Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

I. Melléklet a „Zemplén* 1' 27. számához.

A választók névjegyzéke már összeállittatott s 8 napra Péter és Pál apostolok napján a templom előcsarnokában kifüggesztetek, nyolc nap lejárta után a bizottság a választás napját azonnal kitűzi. Egyedüli jelölt a jótékonyságáról általánosan ismert Ma iláth József gróf r. 1. — Z.-Butkáról a következő levelet vettük : Tekintetes szerkesztő úr! Igaz tiszteletem kifejezése mellett kérem a tek. szerkesztő urat becses lapjában az alábbi soroknak helyt adni. A homon- nai, nagy-mihályi és gálszécsi esperesi kerületek egyértelmű megállapodásához képest a katolikus kongresszusra képviselőül Wiczmándy Ödön, közéletünk kitűnő tagja és hitfelekezetünk buzgó és igaz híve kéretett fel, aki a jelölést el is fogadta. Fogadja stb. G er ich Gyula plébános. — E szerint a kongresszusi képviselők megválasztása nem lesz egyhangú és nem fog megtörténni küzdelem nélkül a két választókerületben, ahol, éspedig a homonnai v. kerületben Andrássy Aladár gróf és Wiczmándy Ödön, az újhelyi v. kerületben pedig : Mailáth József gróf és Matolai Etele az ellenjelöltek. — Szerencsről, Írja levelezőnk, julius 11-én lesz a róm. kát, autonómia ügyében az előkészítő tanácskozás Mailáth József gróf j elültetése iránt.

— Mennek a honvédek. Az Ujhelyben állomásozó honvéd-zászlóalj tisztikara és legénysége a rendszerinti nagy gyakorlatok teljesítésére folyó hó 8-án vonulnak he Miskolczra, az ezred székhelyére.

— Az éretteknek. Főispánunk Öméltósága közbenjárásával a homonnai járás Kárna községebeli égetteknek száz forintnyi segedelmet küldött a kir. belügyi minister.

— A s.-a.-ujhelyi úri társaságnak a „hatfai“ fürdőbe tervezett nyári mulatsága, közbejött akadályok miatt, e hó 10-én fog visszavonhatatlanul megtartatni.

— Országos vásár. Julius elsején országos vásár volt Ujhelyben, amiről csak annyi a feljegyezni valónk, hogy népesnek elég népes volt, azonban, hogy úgy mondjuk, a kínálat nem állott arányban a kereslettel, mert általában érezhető volt az aratás előtt való pénztelenség. A hivatalos vásári feljegyzés szerint 2943 felhajtott szarvasmarhából eladatott 767 darab, ló 1204 darabból 140 darab. Lopás esete nem jutott a rendőrség tudomására.

— Nyári mulatság. Ma egy hete tartotta az újhelyi önkéntes tüzoltó-egyesület szokásos nyári mulatságát a „Torzsás“-on. És feljegyezhetjük, hogy az volt az ezidei nyári mulatságok legsikerültebbje, mert a pompás nyári idő a tüzoltó-egyesület tagjain kívül városunk intelligenciájának nagyobb részét kicsalta a kies, árnyas helyre, ahol a nagy leveles alatt a fiatalság táncolt éjfélig, mig a közönség többi része, a liget árnyékos tölgyfái alá helyezett és dúsan megrakott asztalok körül élvezte a mulatság kellemeit és fogyasztotta a sok jófélét, amit Juhász Jenőné őnagysága, az egyesület főparancsnokának szeretetre méltó neje, a többi úrnőkkel egyetemben utolérhetetlen szívességgel kínált. A mulatság, melyen a gyártelepi fuvó- hangszeres banda is szerepelt a késő éjjeli órákig tartott s az egyesületnek száz forintnál többet jövedelmezett.

tudom, fenyegetés, vagy örömkifejezés akart-é lenni; azonban a sorokból utánazugó „csokjassza“ (éljen!) mégis inkább az utóbbit engedte következtetnem.

Annyi bizonyos, hogy példás rendben és józansággal vonultak el, szívesen válaszolva imitt-amott elejtett kérdésemre, mit sebtiben intéztem némelyikükhöz, előszedve összes török s szerbnyolvbeli tudományomat. Amint haliám, részt is vettek aztán később egy csatában ; azóta különben már vissza is jöttek mind, persze szintén csapatosan és még sokkalta nagyobb lelkesedéssel, mint ahogy útnak indultak és úgy látszik egyelőre megtűrik a „svábák“-at is Noviba- zárban. Azt is hallottam, hogy négy ember hősi halált halt közülük, ha igaz.

Ez a kis görög csetepaté különben nagyon népszerű volt a török lakosságnál; habár mindegyik tudta, érezte, sőt szóval is nyilvánította, hogy kedvezőtlen eredmény esetén talán végórája ütött a török uralomnak: mégis rendületlenül bíztak benne, hogy „a görögök szemérmetlen vakmerőségét“ megbirják zabolázni, — amint hogy úgy is történt.

Persze a török csapatok győzelmei tönkre tették abbeli titkon táplált reménységünket, hogy Mitroviczán, Szalonikin keresztül kezet nyújtsunk Krétában időző bajtársainknak, mely kirándulás sok érdekes hadi epizóddal, harci dicsőséggel kecsegtetett bennünket. — De úgy látszik nagy ősi erő van még ebben a „beteg emberben“, akinek megtörésére külömb legény kell a gátra, mint az újkor hellénéi. O-.

— Istenítélet. Ezt a címet véljük leginkább találónak arra a rettenetes jégesőre, a mely f. hó 2-án délután egy és két óra között Ujhely város és határa fölött végig tombolt és nemcsak hogy mindenkit rémületbe ejtett, de meg is ostromolta az egész várost. Fülledt levegő és tikkasztó forróság után az orkán északkeletről hirtelen rontott ránk, mert a baljóslatú szélvihartól űzött barna-vörös fellegekből, melyekből dörögve cikázott a villám s melyek alacsonyan keringtek és forrongtak a város fölött, mihamar hatalmas zápor, nehány perc múlva pedig olyan végítéletre figyelmeztető jéggolyók hullottak alá, ami minden eddig alkotott emberi fogalmat fölülmúlt. Szinte mesének tartottuk eddig, vagy képletes kifejezésnek, hogy tyúktojás-, vagy pláne ennél nagyobb jégdarabok is hullhatnak; ami azonban eddig a képzelem szüleményének tűnt föl előttünk, ma már, fájdalom, a legszomorubb valóság a mi számunkra. Nem is tyuk-, hanem libatojás, vagyis inkább zsemlye-alakú és nagyságú jégbombák — minőkre nálunk a legeslegöregebb ember sem emlékszik — kartácsszerü kisebb jég darabokkal vegyesen, röpültek a földre, beverve az északra, vagy északkeletre íléző összes ablakokat és tönkretéve gyümölcsfáinkat, vete- ményeinket, kertjeinket és szőlőinket, mindent ami törhető volt és ami útirányba esett. Egy-egy olyan zsemlye-formájú jéggolyó súlya 140—180 gram között váltakozott! ! Az egész városban több ezer forintra rug a kár csak magukban a cserepekké tört ablaküvegekben! Mert az irtózatos erővel repülő jégbombáknak még az ujnyi vastagságú belga üvegtáblák sem bírtak ellen- állani. így a posta- és táviróhivatal udvarán most épült üvegfolyosót egy üvegcserép-halmazzá törte, nemkülönben tönkre tette Podleszny fényképésznek a Szent-Györgyi-féle kertben lévő műtermét és igy tovább. De hogy némi halvány fogalmat adjunk erről a borzalmas jégverésről, csak azt említjük meg, hogy a Rákócziéi a Korona-utcák északi homloka házaiban az ablakokat, még a belső ablakok nagy részét is, mind bezúzta a jég. — A kir. törvényszéki épületben nem kevesebb, mint 290 a bevert ablakok száma. A vármegyei kaszinó, az izr. iskola, ä H o r v á t h-féle Rákóczi-utcai ház, vagy a színház s a Korona-utcai Jelenek-ház úgy mutatnak bevert ablakaikkal és megroncsolt tetőzeteikkel, mintha akár a görög-török háborúnak egy konok ostromát állották volna ki. Semmi sem mutatja egyébként a jég erejét és nagyságát jobban, mint az, hogy temérdek háznak cseréptetőzetéből valóságos rostát csinált, sőt több házon a cserepet is leverte. A fák gályáit, gyümölcsét, amit a jég ért, vagy a szőlőt, letépte, elverte, azonképen tönkretette a kerti veteményeket és életnemüeket. Szóval ez az alig negyedóráig tartó, szüntelen villámlás és dörgés között tombolt orkán, mely a világ végére figyelmeztette és megdöbbentette a leg- flegmatikusabb embert is, óriási kárt s szörnyűséges ijjedelmet okozott. Legtöbbet szenvedtek a magashegyi, a tompái, dörzsiki, boglyoskai s a szárhegyi szőlők egyrésze. Csodálatos, hogy a külső pataki hegyeken már nem volt jég, csak záporeső. Emberben és állatban nagyobb kár nem esett. Eddig legalább csak egy-két fejbe- verés esetéről tudunk. A jégverés után erős zápor következett, félhárom órára pedig már kisütött ismét a forró nap, amikor szomorúan szemléltük az imént szűk keretben leirt pusztulás, valóságos istenítélet nyomait. Különös játéka a természetnek, hogy ezelőtt éppen száa esztendővel (1797. június 23-án) is borzasztó, sőt a mostaninál még borzasztóbb jégverés volt. A krónika jegyezte föl számunkra, hogy a mondott nap délutánján „tyúktojás nagyságú jég esett, mely arasznyira födte be a föld területét“*) A pénteki, tegnapelőtti jégverés emlékének följegyzésével elszomorító újabb adattal bővül a helyi 100 esztendős krónika.

— Az aratás a Hegyalján már kezdetét vette. Tudósítónk szerint a búza- és rozstermés eléggé kielégítő, azonban a tavaszi vetések és kapásnövények a tartós nagy szárazság miatt hibásak. — Tokajból írják nekünk: Az aratás kezdetét vette, hála istennek, kedvező kilátások között. A búza szeme teljes, a rozsda is megkímélte, a rozs imitt-amott megdőlt ugyan, de azért ngy hiszik, hogy jól fog fizetni, mert már szemzés után rogyott meg. — A tavaszi vetemények a kellő időben megmunkált földekben kitünően állanak. Az aratás időszakának megnyíltával a napszám ár hallatlan magasra szökött. Permetezők 1 ft — 1 ft 30 krt, kapások 90 kr. —- 1 ft 10 krt, kötözők 60—65 krt kapnak.

— Gó'zszivattyu-telep. A Bodrog-Tisza- szabályozási társulat megkezdette a Törökér- nevü zsilipnél a gőzszivattyu-telep építtetését. A munkálatok igen serényül folynak s az egész

*) L. „Adalékok Zomplón-vármegye történetéhez,

I. kötet. 23. lapon. Szerk.

gőzmotor-vizmütelep f. évi okt. l-ére teljesen készen lesz.

— Negyven óv. Homonnáról írja alkalmi tudósitónk: Szép, lelkes és megható ünnepség a múlt hó 20-ikán a homonnai róm. katolikus iskola épületében, Gossányi József tanító e napon töltötte be működésének negyvenedik évét. Volt tanítványai Pápai Pál Frimmer József és Némethy József homonnai polgárok kezdésére ez alkalommal ünnepséget és saját körűkben gyűjtést rendeztek, melyhez Pápai Pál kereskedő egymaga 50 fttal járult. Az ünnepséget az irgalmas nővérek leánynövedékeinek éneke nyitotta meg és rekesztette be. Szkurkay Ágoston apát- plebános a homonnai r. k. egyház, Némethy József a volt tanítványok,Kováts József igazgató a polgári és felsőkereskedelmi és az állami faipari szakiskola nevében lelkes beszéddel üdvözölték a jubilánst, ki meghatottan köszönte meg e nem várt figyetmet. A jelenvoltak közül csak kevésnek szemei maradtak szárazon. De kit ne indítana meg oly az férfiú látása, ki négy évtizedet töltött a közpályán s szellemi és testi erejét mások javára áldozta! Hogy Homonna város köznépe annyira megmagyarosodott, műveltsége magasabb színvonalra emelkedett: a jubiláns tanítónak úagy része van abban. Szeretetreméltó bánásmódjával, jó kedélyével ő édesgette az iskolába a zsenge fiatalságot, ő vezette be a tudományok előcsarnokába. A város polgárságának apraja-nagyja a „Gossányi bácsi“ tanítványa volt. Szerény, csendes ember volt egész életén át, ilyen volt a tiszteletére rendezett ünnepség is. De jobban szerettük volna, ha szélesebb körre kiterjesztik. A pályák legnehe- zebbikét, a tanítói pályát úgy sem becsülik meg kellőképpen s a díjazás úgyis sok helyen megszégyenítően csekély: jól esett volna látnunk, hogy legalább az erkölcsi elismerés méltóképpen nyilatkozik meg. De a jubiláns szerénysége ennyivel is meg van elégedve: szivében, lelkében hordja a megnyugtató, fölemelő tudatot, hogy kötelességét, a mostoha körülmények dacára is, mindenkor legjobb tehetsége szerint teljesítette s ő is hozzá járult az érzésben, nyelvben, tudományban egységes Magyar- ország megteremtéséhez. Adja isten, hogy ősz haja dacára szivének, lelkének fiatalsága soha se hagyja el! A róm. egyházközség pedig ragadja meg az alkalmat s ügybuzgó vezetője Szkurkay Ágoston apátplebános vigye keresztül, hogy a jubilánsra bízott s a gyermekek tudatlansága s idegen anyanyelve miatt csak roppant erőfeszítéssel tanítható I. II. fiu-osztály külön-külön tanítót nyerjen, mert az írás szavai szerint: „elvész a nép, mely tudomány nélkül vagyon“ s mert Apponyi mondásaként: az a nemzet fog győzni a népek versenyében, amelynek népnevelése a legfejlettebb.“

— Villámcsapás. Szerencsről írja levelezőnk : f. hó 1-én d. u. 3 órakor nagy zivatar dühöngött városunk fölött. Erős dörgés közt a villám kétszer is alásujtott s először a R. I. háza mellett levő fakeresztbe csapott s azt el is hamvasztotta; azután meg a Szirmay György gr. Malom-tanyájának egyik óljába ütött be, melynek tetejét és falát össze-vissza repesztette. Ugyanott loteritette az egyik bérest, kit az orvosok még nem bírtak eszméletre ébreszteni.

Felhőszakadás. Az urnák 1897-iki éve Tokajban és környékén a folytonos esőzés miatt éppen nem bizonyult száraznak, mint jövendölve volt, de sőt ez ideig igen is nedves, mert egymást éri a sok eső, fellegszakadás. A héten is két Ízben volt hatalmas esőnk, mely a talajt még a hegyi szőlőkben teljesen átáztatta. Már igazán remegés fog el, ha dörgést hallunk, és elmondhatjuk: „Adtál uram esőt — nincs köszönet benne.“

— Apad a Bodrog. Tokajból írja levelezőnk : A gazdák szivéről nagy kő esett le: bekövetkezett a Bodrog apadása. így hát mégis megmarad a szénatermósünk, mely már-már a megsemmisülés elé nézett, sőt egyes lentebb fekvésű helyeken az ár el is sodorta.

— Dedó ! mikor jön el a te országod ? Zemplén községből Írja levelezőnk : Ha minden kis község nem képes is arra, hogy dedót állítson fel, de már arra föltétlenül kellene kötelezni valamennyit, hogy legalább nyári menedékházat tartson föl, még ha állami segítséggel is. Mert hogy mily sok szerencsétlenségtől óvna meg minket egy-egy menedékház, mutatja, hogy csak most legközelebb is Zemplén községben a felügyelet nélkül magukra hagyott gyermekek játszás közben tüzet raktak s az ebből származott tűzvész majdnem az egész községet végpusztulással fenyegette. Minden nagyítás nélkül állíthatom, hogy csakis nt. Szeghő Benjámin ev. ref. lelkész fáradságot nem ismerő munkájának köszönhető, hogy a roppant szárazságban nem több, mint 8 ház lett a lángok martalékjává. Julius 1-én pedig Ladmoczon fűlt a Bodrogba egy 4—5 éves