Zemplén, 1898. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1898-03-06 / 10. szám

Tanügyi hírek. A zemplén-megyei tanító egyesület választmányának pénz és könyvtár vizsgáló- bizottsága f. hó február 2-án Yarannón tett eleget kiküldetésének és a volt Sztropkó—Szirma, Nagy-Mihály—Homonna—Yarannai tanitói-kör fenti ügyeiről számot vett. Eszerint a köri pénz­tár vagyona 83 ft, a könyvtárban van 64 kötet mü. Ä varannai áll. seg. községi iskola az 1848. márc. 15-iki 50 éves évfordulót márc. 15-én délután ünnepséggel megiili. A varannai közs. iskola már féléve is­kolaszék nélkül van, mert az iskolaszék az anyagi helyzet tarthatlansága miatt lemondott. Utóbb folyamatba tétetett az államosítás, de csak addig, hogy a gondnokság kineveztetett és felesküdött. Most tehát az iskolának nincs is­kolaszéke, a gondnokságnak pedig iskolája nincs. Újabban az iskola államosítása 1899. januárra tétetett kilátásba. CSARNOK oWo'tán voína. Még csak álomképben élnek Lelkedhen az álmok, Korán volna még tenéked Tengerekre szállnod. Korán volna álmaidat Hullámokra bízni, Jobb tenéked pillangókat Kis kertedben űzni. Jobb tenéked társaiddal Mulatozva élni, S nékem is jobb álmaimmal Más vidékre kélni. lanka jKíroly. ki 1848/49-iki magyar szabadságharc története. Mikor Gracza György 1894. december 1-én ennek a munkának a megírásához fogott, rövi­desen azt a célt tűzte maga elé, hogy az egész nagy anyagot két kötetben dolgozza fel. Az első kötetben foglalkozik majd a szabadságharc in- ditóokaival, a második kötetben pedig elmond­ja majd a, megrázóan fenséges szép dráma lefolyását. Ámde ember tervez és a — történet­író végez! Minél jobban behatolt munkája lé­nyegébe, annál inkább meg kellett győződnie arról, hogy a magyar szabadságharc történetében tulajdonképen az emberiség szabadságharcának történetét tárgyalja s ha csak fölületes és darabos nem akar lenni, művét két kötetbe lehetetlen beszorítani! így történt meg aztán a hazai történetírás örömére az az eset, hogy a két kötetre tervezett munkából öt vaskos kötet lett, öt olyan vaskos kötet, amelyeknek mindegyike felér egy-egy bibliával, nemcsak terjedelemre, de értékre nézre is, mégpedig azon nagyon súlyos okoknál fogva, mert megtanít bennünket a hazaszeretetre, a fajok iránt való testvériességre, nemzetünk tör­ténetére, csúfondáros viszálykodásunk megutálá- sára, mindenekfelett pedig önerőink kifejtésére és szabadságszeretetünk megbecsülésére. De hát szükséges-e, kérdjük, mindezeket a szívhez és észhez szóló dolgokat könyvekbe foglalni a magyar nép számára ? Szükséges, feltétlenül szükséges/ Megokoljuk, miért! Abban a rohamos, szinte hihetetlen ma­gasságot elért fejlődésben, melyre 1848 óta ju- jutottunk, nagyon sok a téves, a rossz, a gonosz. A közerkölcsök meglazultak, a hazaszeretet meg­csökkent. Népünket csakis az ilyen ujabbkori bibliák, mint a Gracza könyvei, képesek a helyes útra visszatéríteni. Tekintsük csak meg közelebbről ezeket a könyveket! Már az első kötetben a történeti esemé­nyek hü és tiszta képe mellett ott találjuk az európai forradalmak történetét is. Látjuk, hogy a mi szabadságharcunk, úgyszólván, hegycsúcsa lesz az eseményeknek. Az ország, mely eddig gyalázatos rabszol­gaságban sínylődött, egyes lelkes hazafiak fel­szólítására, megrázza, széttépi láncait és odaáll az emberjogokért küzdő nemzetek sorába. Petőfi „Nemzeti dalá“-nak gyujtó’hatása alatt kardot köszörülve riadja: „A magyarok istenére eskü­szünk, esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!“ Kossuth lángszelleme, emberfeletti szervező- képessége kellett ahhoz, hogy előbb a kama- rillával, aztán az országos zendülésekkel meg­birkózzunk. A talpra állott nemzet aztán megmutatja ősi hazaszeretetét. Csodás áldozatkészséggel viszi a haza oltárára vagyonát, életét. Az ara oda adja jegygyűrűjét, az özvegy utolsó falatját, az iparos utolsó garasát, a hivatalnok, a földesur ékszereit, a nemes és főnemes aranyát, drága­ságait, csakhogy jöjjön el a szabadság, egyen­lőség, testvériség országa, legyen független, önálló a nemzet s rendelkezzék önálló bankkal és vámterülettel. Kit ne lelkesitne, kit ne tanítana hazasze­retetre, önmegtagadásra az ilyen történetek ol­vasása ? A nagy mü második kötete a szerbek, horvátok, tótok és oláhok garázdálkodásaival, embertelenségeivel foglalkozik. Olyan események tanúivá tesz bennünket ez a könyv, amelyeknek olvasására fellázad minden csepp vérünk és azt mondjuk a szerzővel, hogy a magyarok sokszor emlegetett istene abban az időben csakugyan aludt, mert különben nem engedte volna meg, hogy a szerbek és oláhok egész magyar csalá­dokat, egész magyar falvakat az utolsó csecs­szopó gyermekig kiirtsanak, védtelen szüzeket megbecstelenitsenek, elevenen megnyuzzanak, megsüssenek, elássanak, kettéfürészeljenek. Legendába illők azok a győzelmes csaták, amelyek úgy ebben, mint a negyedik kötetben leirvák éspedig nem túlzó, nem kisebbítő, de történeti hűséggel. Ez a könyv valóságos hős- költemény! Minden sorából a magyar dicsőség napja sugárzik. Megjelenik egész nagyságában Bem diadalmas alakja s a diadalittas magyar seregeket győzelemről győzelemre vezeti. Fegyvert ragad az egész ország. Oda ál­lanak a 12—15 éves gyermekek, a gyönge nők is harcolni sorainkba. A kapák, kaszák éles kardokká alakulnak s a templomok harangjai bosszút lihegve formálódnak át ágyutorokká. A falragaszokká vált hadi jelentések mindennap újabb és újabb diadalt hirdetnek. Damjanics, Guyon, Klapka, Mészáros meg egy sereg had­vezér ellenállhatatlanul űzi az ellenséget. A diadalmak nagyszerű sorozatát betetézi Budavár visszavétele. Á garázda nemzetiségek mind-mind le vannak győzve. Már-már azon a ponton va­gyunk, hogy megnyerjük, amiért küzdöttünk, szabadságharcunk egész fenségében bontakozzék ki, midőn Görgei örökös tétlensége méltó befe­jezéseként ránk csap a legsötétebb veszedelem, az egyesült orosz-osztrák haderő. Hogy az orosz betörés után mi történt, ismeri az egész világ. A gyászos vég. Görgei huzavonája, vesz­tett csaták, Kossuth, Bem és a kormány mene­külése van megírva az ötödik kötetben. Haynau, a bresciai hiéna, megkezdi hóhérmunkáját. Fel­akasztatja, agyonlöveti, agyonbotoztatja, börtönbe hurcoltatja legjobbjainkat. Szinte kéjeleg a ma­gukat kegyelemre megadott vitézek mészárlá­sában. mindaddig, mig kegyetlenkedéseibe a külföldi udvarok bele nem szólanak. Vértanúink hosszú sora fejezi be a fensé­ges szép drámát. Az ötödik könyv megemlékezik még rövi­den a kibékülésről és az emigrációról is. El­mondja a számüzöttek viselt dolgait s a haza felszabadítása érdekében tett kísérleteit, előso­rolja a szabadságharc hadi eseményeit, az osz­trákokkal, a horvátokkal, az oláhokkal, a szer- bekkel vívott csatákat; megemlíti betűrendes névmutatóban a nevezetesebb szereplőket, végül pedig olyan „Általános tájékoztatóival kedves­kedik, melyből mindenki megtalálja mindazt az egész nagy munkában, amit emlékezetében fel­újítani akar., Az „Általános tájékoztató“' fölöslegessé teszi az öt nagy kötet lapozgatását; az egyes emberekről, helyekről és cselekményekről olyan nyílt képet ad, hogy a nagy műhöz nemcsak illő, de kellő befejezés. Már most azok után, amiket e derék munka ismertetéséhez elmondottunk, a teljes bevégzés és megjelenés alkalmából fűzzük bírálói meg­jegyzéseinket is. Tudtunkkal Graczának szóban forgó mun­kája irodalmunkban az egyetlen eddig, mely szabadságharcunkat történelmi hűséggel lépésről- lépésre követi, kimerítő részletességgel, őszinte odaadással és tárgyilagossággal ecseteli; külön­böző, többször idegen forrásokból vett idézetek­kel megvilágositja; s szerzőt tudásának, gazdag ismereteinek felhasználására serkenti S mind­ehhez a történetiró éles megfigyelésével, elfo­gulatlanságával, öntudatos célratörésével köt le bennünket Ez a munka néhol olyan, mint egy érdekfeszitő regény, máshol meg fordulataiban, nyelvezetében valóban költői szárnyalásu: vilá­gos, érdekes és élénk. Meg fogja érteni és meg fogja becsülni min­den magyar ember. Aki Kossuth, V. Ferdinánd, Klapka, Guyon, Perczel, Dembinszki, Batthyány, Petőfi, Jókai, Irányi, Vasváry, Kmetty, Görgey vagy Szemere élet- és jellemrajzát, az egyes helyek és esemé­nyek leírását, a kibontakozást vagy bármely a történet keretébe vágó dolgot akarja olvasni, vegye meg ezt a munkát. A dicső emlékezetű 1848-nak az most ünne­peljük ötvendik évfordulóját. Ehhez az ünnepléshez méltóbb hozzájárulást nem képzelhetünk, mintha csodás elődeinkről azt a szépséges szentírást olvasgatjuk; nézegetjük okmányaikat és azt a körülbelől ezer képet, mely róluk és tetteikről beszél szívhez szólóan, ékes hangon. Még az is érdekesebbekké teszi e könyveket, hogy a bécsi császári udvari ereklyegyüjtemény- tár átengedte részükre a magyar szabadsáharcból eredő képgyűjteményét. Ezek a képek olykor könnyen érthető célzattal rajzolvák. A rendkívül díszes, Zala budai honvéd­szobrának dombormüvével ellátott diszes-könyv táblákat dúsan aranyoztatta a kiadó Wodianer F. és fiai (Lampel Róbert) cég. Egy-egy kötet ára 5 ft, diszkötésben 7 ft. Összesen tehát 25 vagy 35 ftért olyan emlék­művet szerezhet a magyar közönség, melyet öreg és fiatal, férfi és nő egyforma szeretettel, lelkesedéssel olvashat s bátran odaállíthat szalon­asztala ékességei közé. D. M. Közgazdaság. Értesítés. A beállott tavazsi munkálatok megkezdődvén, a zemplén-vármegyei gazdasági egyesület a rendezett téli tanítások sorozatát beszünteti azon figyelmeztetéssel, hogy a borá­szat körébe vágó tanítások az ősz folyamán, annak idején közzéteendő napokon, folytatóla­gosan meg fognak tartatni. S.-A.-Ujhely, 1898. március 5-én. Az egyesület elnöksége. IKIiTTonat a zemplén-vármegyei gazdasági egyesület igaz­gató-választmányának S.-A.-Ujhelyben a f. évi febr. 26-án fölvett jegyzőkönyvéből. 6/im. Olvastatott a nagyméltóságu földmive- lésügyi m. kir. Minister úr 1072/VII —4. elnöki számú intézvénye, amelylyel felhívja az egyesületet, hogy a fenyegető módon fellépett szocializmus meggátlására hasson akként, hogy népies felolva­sásokat rendezzen s a nép nyelvén irt íelvilá- gositó iratokat terjeszszen. A népszerű felolvasásoknak hasznát csak abban látná az egyesület, ha azok a központból, a magas ministerium részéről rendeztetnének. Ellenben a népies modorban írott könyveknek, lapoknak terjesztését határozottan jónak látja. A miért is egyhangúlag elhatároztatott, hogy a Nép­lap című, népies modorban irt lapból egyenlőre 100 példányban előfizet s azt ingyen szétosztja mindazon községben, ahol a szocializmus már el van terjedve; sőt ott is, ahol csak terjedő fél­ben van­Ezzel kapcsolatosan elhatároztatott, Fogy a nagyméltóságu földmivelésügyi ministerium szál­lítsa le a Néplap évi előfizetési árát 50 krra, hogy ekként mindenki hozzáférhessen ezen üd­vösnek és praktikusnak bevált laphoz Megbizatott egyúttal az elnökség arra, hogy ha a megrendelt 100 példány Néplap elégségesnek nem mutatkoznék: a szükséghez képest korlátlan számban rendelést tegyen. A szoczializmus meggátlásának egyik felté­telét abban találta az igazgató-választmány, hogy hitelszövetkezetek felállítását feltétlenül szüksé­gesnek látja. Ebből folyólag úgy a minister- elnök, mint a földmivelés- és pénzügyi nagymél­tóságu Minister urakhoz feliratot intéz, amelyben kéri, hogy a hitelszövetkezeteket hathatósan tá­mogatni kegyeskedjenek annál is inkább, miután az igazgató-választmánynak tudomása van arról, hogy az országos központi hitelszövetkezet a vi­déki szövetkezeteknek nyújtott segély folytán ki van merülve ; tehát az újonnan alakulóknak támo­gatást nem adhat. Egyúttal arra kérendő fel a földmivelésügyi m. kir. Minister ur, hogy kéré­sünket lehetőleg sürgősen teljesíteni kegyeskedjék. Mert ha a kellő időben a kérés teljesítése meg nem történik, minden hatását veszti és illuzóri- ussá válik. Pedig az egyesület sohasem járul oly kéréssel a magas ministerium elé, amely kérés­nek reális alapja s ekként a kisgazdák helyzeté­nek javítása ne lenne a célja. Csak akkor járul kéréssel s csak azt kéri, amikor és amire szükség van. A szegény nép részére, jótéteményként, ké­rünk mindent, annak pedig gyorsan szükséges az, amit kér. Az egyesület a szegény nép sorsán könnyítendő, már három Ízben kérte és kérését meg is sürgette, hogy ingyen gyümölcsfákat, szőlővesszőket kapjon. Mindez ideig azonban még feleletet sem kaptunk s a szegény nép már tü­relmetlenül várja, hogy azt az egy-két csemete- fáját megkapja. A múlt év folyamán is akként jártuuk, hogy a gyümölcsfa ojtványok igen későn érkeztek, úgy annyira, hogy nem egy már ki is virágozva érkezett ide. Az ilyennek hasznát venni nem lehet s a jótétemény kárba vesz, mert sem a szegény nép nem részesül benne, sem az állam hasznát nem veszi. Ezzel kapcsolatosan s a szociálizmus meg­gátlására irányuló törekvések kiegészítéséül az igazgató-választmány egyhangúlag a következő határozati javaslatot fogadta el: 1. Az 1898. évi II. t. ez. 8. §-a azt rendeli, hogy a gazdasági munkaszerződések a községi elöljárók előtt kötendők és írandók alá,

Next

/
Oldalképek
Tartalom