Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-04-24 / 17. szám
1898. április 24. I. Melléklet a „Zemplén^ 17. számához. ség előtt szavaltak, beszédeket tartottak, végül a néppel együtt a Szózatot énekelték el. rl. * Legenye községből Írja tudósitónk: Az 1848-iki országos törvények királyi szentesítésének 50 éves fordulója emlékére Legenye község is hazafias ünnepséget tartott. Április hó 11-én a ref. templomban volt hálaadó istentisztelet, a mikor Kádár János ev. ref. lelkész, a jeles orátor, mondott alkalmi beszédet a következő igék felett: „A szabadságban, melylyel minket a Krisztus megszabaditott, álljatok meg és ne kötelezzétek ismét magatokat szolgálatnak igájával.“ A hazafias irányzatú templomi beszéd fölmelegitette a hallgatóságot. Az elemi iskola növendékei a rossz idő miatt három nappal később, ápr. 17-én, ünnepelhették meg a szabadság törvényes biztosításának diadalát s tették emlékezetessé az ötven éves nemzeti örömünnepet. Az iskolai ünnepség a legszebb rendben folyt le s Lipcsei Károly állami tanitó hazafias szellemben megirt és értelmesen előadott emlékbeszédjével, tanítványai pedig hazafias dalokkal és versekkel gyönyörködtették és lelkesítették a felekezeti különbség nélkül megjelent érdeklődő közönséget. * Mádról írja levelezőnk: Az 1848. évi törvények szentesítésének 50 éves fordulóját városunkban is méltóan megünnepelték. F. hó 11-én már kora reggel városunk főbb utcáinak majdnem minden háza lobogódiszt öltött. Délelőtt minden hitfelekezet templomában hálaadó isten- tisztelet volt, délután pedig a város képviselőtestülete díszközgyűlést tartott, melyen a nap jelentőségét Illésházy Endre főjegyző szép szavakkal méltatta. — F. hó 16-án pedig az itteni állami iskola buzgó igazgató-tanítója, a derék Kiss Károly vezetése mellett rendeztek sikerült iskolai ünnepséget. Pálóczy József iskolaszéki elnök a tőle megszokott magvas beszéddel nyitotta meg az ünneplést, szép szavakkal ecsetelve annak jelentőségét. Utána Kiss Károly igazg. tanitó jól átgondolt beszédben tett összehasonlítást az 1848 előtti és a mostani közállapotok között, buzdítva, serkentve a gyermekeket hazaszeretetre és királyhűségre. A gyermekek részéről elmondott számos alkalmi szavalat és hazafias dal eléneklése után a szép ünneplés véget ért. * Tolcsváról jelenti tudósítónk: A tolcsvai rom. kát. iskolák az 1848-iki törvények szentesítésének 50-ik évfordulóját f. hó 16-án tartották meg. A növendékek ünnepies s nemzetiszinü szalaggal ékesített ruháikban reggel 8 órakor jelentek meg az Isten házában, hol hálaadó istentisztelet tartatott. Ezután az iskolaterembe gyűltek össze úgy a gyermekek, mint a nagyszámú közönség. Itt ft. Kolbai Gergely a kassai püspöknek a gyermekekhez szóló főpásztori levelét olvasta föl. Templom után az iskolában szavalat s ének következett, miközben a megható szép ünnepség véget ért. Szivattyútelepek megnyitása a Bodrogközön. A Szabolcsban és Bodrogközön nem rég lezajlott események általános szocialisztikus és kommunisztikus jelentőségükkel kiemelkedtek a lokális érdekek és igy egyúttal a lokális érdeklődés szűk kereteiből. A -naiv és hiszékeny néplélek borzalmas misztériumáról pillanatnyilag fellebbent lepel méltán ejtette gondolkozóba mindazokat, akik elhivatottságuknál és rátermettségüknél fogva hazánk közéletére vezető szereplésükkel befolynak. Egy pillanatra inogni látszottak a meggyőződések. Vájjon meddig vezet el a föld rengése ? Megmarad-e a kezdő szimptomáknál vagy követi-e erőszakos erupció ? E kérdésekre megnyugtató választ adott eddig az idő ? Ám amig egyrészt ezen események fogják sokáig megadni a sötét alap tónusát minden Bodrogközről Írandó képnek, addig másrészt csak oly mozzanatok tarthatnak jelentékeny- ségre számot, amelyek alkalmasak e háttér sötétségének enyhítésére, mert ezen enyhítés nem jelent kevesebbet, rmint a nyugodt, békés és céltudatos előrehaladást, szemben a felszabadult szenvedélyek tobzódásával, az ököljog és anar- kia uralomrajutásával és ezzel együtt bomlásá- sával mindannak, aminek megszerzéséhez és felépítéséhez vérével, szellemi és anyagi megerőltetésével járult egy évezred óta számos nemzedék. Azonban mint minden viharral, úgy ezzel is a légkör megtisztulása járul. A rendesnél szigorúbb mértékkel mérjük mindazon intézményeket, amelyeknek létesítésével a közjóiét emelését célozták annak megalkotói. Ezen szempontból vizsgáljuk a tiszai ár- mentesitő és belvizszabályozó társulatok szerepét, mint amelyekre bár kevéssé terhelőleg, de szintén történt hivatkozás. Nem nagy múltra, csupán 54 év előttre kell visszamennünk. Az 1844-ik év junius hó 12-ikén tartatott „a Tiszaszabályozás tárgyában,“ az első értekezlet, amelyen a helytartótanács közlekedési osztályának főnöke: Széchenyi István gróf állott a mozgalom élére. Ötvennégy éve, hogy modern közgazdasági életünk gigászi erejű megteremtője beutazva a Tisza-völgyét, megkezdte a részleges, uj hon- alapitást. Utaztában mocsár, láp, ingovány, a sás és nád birodalma üdvözölte. Előbb az érdekeltséget, majd a törvényhozást nyerte meg eszméinek, amelyeknek terjedését és kivitelét a szabadságharc kitörése, majd az abszolút uralom bekövetkezése, a legnagyobb részben pedig a Tisza által okozott gyakori katasztrófák megmegakasztották ugyan, de amelyek ma már megvalósulva tesznek tanúságot életrevalóságukról. Kezdettől végig csupa merő küzdelem e társulatok története. Politikai, közgazdasági és elemi csapások közepette haladtak megvalósítandó céljuk felé és mindenesetre érdemes kulturhistóriai munkát fog végezni, aki majdan e társulatok történetét megírja. A 3420 kilom. hosszúságúra tervezett töltések és a száznál több átmetszés munkálatainak megindításához Va millió forinttal rendelkezett a „Tiszavölgyi Társulat.“ A mai nap is fennálló 21 társulat azonban már 51 millió forintot volt képes befektetni védműveibe, maga az állam pedig a Tisza szabályozására eddig 226 millió forintot fordított. Nézzük e befektetések ellenértékét. ATisza-menti társulatok 2,100,000 katasz- trális hold terjedelméből 1,600,000 holdra teszik az ősi ártér területét, mint olyanét, amelyet szabályozatlan állapotában a Tisza elöntött. A szabályozások folytán előállott értéknövekedést ezer millió forintra becsülik, amely értéknövekedés nemcsak az illető birtokosok, hanem a nemzeti vagyon és nemzeti jövedelem gyarapo - dása szempontjából is figyelembe veendő. A szabályozások értéke felől tehát alig képzelhető véleményeltérés. A földnek —■ ezen oly fölötte értékes termelési eszköznek — azon monopolisz- tikus tulajdonsága, mely szerint területe nem növelhető térbeli határozottságánál fogva, már régen megtanította az embert arra, hogy, ahol ezt csak teheti, a víztől hódítson el területeket. Ez az iparkodás készítette a világ legnagyobb töltéseit a Hoang-ho mentén, ez volt a rugója a hollandi ama leleményességének, amelylyel a tengertől hódit el területeket és ez vezérli a Tisza mentén hazát foglalt törzsökös magyarságot, midőn a földjét vízteleníti és annak termőképességét szolgálatába hajtja. Ebben az iparkodásában nem szolgálhat fékeződi az a megfontolás, melyet a gabona árának hullámzásából és különösen annak depressziójából vont le néhány nemzetgazda. Egy vagy másfél évtized tanulságai nem szolgálhatnak alapjául örök időkre levont következtetéseknek és anélkül, hogy a jelenlegi magas gabonaárakkal akarnám megcáfolni ama kérészéletű igazságokat, amelyek az alacsony gabonaárakat az üzérkedéseknek rótták fel hibául: utalok egyszerűen arra a nemzetgazdák előtt közismeretü tényre, hogy a gabonaárak hullámzását feltüntető kigyóvonalon — évszázadokat, sőt évezredeket véve az értékváltozások összehasonlításának alapjául, — a fel és lehajtó hullámok kevés eltávolodást mutatnak attól a vízszintesen meghúzott vonaltól, amely a gabonaérték állandóságát jelenti. A gabonaértéknek ez az állandósága tette meg az ó-korban a gabonát pénznek és habár nehéz szállíthatósága miatt a kiefejlett kereskedelem forgalma leszorította erről a térről, mégis az érték állandósága dolgában a gabona épp oly megbízható, mint a nemes fémek között az arany. És habár a modern élet megváltozott szükségleteivel szemben sajnos egyoldalúság volna bármely állam részéről, ha termelésében csupán a mezőgazdasági térre szorítkoznék: a nemzeti vagyon és jövedelem, nemkülönben a nemzeti fennállás állandóságának szempontjából az említettem szabályozások s talajjavítások örvendetes gyarapodást jelentenek. * A tiszai társulatok küzdelmes múltjával mindenekben megegyezik a „Bodrogközi Tisza- szabályozó Társálat“ története. Helyzetét még szigorította az a körülmény, hogy a Tiszával egyidejűleg a Bodrog és Latorcza árvizei is meglátogatták a Bodrogközt. Á célul kitűzött ármentesitós csupán egy év óta tekinthető befejezettnek, most mig az 1878-ik évi téli árvíz még átszakitotta Ágárdnál a tiszai töltést és még az 1888-ik évi nagy árvizet csak nyul- gátakkal volt képes feltartóztatni a társulat, addig az 1896-ik évben befejezett töltésemelési munkák óta, az eddig ismerteknél nagyobbjár- vizek is a védelemre teljesen kész állapotban találják a társulatot. Az ármentesités azonban csak fele volt a megoldandó feladatnak. Mig az ősi ártér mintegy 90 ezer kát. holdat tett ki, addig a töltések közé fogott területen még mindig 70 ezer kát. koldat tett a kultúra számára hozzáférhetetlenné a belvíz. Erélyes szakavatottságra, áldozatkészségre volt ismét szükség és ezeket a tulajdonságokat senki sem fogja megtagadhatni a társulat vezetőitől egyrészt, másrészt az érdekeltségtől. A boldog emlékű Senyey Pál bárónak 1880—86 és Mailáth József grófnak 1886-tól mind a mai napig tartó elnökségéhez fűződnek a konszolidálásnak eme nem egészen két évtized alatt elért eredményei. A társulat említettem két elnökének nevétől és Széchenyi István gróf után nyerte elnevezését az immár készen álló 3 szivattyútelep : a tavaly megnyitott felső-bereczkii József-telep és a f. hó 19-én megnyitott karádi István- és a törökéri Pál-telep. Mert a szivattyúzás behozatalára volt szükség, hogy a társulat igazgató-főmérnöke, Révy által inaugurált és a tiltó rendszeren alapuló csatornahálózat működése olyan színvonalra emeltessék, amely a belvizlevezetés szempontjából a legkényesebb igényeket is kielégíti. A szivattyútelepek üzemképességének megállapításánál kitűnt, hogy azok nagy külső vízállások mellett a számítások alapjául vett maximális belvizmennyisógénél többet képesek a Tiszába és Bodrogba átemelni. Azok részére, kiket a kedvezőtlen időjárás gátolt meg abban, hogy a szivattyú-telepek megnyitásán részt vegyenek, szolgáljanak tájékoztatásul a következő adatok. A centrifugális gőzszivatyuk oly méretekkel készíttettek el, hogy másodpercenkint összeaki úgy játszotta azt a jelenetet, amikor Matilde a Julié levelét elolvassa, hogy egy frenetikus tapsvihar lett az egész színház. Gazdy Aranka aratott már a színpadon dicsőséget, de talán sohasem volt és nem is lesz nagyobb diadala, mint ma este. Ilyen drámainak, ilyen erősnek, ilyen imponálónak még őt itt nem láttuk. Nekem úgy tetszik, hogy ez a mai alakítás egy uj emelkedés, sőt egy uj fázis a bájos Gazdy Aranka pályáján. Ezzel az alakítással ő átlépett a legmagasabb tragikai színjátszás terére; megmutatta nekünk azokat a hatalmas szárnyakat, amikkel föl lehet emelkedni a tragikai művészet csúcspontjaira, még mielőtt az ifjúság hóditó báján csorbát ejtene az idő. Most tűnt ki hogy a Tiszai-társulatnak mekkora művésznője ez a szőke leány, aki egyre tanul, egyre fejlődik, egyre tökélyeshiti magát, egyre mélyebben merül el a lélek tanulmányozásába és egyre igazabb, egyszerűbb, művészibb eszközöket talál a szenvedélyek kifejezésére, hogy a közönségre tett hatása annál brillián- sabb legyen. Mai diadala a Tiszay-társulat fénykorára emlékeztetett és szinte tündöklő fátyolt borított a mai állapotok sokféle hiányosságára is. A sok viszontagság után ma végre az igazgatónak is meg volt az az öröme, hogy egy igazi nagy sikernek volt a tanúja és egy elégedett, lelkes közönséget látott kivonulni a színházból. Gazdy Aranka minden egyes jelenetét érdemes volna külön kiemelni, de csak a főbbeket soroljuk el. A második felvonásban azt, amikor zokogva idézi föl édes anyja emlékét (Nem, én nem vagyok megfizetve,) a harmadik felvonásban azt, amikor rá akarja bírni En- riquetát, hogy mondjon le Fernandóról, amikor ártatlanságát bizonyítja s amikor a felvonás végén elrohan; a negyedik felvonásban azt, amikor Niobe szobraként áll Fernando gyalázó szavai közben, amikor vánszorogva, kába fővel kijön a mellékszobából, s amikor Julié levelét olvasva, kábaságából hatalmas ujjongásba csap át és vad, vérfagyasztó kacagással szökik Julié levelével Fernandó elébe. A kihívásokat bajos volna összeszámítani : tizenöt-busz között járhatott. Legnagyobb volt a taps a harmadik felvonás után, amikor tízszer ment fel a függöny. Teljes dicséret illeti azokat is akik ma ebben a diadalban résztvettek: Várhidi Rózsikét, aki elég szép sikerrel játszotta Enriquetát és lényével szerencsésen enyhítette az alak odí- ózus voltát; Szepessi Gusztit, aki Don Jus- tót megragadó szépen alakította, nagy nemességgel, pompás felfogással; Palágyi Lajost, aki Fernandó alakjába belevitte egyéniségének egész poézisát; Nagy Vilmát, aki előkelő Donna Concepcion volt; Mátrait, akinek bizony ez a pri- vát-detektiv szerep és SaWaynak a szenvedélyes Julié abszolúte nem illett. Dacára e két utóbbi szerencsétlen szereposztásnak becsületére vál- hatik a mai Ensemble a Tiszay társulatnak.
