Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-01-09 / 2. szám

A meghívók az érdekelteknek idejében szét fognak küldetni.

3. A körök elé megfejtés végett a kővetkező munka-tételek tűzettek ki:

aj Mit tegyen a tanító a névmagyarosítás érdekében ?

b) Az emberszeretetre való nevelés; a fe- lekazetek közt való béke ápolása.

c) A fali olvasó-tábla használatának előnyei és hátrányai; van-e egyáltalában szükség a fali olvasó-táblára?

d) Az alapszabály 2. §. 4. pontja szerint egyesületünk „körönkint dalegyleteket alakit“ — miként volna ez foganatosítható ?

4. Felhívja végül az elnökség egyesületünk tagjainak s megyénk összes tanítóinak figyelmét Csáky Albin gróf őnagyméltóságának a „Magyar Pestalozi“ c. tanügyi közlönyben közzétett következő pályatételére: „Meg kell ismertetni azon gyakorlati essközökot és módokat, amelyeknek segítségével a kötelességérzet erénye tényleg fejleszthető.“ Dija: 100 korona.

Feltételek: A kidolgozás legyen rövid és velős, kerülje a frázist és az általánosságokat. Egy írott Ívnél hosszabbra nem terjedhet, a pályamunka tisztán és olvashatóan legyen Írva és zárt jeligés levéllel ellátva.

Folyó év julius végéig kiildendendők be a „M. P.“ szerkesztőségébe, (Kolozsvár, Hosz- szu-utca 1. sz.) Pályázhatik mindenki, de a dijat csak az a nyertes kapja, ki valamely hazai tanító-egyesületnek tagja.

Az elnökség.

Az áramlat ellen

A szocializmus lavinaszerüleg terjed az országban. A lelketlen izgatok hamis, a szenvedélyeket könnyen felélesztő, elveikkel a hiszékeny népnél termékeny talajra találnak. Nem tudják, hogy a hamis apostoloknak az a számítások, hogy zsebeiket jól megtöltvén, saját önző céljaikra kifosztják őket.

Ezen veszélyes miázmaknak mikénti kiirtása képezi most a társadalomnak és a magas intéző köröknek problémáját. Érzi mindenki a dolog nagy horderejét és veszélyes voltát.

Senki sem vonhatja kétségbe, mert tények bizonyítják, hogy a tanítóság még a legsanya- rubb helyzetben is a megélhetés, a mindennapi kenyérért küzdő harcában hazájához hü maradt. Szive egész melegével csügg az édes hazán, egész erejével boldogulásán, kultúrájának emelésén fáradozott. Nem érdekből, nem pénzért; hanem idealizmusból, önzetlen hazaszeretetből.

A társadalmi rendet veszedelemmel fenyegető áramlat elleni küzdelemben mi is ki fogjuk venni részünket. Túlzott volna ugyan az a feltevés, hogy egyedül mi vagyunk hivatva, hogy csak mi vagyunk képesek a bajt orvosolni. Igaz ugyan, hogy a nép között élünk és velük érintkezünk; befolyásunkat mindazonáltal csakis az iskolában érvényesíthetjük leginkább.

Tény, hogy a jövő nemzedék a mi kezünkben van. Valamint a kovács kénye-kedve szerint idomítja, alakítja a tüzes vasat, a tanító is irányíthatja a reá bízott csemete érzelmi világát, hathat kedélyére. A gyermek lelkülete olyan mint egy tiszta papir-lap. A tanítónak bő alkalma van ezen fehér lapot a hazaszeretet, király tisztelet, felebaráti szeretet és vallásosság szent igéivel tele írni. S ha a gyermekben elég mély gyökeret vertek ezen erények, a legnagyobb rázkódtatások idején, az élet gyakran nyomasztó viszonyai között is hü fog maradni hazájához. De milyen eszközökkel hathatunk a gyermekre, hogy felnőttkorában is, a veszélyes irányzat a szocializmus hamis tanai ellen izolálva legyen?

A tantárgyak mindenike alkalmas a fogékony gyermeki szív nemesebb érzelmeit fejleszteni, helyes mederbe szorítani. Minden tantárgynál elég alkalma nyílik a tanítónak növendékeit úgy előkészíteni, hogy minden kisértés, izgatás mint a labda visszapattanjon lelkületéről. Ott van első sorban a hit és erkölcstan; de nem a rideg értelemnélküli magoltatás, hanem céltudatos, az abban rejlő valláserkölcsi tételeknek kimerítő magyarázata. Tanítsuk meg gyermekeinket, hogy az Isten kifürkészhetetlen intézkedéseiben meg kell nyugodni, hogy véghetetlen igazságszeretetében bízni kell. Alkalmas olvasmányokkal, példákkal rá kell mutatni, hogy a jó tett jutalmazásban, a bűn büntetésben részesül — ha elkésve is — de nem marad el. Irányítsuk figyelmüket a természet örökszép beosztására, mely az Isten létezését legszebben bizonyítja.

Aki megtanulta hazáját híven szeretni, soha sem fog annak megromlásán dolgozni. A hazaszeretet szent lángjának élesztőse, hazájukat önzetlenül szerető ifjak nevelése képezze a tanító főfeladatát. Ezeréves történelmünk nem szűkölködik nemzeti hősökben. Beszéljünk minél többször és minél többet azon hős vitézekről, kik vagyonukat és életüket áldozták fel a hazának. Ne az legyen a főcél, hogy a gyermek

szóról-szóra el tudja mondani a történelmi leckét, hanem, hogy annak minden része lelkesi- tőleg hasson kedélyére. Használjuk fel a nemzeti ünnepeket. Mutassunk rá földrajzi órán, mily bőkezűen áldotta meg hazánkat az Isten a természet minden javaival, mily előnyös a fekvése, kedvező a kiimája. Más országok tárgyalásánál tüntessük fel az előnyöket, melyekkel felettük bírunk, népeik mégis ragaszkodnak hazájukhoz, mennyivel inkább kell nekünk hazánkat szeretni. Ismertessük meg vövendékeink- kel mindazon jogokat, melyeket a haza minden polgára egyformán élvez; de csak úgy, ha az avval járó kötelességeket is teljesitik.

A gyengéd virágcserje a kertész gondos ápolása mellett, aki azt a zord időjárástól megóvja, fejlődik, virágzik és kellemes illatával környezetét elárasztja; de mihelyt kikerüli gondozójának figyelmét, az elemek romboló hatása alatt elveszíti minden díszét. Északi szél, fagy és férgek versenyezve rontják le a kertész fáradságos munkáját. így vagyunk a gyermekek nevelésével is.

A tanítóság zöme hivatása magaslatán állva, igyekszik növendékeit vallás-erkölcsi, hazafias nevelésben részesíteni. Nagy gonddal rakják le az alapot, bízva abban, hogy a haza boldogulásának biztos támpontokat nyújtanak. Csakhogy a gyermek megvállva az iskola padjától, környezete, az élet rideg valója csakhamar tönkreteszik az iskoban nyert benyomásokat. Uj kép tárul fel előtte, mindenütt ellenkezőjét látja annak, amire az iskolában tanították.

Hogy a tanító fáradságának eredménye legyen, úgy a megkezdett munkát folytatni kell. Feltétlenül szükséges volna, hogy minden elemi iskola mellé ismétlő vagy gazdasági iskolák létesitessenek. Hasonló eszközökkel kell itt az elemi iskolában megkezdett kedélyképzést folytatni, sőt még intenzivebbé tehetjük ezt, mert itt már érettebb elemekkel találkozunk.

De itt sem szabad megállapodni. Tanító, pap, jegyző és a község egyéb intelligens elemei erőiket összegezve, igyekezzenek a néppel közvetlenül érintkezni. Rendezzenek hetenkint ösz- szejöveteleket a községházán, vagy az iskolában, alakuljanak egyesületté, nevezzék olvasókörnek, földmives-kaszinónak, vagy bárminek. Járassanak egy-két újságot, tartassanak felolvasások. Nem hiszem, hogy a magas kormány elzárkóznék ilyen egyesületek segélyezésétől, hogy magát könyvtárral kiegészíthesse s egyéb kiadásait fedezhesse. Ezen egyesületek melegágyaivá lehetnének, minden nemesebb mozgalom csiráinak.

Ha a tanító az iskolában alkalmazott céltudatos munkája ilyen formán nyerne folytatást, úgy tényleg elérhetjük azt, hogy a nép a sors ezerféle viszontagságai között a legnagyobb megpróbáltatások idején is hü fog maradni hazájához.

Csak igy válhatik az iskolai nevelés azon hathatós orvosságok egyikévé, melylyel a társadalmi rendet veszélyeztető miazmákat ki lehetne irtani.

Kaufmann Ármin.

Múlt számunkban fi Katinszky Géza plébános ur és Ferenczy Elek dr. anyakönyvi felügyelő ur mint egyesületünk pártoló tagjai tő- védésből a tiszteletbeli tagok közöttiettek említve, mit ezennel helyre igazítunk.

Az egyesületbe való belépésüket bejelentették: Pribék Klug Kotild, Neuwirth Anna és Pethő János Gálszécsről.

A „Zemplénére újabban előfizettek : Kötse István tanítóképző tanár Spatak, Lintz Géza Szerencs, Szitái* János B.-Szerdaliely; múlt számunkból kimaradt Kolyvoska József Dobra.

E.-vezet5 póstája,,

B. J. — B.-Olaszi. A kiadóhivatal nem áll semmi összefüggésben a tagsági díjjal, az ideküldött előüzetós itt lesz elszámolva

CSARNOK

Egyedül.

Sötét borongós éjen Midőn elcsöndesül A zaj, s lenyugszik minden Bolyongok egyedül.

Fejem felett az ágak,

Ölelve galyt galyon,

Egymás közt mint susognak, Mélázva hallgatom.

Majd felnézek az égre,

Mely fénytelen sötét Bus sorsom jut eszembe S a leány, kit szeretők .. .

ő. n.

Lapunk barátja.

László Bélától.

— A .Zemplén“ számára. —

Halk kopogtatás hallatszott az ajtón.

— Szabad.

Előbb egy széles karimáju kalap bujt be vigyázva, alatta egy sápadt, fehér arc mosolygott alázatosan, utána egy télikabát, majd két rövid láb bontakozott ki. Mindez együttvéve Flórián ur, lapunk barátja.

Álljunk meg egy percre.

Ténta, toll, papír, olló, egy csomó cigaret, és önök azt mondják, hogy kész a redakeió. Egy felette lényeges kellékről azonban megfeledkeztek, amely nélkül nem tökéletes egy szerkesztőség sem. A „lap barátja“ — igen, a lap barátja, mely nélkül az ujsággyártó műhely épp olyan, mint a sótalan leves, az üres színház, vagy ha jobban tetszik, mint egy még fiatal nagymama, hamis fogak nélkül. O az, ki mindenesetre megjelen a segédszerkesztő háta mögött, és élesen kifakad, hogy a lap telve van sajtóhibákkal, hogy hiányzik minden szenzáció, ő kéri el a színházi és egyébb szabadjegyeket, kritizálja a művészeket, szidja a német zengeráj- osokat, lehurrogja a kormányt, a minisztereket, és mindig azzal fenyeget, ha egyszer ő neki adja magát az Írásnak, megremeg bele ez a mai korrumpált társadalom.

Ott áll Flórián ur az ajtó mellett. Önök nem ismerik, mi sem. Származásáról nincs kezeink között anyakönyvi kivonat, ezt örökhomály fedi. Előszeretettel ugyan azt hangoztatja mindig, hogy ő az a bizonyos, kinek az apját leütötte a hajókötél, az anyja mosónő volt, meghűlt, meghalt; de ez nem igaz, mert Flórián ur egyszer már arra is hivatkozott, hogy az ő ereiben hamisítatlan anilinszinü vér kering, már pedig a hajókötelek elég udvariasak, hogy egy nemes embert le ne üssenek. Flórián ur tehát hazudott, Flórián ur a szó szoros értelmében nem korrekt ember. Bár ő figyelmeztetett bennünket a sajtóhibákra, de ez korántsem jelenti azt, hogy ő tisztában van az ortográfiával. Dehogy. Flórián ur Schopenhauert öt „p“-vel és a szivesent mindig három „s“-sel ejti ki.

Flórián ur botrányosan hosszú idő óta nem tisztelt meg bennünket szives megjelenésével, az arca pedig sápadt, ez valami fontosat jelent. Hajótörést szenvedett bizonynyal az élet tajtékzó zugó tengerén, reményének könnyű sajkáját egy égbe meredő kopár sziklához csapták a felbőszült vad hullámok és ő hörögve, arcán a halál kétségbeesett deliriumával ott libegett a setét, haragos vizen, feje felett a sakály üvöltött, alant egy hatalmas éhes cápa fente rá fogait, mig végre erősen küzdve az elemekkel megragadta a szerte forgácsolt sajka egyik deszkaszálát, partra evezett. Ebből látható, hogy Flórián ur, igazi viharedzett tengerész, és annak a hajókötél- mesének lehet mégis valami komoly alapja. Az élet morajló tengerén már gyakran intett feléje a boldog kikötő csendes nyugalma, de a sors vadkeze megtépdeste homlokát és' nehéz barázdákat vésett reá.

Flórián urat már évek óta ismerik műhelyünkben, mindig valami szenzációs meglepetést hoz magával, vagy boldogtalan családi életének egy-egy részletével ismertet meg bennünket, de soh’ sem feled el öt-hat példányt lapunk legújabb számából zsebre vágni. Hogy mit csinál velők, ezt egy fokföldi vadnál is feketébb titok borítja.

Flórián ur még egyre ott áll az ajtóban, arcán az alázatos mosolylyal és én önöket is megállítottam egy percre, de ime Flórián az ábrázatát merész fordulattal valami melanko- liko sötét árny borítja be, egész olyan lesz, mint a minőnek én Márius-Kartágó tompjai felett gyermekkorom óta képzelem.

Mintha ezt az arcot én már többször láttam volna igy, persze, mikor Lili a nem szép, de — vén trafikos kisasszony, Flórián ur első menyasszonya, elűzte mert, ő határozottan kijelentette, hogy rizskását tejben minden nap szívesen eszik, csak szerdán nem, mert ezen a napon halt meg a mamája. Ágota kisasszony, a második menyasszony pedig úgy tervezte, hogy ő minden szerdán fog rizskását tejben főzni, mert egy szerdai napon pusztult el az ő egyetlen kis kanárija, aki nem rövid, de annál viszontagságosabb leányéveit megosztotta vele hűségesen. Mindketten szigorúan ragaszkodtak ez elvi kijelentésekhez s a házasságból nem lett semmi.

Vájjon mi történt megint ?

Flórián ur sápadt fehér arca már az első pillanatban nehéz aggályokkal töltötte el lelkünket, de most rettenetesre vált szinte féltünk ettől valamennyien.

Nehezen sóhajtott, mintha a föld mélyéből jött volna e hang. szinte ropogott bele Flórián ur minden csontja.

Előre lépett, kigombolta téli kabátját, a belső zsebből egy „fizetési meghagyás“, szeméből pedig két nehéz, keserű könycsepp hullott a kikövezett padlóra. Nehány percig kidüledt szemekkel, eszelősen bámult maga elé, nfint Julia