Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-07-11 / 28. szám
elvesznek a föld színéről a különféle mesteremberekből lett tanítók, mert most úgy áll a dolog, hogy az egész eperjesi egyházmegyében csakis 90 okleveles tanító működik és hogy 30 kántor- tanítói hely van üresedésben és a csekély jövedelem miatt azokra nem jelentkezik szakképzett pályázó. A milléniomra 400 uj állami iskolát állított föl a magas kormány s azokból Sáros-, Ung-, Bereg-, Máramaros s más vármegyék bőven kaptak akkor, amikor ott az állami iskolák úgyis nagyobb számban léteznek, mint nálunk. Mi Zemplén felsővidékén hiába várunk már éveken át, hogy legalább a nevezetesebb helyeinken, a magyar kir. államvasutak mentén fekvő, néminemű értelmiséggel biró községekben, mint Koskócz, Papina, Radvány, Rokitó, Világ, Csebinye, Krasznibród, Vidrány, Habura és Csertész állami iskolák állíttatnának föl.*) Még 1889. január hóban történt, hogy a homonnai járás érdemes főszolgabirája melegen felkarolta az ügyet, hogy a nagyobb helyeken kisdedóvó iskolák állíttassanak föl. A községek is fölserkentek akkor, követvén főszolgabirájuk lelkesítő szavát. — Csertészen például a lelkész és a tanító anyagi áldozatot is ajánlottak föl erre a nemes célra. Hab urán a község egyik iskoláját lett volna hajlandó kisdedovói célra fölajánlani s mégis azok mind máig késnek az éji homályban. Midőn mindezeket bátor voltam vármegyénk hivatalos lapjában a t. szerkesztő ur pártatlannak ösmert figyelmébe ajánlani, egyszersmind most, az iskolai év múltán, midőn arra legtöbb ráérő ideje van, tisztelettel fölkérem a kir. tanácsos tanfelügyelő urat, hogy a fent teljes bizalommal elmondottakat legyen kegyes pártfogásában részesíteni. Egy gk. tanító. Magyarok társas kirándulása az 1900. évi párisi világkiállításra. Irta: László Béla. Párizs az egész művelt világ szemefénye, a civilizáció fővárosa, régóta Mekkája mindazoknak a zarándoklóknak, akik a modem élet, művészet és társadalom fényét, pompáját és költészetét egy gyújtópontba gyűjtve óhajtják teljes ragyogásában szemlélni. A párizsi élet vonzó fénye milliókat csal évente Franciaország és a müveit világ metropolisába, hol bennünket magyarokat annyiszor fogadtak baráti szívességgel s hol a munka hétköznapjai is oly fényesek a látogató idegennek, mint máshol az ünnepek. Mennyivel ragyogóbb, bámulatra méltóbb, fölségesebb ez a csodálatos város akkor, midőn fényét, pompáját egész teljében a müveit világ előtt egy világkiállításon tárja fel! Ki ne óhajtaná Párizst ünnepi díszben látni, a világ oda özönlő minden nemzetének, gazdagságának, fényének egész teljében, még pedig úgy, hogy ez semmivel sem kerüljön többe egy közönséges külföldi utazásnál és amellett *) Ez iskolák felállítása ügyében a döntést mindennap úgyszólván minden óránvárhatjuk a ministertöl. Szerk. fogja azt az istenlovát szeretni, csak „ütet.“ Ablaktörésért, garázdálkodásért 10 napra Ítélték. Csak azon sopánkodott, hogy a lakodalmon ott nem lehet. — Nem tartunk addig lakodalmat — te leszesz a vőfélyem — súgta a sirdogáló leány panaszló hangon. — Úgy legyen Julis! — Áldjon meg az Isten — jó lelkedért! Csengődi Balogh József jogász, az özvegy orvosné egyetlen reményteljes csemetéje, rendbe hozván Budapesten készült elegáns öltözetét, kalapját is a tükör előtt tette föl, hogy annál tökéletesebben lépjen annak szemei elé, kinek a világon leginkább kívánt tetszeni, amikor kocogtak ajtaján. Boszusan kapta le a kalapot, de csakhamar visszatette fejére s ajakán kellemes mosoly jelent meg. — Isten hozta Szemákné ! — mi jót hozott ? — Csak önmagamat, csókolom a kezét. Nagy fejszébe — akarom mondani nagy fába vágtam a fejszémet. Nagy kéréssel jövök ám! mondá szégyenkezve, lebocsátott balkezében rejtegetve valamit. — Bármit kér megteszem. De folytassa a pipázást. Tudom, hogy kedvek, mondá a’székre nyomva az asszonyt, elővéve dohánytartóját s eléje tartva. Az asszony egyike volt, a tipikus magyar pór nőknek. Erőteljes, magas testalkattal, jóságos tiszta arccal, mosolygó szemekkel. A feléje nyújtott dohányt mosolyogva, hálálkodva tömte kis vörös pipájába, rágyújtott és élvezettel szívta illatos füstjét. — Milyen pompás! Nekem ilyenre nem telik. Tetszik tudni, mondá pipaszó mellett, honfitársai körében és oly kényelemmel legyen megtehető, mintha csak itthon, barátainál tenne egy látogatást? Ki ne kapna az alkalmon, valósággal bámulatos olcsón tenni meg, egy ragyogó alkalmu világutazást, amelynek folyamán vasútra, podgyászra, lakásra, élelemre semmi gondja, a látványosságok, színházak, ünnepségek jegyeiért nem kell törnie magát, mindent díjtalanul helyébe hoznak és kellő számú fen- tartott helyről jó eleve szerződésileg gondoskodva van. Emellett tulzsufolásról szó sem lehet. Nem ezrével összetömve és hajszolva de 200-as csoportokban 6 hónapon keresztül tetszés szerint választható időben tehető meg az ut és hiányosságról vagy fönakadásról annál kevésbé lehet szó, mert a 200-as csoportok egymást válogatják és erős meggyőződésünk szerint, egyre növekvő propagandát fognak a vállalkozásnak csinálni. Tudvalevő dolog, hogy egy külföldi utazásnak különös ingert kölcsönöz, ha azt jó barátok együtt teszik meg, és igy évekig van módjuk ébren tartani az ut kellemes emlékeit. • Egyéb főkérdését az ilyen nagy utazásnak — beleértve lakást és ellátást, valamint az ösz- szes szórakozások költségeit —- legfőbb kérdését az ár szokta képezni. E tekintetben a most alakult bizottság vállalkozása páratlanul áll a maga nemében, amennyiben az intelligens magyar középosztálynak teszi lehetővé rendkívül olcsó pénzen azt, hogy Budapestről direkte Tirolon és Svájcon keresztül, anélkül, hogy csak egy éjszakát is kellene waggonban eltöltenie, juthasson el Párisba úgy, hogy már másfél vagy két évvel előbb havi részletekben küldhesse be a legmegbízhatóbb pénzintézetek egyikének e célra megtakarított filléreit, melyek csekély levonással tulajdonát képezik abban az esetben, ha az utazás kivitelében akadályozva lenne és igy ez valóságos betét jellegével bir. Egy részvétjegy ára a folyó évben jelentkezőknek 250 ft. Később drágább. A jegy megváltása eszközölhető havi 8 ft, vagy negyedévi 24 ft, esetleg félévi 48 ft befizetéssel. Az utazás ideje a Párizsban rendezendő ünnepségek és kongresszusok megállapítása után minden jelentkező értesítve lesz az egyes hónapok programjáról 1900. januárban és e szerint választhatja meg azt a hónapot, melyben utazni óhajt. Az utazás külön gyorsvonaton csak nappal utazva egy fülkében 6—6 személy I. és II. oszt. kupékban. A Párisban tartózkodás 8 napra van tervezve. E napok mindegyikén a társaság minden tagja teljes ellátásban és ingyen szórakozásokban részesül. A megérkezésnél, amelynél kellő számú és az ellátásban benfoglalt kényelmes kocsikról gondoskodva van — ünnepies fogadtatásban részesülünk. Az elszállásolás Páris elsőrangú hoteljeiben és oly kényelemmel fog történni, hogy mindenki külön lesz elszállásolva és csakis az összetartozandók helyeztetnek el kívánatra kettesével. A reggeli két fogásból a szállóban. Ebéd külön fentartott étkezőkben, névjegygyei lefoglalt terítéken változó fráncia menü o fogásból itallal. csak egy évig éltem az urammal, aztán meghalt. Magam maradtam azzal a pulya lánynyal. Lett volna akárhány, aki elvett volna, de egy se kellett. Úgy esküdtem, hogy holtomiglan leszek hü az uramhoz, betartom. Házamat magam építettem, még a padlás gerendáit is magam gyalultam. Magam szántok-vetek, aratok, kaszálok, saját két kezemmel végzem a férfi és asszonyi munkát a mezőn, szőlőben udvaron, házban. Nem mondom, hogy nem lett volna áldás munkámon. Mindent megtartottam, szereztem is a lányomnak. Aközben úgy megszoktam azt a huncut pipát, hogy nem lehetek el nélküle. Csak trafikot szívok, de az is sokba kerül. Igaz, hogy magamért egyébre alig költők. — Nem baj az, aki oly jóravaló, mint maga, annak sokat el lehet nézni gyengéjéből. Úgy mos, vasal is, mint azok oda át Budapesten. Igaz-e hogy férjhez adja a lányát? s hogy a druszámat, mondá nevetve, a dutyiba vitette ? — Igaz — tekintetes urficska. Nem lehetett már kiállani a dolgát, úgy hencegett, duhajkodott. Azóta már a lány is nyugodtabb, nem hátráltat a dolgomban. Tetszik tudni vénülök már. Lassan elhagyogat az erőm, nehezen birom a kettős munkát. Áz a vőnek való pedig, ó be derék egy cseléd! Szép a’, tekintetes urficska, olyan szál legény a’, hogy a szem is örömmel nyugszik meg rajta. — Aztán még se kell a Julisnak. — Az a haszontalan rontotta a sorsomat. De majd minden jó lesz. Hiszen éppen abban a járatban vagyok, ha meg nem sérteném . . . . mondá mosolygó szemeit jóságosán pihentetve az előtte állón. — Csak ki vele Szemákné, mondtam, hogy megteszem. •— Vőfélynek jöttem instálni a tekintetes Estebéd: 6V2 órakor, mint az ebédnél, 6 fogásból itallal. Eléggé nem hangsúlyozható és szakkörök csudálkozását a legnagyobb mértékben felkelti, hogy a részvételi dij megállapításánál nem az Üzletszerű vállalatok megtévesztő kisebb ára vétetett alapul, — hanem az a helyes tendencia, hogy aki a részvételi dijat befizette — akár egy krajcár pénzt sem vigyen magával, Budapestről indulva, visszatértéig mindennemű ellátás és szórakozás rendelkezésére áll. Nem utazik éjjel, látja fél Európát, melyen keresztül viszi útja és Svájczban egy napot is tölt. Reggeli, ebéd, vacsora itallal, már az utón is, a legelőbbkelő módon áll szolgálatára, kényelmes lakás, közlekedő eszközök, mindennemű belépőjegyek az ellátásban foglaltatnak. Párizsi tartózkodása alatt, müveit férfiak vezetése mellett minden, de minden pontosan nyujtatik, sem alkalma, sem ideje nem nyílik külön kiadásra. Igaz, hogy 3 év választ el ez időtől, de hát épp ez teheti könnyűvé és biztossá a részvétel lehetőségét. 27 kr. naponta, 8 ft havonta nem áldozat egy müveit ember részéről, hogy egy örök életére megbecsülhetlen emléket szerezzen magának, hogy ízlését, tudását, látkörét a világ szellemi középpontjának megismerésével gyarapítsa. Tekintettel arra, hogy a bizottság fő törekvése oda irányul, hogy az úti társaságban Magyarország értelmiségének szine-java méltóan és kellő számban mutassa be a magyar nemzet érdeklődését a lovagias fráncia nemzet iránt — felhívta a bizottság a müveit társadalom minden egyes tagját egyenként és a fő és székesvárosi, valamint vidéki testületeket, kaszinókat és egyesületeket, hogy testületileg vegyenek részt a kirándulásban, biztosítván őket arról, hogy a 100-as budapesti rendező- és a 100-as párizsi fogadóbizottság és a rokon párizsi testületek részéről a leglelkesebb fogadtatásban fognak részesülni. A visszautazás Epernay, Strassburg, Stuttgart, Baden-Baden, Ulm, Augsburg, München és Linzen keresztül 6 hét keretén belül mindenkinek tetszése szerint szabadon választható időben történhetik. Minden további felvilágosítással készséggel szolgál Lövy Adolf könyvkereskedése, kit a bizottság a részvételi jegyek előjegyzésének elfogadásával bízott meg. Levelezés. Homonim, 1897. júl. 9. Tekintetes szerkesztő ur! Úgy a „Zemplén“ helyi-, mint az országos napi lapokat az a hir járta be, hogy a homonnai választókerületnek a katolikus autonómiát szervező kongresszusra küldendő képviselője a hívek, vagyis a választók egyhangú megállapodása szerint Wiczmándy Ödön.*) Ezek a hírek *) T. levelezőnknek lapunkra vonatkozó értesülése téves. A .Zemplén* azt irta, hogy a homonnai kerületben, mint kongresszusi követjelöltek, Andrássy Aladár gróf és Wiczmándy Ödön állanak szemben. Szerk. urficskát. Tudom, hogy nem érdemiem a nagy szerencsét, de úgy tele van a szivem azzal a vágyódással. . . . — Engem — kérdé meghökkenve a pesti jogász, a Váczi-utca ez ismert alakja, a dendi. Hát urakat is hi a lakodalomra? Nagy költséggel fog az járni lelkem. A kisasszony a kastélyból, a postás-kis- asszonyka, az állomásról a kisasszonyka, meg a magyar papné húga a koszorúsok, az orvos ur, a patikus, a káplány ur a vőfélyek, a jegy- zőné ténsasszony, az állomásurné nagysága a nászasszonyok, a magyar pap, meg a nagyságos ur a násznagy. Mind megígérték. Költségről nincs szó. Kikerül minden az udvarból, kamrából, pincéből. Libát, kacsát, csirkét neveltem, az őszi malacból telik a sonka, zsír a csirke, fánk és csőröge rántáshoz, bort szűrtem az őszön, volt gondom a főtt édesre is. Nem költség a nekem. Aztán ha úgy is volna — csak azaz egy gyermekem van, mint az áldott jó tekintetes asszonynak, az urfi édes jó mamácskájá- nak — mondá elérzékenyülve. — Jól van Szemákné — szívesen leszek a Julis negyedik vőfélye. így készült Szemákné a lakodalomhoz, ily uttal-móddal vitte ki szive nagy gyönyörűségére azt, hogy a lakodalom reggelén az ő fáradalmainak e bizonyítéka: a tisztaságtól ragyogó csinos kis házikója, a levendula, bazsarózsa, .istenfa, boldogasszony levél, zsálya s több efféle disznó vénynyel beültetett kis kertje, telve volt finom úri néppel, mosolygó vidám arcú vendégekkel, kik „heccből“ jelentek meg pompásan mulatni e tarka lakodalomra. (Vége köv.)
