Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-08-08 / 32. szám
— Eltemette a buzaasztag. Magyar- Jesztrebben, tegnap miút egy hete, már nap- szállat után, terhes felhő közeledésekor egy földműves gazda, háznépestül buzaasztagját fedte nagy sietséggel; egyszer csak megindul az asz- tag és rádül a mellette álló üres szekérre, a melyen 3 gyerek játszadozott s nemcsak azokat borította oda, hanem a szekér mellett evő két lovat is leütötte. Szerencsére a kévék a szekér oldalain felakadozván, a rémült gyerekeknek sikerült kibujkálniuk a reájuk omlott kévék alól, a lovakat a zajra összefutott szomszédok segítségével szintén sikerült élve kimenteni, ami alig hogy megtörtént, a koromsötétséggol megjött a zuhogó zápor. — Klein Ernő szobafestő, ki Bécsből nagyobb szakismeretekkel tért vissz S.-A.-Ujhelybe, szülővárosába, ajánlja mai számunkban megjelent hirdetését a nagyérdemű közönség szives figyelmébe és érdeklődésébe. — Nevelőnek ajánlkozik az 1897/s tanévre Sárospatakon egy képzett nyolcad-gimná- zista. Bővebben a kiadóhivatal. — „Törlesztéses kölcsön.“ Felhívjuk olvasóink b. figyelmét a „S.-a.-ujhelyí Népbank, mint takarékpénztárinak mai számunkban foglalt hirdetményére. — Időjóslat augusztus 8-ára Változó, felhőzet, száraz, meleg, zivatarok. 60 li 1*161 3 forint 35 kraj- caárig méterenként — japáni, chiniai, s. a. t. a legújabb mintázattal és színekben, u. m. fekete, fehér és színes Henneberg selyemet 45 krtól 14 frt 65 kr. méteren vént sima, csikós, koczkázott, mintázott damaszolt s. a. t. (mintegy 240 különböző minőségben, 2000 szin és mintázattal s. a. t.) a megrendelt árukat, postabér és vámmentesen, házhoz szállitva, valamint mintákat postafordultával küldenek Heilliehcrg G. (cs. és k. udvari szállító) selyem gyárai Zürichben. Svájczba czimzett levelekre 10 kros és levelező lapokra 5 kros bélyeg ragasztandó. Magyar nyelven irt megrendelések pontosan elintéztetnek. 2. Irodalom. „V ersek.“ „Irta: Kriizselyi Erzsiké. M.-Sziget, 1897.“ — Könyvismertetés. — Borongó őszi tájék, melyen lágy, lassú szellők kergetik a falevelet; távol az ég peremén lilaszin párázatok, amint rezegve szállnak magasba; távolabb éles kontúrban egy-egy hegyorom, rajta kék erdőfoltok, közelben a csobogó víz, mely fehér habbá verődik a köveken s körül madárdal, bóditó mezei illat: ilyennek képzelem ón a környezetet, melyben Krüzselyi Erzsiké az ő verseit Írja. Olvasva e fiatal költőnő verseit, csudás harmóniák, csöndes, méla akkordok, egy-egy fájón fölcsendülő hang, sajátságos, tépett zengések zsonganak a szívben; elnyomja a lelket valami különös, andalító érzelem, melyből itt- °tt jajgatva riad föl egy húr s csöndesen el- zendiilő hangjai ismét belévesznek az őszi szél rejtelmes susogásába. .Mert az ón szivemnek olyan megható az, Ha hervadást látók, Amikor lankadtan hullatják a szirmuk A tarka virágok. Amikor a fáknak édes zöldje, lombja Bomladozni készül, Amikor elsárgult, lekaszált fűszálak Látszanak a rőtrül. Ez legkedvesebb témája: az ősz. Az ősz a természetben; hervadó virágok a mezőn, hervadó emlékek a szivben, eltépett, elszakadt remények, melyeknek méltó hasonlata a letarolt mező, a sárgult fűszál, a sziromhullás és a hervadó lombok lassú repülése. Mennyi bánatnak kell eltemetve lenni a szivben, mennyi emlék porlik ott lenn e virágok alatt, melyeket itt font e kis könyvben koszorúba a szenvedő lélek! Milyen fiatal szív s mégis mennyi édes, bűbájos reménynek nagy temetője! .Csak ülök az éjben, csak nézem a tájat, És kezemre hajtom mélán fejemet, Mozdulnak a lombok, hűvös szellő támad, S intenek a fákon a kis levelek. Intenek a fákon, búcsúznak a tájtól, Ki tudja: lesz-ó még kék nekik az frg, Búcsúznak a nyári napfényes világtól, Ki tudja, hogy holnap fent lesznek-e még ? Kint ülök sokáig s mélázok a tájon, Oly jól esik itt benn csöndben, hallgatag, Atalrezeg rajtam egy bus érzés fájón Amint széjjelsütnek a holdsugarak. Nem tudom leirni, mi szorítja lelkem, Reszkető pillámon köny miért rezeg? Fel-felsajog fájón eltitkolt szerelmem, Szegény szivemet tán ez vérezte meg ! .. .* Ez lira, tiszta, hamisitatlan lira, igy csak az dalol, kinek lelkében igazán ott sajog a tépő fájdalom s igy a környezet bármily ese- kély mozdulata ezt a sok eltépett virágot hozza emlékébe. Ez a virágtemetés legjobban, legmélyebben nyilatkozik a kötet legszebb darabjában, melynek cime; Keresek egy szivet.... ..Nézem az esőnek lassú peregósót, Levelek hullását, Nincs akihez szálljon, nincs aki megértse Keblem sóhajtását. Nincs, aki szeressen s igaz érzelemmel Vonjon a karjába ........ Keresek egy szivet, mely engem megértsen, Keresek: hiába. Csöndes éjszakákon kikelek az ágyból S ülök ablakomba. Résztvevőn ragyognak a fényes csillagok Minden sóhajomra. Kibámulok hosszan, könyező szemmel a Sötét éjszakába ......... Keresek egy szivet, mely engem megértsen, Keresek: hiába.“ Elmúlás, lemondás s az ezekkel rokon természeti tünemények és tárgyak teszik költészetének alapját; eső, hervadó virág, levél, alkonyodé nap, homályba tűnő estifény: általában mindaz, ami az elmúlásra, halálra emlékeztet. De ez nem beteges szentimentálizmus, nem mondvacsinált érzelem, hanem az egész lélek alaphangulata, fájó szivének a környezettel való találkozása, az elmúlás tüneményeivel való egybeolvadása. Ezért aztán természetes, hogy mindaz, amit leikéből igy kitép, kiszakgat, az igaz is s érzelmei között egy sincs, mely az erőszakoltság jellegét viselné magán. A kör, amelyben mozog kicsi, de ez a kis kör igazán ott van minden emberi szivben, az elveszett remények, eltűnő ifjúság s az előre sejtett szenvedések rejtelmes távola. Ezért kelt minden szivben visszhangot az a sok csengő-bongó dal, mely e kis könyvben egymást nyomon éri, mert minden szívnek vannak elvesztett reményei, fájó emlékei s mert minden szivben ott van a bánkódás a nyár napjai, vagy az alkonyat mintájára eltűnő ifjúság után. Melyik szív az, melyben visszhangot nem keltene a következő gyönyörű költemény, melynek szépségét és tisztaságát, teknikai finomságát nem érheti gáncs s melyet épp azért egész terjedelmében ide iktatunk: Az őszi szélben. Az őszi szélben Meg-megremegnek A fán a sárga Kis levelek. Le-lehullatják Az esőcseppet S ón azt hiszem, hogy Könyük pereg. Én azt hiszem, hogy Sirnak; siratják Az eltűnt, fényes, Vidám nyarat, Sirnak; siratják A messze szállott Sok vig, csicsergő Kis madarat. Sirnak, siratják, Hogy letarolva Fekszik ä réten Virág, kalász. Sirnak, siratják A meleg sugárt S hogy szétterült már A hervadás. Minden esőcsepp, Mit lehullatnak; Egy fájó köny a Természetért; Maholnap ez a Sok kis könycsepp is Jég lesz, mit fagyos Lehellet ért. S a fagyos dérrel A fölere hull majd A pár levél is, Mely még a fán Ott reszket, várva Az'őszi szellőt, Hogy uj rohammal Lefújja tán.......... Egyszerű, kis dal, melynek magva egy esőcsepp, de az elmúlásnak, pusztulásnak oly igaz kifejezése van benne, hogy szinte érzi az olvasó, amint a sírra hull a göröngy, esőben, süvöltő szélben s örök álomra dőlve fekszik ifjúság, szerelem. Ezzel a kötettel szemben nehéz helyzete van a bírálónak, mert nehéz kritikai boncolás alá venni a kötetet, mivel a költőnő alaphangja egy, egyetlenegy téma: a lemondás; de mennyi minden eszményről, álomról kell az emberi szívnek lemondania? S ezek az álmok, eszmények, amint a múlt ködéből vissza-visszatünedeznek, kicsalják a künyet a szempillákra s a kritikus, kinek szintén rég pihennek már szertefoszlott reményei, mélázásában szinte elejti a fonalat, melyen elindult: eltűnő ifjúsága emlékeit, a virágos, dalos ifjúság foszlányait egy-egy könycseppben törli le. .Ma még nyár van, mosolyg a napsugár, S élet virul a völgyön, bérceken; Holnap talán már ősz van s a halál Terjed széjjel a tájon csöndesen.“ * A kötet öt részre van felosztva: Érzelmek, — Napról-napra, — Hangulatok, — Dalok, — Humor. Ezek között legnagyobb az Érzelmek ciklusa, mely 51 darabot foglal magában együtt a kötet legbecsesebb darabjaival. Az volna hátra, hogy a verselés tekniká- járól emlékezzünk meg. De ez fölösleges. Aki a fentebbi idézeteket figyelemmel elolvasta, az láthatja, hogy tiszta és fejlett verseléssel áll szemben, hogy az úgynevezett külső alak gondos, mint a tartalom. Tiszta mint a szív, melyből a túláradóit érzelmek kiömlöttek. Lapunk kerete nem engedi meg, hogy bővebb idézetekkel szolgáljunk. Ki lapunk tárcarovatát figyelemmel kisérte úgy is gyakran találkozhatott e rokonszenves ifjú lány verseivel, s ott bőséges alkalma volt s reméljük még lesz is a tartalmi finomságokról s az alaki kiválóságokról meggyőződést szereznie. Még azt kell megemlítenünk, hogy a könyv ára 1 ft, kötött példányé 1 ft 80 kr. — és hogy a csinos külső Meyer és Berger m.-szigeti könyvnyomtatóját dicséri — és végül: hogy akinek bánata, siratott emléke van, az ebben a könyvben annak igaz, hü kifejezését találja. —r— A „Vasárnapi Újság* augustus 1-sei száma a Segesváron most lefolyt ünnepségek, Petőü szobrának leplezése és a honvódemlók felavatása alkalmából 23 képet közöl, molyek Petőfire és a segesvári csatára vonatkoznak. Közleményei is nagy részt erre vonatkoznak, köztük „Emlékezés Petőfire*; „Petőfi szobra és a honvéd-emlék a segesvári csatatéren® Kozma Ferenctől; „Muraviev és Oreusz orosz katonai Írók a segesvári csatáról.“ — „Eötvös Károly megjegyzései Oreusz cikkére.“ — „Petőfi haláláról.* Eötvös Károlytól — „Emlékezetes helyek Petőfi életéből.“ — „Petőfi sírjánál.“ Költemény Pósa Lajostól. — „Petőfi.“ Költemény Lampérth Gézától, stb. — A „Vasárnapi Újság“ előfizetése negyedévre 2 ft, a „Politikai Ujdonságok“-kal együtt 3 ft. Megrendelhető a Franklin-Társulat kiadóhivatalában. (Budapest IV., egyetem-u. 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes Néplap“, a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre esak 1 ft 20 kr. Magyarország bárom részre oszlása. Az „Athenaeum“ r. társaság kiadásában megjelenő A „Magyar Nemzet Története* cimű tiz kötetes nagy munkának (milleniumi kiadás) ötödik kötetet most hagyta el a sajtót. Cime: „Magyarország három részre oszlásának története 152G—1608.“ Irta Acsády Ignác dr. Ebben a munkában Acsády Ignác a tőr- tónetirodalom legújabb vívmányainak felhasználásával, magukból a legközvetetlenebb kútfőkből, az okiratokból, egykorú feljegyzésekből, diplomáciai és udvari levelezésekből, melyeket nem régiben tártak fel a történetbuvárok előtt, mondja el ennek a hazánk történetében legsúlyosabb, leggyászosabb időszaknak történetét az 152G-iki mohácsi vésztói II. Mátyás király trónralópósóig. Magyarország vég- romlásának, három részre oszlásának fokozatos menetét látjuk előttünk elvonulni oly vonzó, oly eleven leírásban, mintha csakugyan megelevednének, feltámadnának előttünk ennek a mozgalmas kornak szereplői, hogy fényes avagy gyászos szerepeiket újra eljátszszák A kötet elevenségét csak fokozzák azok a rendkívüli érdekes szövogképek, a melyekből majdnem minden lapra esik egy-egy, továbbá a pazar fénynyel kiállított nagyszerű mümellékletek. Ezek egyszersmind a kiadó Athenaeum r. társaság példa nélkül álló bőkezűségét és áldozókószségót is hirdetik. Ez az ötödik kötet mint az eddig megjelent kötet is, rendkívüli díszes fólbőrkötésben minden hazai könyvkereskedésben kapható. Ára 8 ft. A debreczeni kereskedelmi akadémia értesítője fekszik előttünk. Szépen kiállított, gondosau megirt és sok tanulságot magában foglaló munka ez, melyet mindaz érdekkel fog elolvasni, ki e szép misszióját betöltő kereskedelmi akadémia fejlődését figyelemmel kiséri. Az érto- sitő-t Bayer Ferenc dr, az akadémia tudós igazgatója állította össze, kiterjeszkedvén abban mindarra a mi megvilágítja az intézet belső és külső életét. Sok felemelő dolgot tudunk meg ez érdemes könyvből és jóleső érzés fog el bennünket, midőn a kedvezőbbnél kedvezőbb adatok egész sorozatát látjuk magunk előtt. A kereskedelmi akadémia három osztályában az óv elején beíratott 133, tanuló 1, maradt tehát az óv végén 128. A kereskedelmi Akadémiával kapcsolatban lévő alsófoku kereskedelmi iskolában a tanulók a gyakorlati életre szükséges ismeretek köréből nyertek oktatást. Hasonlóképpen esti szakranfolyam is volt az akadémiában felnőttek részére, melyet 39-ón látogattak. Végigolvasva e gonddal megirt Értesítőt, az intézetet a legjobb lélekkel ajánljuk a t. szülők figyelmébe. A közönség köréből. — Alak és tartalomért a beküldő felelős. — Nyilvános köszönet. A szécs-kereszturi gör. kát. egyház alulírott lelkésze és gondnokai, a közelmúlt napokban azzal a kérelemmel fordultunk Andrássy Tivadar gróf őnagyméltóságához, mint országgyűlési képviselőnkhöz, hogy egy folyamodásunkat, melyben templomunk belső renoválása céljából a vallásügyi ministeriumtól segedelmet kértünk s melyet felterjesztés végett ő hozzá küldöttünk fel, pártolásával a magas Ministe- riumnál benyújtani kegyeskednék. A nemes gróf őexcellenciája e kérelemre azzal felelt, hogy templomunk céljaira a saját nagylelkűségéből is 200 ftot adományozott. Mi, akik igen jól tudjuk, hogy a kegyelmes ur a saját patronátusa alatt álló egyházakat mily odaadással gondozza, éppen ez okból igen bíztunk ugyan abban, hogy kérésünket a magas Ministeriumnál pártolni fogja: de, hogy az ő magas kegyuraságán kívül eső templomunkat s anélkül, hogy ezért hozzá folyamodtunk volna, ily nagy összegű kegyadományban részesítse, ezt benne az ő páratlan nagylelkűségének legfényesebb bizonyítéka gyanánt tiszteljük és hirdetjük. Fogadja a kegyelmes ur itt a nyilvánosság előtt is, hálánk s köszönetünk őszinte kifejezését. Szécs-Keresztur, 1897. augusztus 1-én. Fedák Endre, gk. lelkész. Tamás Mihály, Faragó Mihály, gondnokok.
