Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-12-25 / 52. szám
1897. december 25. II. Melléklet a „Zemplén"* 52. számához. darabot és 25 szalon darabot adott, mind a legnevesebb bel- és külföldi zeneszerzőktől, s népszerűségével meghódította ma már az ország egész zenekedvelő publikumát, hogy az ma már alig hiányzik egy zongoráról is. A teljes 1897. évfolyam, úgyszintén az 1894. 1895. 1896. évfolyamok is pompás diszkötésben, kötetenként 5 ft 40 krért kaphatók s legszebb karácsonyi s alkalmi ajándék tárgyat képeznek. Az 1897. évi V. évfolyamra pedig már előfizethetni, egész évre 24 füzetre 4 ft — fé^vre 12 füzetre 2 fttal a Zenélő Magyarország“ kiadóhivatalában Budapesten, VI. Csengery utca 62 a. honnan mutatványszámot s a legújabb zeneműnek jegyzékét is ingyen és bérmentve bárhova küldetnek. Egyesületi élet. A sárospataki polgári kaszinó, mely az utóbbi időben oly igen sokszor adta élénk ta- nujelét életképességének, f. hó 19-én, írja alkalmi tudósítónk, a városháza nagytermében, ismét felolvasóestét rendezett. — Kötse István, állami tanitóképző-intézeti tanár, a kaszinó fáradhatatlan, buzgó és lelkes igazgatója, „Csillagászati apróságok“ cimü tanulságos felolvasása és Vitt József tanító „ Test és lélek“ cimü pedagógiai, szellemes csevegése a szép számmal jelenvolt hallgatóközönséget, mindvégig feszült figyelemben tartotta. A nekik kijutott tapsvihar csak parányi jutalom volt a méltán kiérdemelt elismeréssel szemben, mivel sok ideig fogjuk emlékezetünkbe vésve tartani azokat a tanulságos dolgokat, mikkel a felolvasók bennünket traktáltak. Felolvasás után, a kaszinó helyiségében 35 teritékü banket volt. A pohárköszöntők sorát Mandel Hugó dr. a kaszinó buzgó elnökéért, utána Kötse István a kaszinó tagjaiért, Vitt József Kötse István igazgatóért, Ballagi Géza dr. az est hőseiért, a felolvasókért, Fodor Jenő 5 felolvasások úttörőiért: Ballagi és Mandel doktorokért, Kondor Miksa dr. Fodor Jenő volt igazgatóért ittak. A banket vidám kedélyhangulatban a késő éjjeli órákban oszlott szét. A bodrogközi kaszinó K.-Helmeczen tegnapelőtt megalakult. Elnök lett: ’Sennyey István br. alelnök lett: Bencsik István, ügyész : Fuchs Emil dr., titkár : Fráter Zsigmond, pénztáros : Kovalesik János, könyvtáros: Szemere Dezső, háznagy: Egry Elek. Magyarországnak ez a legfiatalabb kaszinója, kívánjuk, sokáig fönmaradjon és hogy nagygyá nőve virágozzék. A s.-a.-újhelyi iparosok önképző egyesülete 1898. évi január hó 2-án, a városi színházban Mányi Lajos és Dandás Aladár zenekara közreműködése mellett, könyvtárának gyarapítására, zártkörű táncmulatságot rendez. Belépődíj : személyjegy 1 ft, — családjegy 2 ft, — középpáholy 5 ft, — oldalpáholy 4 ft. Páholyjegyek a táncmulatságra érvényesek. Jegyek előre válthatók: a „Zemplén“ könyvnyomtató intézetében. Felülfizetések köszönettel fogadtatnak és a „Zemplénében nyugtáztatnak. Kezdete este 8 órakor. — A mulató ifjúság számára szórakoztatás céljából szavazó lapok lesznek ki- bocsájtva s a szavazó-lapra felirott hölgyek nevei, postaszekrénybe fognak gyüjtetni, a melyet a szavazatszedő-bizottság fog összegezni, szünet után a szavazás eredményét kihirdeti s a legtöbb szavazatot nyert hölgy egy meglepően szép virágcsokorral lesz kitüntetve. A rendező-bizottság. Meghívó. A s.-a.-ujhelyi korcsolyázó egyesületnek az egyesüteti pavilion helyiségben 1898. évi január hó 2-án délután fél két órakor tartandó évi rendes közgyűlésére. — Tárgy- sorozat : 1. Elnök, alelnök, titkár, pénztáros, szertáros, választmány és számvizsgáló bizottság választása, illetve kiegészítése. — 2. A megvizsgált számadások, s újabb számadások előterjesztése, s ezek felett intézkedés. — 3. Az „uszoda-egylet“-tel a telek használata módozatainak megállapítása. S.-A.-Ujhely 1897. dec. 22-én. Csuka Ödön egyesületi elnök. Nyilvános nyugtató és köszönet. A homonnai lelkes ifjúság f. hó 11-én az ev. ref. miss, egyház „Torony- és harangalap “-ja javára mükedvolői előadást rendezett. A minden tekintetben kitünően sikerült mulatság összes bevétele 228 ft 25 kr. volt, kiadása pedig 58 ft 98 kr; s igy a tiszta jövedelem 169 ft 27 krt. tett ki. E mulatság alkalmával a jótékony cél érdekében, felülfizettek: Markovics Ervin dr. 10 ftot, Szirmay Pál Udva 7 ftot, Mudrai András 4 ft 50 krt, Jakab Benjámin 3 ftot, Doby Antal, Haraszthy Miklós, Gertes Lajos, Molnár Antal, Kovaliczky Elek dr., Filek Károly, Bar- tus Boldizsár, Frank István, Haraszthy József (Sztropkó), Halasi Pál (M.-Laborcz), 2—2 ftot, Moskovics Leo 1 ft 50 krt, Pap József, Milch Dezső, Büchler Kálmán, Kula István (Udva), Speizer Markus, Frimmer József, Lakatos Gyula (Üjhely), Belcsárszky Lajos, Danes János (Szta- rina), Pólik Sándor, Bárczy Bence (Sztropkó), Thomán Dávid dr., Weiszberger Mórné drné, Sárkány Róza (M.-Laborcz), Henszlmann Irén, Vogler Margit (Radvány), Kelemen Arminné drné, N. N., N. N., 1—1 frtot, Homicskó Pál, Propper Fiilöp, Voynár Béla (Udva), Durcsinszky Béla (Papina), Friedman Sándor, Komendovics László (Kemencze), Némethy József, Boross Mihály, Mang Béla, Láng Ernő, N. N., N. N., 50—50 krt, Guzev N. 25 krt — Fogadják — úgy a lelkes szereplők, mint a jótékonyságot gyakorló felülfizetők áldozatkészségükért hálás köszönetünket. Kelt Homonnán 1897. dec. 21-én. Réz László, Mándy István, lelkész fogondnok. A közönség köréből. Újra ,egy kis szellőztetés.“ „Audietur et altera pars.“ Zemplén-Szinna 1897. dec. 21. Vettük tudomásul a „Zemplén“ hasábjain megjelent, „Egy kis szellőztetés“ cimü közleményünkre vonatkozólag a tek. m. kir. posta- és táviró igazgatóságnak 11297/897 sz. alatt december 7-éről keltezett átiratát, s minthogy kissé félreértésen alapszik a dolog, szó nélkül nem hagyhatjuk. Nem azért szólaltunk mi fel, mintha a t. postaigazgatóságot avval vádolnánk, hogy a posta- szállitó érdekében járt volna el velünk szemben, sőt távol van tőlünk, hogy személyeket érintő polémiává engedjük fajulni e „kis szellőztetést“ ; mi csak méltányos kérelmünket érvekkel támogatva védelmezzük. Nem mondjuk, hogy a tek. postaigazgatóság a homonnai t. szolgabiróság által kiállított hatósági bizonyítvány alapján a saját hatáskörében nem járt volna el helyesen, csak az fáj, hogy nélkülünk, de rólunk Ítélt, s meg nem fejthető rejtvény előttünk a homonnai szolgabiróságnak ama eljárása, miért is vetette magát közbe oly hirtelen, s oly nagy energiával már meghallgatott kérelmünk megsemmisítése végett, s miért mondotta ki nagy fontossággal biró ügyünk felett a halálos Ítéletet csupán ő, holott nekünk is, —- a szinnai járásnak van szolgabirói hatósága, melynek hatásköre ugyancsak kiterjed ezen útonálloktól hemzsegő (?) s a farkasoktól annyira zaklatott (!) útvonalra. Azt vártuk, hogy ez ügyben a t. igazgatóság azt az elvet követi, hogy „audiatur et altera pars“ — hallgassuk ki a násik felet is és igy arra jutott volna, miszerint szembe állítva egymással a két ellentétes véleményt, a minden nagyzástól ment, a scrupulusoktól tiszta valót ezek alapján kideríti. Ellentétekről beszélünk a mennyiben a szinnai járás t. szolgabirói hatósága, a tek. Igazgatósághoz újonnan felterjesztett kérelmünkhöz csatolt, hivatalosan kiállított bizonyítványa szerint semmi féle aggályt vagy veszélyt nem lát a Homonna és Szinna között vezető útvonalon, mely az esti 5—8 óra között közlekedő postakocsit menetében megzavarná. E két, egy tárgyról, de homlokegyenest ellenkező, hitellel biró hivatalos bizonyítványra akarjuk felhívni a tek. posta- és táviró Igazgatóság becses figyelmét. Most pedig engedje meg a homonnai t. közigazgatási hatóság, hogy mig egyrészről köszönetét mondunk neki gondos és óvatos intézkedéséért, másrészről kijelentjük, hogy saját lábunkon is tudunk járni, a dolgok lehetséges vagy lehetatlen voltát, mi is meg tudjuk Ítélni, s igy absurdumokat, vagy „közveszélyes“ újításokat soha sem kívántunk s nem is fogunk. Nem éjjeli, csak esti szállítást kértünk, s a hatóság bizonyítványában előteremtett gyanús idegen gyári munkások (tudtunkkal Homonnától — Szinná- ig ez idő szerint gyár sincsen, csak a Szinnától 7 kilométerre fekvő Sztakcsin községben jelenleg épül) a fogait vicsorgató, zsákmányra leső éhes farkasok, a lovastul, s szekerestül a hófúvás által betemetett postalegény pedig előttünk kik ismerjük a viszonyokat, — minthogy sok tekintetben Hnmonnára, s igy ez útra vagyunk utalva, csak merész phantasia szülte rémképek, melyek talán élénken lefestve „rémes históriák“- ban meg tennék hatásukat, de mint komoly argumentumok meg sem állhatnak. Befejezésül megjegyezzük, hogy felvett ügyünket már most abba nem hagyjuk, érvekkel támogatott kérelmünket, ha szükséges a legmagasabb fórumig is viszszük, és csak ha onnan is esetleg elutasittatnánk, akkor nyugszunk meg szerzett babérainkon. Hirlapilag ez ügyet részünkről befejezettnek nyilvánítjuk. Z.-Szinna t. közönsége nevében, Szinnay. Tanügy. Közgyűlésünk után. Tehát ez is meg volt már. Szép számmal voltunk együtt. Szeretettel és örömmel üdvözöltük egymást, mint a családi tűzhelyen egymást viszontlátó testvérek. Kartársi szeretettel öleltük keblünkre az uj tagokat, mint a testület terebélyes fájának uj hajtásait és mig ezek bámulták a munkában megedzett és az élet annyi csalódásain keresztülment idősb kollegák ifjú lelkesedését: az öregek viszont büszkén tekintenek az uj gárdára, mely hivatva van méltóan betölteni azt a hefyet, melyet ők egykoron dicsőséggel ott fognak hagyni. De ne érzelegjünk! A komoly munka hivó szózata kiált felénk; szól az egyesület minden tagjának és kötelességet ró különösen a tisztikarra és választmányra, kiktől az egyesület az az előlegezett bizalomért méltó ellenszolgálatot várhat. Mi lehet az az ellenszolgálat, melyet az egyesület minden egyes tagja a vezetőségtől és viszont a vezetőség az egyes tagoktól elvár ? Ki nekem erre azt felelné, hogy az alapszabályok precíze körülírják a teendőket: az kevesebbet mondana a semminél. Képletesen szólva, az egyesület a maga egészében egy, teknikai előírás szerint jól ösz- szeállitott gépezet; fő- és mellékrészei, minden rugó és csavar rendeltetése helyén vannak, csak az éltető elemre, a gépet mozgásba hozó gőzre van szükség; ezt pedig a tűz és viz, a gőzt fejlesztő anyagok adják. s ezeken felül szükség van még egy szakképzett, hivatásszerű, éber gépészre, ki a már mozgásba hozott gépet biztos és céltudatos irányban vezesse. A tanítóegyesület gépezetében az egyes tagok képezik a gépezet részeit, rugóit, a teknikai elmélet — az alapszabályok — szerint összeállítva. A gépészeknek, a testület vezetőinek, nemcsak arra kell figyelniük, váljon a géprészletek rendeltetésüknek megfelelnek-e, de gondoskodniuk kell a gőzfejlesztésről, előteremteni a tüzet és vizet, a gépezet éltető elemeit, mi a testületre nézve nem egyéb, mint a szellemi és anyagi táplálék, mely kettőnek létele, együttműködése adja azt az életerőt, munkakedvet és lelkesedést, ami a neveléshez és tanításhoz, a foglalkozások e leg- nehezebbikéhez, okvetetlen szükséges. A tanítóegyesület feladata, tevékenysége e két irányban volna összpontosítható : 1. Gondoskodni a tanítók anyagi helyzetének javításáról minden téren, ideértve társadalmi állásának, tekintélyének jogos és méltányos emelését is. 2. Minden számbavehető eszközzel folyton ébrentartani és ápolni a testületi közszellemet. Minden talpalatnyi tér, melyet e két irányban hódítani fogunk, nyereség számba megy. Oh pedig mennyi sokat kell itt tenni! A tanítóság mennyi jogos kívánsága vár még teljesülésre ? Ott van péld. a tanító fizetésekről szóló 1893. évi XXVI. t. c. mely a tanítóságot a társadalom legalantosabb szolgálatával egy rangba helyezi. Nem akarom példákkal illusztrálni, eléggé ismeretesek azok előttünk és eléggé megszégyenítők. Vagy ott van például a már javított nyugdíjtörvény 40 évi szolgálatával, mely gondnélkül való életet biztosit számunkra, de . . a síron túl. Gyermekein^ nevelésével sem vagyunk különbül. A tanító gyermeke az iskolákban semmi előnynyel nem bir más emberfiával szemben, sőt kevesebbel, ha amaz protekciós ember. Mennyi sok mindent hozhatnék még föl ezenkívül péld. a lakbér, kántori fizetések körül felmerült és még mindig meg nem oldott kérdésekről. A második a szellemi cél elérése már nem függ annyira a külső tényezőktől, mint inkább jóakaratunktól. Egy kis érdeklődés és munkakedv s a cél el lesz érve; de különösen azon kedvező körülménynél fogva, a „Zemplén“-1 a vármegye e jelesen szerkesztett orgánumát az egyesület hivatalos lapjává avatjuk. Annál a jó viszonynál fogva, melyben a „Zemplén“ a tanítósághoz eddig is állott — és ez érdemes múltjáért is fogadja teljes elismerésünket,*)— továbbá a „Zemplén“ lap tulajdonoskiadójától nyert ama kedvező Ígéretnél fogva, hogy a legmesszebb menő kedvezésekben fogja az egyesület tagjait részesíteni, mert az előfizetés dija fejében csak a nyomtatásnak csak a többlet-költségeit óhajtja visszakapni: a legjobb alkalom kínálkozik arra, hogy a megye tanítósága egy közös szellemi otthont nyerjen, hol nem •) Érdemes múlt, köszönjük, mi csak kötelességünk hü teljesítésére gondolunk. Szerk.
