Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-04-24 / 17. szám
sen 9'5 vagyis naponként 820,800 köbméter vizet képesek eltávolítani 35 illetve 4 m. emelési magasság mellett. Az „István“ telep 040, a „József“ telep 232, a „Pál“ Telep 110 installált lóerővel rendelkezik. A megnyitás alkalmával a karádi István- telepnél a Tiszának vízállása 5'55 m., a belviz- állása 2‘95 m. volt. A délelőtti 1F/2 órakor megindított gépek délután 5 órára L5 méterre süllyesztették le a belvíz színét. A másodpercen- kint eltávolított vízmennyiség ez alkalommal a tervezett 0 m. 3-nél jelentékenyen többet: 9-5 m. 3-t tett ki. A törökéri „Pál“ telepnél a Bodrognak 5’04 m. és a belviznek P84 m. vízállása mellett 1*25 m. 8-t emelt ki a gőzgép, amely teljesítmények mellett még az 1895-ik évihez hasonló csapadékdús időszakban is eltávolitha- tók a belvizek. Eme kedvező eredmények konstatálása után az érdekeltség nevében Molnár János, Sárospatak város főbírája, üdvözölte a társulat elnökét, mint akinek régime-je alatt e nagyszabású építmények létesültek, amelyek lehetővé tették, hogy a belvizek a Tisza és a Bodrog nagy vízállásai mellett is eltávolithatók és ezáltal a kultúrának átadott mélyebben fekvő területek is kockázat nélkül használhatók. Elismerését fejezte ki továbbá az igazgatóválasztmány és a társulati igazgató-főmérnöknek, az építésben résztvett mérnököknek, nemkülönben Schlick- és Nikolsonh-féle gépgyáraknak, akiknek műhelyeiből a gépek kikerültek. E szivattyútelepek megnyitásával befejezést nyer az a küzdelmes korszak, mely egy fél évszázadon foglalkoztatta az ország legjobbjait. Ami munka még a Bodrogközi Társulatnál hátra van, sem súlyánál, sem mennyiségénél fogva nem nyom a latban az ármentesités és belviz- levezetés már megoldott problémáival szemben. A most élő nemzedéknek e műveletek keresztülvitelével meg van adva a mód a boldogulásra. E nemzedék életrevalóságától és munkakedvétől függ, hogy a kultúrának meghódított területeket azzá a virágzó kertté alakítsa, mint amilyennek azt Széchenyi István gróf képzelte kifestette — és habár a Bodrogközön a lefolyt események óva intenek minden optimizmustól: a fejlődésre ily módon megadott alkalmat méltán regisztráljuk, mint a szociális bajok egyik leghathatósabb és leginkább célravezető óvszerét. IR. ID. Nyílt levél a kassai „Szabadságharc Emlék-Albuma“ tek. szerkesztőségéhez. A budamér—kassai csata leírását, részben kihagyással és amellett a történeti igazságnak meg nem felelő betoldással közölte „A Szabadságharc Emlék-Albuma.“ Ha valakinek érzékenységét sértette volna is közleményemnek az a része, amelyet a t. szerkesztőség kihagyott, a történeti igazság és hűség okából se kellett volna azt kihagynia. A betoldást képezi a 104. lap 3. sorában ez a két szó: „és ágyulövéssel.“ Az igaz, hogy csak két szó, de ez a két szó az egész történeti eseménynek világos meghamisítása. Ezt a két szót t. szerkesztőség én nem Írtam, nem is Írhattam, mert akkor hazudtam volna; nevemet nem adhatom olyan állításhoz, melynek valótlanságát, saját megfigyelésem alapján tudom. Eleinte nyomtatás-hibának véltem az „és ágyulövéssel“ betoldását, de tovább olvasva az „Emlék-Album“ többi cikkelyeit, meggyőződtem, hogy a kérdéses két szó beszúrása szándékos és egy gyermekkori emlékezés szülte képzelet káprázatos szüleménye tévesztette meg a tek. szerkesztőséget. A bárczai összetűzésben, a magyar honvédseregből, rajtam kivűl s velem volt pár honvédtársamon kívül, senki, de senki nem vett részt; egyedül én lehetek hiteles tanúja az ott lefolyt eseménynek. De nem is az „azt hallottuk,“ — „azt mondták,“ — később tudtuk meg (kitől ?) után Írtam meg a budamér-kassai csata lefolyását, körülményeit, hanem az 1848— 49-iki eseményekről abban az időben irt naplójegyzeteim nyomán. És még hozzá, minthogy közleményemnek a nevemet is aláírtam, annak a hitelességéért kezeskedem is: nem lehet és nincs joga a szerkesztőségnek, hogy közleményemen bár mi alapon változtasson. Tessék megolvasni a hivatalos „Közlönyének akkori, a bárczai összetűzésre vonatkozó tudósítását, — az osztrák hadsereg bületinjei alapján szerkesztett „Der Winter Feldzug in Ungarn“ című munkát, avagy Rüstownak az 1848—1849-iki magyar hadjárat történetét — és bizonyára megcáfoltnak fogják találni azt a képtelen mesét (112. lap.), hogy Concorreggio őrnagy az első ágyulövésre holtan bukott le lováról. Hiszen megírtam, hogy a lengyel légió megvárta az ágyúk eltakarodását, és mikor Bár- czánál a sortűz eldördült, a menekült tüzérek lélegzetvételre Bárczán alól a magaslat tetején állottak meg és várták az események fejlődését. De lehet-e olyan ostoba tűzértisztet képzelni, aki tudva azt, hogy a lengyel légió fedezi, az állásban lapúljon meg. Minek akarják, uraim, a Thworniczky hős csapatát holmi tüzér-féle költött legendákkal kisebbíteni ? Minek takargatják azt a megtörtént eseményt, hogy a budamér—kassai csatában részt vett magyar csapatok teljesen szétzüllöttek, egyedül a Thworniczky hős lengyeléi állottak helyt s kizárólag az ő érdemük, hogy azok az ágyúk, amelyeknek üldözésére Schlick két század svalizsért előre küldött, az ellenség kezére nem kerültek.*) Karsa Ferenc. Vármegyei ügyek. A közigazgatási bizottság legközelebbi rendes havi ülését május hó 5-én (ötödikén) d. e. tartja. Krisztinkovich Ede ministeri osztály- tanácsos, a földmivelésügyi kir. minister kiküldöttje, tegnap reggel Budapestről Ujhelybe érkezett. Jövetelének célja az, hogy egyfelől a mezőrendőri, másfelől a munkás-törvény mi módon történő végrehajtásáról az egyes szolga- birói hivatalokban és a központban magának személyes meggyőződést szerezzen. Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralj a-uj helyi állami anyakönyvi hivatalnál (1898. ápr. 16-ától ápr. 23-áig) a) házasságot kötött: — pár; b) kihirdettetett: 2 egyén c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 16 esetben; d) elhalálozott: 17 egyén. Hírek a nagyvilágból. Gizella főhercegnő, királyunk idősebb leánya, a Lipót kir. bajor herceg felesége, házasságának negyed százados évfordulóját Münchenben f. hó 20-án ünnepelte. Az eziistlako- dalmi fényes ünnepen, melyen képviselve voltak egész Európának uralkodó családai, királyunk őfelsége is jelen volt. Háború küszöbén. Mac Kinley, az Egyesült Szabad Államok elnöke, a kongresszus határozatának megfelelően fölszólította Spanyolt országot, hogy haladéktalanul mondjon le a Kuba sziget fölött való felségjogáról és vonja vissza tengeri és szárazföldi összes haderejét. Az elnök 100,000 embert hiv fegyver alá, 80 ezret Kuba megszállására, 20 ezret parti védelemre. A Kréta-sziget ostromzárolásában részt vett tengerész-csapataink ma egy hete haza érkeztek a görög vizekről, Hírek az országból. Bánffy Dezső br.-t Kolozsvár sz. k. város díszpolgárául választván, a díszpolgári oklevelet folyó hó 17-én nyújtotta át Budapesten a húsz tagból álló küldöttség a ministerelnöknek. A képviselőház f. hó 20-iki ülésén a kormány benyújtotta az osztrák-magyar kiegyezést tárgyazó összes javaslatokat. Széchen Miklós gróf, a külügyministé- riumban osztályvezető, valóságos belső titkos tanácsossá neveztetett ki. A lelkészi jövedelem kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása most foglalkoztatja a Képviselőházat. Színház. Ha az első hét a próba hete: ez a tegnap estig számitó hét a siker hete volt. Örömmel adjuk tudtára mindenkinek, akiket illet, hogy, a didergő hideg dacára, szinpártoló közönségünk rokonszenve nemcsak fölmelegedett, de — hála jóságáért — sürü, tömött sorokban is látogatta a színházat; sőt, mint a Gazdy-estén történt csütörtökön, oly zajos tüntetésben adott kifejezést megelégedésének a Tiszay-társulatával, hogy ahhoz a nálunk esemény számba menő tüntetéshez gratulálnunk kell. Mit is, úgy a lelkes közönség, mint az értelmes .társulat irányában szives készséggel teljesítünk ezennel! * Szombaton, április 16-án, Planipiette ope- retje, A varázsgyürü. A remek zenéjü operet a lehető legprecízebb előadásban telt ház előtt pompás sikert aratott. Maga a darab kiállítása fényes volt, még a legkényesebb igényeknek •) A szóban lévő hibás korroktura, valamint a kötetben előforduló több rendbeli anakronizmus is, melyekre talán már jövő számunkban rámutatunk, kiigazítható lesz az „Album“ második kiadásában, melyet most rendeznek sajtó alá. Szerk. is megfelelő. A főszereplőket, Micholettót és Ni- kolast, Tiszayné és a Kozma úgyszólván megteremtették; duetjeiket, a gerle-kakas-kacsadalokat, melyekben Planquette zenéje remekel, megismételtették. A zeneileg dramalizált képeket frenetikus taps fogadta, kedves dalaik különben alkalmasok lévén arra, hogy a legfázékonyabb természetet is felmelegitsék. — Hevesi Janka (René) korhű udvarhölgy a Tuilleriák XVIII. századbeli idejóből.'Nemcsak énekéért, mely mindig behízelgő, de graciózus táncáért is megilleti a dicséret. —- Staud Margit (de la Harde Georges) a varázs- gyűrű birtokosa, színpadi értékében minden szerep után, melyet kedvesen ábrázol, fokról- fokra nő előttünk. -- Tiszay (XV. Lajos) dacára annak, hogy nagy kópé, aki lépten-nyomon eszünkbe juttatja a vén kecskét, meg a kősót, oly fönséges, hogy még ledér környezete irányából is szent borzalom veszi körül. Tanulhatnának tőle a túlzásba csapongók művészi diskréciót. — Mátrai K. (de (Jhavannes marquis) és Sár lay (Yalpineon lovag) a talpnyaló, stréber két udvaroncot kacagtató torzítással személyesítették. — Sárközi (Royal de Artois ezredes) Szepessi (la Topeliniere élelmezési főbiztos) alárendeltebb szerepeikben is ragyogtat- ták a vig elemet. — Az öltözékek, hölgyek és urak részéről, korhüek, fényesek. De a kar az is derekasan kitett magáért. Kitűnt különösen Molnár M. k. a., erős oszlopa a karnak, szépen csendülő hangjával. Reméljük, hogy szép szopránja szóló-szerepben is fog mielőbb érvényesülni. Vasárnap, ápril 17-én, „A varázsgyürü“ másodszor, szintén telt ház előtt. Taps falrengető és töméntelen. Mátrai bágyadt volt. Hétfőn, április 18-án, „A nebántsvirág“ Hennequin és Millard nagyon kedves zenéjü, de nagyon is ösmert operetje gyér számú közönséget toborzott, amit egyébként a játszók nem vettek nagyon zokon, mert nemcsak hogy jó, de szinte szilaj kedvvel szolgált mindenikük. Denis de Flavignit Hevesi Janka adta, igen élénken, énekében azokkal a fölséges piánokkal, amiket akár „voce hevessiana“-val szignálhatnánk. — Celesztint Mátrai adta. Erre nézve a mi igényünket annak idejében Sziklay Kornél igen delikálttá tette. Nem vonakodunk elösmerni, hogy a Sziklay-mérték a Mátrai-szabású Celesz- tinre ráillett. — Corinnát Staud Margit ábrázolta s elösmerésével az érdemnek nyugtatjuk, hogy ízléses is, bájos is volt, — Champletreuxt Kozma úgy énekben, mint játékban a legkor- rektebbül; Chateux Szepessiben kelleténél jobban dühösködött, Loriot őrmester meg Sarlay- ban unos-untalon túlzott. — A fejedelemasz- szonyt Nagy Vilma teljes értékében mutatta be. Kedden, április 19-én, itt először (reméljük utólszor is!) „A kikapós patikárius“ Gan- dillot hírhedt bohózata. — Vájj’ ki ez a Gandillot s mi a foglalkozása? Aligha nem egy trubadur- hajlandóságú „méregkeverő“ a provánszi síkokon, ahol költői hevülettel nyögi fájdalmát még a „mai de Naples“ is, ami ellen ez a Gandillot ur számos „érdekes“ orvosságot gyárthatott. — Annyi bizonyos, hogy „kikapós patikárius“-a nem Tália műsorára, hanem az orfeumok ellen hadakozó erkölcs-rendőrségnek a tilalom-könyvébe való. Az egész fércmű, melyhez képest a Prévost-regény szent-irás, árucikként kínálja a női szemérmet. A múzsák nevében tiltakozunk az ellen, hogy nálunk Tália temploma „maison d’ amour“-rá süllyesztessék „A kikapós patikárius“- féle immoralitások szinrehozatalával. — A szereplők, egyenkint és összesen, fogadják részvétünket, hogy jobb sorsra méltó erőiket ma este a karzat durva röhögtetésére kellett pazarolniuk. — Szent Milöcker! Lökj rá spongyát!! Szerdán, április 20-án, általános közkívánatra, „A kék asszony“ operet, másodszor is telt ház előtt. Csütörtökön, április 21-én, „Folt, amely tisztit“, Echegaray méltán világhírűnek jelzett színmüve, mondhatnék irány-színmüve, zsufíolt, ház előtt. (Méltatása mai tárcánkban. —Szerk.) Pénteken, április 22-én, leszállított helyárakkal „A vigécek,“ Ivövessy Albertnek már az unalomig ösmeretes vaudeville-ja, — egy negyedrész ház előtt, de melyet a Mátrai Kónyaija és Tiszay Abelesze oly széles mederben kacagtatott meg, hogy hullámai ki-kicsaptak a házból. — Sarlai (Grifli) ma is feledte, hogy életképet ábrázol s éktelen torzításaival ki-kirugott az önmérséklet hámjából. — Gazdy Aranka (Szidi) Várliidi Rózsika (Giziké) igazán kedves egy bakfis, — Kozma (Berzsenyi) Hevessi (Lengei Fáni) Nagy Vilma (Abeleszné) napraforgót stilizált alak a női szépség, báj és kellem virágoskertjében, — Staud Margit (olasz énekesnő) tubarózsa, valóságos „the pearl“ ugyanott — Bállá (rendőr) tőrül metszett Mihaszna-tipusz: mindnyájan érdemesen közremunkáltak abban, hogy nézőségiik nagy megelégedéssel szóljon a Vigécek újhelyi legújabb viziteléséről. Szombaton, tegnap; „Susanne,“ Thury színmüve és a „Paraszt becsület,“ Mascagni operája ! — Ezekről, mint a jövendőkről is majd mához egy hétre. ____________________a pb. Folytatás a II mellékleten,
