alispán elnöklete mellett.

A „B.-Szerdahely és Vidéke“ hitelszövetkezet f. hó 22-én tartotta második rendes közgyűlését. Ezen hitelszövetkezetet most féléve Mailáth József gr. alkotta meg és azóta Vécsey Sándor br. őexciája és Szerviczky Ödön urad. igazgató és Damjanovics Ágost pénztáros kitartása mellett a következő eredményt érte el félév alatt: Tagok száma 210; üzletrész 307, melynek értéke 7675 ft. Váltó kölcsön 9267 ft 75 kr.; kötv. kölcsön 2389 ft 50 kr. Felszerelésért 250 ft. Ptári készlet 7 ft 73 kr. Összes vagyon 11,914 ft 98 kr. Befizetett üzletrészek 1589 ft 69 kr. Tartalékalap 65 ft 34 kr. Takarékbetétek tőkésített kamatokkal 2929 ft 58 kr. Központ által nyújtott hitel,6938 ft. Előleg felszerelésekre 239 ft 63 kr. Átmeneti kamat 60 ft; nyeremény 92 ft 74 kr. Vécsey Sándor br. a szövetkezetnek ingyen helyiséget adott. rl.

Vásáráthelyezés. A kereskedelemügyi kir miniszter megengedte, hogy a vármegyénk területéhez tartozó Tisza-Lucz nagyközségben a f. évi julius hó 10-óre eső országos vásár ez évben kivételesen f. évi julius hó 7-én, a f. évi november hó 5-ére eső országos vásár pedig november hó 3-án tartassák meg.

Állami anyakönyvi statisztika. A sátor alja-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalszén üres lett.

Elment és itt hagyott neki egy jó tanácsot: A boldogságnak csak egy útja van.

Bolond öreg, hát hogy lehet azzal a hitelezőket kifizetni. Hiszen az a leány, akihez a szive vezetné, olyan szegény mint ő. — Tudna-e az a leány az ő baján segíteni? Mit ér ha szereti, még ha nagyon is szereti a „Berger et Comp.“ cég fejét, de ha nem tudja a hitelezőket kiegyenlíteni. Vagy ő is úgy tegyen mint az öreg Weiner, hogy 1 ft 50 kr napidijért 10 órát dolgozzon. Elmenjen ő is Írnoknak.

írnoknak 1 Brrr! — A „Berger et Comp“, uron végig futott a hideg. Bolond az a Weiner. Hát nem lehet az ember igy is boldog? Meg marad a jó név — vagyon — kényelem — jólét. — A „Berger et CompA cég fejét pedig megsüvegelik az utcán. Nem jobb ez, mint nyomorogni. Negyedik emeleten lakni. Rettegni az utcán nem-e találkozunk a szabóval, a mészárossal, a pékkel, vagy a fűszeressel, mert azok mind — mind — hitelezőink. Félni a házmestertől, ha két nappal későbben fizetjük a házbért,

Bolond öreg ez nem is boldogság, Ez nem is élet, csak sinylődés. A „Berger et Comp.“ feje pedig sínylődni nem akar.

*

Mendel Schwarz nagy teaestét rendezett az eljegyzés tiszteletére.

A hitelezők ki lettek fizetve és a „Berger et Comp.“ cég maradt. Sőt nagyobb lett mint volt, mert az irodában már tizenkilenc asztalnál ültek a hivatalnokok,de a huszadikat az, utolsót — a „főnök ur“ kuriózumkép üresen Folytatás az I. mellékleten.

tyüt és elmondani a szokásos formában ; legyen enyém.

Mendel Schwarz pedig beleegyezik, és a „Berger et Comp“ elveszi feleségül jóakarója leányát.

A leány hozománya kétszer annyi, mint a „Berger et Comp.“ adóssága. A csőd elmúlik — és a cégtábla újra régi fényében ragyog.

Az igaz, hogy a Mendel Schwarz leánya nem szép, Az is igaz, hogy volt egy idő, amikor a leánykát nagyon sürgősen egy messze fekvő külföldi fürdőbe kellett küldeni a házi orvos tanácsára. De hát az már el van felejtve. A világ nem is emlékszik már arra az időre — tehát nem számit. A világ el tudta felejteni, mért törné azon fejét a „Berger et Comp

Az is igaz, hogy nehány évvel idősebb mint a „Berger et Comp“ feje, de hát ez sem számit. Ha számit is, ki lesz egyenlítve. Az időkülönbséget kiegyenlíti az a nyaláb, csengő aranyra felváltható papirszeletke, amit Mendel Schwarz a „Berger et Comp“ rendelkezésére bocsát.

Egy szóval a „Berger et Comp.“ cég feje sehol sem látott okot, miért ne fogadná el a mentő kezet, ha hozzá még feleséget is kap.

Mért ne tenné meg azt az utat, arra a bizonyos emeletre, ahol Mendel Schwarz lakik és mért ne kérné meg a leány kezét, mikor azt már neki oda is Ígérték.

Megteszi. Ma este teszi meg. Ma este kéri meg a leány kezét. A hitelezők holnap ki lesznek elégítve és holnapután újra korlátlan ura lehet a tiz hivatalnoknak.

Tetszett neki a gondolat. Mosolygott.

Milyen hosszú lesz a vén Berkesnek, a volt főkönyvezetőnek az arca, ha megtudja, hogy a „Berger et Comp“ „Berger et Comp“ maradt.

Az Íróasztal előtt valaki megállt.

Berger meglepetten nézett az öreg Weinerre. Hát ez mit akar. — Hova lett a „Berger et Comp“ ha még ez a Weiner is csak imigyámügy, minden hajlongás nélkül áll meg a „főnök ur“ előtt. Hiszen majd holnap. Hogy fog ez akkar hajlongani!

Weiner az egyszer nem hajlongott. Nem is kérdezte meg, szabad-e a „főnök ur“ figyelmét egy percre lekötni, hanem minden előzetes bevezetés nélkül azt mondotta.

•—■ Uram ! Adjak-e egy jó tanácsot ?

Berger kiváncsi lett. Utóvégre egy jó tanács csendes időben is sok pénzt ér, hát még ilyen zűrzavaros időszakban.

Fejével intett igent.

— A boldogságnak csak egy útja van. Csak egyetlen egy. Ott nem az eszünk vezet, hanem a szivünk. —

A „Berger et Comp“ cég hátradőlt a székében és ijedten nézett Weinerre — Úgy nézett rá, mint olyan emberre szoktunk nézni, aki sírva .kacag és kacagva sir és akire rá mondjuk, hogy nincs helyén az esze.

A „Berger et Comp“ ur meg volt róla győződve, hogy az öreg Wei nemek hirtelen egy fölösleges kereke nőtt.

Meg is akarta neki mondani, de már nem volt kinek. — Az öreg Weiner is elhagyta a tiz asztalos hosszú irodát — és az most már ege-