Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-12-25 / 52. szám
Zemplén. Társadalmi és irodalmi lap. ZEMPLEN-VÁRMEGYEITEK HIVATALOS LAPJA megtelektik: iMiiiisriDiEisr Sátoralja-Ujh:ly, 1897. december 25. 52. (1944.) Huszonnyolcadik évfolyam. HIRDETÉS DÍJJÁ hivatalos hirdetéseknél: Minden szó után 1 kr. Azonfelül bélyeg 30 kr. Petitnél nagyobb, avagy diszbetükkel vagy körzettel ellátott hirdetményekért térmérték szerint minden négyszög centim, után 3 kr. számittatik. Állandó hirdetéseknél kedvezmény nyujtatik. Hirdetések és pénzküldemények a kiadóhivatalhoz intézendők. VHBBH ELŐFIZETÉS ÁRA: Egész évre . . 6 írt. Félévre .... 3 ,, Negyedévre .1 „50 kr. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kóziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára IS kr. A nylittérben minden garmond sor díjjá 20 kr. Ka.rdcs0an.3r. (*) A szeretet és az öröm viaszgyertyái, hogy e sorokat Írjuk, felgyuladnak a boldog családi körben. Legszebb ünnepe a keresztyén világnak, szent karácsony, szeretettel, örömmel köszöntünk ! És van-e, aki velünk együtt ne üdvözölné e nagy ünnepét az Isten-ember születésének, ki a felebaráti szeretet vallásának alapításával megteremtette azt az uj világrendet, amelyen mindmáig sarkall s fog sarkallani családi, társadalmi, állami életünk rendje. Igen még állami életünk rendje is! Vajha a nehéz viszonyok között szerencsésen átevezve, államiságunk hajósnépe, a „honatyák" s velük együtt édes-mind- annyian, akik az „egy édes anyának“ vagyunk „szerelmes magzati“, kiket egy honszerelem lelkesít, részesei lehetnénk a közörömnek, a nemzet karácsonyfájának, megrakottan látva azt a közbékesség, az egyetértés, a közjóiét angyalhozta sokféléivel . . . A létért vívott küzdelem nehéz tu- sái után legyen osztály-részed, én édes nemzetem, az a tündérfa: a béke, az egyetértés, a jólét karácsonyfája! Hogy élvezhessék ezen a szent napon, karácsony ünnepén, nemzet és fiai, anya és gyermekei háborittatlanul a családi tűzhely boldogító melegét. Óh mert csak ott, a jó család körében, van meg örök forrása minden szeretetnek. Ott van minden „támasza és talpköve“ az erkölcsnek, következésképp minden társadalmi és állami rendnek. A család ünnepe a karácsony. Ezt a szent napot mindaz élvezi, kit szeretet fűz övéihez, kit a kandalló melegénél jobtárca’ Sötéténél I. A szív. — Mondjad, mi bántja tiszta lelked Mondjad, mivel bántottalak meg, Mondjad, méltatlan voltam én, S a béküléshez nincs remény ? Neheztelésnek hűvös árnya Szállott közénk. S kezdésre vársz. A Harag tüzét élesztgeted, Hogy csak szakítsak én veled. Ne várd! Ne várd! Az én szerelmem Örökre ég, enyészhetetlen. S hol ily tűz ontja lángjait, A szív szakad, de nem szakit. 11. Közöny. — A viz kioltja a tüzet, a fényt az éjszaka, A lélek lángoló tüzét közönynek bánata. Lángolt az én szerelmem is s mindig reménytelen,] A mig kioltá szent tüzét a bú, a gyötrelem. Fájdalmattermő éjeken szivem kíhamvadott Es hasztalan deritne rá a végzet uj napot. c\fufráoz> J&Ó&&ÍÓ. ban hevít az az igaz érzés, a mivel sze retteit elárasztja. Minden körbe, hol a boldogság egész éven át állandó tanyát talált, különös vidámságot, örömet hoz mindkét kezében a karácsony. A hit, remény, szeretet megaranyozza ezt a napot. És a hivő, akit még nem kábított el a vallás iránt szen- velgett közömbösség, megpihen e tűzhelynél, elfeledi baját, gondját. Egy percre nem zaklatja sem a napi fáradságos küzdelem, sem a múlt keserűsége, sem a jövő bizonytalansága. Ezen a napon még a koronásfő is átadja magát egészen a jelennek. Gyakorolja a szeretetet: adja és veszi. A szeretetnek, a velejáró örömnek ez a napja talán még a hitetlennek kőszivét is meglágyítja, mikor látja a közösen, egy érzéssel, egy akarattal megnyilatkozó kegye letet, áhítatot, a vallás iránt tanúsított odaadást. A gazdagok is, kik máskor dőzsölve ülnek fényes asztalokhoz és dús lakomájukat önzőn, maguk közt fogyasztják el, most ellágyuluak, adnak a szegénynek is: hadd emlegesse áldás közt még a szegény ember is, — kinek épp oly kedves az ő családja, mint másnak a magáé — ezt a napot, a szent karácsonyt. Adjatok bizony a szegényeknek, akik hóban, viharban, éhséggel, fagygyal küzdenek, mert az istálóban, rongyos emberek között, koldusul született Isten-ember ezeknek a földhöz ragadt szegényeknek, kik a csikorgó téli hidegben nyomorkodva járnak, volt a megváltója igazán. Az emberszeretet, a felebaráti érzés egyesítsen ezen a napon, szent karácsony napján, gazdagot szegényt, ifjat öreget. Foglalja el mindenkinek szivét az az édes öröm, mely az emberszerető Jézus születésének ünnepével jár . . . A kriszkindli. — A „Zemplén“ eredeti tárcája. — Valamikor még ő is kapott, ha nem is oly gyönyörű s drága csecsebecséket mint a gazdagok gyermekei, de kapott szegényes ócska felöltőt, urigyerekektől levetett cipőt, vagy ha mindezt nem is, kapott legalább egy forró csókot, jobban esőt mindennél. De most... Most, mióta apját a pálinka elpusztította és amióta anyjára, ki szegény mosónő volt, ráborították az utolsó kapaföldet, nem kap már semmit, még csak egy szép szót sem, hanem kap durva elutasítást, megvetést a világ részéről. És ő ott áll az utcasarkon. Szegényes ruházatán át-átfuj dogál az erős szél, arcát a fagyasztó hideg vérvörösre festé és egész testét a tél hidege marcangolja, mintha mondaná: legalább rajtad töltöm boszumat, te szegény árva. De ő csak ott áll az utcasarkon. Senki se szól hozzá, elmennek mellette, mintha észre sem vennék. De igen. A járókelők tolongó sokaságának engednie kell s a dacos, gőgös urfiak, kik édes anyj okkal arra mennek, még oldalba is lökik. Még jó, hogy szerényen félreáll, mert különben még az ütlegektől sem kímélnék szegény fejét. Jól tudja, hogy karácsony előestéje van. Hiszen még emlékszik a tavalyi karácsonyra és még fülébe Csenge-"-1: áldott jó édesanyja szavai: de fiacskám imádkozzál ám a Jézuskához, meglátod-mit fog neked hozni, mert ő a sze- gényekre is gondol ám. Ha körülnézünk a szürke, fojtó légkörben, mely különben hazánk éltetőeleme, mintha borongani, mintha elhomályosodni látnók a belső békesség napját. De bizzunk, hogy a nap, amely ma vésztjósló felhők mögött nyugszik le holnap derülten kél föl. És bizzunk, hogy társadalmunk minden egyes tagja közös örömben egyesül a nemzet karácsonyfája, a honszerelem tündérfája alatt. Bizzunk és reméljünk, hogy az öröm, a boldogság e szent napján a béke angyala épp úgy győzedelmeskedni fog, mint győzedelmeskedett a közel múltban. És győzedelmeskednie kell, ha nem a harcot, hanem a békességet hirdetjük. Azért: „Békesség nektek!“ Karácsonyfák örömre gyújtó világa mellett találja meg mindenikünk az élet rideg küzdelmeihez megkivántató három legdrágább kincset: a hitet a reményt és a szeretetet! A vármegye gyülésterméböl. — Második nap. — Az elsőnapi közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítése után a második napi közgyűlésen Matolai Etele alispán elnökölt. Nem kevesebb, mint kétszáz egynéhány ügycsomó került a közgyűlés asztalára s délben, rövid megszakítással, folyt a tárgyalás esteli V2 8 óráig, amikor a két napos közgyűlés véget ért. A vármegye állapotáról szóló terjedelmes alispáni jelentésből kiemeljük, hogy Spisóvszky Imre vm. allevéltáros és közigatási irattáros szakvizsgálatát jó sikerrel letévén, állásában véglegesittatett. — A pótadók és a törvényhatósági útadók jól folytak: be, ami főképp annak tulajdonítható, hogy a középpontról kiküldött tisztviselők buzgón jártak el az esedékes útadók végrehajtása körül. (Ezért utasította is a közgyűlés a járások főszolgabiráit, hogy kezeiket ne vegyék le az útadók ügyéről, hanem felelősség terhével gondozzák.) A vörhenynek 241 De midőn az egyre sűrűbben szállingózó hópelyhek rósz ruhácskáján keresztül verődnek s elhidegült tagjai dermedni kezdenek, menni akar. De hová? Kihez? Hiszen az imént is az a vastag asszonyság elutasította, reá rivallván, hogy menjen dolgozni, — hiába... ilyen szívtelenek, ilyen önzők az emberek.. . Fájdalmas könycsepp gördül ki szemeiből, de azért ott áll, tűr, remél a szegény árva gyermek..Tűr, remél, mert édes anyjától hallotta, hogy a szegényekre is gondol valaki, aki mindeneknél hatalmasabb fölöttünk: a jó isten, ki az égben lakozik. Felemeli hát fejecskéjét, az égre tekint, forró sóhajt bocsát a mindenek urához ... miközben megszólal a templomba hivó harang hangja. Bemegy az istenházába, hiszen onnan senki se utasítja ki. Mindenki találhat ottan vigasztalást, a nyomorban menedéket, az elha- gyatottságban elborult szivére gyógyitóirt. A templom ünnepies színezete, a fel felhangzó ének andalító akkordjai őt is megindítják szegénykét, felemeli szivét a magasságbélihez és gyönyörrel vesz részt ő is a többi hívekkel az isten dicsőítésében. Élfelejt mindent, a mi földies: árvaságát, elhagyatottságát, szegénységét. Gazdagnak, igen gazdagnak érzi magát. Félrehuzódik a templom egyik zugolyába és csendesen imádkozik. Az „Úr imádságát“ melyre még jó édes anyja tanította, suttogják ajkai és ismételve és oly áhitatosan rebegi el, hogy istennel társalogva, Zemplén mai szama tíz oldal.
