Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1898-01-09 / 2. szám
abban a jelenetben, mikor már felhajtotta az álomitalt, aztán bevetette magát az egyik karosszékbe. Nehéz zsibbadtság szállta meg agyát és el- fintorodott arccal egyre kínosan sóhajtott. Nem sejtik ugy-e hogy mért oly sápadt az arcom — kezdte halkan fájdalmas beszédét. Átok az oly szívre, mely nem a bal, hanem a jobb oldalon ver. De kezdjük elölről. Hisz tudják, hogy Lándainé asszony meleg ragaszkodással akart bevezetni engem abba a világba hol a legényélet örömei befejeződnek teljesen. Lándainé minden este kitűnő vacsorával és édes mosoly- lyal várt engem. A vacsorák határozottan kitűnőek voltak, az édes mosolyokat elengedtem volna, mert ezek egyik haldokló nagynénémet juttatták eszembe. Áz esküvőnek a múlt hó végén kellett volna megtörténni, de öt nappal a menyegző előtt egy atléta termetű ifjút találtam Lándainénál. Az unoka-fivérem — mondá ő. Hiszen ismerik az ily unoka-fivéreket. Kőfaragó volt a fiatal ember, oly csillogó szemekkel nézett reám, mint egy otromba nagy kődarabra, melyből síremléket szándékozik faragni. Éreztem már a véső mint hatol beljebb a nagy fakalapács ütésének nyomán, és mivel semmiképp nem éreztem hajlandóságát arra, hogy valakinek a sírján szerepeljek, mint a hálás utódok kegyelete, kijelentettem Lándainénak, hogy az unoka fivére nekem egy cseppet sem tetszik. A kis vaskályhán forrott a leves, Lán- dainéban pedig a rut asszonyi méreg fort elementáris erővel. — Tehát ön kételkedik az én erényeimben uram ? ha ezt tudom — lihegve előbb csak egy poharat vágott a földhöz, aztán két porcellán tányért, mikor a virágváza után nyúlt, megfogtam karját, toborzékolva taszított el magától. — Ne nyúljon hozzám, ne merjen hozzám nyúlni, távozzék, azonnal távozzék, különben segítségért kiáltok! Nem tudom, hogy melyik darabban látta ezt, igy, de mindig elragadtatva emlékezett meg erről a jelenetről. En gyilkos gondolatokkal eltelve, lesújtva csaptam be magam után az ajtót. Cél nélkül bolyongtam künn a ködös, csatakos éjszakában, zúgott a fejem, vadul kergetőztek agyamban a gondolatok. Vissza akartam térni Lindáméhoz, hogy bocsánatot kérjek, de férfias önérzetem felzudult ez ellen. Nem maradt más hátra, mint m%válni az élettől. Szaladtam haza a lakásomra, hogy minél előbb végezzek. Megírtam az utolsó levelet, mindenemet Lándainénak hagytam. Felvettem az asztalról az előttem heverő kis revolvert, felszakitottam a ruhámat és a másik percben ott feküdtem a kibugyanó piros, meleg vértócsában a földön. Az utána következőkre már nem emlékszem. Nem tudom, hogy hány napig feküdtem öntudatlanul élet és halál között. Mikor felébredtem, egy puha kéz simogatta homlokomat. Egy fehér t'őkötős apáca állt az ágyam mellett. Szelíden nézett reám. — Lássa, milyen szerencsés ön — szólt hozzám nyájasan — hogy a szive nem a bal, hanem a jobb oldalou van. Biztosan kigyógyul sebéből, különben már rég künn feküdne a temetőben. Le voltam sújtva, nem sikerült az öngyilkosság. Átok az oly szívre, mely nem a bal, hanem a jobb oldalon ver. Lándainét másnap eljegyezte az a kőfaragó — és most ismét egyedül bolyongok a világon. — Flórián ur felkelt helyéről, az összes asztalokról felvette az aznap megjelent lapszámokat és kabátja zsebébe gyömöszölte. — Uraim kérnék valamit, legyen kegyes valamelyikük nekem 48 órára húsz ftot kölcsönözni. Flórián ur, ön bizonynyal csak ezért mondta el ezt a hihetetlen hosszú mesét, hogy a végén megpuinpolhasson bennünket — szólt valaki a szoba mélyéből. Flórián büszkén kidüllesztette mellét. Megsemmisítő pillantással mért végig bennünket, aztán szó nélkül távozott, zsebében lapunk mai számából 10 példánynyal és egy sikerült operáció kedves emlékével. — Jó mulatást Flórián ur! :-----Közgazdaság. Borkóstoló. A zemplén-vármegyei gazdasági egyesület által f. hó 15-én S.-A.-Uj- helyben rendezett borkóstoló fényesen sikerült. A borkóstolóra a Tokaj-Hegyalja régi leghíresebb szőlőhegyeiről, minő a tályai Görbe, a keresztúri Meszes, a zsadányi Előhegy, továbbá a tolcsvai, tokai, liszkai, toronyai és sátoralj ^-újhelyi, valamint sárospataki és tarczali szőlőkből, a filoxera pusztítás után újonnan telepitett tőkékről szűrt borok lettek beküldve. 72 féle bor lett bemutatva, 31 szőlőtulajdonos által. Képviselve volt: asztali, szamorodni és asszu. Eladásra bejelentetett 870 gönczi hordó (135 liter); azár 50 fttól 200 ftig terjedt. A kiállítók legtöbbje azonban nem jelentette be, hogy mily mennyiség áll eladásra náluk készen, részint azért, mert már szüret alkalmával eladták boraikat, részint azért, mert még mindig várakozó álláspontot foglalnak el az árak megszabása tekintetében. A borkóstolón eladatott 80 hektoliter bor. Az uj borok általában aránylag megfelelnek a régi boroknak ; vagyis mindazon helyeken, ahol azelőtt régi hires borok termettek, az uj borok is minőség tekintetében ugyanoly fokon állanak. A furmint borok általában a legerőteljesebbek. A borkóstolót, amely d. e. 10 órakor vette kezdetét s 12 óra utánig tartott, körülbelül 140 ember, kereskedő és termelő egyaránt, nagy érdeklődéssel látogatta. A zsűri, amely ugyanazon napon d. e. 8 órakor kezdette működését s délután 3 órakor folytatta, lelkiismeretesen és szakértelemmel teljesítette nehéz feladatát. A zsűri egyhangú véleménye az, hogy ámbár az itt bemutatott borok még nem tekinthetők kezelt boroknak, teljes biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a kezelés által minőség tekintetében csak fejlődhetnek s reményt nyújtanak arra, hogy idővel a régi hires hegyaljai borok minőségét megközelítik. A zsűri különben ajánlja, hogy a szőlőtulajdonosok a szüretelésre kiváló gondot fordisanak ; példa erre az állami szőlőtelep, amelynek most bemutatott borai általában tisztábbak és muta- tósabbak, mint mások. A szüretelésre fordítandó gond nem vész kárba. Különösen óvakodni kell a korai szüreteléstől, mert ez határozottan káros befolyású a minőségre. De befolyással van ez utóbbira az u. n. bogyózás és kocsányozás. A lebogyózott szüreteléssel szedett borok liatávoz- zottan tiszták, ép azért minden körülmények közöttnemcsak ajánlatos, de kívánatos is. A helybeli kir. fogházban a rabok részére a gazdasági egyesület 3 hétig tartó tanfolyamot rendezett azon rabmunkások részére, akik a szőlőmunkánál lesznek alkalmazva. Á tanfolyam vezetője Lipthay Béla városi szőlész volt, hallgatósága 60 rabmunkás. A tanfolyamot tegnap d. u. vizsgálattal zárták be, amelyen az egyesület képviseletében Kun Frigyes alelnök és a titkár, a város részéről Ujfalussy Endre főbíró és Pataky Miklós jegyző voltak jelen. Az ügyészséget Dékán János alügyész képviselte; Schweiczer János fogházfelügyelő is jelenvolt. A vizsgálat, amelyen a rabok az ojtás terén elsajátított kézügyességüket mutatták be, kitünően és várakozáson felül sikerült. A rövid 3 hétig tartott tanfolyam hallgatói a legszebb eredményt mutatták föl. Kun Frigyes egyesületi alelnök a vizsgálat befejezése után lendületes szavakban mondott köszönetét első sorban a kir. ügyészségnek, hogy alkalmat szolgáltatott arra, hogy a rabmunkások kiképzése által azoknak egy kenyérkereseti ág elsajátítására a lehetőséget megadta, továbbá Lipthay Bélának, hogy fáradtságot nem ösmerő buzgalommal tanított, a város főbirájának, hogy a szőlész átengedésével segített a czél elérésében. Végül buzdította a hallgatóságot, hogy a tanultakat majdan a világba víve, igyekezzenek hasznos honpolgárokká lenni. Néhány szó a szőlőművelésünkben észlelhető változásról. Az a uagy csapás, mely szőlősgazdáinkat a filokszera és peronoszpora fellépésével sújtotta s mely az ország nem egy vidékének lakosságát legfőbb keresetforrásától fosztotta meg, legteljesebb megvilágítást a statisztikának abban az adatában nyeri, mely szerint szőlőterületünk az utolsó tiz év alatt csaknem 150 ezer hektárral csökkent. Elszomorító ez adat annál is iukább, mert a pusztulás főképp azokat a városokat érte, melyek bortermő vidékeikről még a külföld előtt is ismeretesek voltak. Abauj-, Borsod-, Zemplé -, Temes- és Heves-vármegyékben 50%-nál magasabb csökkenés mutatkozik, amely jelenség, hogy elegendő okot szolgáltathat a panaszra, azt hiszem, felesleges mgoktolni. E nagy szerencsétlenségben, melynek káros hatása közgazdaságilag is érezhető, még szerencsének tekinthető az a körülmény, hogy gazdáink nem nézik tétlenül a pusztulást s teljes erővel dolgoznak azon, hogy a „status-quo“ újból helyreállittassék. Amerikai vesszők ültetésével, elhanyagolt szőlőterületek javításával, a művelés tökéletesebitésével, különböző trágyaszerek alkalmazásával törekednek arra, iiogy szőlőművelésünknek nagyobb lendületet adjanak s bortermelésünk régi jó hírnevét újból helyreállítsák. Ezekben az állapot javítását célzó intézkedésekben igen érdekes az a jelenség, mely a szőlők trágyázásának mikéntjét illetőleg felmerül. Szőlősgazdáink még csak nemrégiben úgyszólván kizárólag istállótrágyát használtakba szőlőtermés fokozására; ma pedig a legtöbb szőlő- termelő már csak a műtrágyák alkalmazását tartja indokoltnak, abból az elvből kiindulva, hogy kezelése, nevezetesen szállítása, szétteregetése stb. jóval kevesebb költséget igényel, mint az istálló-trágyáé. Az a kérdés merülhet fel e tekintetben, hogy vájjon helyes-e ez eljárás vagy se ? Hogy e kérdésre megfelelő választ adhassunk, nézzük mi hatása van az istálló-trágyának és a műtrágyának. Az istálló trágyát azért juttatjuk a talajba, hogy növényeink tápanyagszügségletét általa fedezhessük. E tápanyagszükséglet tényleg fedezve is lesz, de a legtöbbször nem tökéletesen, hanem csak részben, mert a benne lévő növényi tápszerek, nincsenek mégoly arányban mint a szőlő igénylené. Ha ez eset merül fel, úgy mi által sem segíthetünk könnyebben, mint a műtrágyák által, mert ezekkel a szőlőnek azt a tápanyagot adhatjuk meg, a melyre épen szüksége van, s olyan mennyiségben és alakban, a minőben kívánja. Mindazon esetben tehát, midőn az istállótrágyával nem vagyunk képesek a szőlőnek a kívánt mennyiségű és minőségű tápanyagot, megadni helyes a műtrágya előtérbe helyezése. De a trágyázást sokszor nemcsak azon célból hajtjuk végre, hogy a szőlő tápanyag- szükségletét fedezzük, hanem azért is, hogy általa talajunk fizikai tulajdonságát javítsuk. Az istálló-trágya erre képes is mert pl. vagy lazábbá teszi a talajt, vagy összeállóbbá, a ned- vességi és melegedési viszonyokra is befolyást gyakorol, egyszóval mekanikailag is hat; ellenben a műtrágya, kivéve azokot melyeket a szó szorosabb értelmében veszünk csak annak, mint pl. a gyisz, égetett mész, márga ezt a hatás előidézni nem képes. Ebből kifolyólag a műtrágyák alkalmazása a talaj fizikai tulajdonságainak javítása céljából helyesnek nem mondható, s ott a hol a talaj fizikai tulajdonsága is javitandó okvetlenül kell istállótrágyát is használni. Van azonban még egy másik eset is, a midőn a műtrágyák alkalmazása inkább helyén való, mint az istálló-trágyáké; nevezetesen akkor, midőn istállótrágyát drága pénzért sem tudnánk szerezni, de a szőlő tápanyag pótlást feltétlenül igényel, vagy ha a szőlő oly magasan fekszik, hogy oda az istállótrágyát felhordani nem lehet, vagy szerfelett bajos. A műtrágyák jelentőségét szőlőmivelésünk keretében az elmondottak eléggé igazolják. Sátoralja-Ujhelyi piac. 1898. febr. 18. i. 0. II. o. I. o. ii. o. ft |kr ft |kr ft | kr ft kr 16 gr. zsemlye — 2 __ — Paszuly íoo * 7 — 5 50 kilgrammonkint > ' »- 8 06 Abajdóc-kenyér — 19 17 Aszaltszilva íoo 1. 24 — 22 — Rozs-kenyér — 18 — 16 — 26 __ — Marhahús — 52 — 48 Őrlött dara íoo ^ 22 18 — Borjúhús — 56 — 52 » 1 » — 24 — 20 Bárányhús — 40 — 36 Tatárka íoo liter —: — — Sertéshús — 56 — — —'20 _ 16 Szalonna — 6864 Burgonya íoo liter 2 20 1 80 Viasz gyertya Öntött gyertya 1 50 — 46 1 44 20 Életneműek : Szappan — 24 — 22 Búza r mmázsa 12 — 11 80 Egy tojás 2 4 — —■ Kétszeres 1 mm. _ — — » kiló mák — 32 — 24 Rozs i mmázsa 8 20 8 00 » , vaí — 90 — 85 Malátaárpa i mm 7 00 6 30 Sertészsír — 80 — 76 Árpa i mm. 7 00 6 20 Liszt íoo kiló 21 60 20 80 Zab t mm. 680 6 30 » 1 » — 22 — — Kása i mm. 11 — 9Borsó íoo kiló 18 — 17 Kukorica I mm. 5 60 5 50 » i » — 201 — 18 Spiritusz i liter — 63 — — Lencse íoo » 12 — 8 00 » á íoo Tralles0 ~ 71 _ 68 » i , 14 9 Sav. káposzta i ko.- 12 10 Vármegyei Hivatalos Rész. T. Zemplén-vármegye alispánjától. 37/1898. ein. sz. Elnöki körlevél. A tekintetes vármegye törvényhatósági bizottságának tagjait a folyó 1898. évi február hó 22-én d. e. 9 órakor kezdetét veendő , rendes közgyűlésre tisztelettel meghivom. A közgyűlés nevezetesebb tárgyai : 1. Az 1873. évi XX. t. ez. 6. § a értelmében a lóavató bizottságok elnökeinek megválasztása. 2. A közúti alap 1895—1896. évi zárszámadásának felülvizsgálata. 3. Az alispán időszaki jelentése.
