Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-04-10 / 15. szám

Egyesületi élet. Kerületi tornaverseny Szatmáron. A folyó évi pünkösdi ünnepeken, mint a kassai tankerületi kir. főigazgatóságtól értesülünk, május 29-ikén, esetleg 30-án kerületi tornaverseny fog tartatni Szatmáron. Kassa, Beszterczebánya és Kolozsvár tankerületek közép-iskoláiba, tanító­képző intézeteibe, polgári és kereskedélmi közép­iskoláiba járó tanulók fognak Szatmárra érkezni, hogy a testgyakorlat terén szerzett ügyességeiket bemutassák s egymással nemes versenyre keljenek. A s.-a.-újhelyi keresk. társulat a vá­rosháza nagytermében f. hó 13-án tartotta meg évi küzgyülését Schön Sándor elnöklete alatt. Schneider Jakab társulati titkár terjedelmes je­lentésében számot adott a társulat 10 havi mű­ködéséről ; úgy a jelentést, valamint a múlt évi számadást és az ez évi költségvetést a közgyű­lés helyeslő tudomásul vette.*) A * kisorsolt 4 választmányi tag helyébe megválasztattak: Gyarmathy Béla, Klein Géza, Nagy Ferenc és Both Vilmos kereskedők. A számvizsgáló bi­zottságba beválasztattak: Both Móric és Waller Aladár. A tárgysorozat letárgyalása után a köz­gyűlés köszönetét szavazott Ujfnlussy Endre fő­bírónak a terem átengedéséért. •) A hozzánk bekü’dött jelentést tórsziike miatt jelen számunkban nem közölhettük. Szerk. TAN ÜGY. 1 Zemplén-ihiip Tanitó-Egyesület hivatalos rovata. — Rovatvezető : Schneider Jakab, — Kéziratok a rovatvezetőhöz S. A.-Ujhelybe küldendők. A gyermek testi-, erkölcsi- és szellemi fejlettségét tekintetbe véve, mely életkor­ban kezdődjék a tankötelezettség? (Folyt, és vége.) Felfogásom és meggyőződésem, hogy a hat évvel kezdődő tankötelezettség egyáltalában nem találja a gyermeket oly fejletlennek, mely sze­rint félni lehetne ama káros visszahatástól, melyet a tanulás és szellemi foglalkozás a gyenge és fejletlen testre kétségen kívül gyakorolni szokott. Egyébiránt itt még meg kell jegyezni, hogy eme káros visszahatás mindig a szellem túlterhelésével áll szoros és összefüggő kapcso­latban s így különösen a felsőbb osztályunkra és a középiskolára alkalmazható nagyobb jogo­sultsággal, de a népiskolai I. és II. osztály ta­nulása inkább beszéd- és értelem gyakorlatnak s a szellemet és kedélyt kellemesen hullámoz- tató 'foglalkozásnak, mint szorosan vett tanulás­nak nevezhető, hol nagy mennyiségű ideg erő használtatik eí és emésztetik fel. Ha aztán a népiskolát, a test ápolása és egészség megőr­zése szempontjából magasabb színvonalra helyez­zük (legalább a vezető személye és ped. kép­zettségéből kifolyólag) igen sok, a hygiéniával kevésbé törődő szülei háznál s annak úgy a test rendszeres fejlesztése, mint az egészség megóvása tekintetéből is nagyobb szakszerűsé­get tulajdonítunk: akkor nem nehéz amaz ag­godalom eloszlatása, mely a hat éves tanköte­lezettség megkezdési idejét, testtani szempont­ból korainak tartván, megtámadja. (?) Egyébiránt itt még azt is felemlíthetjük, hogy a test fejlő­désének legfőbb tényezőit: a táplálkozást, leve­gőt, szabad mozgást a modem berendezésű és okszerű vezetésű iskola egyáltalában nem kor­látozza s mig a két utóbbit t. i. a jó levegőt szellőztetés által ugyancsak biztosíthatja, a sza­bad mozgást pedig a testgyakorlat és játékok által, addig az előbbi t. i. a táplálkozásra nézve egészen semleges terület, sőt itt is éreztetheti jótékony hatását az által, hogy bizonyos táp­lálkozási rendtartást teremt meg, amennyiben — a köznépről szólva — az eddig divatozó és a legtöbb szüle által legkevésbé sem ostromolt (?) gyakori és rendellenes időközökben történő táp­felvételt határozott időhöz és rendhez köti ide vonatkozó utasításai által. Ennyit testtani és egészségi szempontból. Most menjünk tovább s vizsgáljuk meg a címben feltüntetett tételt az értelmi belátás más távlatából is. — Igen gyakran nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi világrendben is, egy­mással rokonságban lévő törvényeket fedezhe­tünk fel. Hogy az anyagi világban a nagyobb térfogatú, tömegű és súlyú test, a hozzá viszo­nyított kisebbre bizonyos törvényeken alapuló vonzást gyakorol, azt a természet nyitott könyvé­nek lapjai eléggé igazolják. Hány számtalan égi test gravitál a nap, mint igen sok bolygóra nézve egyedüli kényur felé. s tekintsük a leg­hatalmasabb testeket s nézzük a lábainkkal ta­posott igénytelen porszemeket, a tömegek és molekulák vonzását itt és ott egyaránt feltalál­juk. Tény tehát, hogy a világegyetemben min­denütt jelen van egy törvény: az egymáshoz való vonzódás, az egymáshozi alkalmazkodás törvénye. Eme alkalmazkodási törvény nem lé­nyegtelen szerepet játszik az erkölcsi világrend­ben sem. Az általános művelődés az alkalmaz­kodási törvény sarkpontjain fordul meg. Egyik nemzet a másikhoz, egyén az egyénhez, társa­ság a társasághoz alkalmazkodik, hozzásimul s bizonyos határokig átalakul. A műveltebb nép a kevésbé műveltet magához vonzza s mintegy áthasonitja, mint delej a vasporszemeket. A pu­ritán erkölcsű Róma, mely különben állami lé­tének alapköveit a militárizmusra alapította, ak­kor kezd erkölcsében hanyatlani, midőn a ná­lánál tudományosabb készültségü, de ledér hellen-müveltséget, mint mérges virágillatot, ré­szegítő illatárt szomjuhozó méh módjára sziv- értelemvilágába befogadja. Egynéhány laza er­kölcsű, de máskülönben müveit hellénnek Bó- mába való importálása — mely az ókori hábo­rúskodás alkalmával eléggé divatos volt — ké­pes a tiszta vértől lüktető római nép erkölcsi életerét, a bűn és erkölcsi szenny sötét méreg- cseppjeivel megfeketiteni. (?) Az öntudatra ébredt gyermek, mint a család természetes függeléke, erkölcsi jellegében nem más, mint egy oly sima lap, melyre a családi élet szelleme és jellemvo­nása felismerhetően nyomatik le. S hogy ez igy van, az szintén az alkalmazkodási törvényen alapul. A gyengébb és tehetetlenebb fél az erősbek sajátszerü lelki központja körül, akár egyezik, akár ellenkezik az a nevelési, etikai stb. törvényekkel, oly bizton forog, mint a nap körül a mellékbolygók. Az akció mindig reak­ciót szül. Ha már most nem tévesztjük szem elől azt, hogy általánosan szólva, kevés család az, mely a tudományosabb pedagógiával foglal­kozik, vagy legalább a gyermeknevelés fontos­ságát a maga értéke és becse szerint tudja mér­legelni s ha tekintetbe vesszük azt, hogy az első nevelés elhatározó befolyással van az egyén jövendőbeli erkölcsi és értelmi karakterének ki­alakulására s igy az egyének összképlete: a társadalom és állam szellemi és erkölcsi arcu­latának minémüségére: akkor könnyen hozzá lehet járulni ama óhajhoz, hogy vajha a gyer­mek, mint leendő honpolgár, mint leendő er­kölcsi lény minél előbb oly helyre kerülne, hol csakis a jó, szép és nemes eszmék aranynap­sugarai melengetnék fogékony szivét, mint azok­nak ellenkezői aszerint, amilyen a környezete. Eme felfogás pedig amellett látszik bizo­nyítani, hogy ne késleltessük, sőt inkább siet­tessük a gyermekek iskolába kerülését, nehogy egy —.a család benső szelleméhez képest—- téves világnézlet letéteményeseivel és ,'rosz irány­ban fejlődött csemetével, hanem egy a saját ízlésünk és akaratunk szerint formálható és ala­kítható tiszta anyaggal legyen dolgunk. Hogy az iskola a családi nevelés ferdeségeit csak ta­tarozhatja, de lerombolni nem képes (ahol hi­bás az építés), annak oka ama legelső benyo­mások, melyek az első életkorban kitörühetlen betűkkel vésődtek be a gyermeki lélek viasz­lapjaira. Ha a nevelést szaktantárgynak tekint­jük, azt sikerrel csakis emelkedettebb gondol­kodású és szakférfiak kezelhetik. (?) A fenti részlet inkább etikai nézpontból tárgyalta a szóban forgó tételt Hátra van még az értelem fejlettségének tekintetbe vétele. A sentualizmus minden ismeretet az ér­zékek működésének tulajdonit. Hogy az érzékek működése és az öntudatra ébredt én közt van bizonyos összeköttetés és egybefiiggés, az egy bizonyos határáig az elme működésének, min­den bizonynyal áll. (?)Igaz, hogy a megismerés az érzékek működésével kezdődik, de nagyon is szűk korlátok közé volna szorítva az elme mű­ködése, ha ott végződnék. Az egyetemes elvek és eszmék felállításához még nem elég az ér­zéklés ; oda sokkal intenzivebb lelki működés szükségeltetik. Tény azonban, hogy a megfigye­lés az érzékléssel kezdődik. (?)*) Hogy a gyermek érzékei s az ezek közve­títésével együttjáró érzékletei már a hat éves korra eléggé kifejlődnék, azt a tapasztalat iga­zolja. Sőt e korban fogalommal rendelkezik a gyermek oly elvontabb dolgokról is, melyek nem éppen szükségesek a népiskolai oktatás sikeres megkezdéséhez. Nem ama téves felfo­gáson alapul a kezdet nehézségének az oka, mintha az iskolába felkerült növendékeknek kellő mennyiségű érzékletei nem volnának, ha­nem inkább azon, hogy a meglévők hiányosak és fogyatékosak. Ha pedig elvben el is fogad­nék azt, hogy a népiskolába hat éves korban felkerült növendékek szellemileg általában fej­letlenek, ebből kevés humanitással, nem azt kell következtetnünk, hogy azok továbbra is magukra hagyassanak, mint az árnyékban növő virágok és nyesetlen fácskák s mint a műve­letlen talaj, hanem igenis azt, hogy törekedjünk az eddig is parlagon hevert talajt — a gyer­mek elméjét — a nevelés és tanítás vasával *) A szöveg közé több helyen beszúrt kérdőjelekkel kartársaim figyelmét óhajtom fölhívni az illető fejtege­tésre ; alkalmat adva a hozzászólásra, mi, ha meg nem történik, magam mondom majd el nézetemet. R.-vezető mielőbb felszántani s a tiszta erkölcs, jó szép és nemesnek s a fegyelmezett értelem és helyes logika magvaival mielőbb bevetni, hogy ez ál­tal becsületes, hasznos és értelmes polgárokat nevelhessünk a társadalomnak és hazának. Tarczal, 1898. márc. 25. Sikolya Antal, ev. ref. tanitó. Gyllmölcstenyésztés. (Folyt, és vége.) Ha a talaj rendkívül kedvező, a fa buján nő. Derekában hízik, hosszú, kövér vesszőket és ezen kövér leveleket hajt, virágéit pedig el­hullatja, ha 1—2 gyümölcsöt kötne is, elhull idétlen korában. Ily kedvező talajban a fák csak fára dolgoznak, de gyümölcseiket ki nem fej­leszthetik. A buja növésű fák koronája rendkí­vül bebokrosodik s igy belseje örökös árnyék­ban van. Az árnyékban nőtt gyümölcs vesszei nem érnek -meg s igy télen rendesen elfagynak, ha megélnek pedig meddő virágokat hoznak. Az ily buja növésű, meddőfákat, termőkké te­hetjük; ha egyik-másik vastagabb gyökerüket elvágjuk és koronájukat megritkitjuk. Ezeket tavasz kezdetén kell ritkítani; mig a lassú nö­vésű fákat nyár végén ritkítjuk. A kora tavaszi nyesés a fát termésre, a késői pedig növésre ingerli. Ha a talaj sovány, száraz, vékony termő- rétegű ; akkor abban csak sinylenek s nagy szá­razság esetén ki is vesznek a fák. Az ily talaj­ban ültetett fák, ha az időjárás kedvező, akkor pár évig gyümölcsöznek, de növekedésüket ha­mar beszüntetik. A rajtuk fejlődött rügy, gyak­ran mind virágrügygyé válik. Tavaszszal aztán több rajtok a virág, mint a levél; pedig hogy a virágból gyümölcs legyen, szükséges a levél. Tudjuk, hogy a fa azon táplálékból él, melyet számára a levél készít, innen megmagyarázhat­juk, hogy miért hull lo az olyan fák gyümölcse, melynek leveleit a hernyó elpusztítja. Tehát, ha kevés a levél: kevés lesz a fa tápláléka is és igy a fák meddők maradnak s kötött gyü­mölcseiket ezek kifejlődése előtt elhullatják. Az ilyen sovány talajban élő fákat az által tehet­jük termőkké; ha gyökereik fölé jó földet, érett postrágyát, lugzott hamut hintünk ősz végén; nyár derekán pedig bővizzel felhígított trágya­levet oly mennyiségben öntünk, hogy a nedves­ség a fa minden gyökeréig eljuthasson. Ezt úgy eszközölhetjük könnyen, ha a fától illő távol­ságban sáncot huzunk és megtöltjük trágyalé­vel. Ha a föld a trágyalevet beitta, az árkot bekell hozatni földdel; mert különben a nyári hőség ezt elpárologtatja és öntözésünk haszta­lan lenne. A nyári öntözés nemcsak a kötődött gyümölcs kifejlődését segíti elő, hanem a jövő évi termést biztositó, termőrügyek képződésére is hatást gyakorol. Ha rósz a föld, amelybe gyü­mölcsfáinkat ültettük ; javítgassuk azt mindad­dig, mig a fa benne ól. A táplálékot, amit ő a földben, ahová ültettük, nem találhat meg, vi­gyük mi helyébe. így a rósz földbe ültetett fáink is kevés fáradságunk után termőkké lesz­nek. Ha a fának dereka, törzse és nagyobb ágai felcserepesodtek, elmohosodtak, ősz végén vagy tél folytán tisztogassuk le mind, mert különben ezek biztos tanyát nyújtanának a kártékony rovarok különféle nemeinek, melyek később vagy a fa belsejébe fúródnának, vagy a fa leveleit és gyümölcseit támadnák meg. Itt célszerű az, ha a fák derekát oltott mészszel bekenjük. A mész a fa kérgét megóvja az elmohásodástól és a kártékony rovarokat elpusztítja. Szedjük le gondosan minden télen, a fa ágairól a hernyó-fészkeket s égessük el, tavasz kezdetével a csoporjokban összegyűlt hernyókat pusztítsuk el, mig ezek szétmásznának. A her­nyók pusztításában nagy segítségünkre vannak az éneklő madarak. Kíméljük tehát őket és ne engedjük meg a gyermekeknek, hogy azokat elfogdossák, vagy fészkeiket és tojásaikat el­szedjék, mert ha pusztítjuk a rovatok ellensé­geit, az éneklő madarakat; nem ápolgatjuk fáinkat: lehet-e aztán kívánnunk, hogy legyen gyümölcsünk bőséggel ? Tállya, 1898. ápr. 1. Puszlay Mihály. A homonnai polg. és felső kereske­delmi iskola az 1848. évi korszakot alkotó törvények szentesítésének 50-dik évfordulója em­lékére 1898. évi ápril hó 16-án, délelőtt 10 óra­kor, az iskola dísztermében hazafias ünnepséget rendez. Müsorozat: 1. Himnusz. Zenekar kísé­rettel előadja az ifj. énekkar. 2. Megnyitó beszéd. Tartja : Kovács József igazgató. 3. Sajó Sándor. Ötven év. Szavalja: Vogler Rezső kér. felső oszt. tanuló. 4. Ünnepi beszéd. Tartja: Kerekes György tanár. 5. Magyar dalok. Előadja az ifj. énekkar. 6. Zalár József. Damjanich búcsúja. Szavalja : Katzer József kér. felső oszt. tanuló. 7. Lengyel himnusz. Zenekar kísérettel előadja az ifj. énekkar. — Az iskolai ünnepségen részt vesz Homonna város n. é. hazafias közönsége is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom