Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1897-11-28 / 48. szám
ában már gyakorlatilag is a legszebb sikerrel megoldottak. Az első pillanatra szembeötlő előnyök arra bírták hazánk biztosítással foglalkozó vállalatait, hogy azt tanulmányozzák s az intézmény életre- kelése ma már átlépte a megvalósulás küszöbét. Hogy a jelzálog életbiztosítás előnyeit gya- korletilag is megvilágítsuk, megjegyezzük, hogy az évenként fizetendő biztositásidij, semmi esetre sem emelkedhetik a kölcsön másfélszázalékénál magasabbra, hogy dijakban a legkedvezőtlenebb esetben sem fizethet be többet a biztositó, mint a kölcsön negyven százalékát s hogy a törlesztési idő utolsó 5 évében semmiféle díjfizetés nem jár. Ha például valaki 33 év alatt 5Va %-kal törlesztendő 1000 forint kölcsönt vesz fel, biztosítási díjul fizet évenként 14 frt 14 krt, a mi l'41°/o-nak felel meg s az amortisatiót 6-91 százalékra emeli és miután az utolsó 5 év díjmentes, 28 éven át évenkénti 14 frt 14 krjával 395 ft 92 krt fizetbe, vagyis az ezer ftnyi kölcsönnek nem egészen negyven százalékát. E viszonylag magasnak látszó százalék azonban csak a rövidebb lejáratú kölcsönöknél mutatkozik ily terhesnek, az 50—60 éves kölcsönöknél a helyzet sokkal kedvezőbben alakul s ezt jelentékenyen fokozza az a körülmény, hogy emberi számítás szerint a legritkább esetek közzé tartozik, hogy valaki a férfikorban kötött ily kölcsönügyletet teljesen lebonyolíthassa és e helyen ki kell emelnünk azt is, hogy a társulatot rendkívül nagy kockázat terheli azáltal, hogy sokszor egy-két részlet befizetése után jelentékeny összegeket kell kiegyenlítenie. Értesülésünk szerint egy közel negyven millió ftnyi biztosítéki alappal rendelkező hazai vállalat vette kezébe az ügyet, a melynek kedvező fejlődése uj korszakot fog jelenteni közgazdasági s társadalmi életünk számos vonatkozásaiban is. A közgazdasági előnyök abban fognak nyilvánulni, hogy a kölcsönzők több biztosítékot nyernek, ami a kamatláb fokozatos leszállítását vonja maga után s az adós felszabadulva az utódait érhető hátrányok aggodalmának nyűge alól, több erélylyel s eredménynyel munkálhatja saját s hozzátartozói javát, ami a közjóiét föllendülésére vezet. Reméljük, rövid időn be fog bizonyulni, hogy az intézménytől nem fog idegenkedni senki s ha egyelőre uj is: de magyar s jó lesz az. —r.—a. Vármegyei ügyek. A vármegyei nyugdíj-alapra ügyelő választmány f. hó 30-án, d. e. 10 órakor, az alispán elnöklete mellett ülést tart. Tárgy: Payzoss Andor árvaszéki elnök, Pékáry Gyula árvaszéki ülnök és Tbomán Dávid dr. vm. tb. fő- és járásorvos nyugdíjaztatás iránt benyújtott folyamodásaik. — Föltéve, hogy a nyugdíjalapra ügyelő választmány a Pékáry Gyula tiszttársunk folyamodásában kiemelt okok mérlegelésével a nyudijigény-jogosultságot megállapitná és ekként az árvaszéknél egy ülnöki hely üresedésbe jutna : hallomásunk szerint pályázni fognak az ülnök- ségért Bajusz József jelenlegi árv.-sz.-jegyző, — Mester István szolgabiró, aki most jár köztisztmetnek, mi elviszszük a disznót s hogy ne röfögjön, leitatjuk. — Jól van fiuk! Ha ti veszedelembe rohantok, én is veletek maradok! Egyik visszaszaladt a „16 partba“ s elhozta a szükséges szereket. A sertés vályújába mézes pálinkát és jó erős bort öntöttek, amelytől tök részeg lett a disznó s könnyű volt vele elbánni. Körtvélyessy szállására vitték ; ő volt aki egy udvaron, egyedül lakott. Ilyen gazdag urfi- nál legkevesebbé fogják keresni. Lett reggel nagy bámulat és káromkodás, amikor az ezredes leakarta öletni a sertést. Mindjárt tudta, hogy diák-csiny. Ki merészelt volna más egy katonai parancsnok udvarába behatolni ? — A diákoknál kell keresni, akik még Patakon vannak. Amikor jókor reggel az ezredes az igazgató-tanárral a Körtvélyessy szállására ért, már az ágyon, halotti lepellel beterítve, ott feküdt a bűnjel s az ifjak körülötte bohókás gyászdalokat énekeltek. — Mi van ott? — kérdé a szigorú igazgató-tanár. — Egy részeg disznó. — Hm! hm !... egy részeg disznó ... az ilyen igazán disznó ... Utálom a részeget . . . menjünk 1... szólt maga az ezredes. Már induliak, amikor a józanodó állat hangot adott s kinyújtotta lábait a lepel alól. Minden el volt árulva! Az ezredes szemei villámokat szikráztak. Az igazgató arca elborult. viselőségének 14-ik évében, — és akit szolgálati érérdemére való tekintettel első helyen kellett volna említenünk, Klimó Menyhért vm. alpénz- táros-ellenőr, ki mint jegyző egyfolytában kilenc évig állott az árvaszék szolgálatában. „A Zemplén-vármegyei jegyzők pénze.“ Ez alatt a cim alatt fel-feltünedezik a lapokban egy tendenciózusan terjesztett hir, mely avval vádolja a jegyző-egyesület nyugdíjalapját, hogy annak vagyona „a gondatlan kezelés miatt majdnem teljesen elkallódott.“ A Kassán megjelenő „Pannóniádnak tegnap előtt kiadott számában is olvassuk: „Az alapnak hetvenezer forintnyinak (!) kellene lenni és mindössze 28 ezer forint van meg.“ Önkéntelenül is az a kérdés merül föl: hát a többi, mint a névtelen hirlelő kürtöli 42,000 ft, hová lett ? Ártatlan félreértések és szándékos félremagyarázások elkerüléséért, legjobb tudomásunk szerint s megnyugtatásul, közölhetjük, hogy a vármegye pénztárában szívességből kezelt alapból egy fillér sem kallódott el, amint hogy el sem kallódhatott. Ott mindaz meg van, aminek meg kell lenni. Ami nem folyt be és kint maradt, részben pedig oda is veszett: maguknál az illető jegyző uraknál veszett oda és senkinél másnál. — Egyébként pedig a bevehető hátrálékoknak kérlelhetetlen szigorral történendő behajtása folyamatban van. Ne tessenek tehát türelmetlenkedni és ami fő: a jegyzők pénzéről azt hiresz- telni, hogy az elkallódott. A b.-vécsi ásatásokról és az ott talált honfoglaláskori gazdag leletekről hirt adtunk ma egy hetes számunkban. Az ott közlöttek kiegészítéséül tudatjuk most, hogy Szendrey János dr. az országos régészeti és embertani társulat főtitkára, lapunk szerkesztőjéhez küldött válasza szerint, f. hó 30-án teszi meg jelentését az Akadémiához a leletek bemutatásával. A leletek szakszerű leírása az „Archenlogiai Értesítődnek 1898-iki febr.-i füzetében fog megjelenni, amely közleményt az „Adalékok Zemplén-vármegye Történetéhez“ c. folyóiratunk számára tudós írója már átengedte. Szívességéért előre s ezen az utón is köszönetét mondunk. A közig, bizottság legközelebb dec. hó 10-én, d. e. 9 órakor tartja rendes havi ülését. A vármegye nyugdíjintézet alapvagyona 126,143 ft 15 krt. tesz ki ez időszerint, éspedig a törzsvagyon : 68,547 ft 26 kr., a rendelkezési alap : 57595 ft 89 kr. Állami anyakönyvi statisztika. A sátoralj a-ujhelyi állami anyakönyvi hivatalnál (1897. nov. 20-ától novemb. 27-éig) a) házasságot kötött: 4 pár; h) kihirdettetett: 3 egyén; c) születési anyakönyvi bejegyzés volt: 09 esetben ; d) elhalálozott: 08 egyén. Hírek a nagyvilágból. Goluchovszky Agenor gr, külügyminis- terünk a „keleti kérdés“ lebonyolításánál elhárított nehézségekről szólván, a többek közt monAz ifjak szemében rémület s sziveiket ösz- szeszoritotta a szomorú sejtelem. — Ki fognak csapni mindnyájunkat! Életpályánk össze van törve ! A tanár, jóságos szemeiben felcsillanó könynyel, annak a legmegtörtebb alaknak, Zal- kodynak vállára tette megindulástól reszkető kezét. — Maga is amice? — Igen, igen !... Az életben egyszer, most vontam félre lelkemről az elhagvottság, nehéz fátyolát... mulatni mentem én is ! És én, egyedül, oh egyedül én voltam ... Szavait nem nem végezhette be, Körtvélyessy lépett elő. Eddig ott állott némán, szótlanul. Elvonult lelke előtt ennyi szép reményű ifjúnak sorsa, szomorú jövője, ha pályájáról őket eltéríti a kegyetlen csapás s kiűzi a nagyvilágba, ahol elvesznek, elenyésznek! Pedig a hazának, a nemzetnek, milyen hasznos tagja lenne min- denik 1 Ő pedig el lehet az iskolai bizonyítvány nélkül is. — Tanár ur ! ezredes ur ! Ne hallgassanak senkire. E disznó csakugyan részeg. Nehány pere múlva mámora elmúlik s le lehet ölni. Drága borral, asszu borral itattam le, húsa még jobb izü lesz. Az egész diákcsinynek kezdeményezője, véghezvivője én vagyok. E becsületes fiuk egytől-egyig mind ártatlanok. Minden kárért erszényemmel állok jót s büntetésemül kilépek a főiskola kötelékéből, csak nekik ne legyen semmi bántódásuk!... Édes atyám enge- met a tudományos pályára kényszeritett, az én ábrándom pedig a katonai élet. Sorsom hiv... Ezredes ur! én beállók katonának éspedig az dotta: A Törökországban annyira kedvelt Pató Pál-féle huzódozásnak, halogatásnak valahára véget kellett vetni és a portát-meggyőzni, hogy türelmünknek határai vannak, melyeken túllépni nem tanácsos. Azután igy folytatta . . . most már kívánatos lenne, hogy a szultán őfelsége maga ragadná meg az államgépezet javítását . . . Az obstrukció a Reichsrrathban tetőpontra hágott. Az osztrák képviselő urak annak rendje és módja szerint alaposan összeverekedtek. Több képviselő meg is sebesült. Az okt. 24-iki ülés után a Ház úgy mutatott, mint egy korcsma, melyben véres verekedés volt. A török csapatok még mindig megszállva tartják Tesszáliát, Görögország északi tartományát és életbe léptetett rendszabályaikból azt kell következtetni, hogy még a telet is ott szándékoznak kihúzni. Az uj kínai követ, Csang-Csu, átnyújtotta megbízólevelét királyunk őfelségének. Hírek az országból. Erzsébet királyné őfelsége Biaritzba utazott, ahol két hónapig marad. Fiume uj kormányzójává Szapáry László gróf neveztetett ki. Az uj kormányzó édes atyja, Géza gróf, 1873—83-ig volt Fiume kormányzója, akire a fiumeiek mindig szívesen emlékeznek vissza. Az uj kormáuyzó most 33 éves. Néh. Baross Gábor emlékszobrát most öntik bronzba. A szobor lelepzésének határnapját 1848. máj. 9-ikére a „vas-minister“ halálának évfordulójára tűzte ki a szobor-bizottság. Különfélék. — Személyi hírek. Szieber Ede, kassai tankerületi kir. főigazgató, tegnapelőtt délben Ujhelybe érkezett, hogy nehány napop át a fő- gimnáziomi ifjúság oktatását és a tanulásban való előhaladását megvizsgálja. — Wagner Alajos dr. gyakorló főgimnáziumi rendes tanárt, a jeles tankönyvirót, a budapesti V. kerületi állami főgimnáziom igazgatójává nevezte ki a király. Az uj igazgató, ki az iskolai nagy szünetidőnek egy részét, rokoni körben, Újhelyi szereti tölteni, városunk úri társaságában is ösmert és kedvelt egyéniség. Azért kineveztetésének hírét örömmel adjuk köztudomásra. — A piaristák jubileoma. Három száz esztendővel ezelőtt történt, hogy az „áhétatos szerzet,“ vagy mint mai magyarsággal nevezik : a >„,kegyes-tanitórend“ alapítója, Calazanzi Szt. József, a szegény gyermekek vallásos kiképzésére 1597-ben Rómában iskolát („Scholae Piae Pauperum“) nyitott. így hát a jövő hónap 8-án lesz 300 esztendős évfordulója annak, hogy a piarista rend fönnáll. A három százados évfordulót a rend az egész világon, a hol házai vannak, megünnepli; igy Magyarországon is, ahol 26 rendi háza van. A legnagyobb szabású ünnep természetesen Budapesten lesz és a magyar kegyes tanitórend kormánytanácsa nagyban is készül a jubileomi ünnepségre. De a jubiláris ünnepség egészen közelről érdekli vármegyénket ön ezredébe. Legyen alkalma büntetni, ha hibáztam. Az ezredes arca kiderült. Végig nézett az ifjú szép arcán, daliás alakján s mintha ajkai azt suttogták volna: — Az atyjára ismerek benne. Az ifjak tiltakozni akartak. — Egy, a legártatlanabb, ne szenvedjen az egészért... Mi vagyunk a bűnösök !. . . De az ezredes parancsolóan intett s oda lépett az igazgatóhoz. — Az ügy be van fejezve. Igazgató ur! megelégszem az elégtétellel. Nekem nincs károm s kérem ez ifjak számára az ön és a tanári kar teljes bocsánatát. Te pedig fiam jösz velem a kaszárnyába. Az igazgató meghatottan lépett az ifjúhoz : — Körtvélyessy ur! ön derék ember! Pár nap múlva kikapja bizonyítványát s főiskolánk: áldásával bocsátom önt uj életutjára. Azt a bizonyitványi a karácsony ünnepek után, az ifjú katonának, a főiskolai ifjúság küldöttsége, élén a széniorral nyújtotta át, a ka* szárnyában, a tisztek jelenlétében. II. Hogy az én Zoltán barátom kíváncsiságát kielégítsem, elmondom a történet végét is. Körtvélyessyt, az elveihez szigorúan ragaszkodó atya, vagyonából kitagadta, de az anyai részt igazságosan kiadta. Ez elég volt, hogy Bécsben a katonai akadémiát végezze s hogy mint kadét, hadapród, ahova szive, lelke visszavágyott, magát Sárospatakon, szegényesen bár, de fentarthassa. Vasárnap volt, szép őszi délután, mikor inasa Bútok Ferkó, berohant hozzá. _____. Folytatás a mellékleten,
