Zemplén, 1897. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1897-11-21 / 47. szám

1897. november 2i. Melléklet a „Zemplén^ 47. számához.

rosi tisztviselők, a jobb oldalon pedig Szánky Nándor nyug. honv. tábornok mellett Czibur László őrnagygyal a honvéd-tisztikar és Or- mándy Miklós dr. igazgató vezetése alatt a főgimn. tanárkara foglaltak helyet, középen pedig a főgimnáziomi ifjúság, a diszbeöltözött vármegyei hajdúk és börtönőrök állottak fel, mig a templom többi részét a közönség töltötte be. A mise alatt a kóruson a főgimn. énekkara énekelt és végezetül a Kölcsey himnuszát énekelte el, melynek utolsó akkordjainál a mise is véget érvén, a közönség eloszlott.

— A király adománya. Ófelsége, kabinet- irodája utján és főispánunk előterjesztésére, Bogdányi Tódor szedliczkei gk. lelkésznek 25 ftnyi kegyes adományt küldött.

— Kinevezés és áthelyezés. Molnár Aladár eperjesi törvényszéki joggyakorló, az újhelyi törvényszékhez aljegyzővé neveztetett ki. —- Illykovics Sándor, újhelyi törvényszéki aljegyző, a temesi járásbírósághoz áthelyeztetett.

— Jenő-napja. Az újhelyi önkéntes tüz- oltó-egyesület tagjai f. hó 17-én este Juhász Jenő kedves és tisztelt főparancsnokukat, abból az alkalomból, hogy nevenapjának előestéje volt, lakásán üdvözölték. Később Friss vendéglőjében az ünnepelt tiszteletére társasvacsorára gyűltek össze, a melyen alkalmi dikciókban természetesen hiány nem volt, s a jókedvű mulatság csak a késő éjjeli órákban ért véget.

— Egybekelés. Ewa Ödön, vm. alszám- vevő, t. barátunk és tiszttársunk, Lazonyban f. hó 23-án d. e. esküszik örök hűséget Görgey Pál földbirtokos t. barátunk és neje Cseley Erzsébet úrnő szép, kedves és müveit lelkű leányának, —- Irénkének. A gratulálókhoz mi is örömmel csatlakozunk!

— Időjárás. F. hó 16-án jelentek meg a télnek nem éppen örömmel fogadott fecskéi: az esővel vegyest lilinkázó hópihék, melyek pár óra hosszáig fehérrel vonták be az újhelyi hegyeket. -— Vármegyénk felső vidékéről jelentik szintén 16-iki kelettel, hogy ott is akkor volt az idei őszszel az első hóesés. A frisen esett hónak másnapra csak a hült helye maradt.

— Az elemi iskolák, melyek a kanyaró- járvány miatt Ujhelyban szept. 20-ától szüneteltek, tegnap akartak ismét megnyilni; — de mert a járvány nem engedte: hatósági intézkedés szerint a tanitás megkezdését újra elnapolták egész dec. hó 6-áig.

— Még egyszer a hangversenyről.

A Jászay-Szilágyi-Polonyi-fé\e hangversenyről, melyet Lővy Adolf könyvkereskedő f. hó 14-én a városi színházban rendezett, referensünk a „Zemplén“ ma egy hetes számában szólván, a rendezésre bizonyos megjegyzéseket tett. E megjegyzésekre válaszolva most Lövy Adolf hosz- szabb nyilatkozatot intézett szerkesztőségünkhöz. Nyilatkozatából az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva kiadjuk mindazt, ami a tárgyra vonatkozik, éspedig: „hogy a színpadra hozott 4—

5 méter piros rongyot maguk a{mii vésznők óhajtották az akusztika érdekében“, — továbbá, hogy a „színpad ragyogó kulisszáiért fogjuk perbe a várost . . . hogy miért nem fordít évek óta semmi gondot a színház renoválására, ha már egy estéért, világítás nélkül, 20 ftot követel“, — végre, hogy „a hangversenyért a művész-társaságnak, minden kiadástól eltekintve (ami pedig 110 ft • volt) 340 ftot fizetett.“ — A nyilatkozatnak többi részét, minthogy a tárgytól eltérő- olyan

nekünk te zordon bécsi „obstrukció“, amelynek vitézei tintás fiaskót vagdosnak az ellenpártiak fejéhez és „keményre főtt pólyáknak“ titulázzák a kimondhatatlan nevű ház elnökét. Bár csodálunk, ámde nem szeretünk. Inkább jövel te csöndes kalabriász-parthie, amelynek zöld asztalánál nem zöld Reichsrat-képviselők epés hada foglal helyet ádáz szó-tusára, hanem a várva várt partnerek, akik közül egy im felszakitja a vadonat uj játszma „magyar“ kártya szabályosan lebélyegzett papirpólyáját.

János vált, — miközben huzunk és az öreg nyomban oszt. Négy játékos öt kibic: ez a helyzet szignaturája.

A szomszéd teremben csőrren a biliárdgolyó. Együtt van a „család“, élén Gyuri-bácsival, a dákó nagymesterével, aki a sima szerszámot virtuozitással kezeli. Remek lökéseit csöndes irigységgel dicsérgetik a partnerek, a kik bébe-korba szelíd maliciával óhajtanák a gixert kierőszakolni. Hanem ... mi ugyan még nem láttuk, de nem lehetetlen, hogy Gyuri- bátyánk avval a dákóval épp olyan vitézül megobstruálná valamelyik malkontens partnerét, aminő remek lökésekkel csinálgatja meg a parthie-döntő honikat. Minden esetre tanácsos lészen a „hasonló lyóktól“ tartózkodni.

De térjünk vissza a kaláberhez.

A kibiceknél hagytuk el. Kivánatos ugyan, de kivihetetlen, hogy a kalaberezés élvezetét meg ne zavarják. A asztalok tehát aszerint takszubjektiv felfogással szól, ami sem az ügyet, sem az olvasóközönséget nem érdekli, lapunknak e rovatából tisztelettel ki kellett becsülnünk.

— A piaristákról. Most jelent meg a „Magyarországi kegyes-tanitórend névtára az 1897/8 tanévre.“ A névtárnak egy tisztelet-példánya eljutott hozzánk is (köszönet érette) abból adjuk közre a következőket. A rend leje Frank Ferenc kir. tanácsos, lakik Budapesten, aki a kormánysegédek (heten vannak) és a kormány- tanácsosok (számuk három) támogatásával kormányozza „az önálló magyar rendtartományhoz“ tartozó 24 rendházba, úgyszintén a budapesti és a kolozsvári „Kalazautinum“-ba beosztott 390 rendtagot, kik közül tud. akadémiai tag 1, egyetemi rendes tanár 1, egyet. rend. k. tanár

1, egyetemi magántanár 2, címzetes főigazgató 2, a hittudományi és tanárképző intézetekben tanít 6, a rendi gimnáziumi növendékek intézetében 5, a rendi ujoncnövendékek intézetében 4, a 24 gimnáziumban 209 tnr. (közülök rendes tanár 165, helyettes tanár 44) a 4 elemi népiskolában tanít 8 egyén. Gyöngélkedő : 3. —■ A dekorált piaristák száma: 3, éspedig aFerenc-József-rendlovagja:

2, koronával díszített arany-érdemkeresztes: 1,

— filozófiai és teológiai doktor: 1, a filozófia doktora : 22, teológia doktora : 3, kánonjog doktora : 3, hittudományok licenciátusa : 1. —

aranymisés áldozó pap : 2. —• A rend legidősebbje : született 1811, okt. 12-én; a rend legfia- talabbja: szül. 1883. szept. 30, tehát a két egyén fizikai életkorának egymástól való távolsága: 72 év. — Zemplén-vármegyéből származott tagja van a rendnek : — 6. — Ujhelyben volt piarista- ösmerőseink közül most: Cserhalmi József Deb- reczenben, Csintalan Pál Podolinban, Hudra János Temesváron, Kovács ev. János Szegeden, Krasznapolszky József K.-Szebenben, Lóky Béla dr. Kolozsváron, Perényi József dr. N.- Kanizsán, Priváry Géza Léván, Schichmann Endre Kolozsváron, Tietz Sándor Trencsénben, Vékony József Kecskeméten tanárkodnak. — Ivánffy Ede M.-Ováron, Szabó Mátyás pedig Veszprémben élvezik a jól megérdemelt nyugalmat. Para Endre a kolozsvári egyetemen tanárjelölt. —- Bontó Gergely elhalt N.-Becske- reken. — Föltűnik, hogy mind a 31 „ujonc-nö- vendék“-nek (Garai, Egri, Füredi, Miskolczi, Földvári stb. stb.) pompás hangzású magyar neve van. Ezek, úgy képzeljük, a rend „Halmossal — „Vivant, crescant et floreant!“ — Az újhelyi ház feje: Ormándy Miklós dr. igaz gató-tanár. K. r. tanárok: Bauer Lénárd, Harkay István, Hidegh Mihály, Kovács Endre, Kövessy Kálmán, Lob Antal, Rády József és Tóth Pál. Házi lelkiatya : Erdélyi Gyula. Ideiglenesen alkalmazott és a rend pénztárából fizetett világi tanárok : Dvorak Emil, Kereskedő László és Sax Sándor.

— Főigazgatói látogatás Homonnán.

Mártonfy Márton kir. tanácsos, az iparoktatás országos főigazgatója, Nemes Lajos királyi tanácsos tanfelügyelő társaságában országos kőrútjában Homonnán is meglátogatta az iparoktatási intézeteket f. hó 11-én. Az iparos tanulók iskoláját este 5 órakor látogatta meg, hol Kováts József igazgató és az egybegyült tanártestület fogadták. A főigazgató beható vizsgálódásává tette a tanítást s a tapasztalt eredmény felett való megelégedését őszinte szavakban nyilvánította. — A kiváló vendégek tiszteletére este barátságos összejövetel volt a „Stefánia“ vendéglő nagytermében, melyen a tanártestület és

sáltatnak, hogy melyik milyen mértékben alkalmas az elkibicedesésre. Innét van, hogy a középső asztal, amelyik minden sarkánál „ki- bic-képes“, bátran elkeresztelhető a „végszükség asztalának.“

A kibic hovatovább népszerűtlenebb alak lészen még az anyósnál is. Sőt ösmerek kalá- berezőt, aki míntavő, elnéző, hitelező, minden rigolyától ment szelíd jó fiú, türelmes kávé- uzsonázó, csak éppen a kibicek iránt van felpaprikázva. Százat tennék egy ellen, hogy kan- nibáli hajlamokat táplál ellenem, akivel pedig boldog ifjúságát végig bálozta, kränczhenezte, — yalahányszor „kimaradva“ mellé ülök kibicelni, mindig látom, hogy széttekint: nem-e kommen- dálhatna-é nékem valamelyik hármas parthinál egy helyet, persze tisztán irántam való jó indulatból. Szerinte a kibic rósz, rosszabb és legeslegrosszabb — s hogy még idáig kibicet nem evett, csakis az étikét iránt érzett nagy re- spektusának tudhatom be, mivel aminő fényesre vasalt az ő mansettája, azonképpen sima a modora is.

Egyébiránt a kibici minőség a véralkati sajátságok próbaköve. A csendes kibic olyan, mint a fehér holló. Nagy is a becsülete, már amennyiben arról e vonatkozatban beszélni lehet. Véled érez, véled drukkol, véled örvend: csak éppen véled nem veszt. Ha szerencséd elhágy, ő is észrevétlenül búcsúzik tőled, hogy helyét átadja a szangvinikus kibicnek, akit hogy a hét

a város irányadó tényezői vettek részt. Ez a nem várt megtiszteltetés meglepetés volt a vendégekre s láthatóan jól esett nekik; kedves humoruk kifogyhatatlan élvezetével jutalmazták e kiváló figyelmet. Jókedv, szellemes tréfák, adomák, dal, minden-minden megvolt itt, ami csak a kedélyes mulatság kifolyása lehet. — Egymást érték a szebbnél-szebb felköszöntők. Haraszthy Miklós főszolgabíró Mártonfy-ra, ez ismét Ha- raszthy-ra mondott magvas felköszöntőt. Kováts József felső kereskedelmi iskolai igazgató Nemes Lajos tanfelügyelőt éltette, kinek megjelenése mindenkor ünnepszámba megy e városban, s ki oly sokat tett a város kulturális intézményeinek fejlesztése körül, — ennek adott méltó szavakban kifejezést. Őszinte meleg szavait lelkes éljenzés kisérte. Sokáig együtt maradt a társaság folytonos jókedvben, s e barátságos este kedves emlékét sokáig megőrzi mindenki a jelen voltak közül. Másnap az izr. elemi iskolában és az állami faipari szakiskolában tekintettek meg mindent behatóan. Az eredmény mindkét helyen kielégítette várakozásukat, rl.

— Osmagyar temető. A honfoglaló magyarság életére, úgyszintén a honfoglalást elbeszélő Anonimusz történeti hitelességére uj fényt vet az a gazdag lelet, amely Zemplén vármegyében a Latorcza és Bodrog folyók közén elterülő b.-vécsi határon, vagyis a honfoglaló magyar sereg előnyomulásának munkács—szerencsi vonalán, a Kozma Mihály és a Kozma Menyhért birtokán fordult elő. Szendrei János dr., az országos régészeti társulat főtitkára, mint már lapunk múlt számában is jelentettük, a múlt szombaton vizsgálta meg a lelőhelyet, mely az eddig talált honfoglalás korabeli ötvenkét lelőhely sorában a leggazdagabb. Az u. n. „Lecse- korcsma“ általellenében, a szomotor-helmeczi törvényhatósági közút mellett fekvő homokdombban hat magyar vitéznek koponya- medence- és lábszárcsontjait találták meg a mellettük eltemetett lovak koponyacsontjaival együtt. Az ugyanott talált ezüstveretü kardot, fokos baltát, lószerszámokat és csontokat úgyszintén az igen tanulságos rendben feküdt obszidián-dara- bokat s egy nagyobb edény maradványai Szen- drey már beszállította a magyar nemzeti múzeumba. A leletek közt volt Izmail ben Ahmed emir Balebonban 906-ban vert ezüst érme, amely tehát a lelet korát biztosan megállapítja. A gazdag leletről az „Adalékok Zemplén-v ár megye tör- ténetéhez“ c. havi folyóiratunkban fogunk szólani részletesebben.

— Betörések. A múlt október havában két betöréses lopás történt, amelynek tetteseit a múlt héten fogta el a rendőrség. Nevezetesen okt. 19-én éjjel a vasúti állomás vendéglőjébe törtek be s ott a pénztár-asztal fiókját kifeszitve a benne volt nehány ftnyi pénzt, egy duzzadt tárcát, melyben azonban csak írások voltak, s egyéb aprólékos tárgyakat loptak el. A betörőt Lauf Sterbák János nagy-lomniczi származású 27 éves egyén személyében fogta el a rendőrség, aki azelőtt mint hetes állott a vasúti vendéglősnél szolgálatban s akinek azóta újabb bűntett is terheli lelkét, mért egy Burák József nevű, helynélkül csavargó csapos-legény kofferját, mely a cselédügynöknél volt letéve, feltörte s abból ezüst-láncát és ruháit ellopta. — A másik betörés okt. 30-án éjjel történt a „Magyar Király“ vendéglő étkezőjébe, ahová az udvari ablak betörése után hatolt be a tettes, s egyéb értékes tárgy híján a „pineér-nyugdijegyiptomi csapások közé fel nem soroztak: amaz antik néptörzs kulturabeli hátramaradottságának kétségbevonhatatlan jele. Ez, ha nem kedve szerint hívsz, vagy ütsz: a kártyádhoz kapkod, hangosan kommandiroz, elárulja játszmád akil- lesi sarkát, vesztett partiadat kárörvendő mosoly- lyal és olyan mimeléssel kiséri, amelylyel a játék iránt való tehetséged csekély mivolta felől ád félremagyarázhatatlan szakvéleményt. Az ilyen kibic iránt még Lajos barátom is kijő a sodrából, aki pedig kaszinó-szerte türelmes ki- bic-tartó partner hírében áll.

Pompás kibicriasztó ötletei vannak Kell- ner-bácsinak, aki egyébiránt ritkán és rövid ideig, pláne szerencsés kártyajárás mellett még úgy, ahogy csak megtűri a kibicet.

Egyszer egy nemszeretem kibice volt, a kibe nem igen állt meg a szó s hozzá sovány volt a kártyának az ő járása.

Bizonytalan blattra bemegy az öreg. A vétel rossz .Kontra kimondatik: a játszma elvész.

— Biz ezt elvesztettük — szól a kibic hangjának részvétteljes rezgést erőltetve.

— No, csak én vesztettem — szól a bácsi — Vagy maga is . . . akkor hát fizessen!

Csöndes és, valljuk be, elégedett mosoly nyugtatta helybenhagyóan az egész társaság részéről ezt a félremagyarázhatatlan kibic-üzést s a népszerűtlenné vált felebarát csöndes re- zignációval párolgóit el.

x—y-